Fél tucat bajnokesélyes?

Évek óta az a kérdés, hogy ki és hogyan verheti meg a Szolnoki Olaj KK-t a bajnokságban vagy a kupában, és az elmúlt 5 szezonban erre egyedül az Alba Fehérvár volt képes, amely 2012/13-ban mindkét sorozatot megnyerte. Ebben az idényben az Olaj elismerésre méltó nemzetközi sorozatot produkált, de állományával kapcsolatban merültek fel kérdőjelek, így az elmúlt két évben tapasztaltnál jóval nagyobb esély mutatkozott trónfosztásukra, amely meg is történt a Zsíros Tibor Férfi Magyar Kupa döntőjében, az Egis Körmend lett a győztes.

Mi volt a hétvége legnagyobb tanulsága? Hogy amit eddig óvatosan lehetett csak leírni, az most a gyakorlatban is bebizonyosodott: verhető az idei Szolnok, sőt...

Ne vegyük külön a külföldieket és a magyarokat, mert egy csapatot semmi értelme légiósokra és magyar kosarasokra bontani, de összességében nézve az Olajban nincs elég "kreatív" játékos, ún. scorer. Kettő megbízható(bb) ember van, Vojvoda és Milosevics, de nem több - az erre a szerepkörre Sopronban még használható Boriszov 0 pontot gurított a kupadöntőben és eddigi szezonja talán három meccset leszámítva megegyezett a vasárnapi produkcióval, Burrell meg nem több, mint egy időzített bomba, ami egészen biztosan felrobban, és teljesen random sorsolással dől el, hogy a saját csapata mellett (Körmend elleni döntő) vagy az ellenfél közelében (Alba elleni negyeddöntő).

A kupadöntő legfontosabb információja talán nem is a Szolnok verhetősége, hiszen a kupa egy-egymeccses továbbjutással dől el egy háromnapos hétvégén összesen 3 mérkőzés alatt - a bajnokság messze nem ilyen körülmények között zajlik még a rájátszásban sem -, hanem az, hogy Boriszovnak nincs idén olyanja, hogy "forma", Burrell pedig nem csak tartalékol a nagy meccsekre és statot próbál csinálni a többin, hanem egész egyszerűen irritálja a csapatkosárlabda. Ha hazai pályáról kezd a Szolnok a PO-ban mindenki ellen, ha nem, ha Burrell minden második (minden 3-ból 2?) meccsen hozott egyéni show-ja épp egy hazai mérkőzés elbukását jelenti, már búcsúzhat is a rájátszástól csapata - függetlenül attól, hogy hanyadik körről beszélgetünk -, idegenben nem nagyon villogtak eddig ők sem.

Márpedig egy ilyen játékosra alapvetően lehetetlen egy csapatot felépíteni, főleg ha védekezésben sem szaggatja szét az istrángot, de az Olaj mégis kénytelen lesz - ha nem cserélnek légióst pillanatokon belül, és ez nem túl valószínű -, Vojvoda mellett ugyanis benne van pont meg helyzetkreálás. Kár, hogy másoknak vasár- és ünnepnapokon készít csak elő, a meccsek nagy része meg szombaton és szerdán van... Finoman szólva se túl nagy biztosíték ez a jövőre, a rájátszásra nézve, ennek megfelelően a Top6-ból szerintem bárki bármikor képes lehet legyőzni a Szolnokot, akár egy 3 győzelemig tartó sorozatban is.

Ott van a kupagyőztes Körmend, amelynek borzasztóan jó a csapategysége és a védekezése (ezek pont az Olaj ismérvei voltak, de Burrell érkezése óta kevesebb látható ebből is, még ha elő is szokott kerülni, mint például a Paks ellen), és Petty, McKinney-Jones, Dickerson, valamint Channels személyében megvannak a meccseket eldönteni képes játékosaik - utóbbi kettő egészen extra hozzáállású és képzettségű amerikai. 7(-9) embert forgat ugyan a Körmend, de ha 3 nap alatt 3 meccset kibírtak, akkor a PO-ban sem lehet ezzel probléma és a kupagyőzelemtől az önbizalmuk is meglesz valószínűleg - igaz, eddig sem tűntek úgy, mint akik nem hisznek a saját játékuk sikerességében. Egyértelmű kihívók jelen helyzet alapján, teljesen függetlenül a költségvetéstől vagy attól, hogy a szezon előtt mik voltak a célok.

Ott van az az Alba, amely kicsit higgadtabb játékkal megverhette volna már az első nap a Szolnokot, szinte a teljes második félidőben irányították a mérkőzést, az állományuk pedig még csak most lesz teljes. Eddig sem volt rövid rotációjuk és a minőséggel sem volt sok gondjuk - Lóránt, Chery, Spurlock és Pearson is tud nyerőember lenni, ez megint legalább annyi, mint az Olajnál. Chery az eddigi legfontosabb meccsen hozta magát leginkább, Pearson és Spurlock pedig alapvetően is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak a bajnokságban is, utóbbi az egyik legsokoldalúbb ember az egész mezőnyben. Lóránt halványabb volt az Olaj ellen, de felkészültek rá, inkább volt probléma szempontjukból, hogy ezt például Myles semmilyen szinten nem tudta kihasználni.

Ott van az a Paks, amely a Körmend nagy küzdése mellett azért elég komoly részben saját magának is köszönheti azt, hogy a későbbi győztest nem tudta megverni már az első napon. Az eddig is bő keretükhoz érkezett Fomin, akivel megvan egy stabil 10 fős rotáció - hogy sikerül-e ezt az állományt egy állandó játékra rábírni, rendesen kiosztani a szerepeket, az más kérdés. Potenciális húzóemberük van bőven, de a támadójátékuk ehhez képest nagyon sokszor akadozik a rangadókon, ami azért meglepő - vezetik a bajnokságot, közel voltak a Körmend újboli megveréséhez is, de szerintem ennél több van bennük - nem mérleg, hanem játék szempontjából -, ezt a téli szünet óta is tartom.

Ott van az a Sopron, amelyhez most érkezett új center, méghozzá nem is rossz játékkal, a 9 fős rotációjuk nagyon stabil, megvannak az első számú védelemmegbontók (Laroche, Tiggs, Ruják), a triplavetők (Takács, Rancic, Tóth Gergely) és a palánk alatti munkához is van emberük (Bavcic, Taylor). Ez a keret nagyjából a nagykönyv alapján van felhúzva jelenleg és a játékosok minőségével sincs semmi gond (a tripladobó tényleg beveri az üres triplát kiváló százalékkal, a kisember tényleg meg tudja verni az emberét egy-egyben és kettő-kettő után is), az ASE-hoz hasonlóan pedig hajszálra voltak a Körmend kiejtésétől, csak ők az elődöntőben.

Vagy ott van az a ZTE, amelyben két foghatatlan amerikai "csinálja" a játékot, a magyarok kitűnően használják ki, hogy nekik köszönhetően kis túlzással edzéskörülmények között dobhatnak kintről, Panteliccsel pedig sebesség ide, kor oda, a bajnokság legjobb ötös posztos védőjét sikerült kifogniuk.

A Zalaegerszeg van egyedül mennyiségbeli hátrányban, egyelőre 6-7 embert kénytelenek forgatni, és azért nem minden csapat a Körmend, ekkora aktív rotáció hosszútávon visszaüthet majd a heti két meccsnél. De náluk még várható egy légiós, már keresik a jelöltet és egy plusz emberrel Bencze Tamás is megnyugodhat - amennyiben nincs sérülés, 7-8 ember már az a mennyiség, amivel 3 naponta lejátszott mérkőzéseknél nem szabad (akkora) faktornak lenni a fáradtságnak.

Hogy mi nehéz a mostani helyzetben? Az, hogy egyszerre legalább öt csapatnak nyílt meg a lehetőség a bajnoki címre, abból pedig csak egy lesz végső győztes.

Talán a Zalaegerszeget leszámítva ezek között a csapatok között szinte semmilyen különbség nincs, kategória meg egészen biztosan nem, így ezek az együttesek egészséges keretekkel 50-50%-os meccseket, párharcokat vívhatnak egymással. Persze két csapatnak már a negyeddöntőben befejeződik a szezon, ezért elmondhatja majd mindenki, hogy a négybe jutás is szép teljesítmény, de az igazság az, hogy mivel a magyar csapatok keretei jelentős átalakuláson mennek át nyaranta, ezért nem lehet a jövőre alapozni: ez az év, amikor esélyed van a bajnoki címre, és ki tudja, mikor jön el a következő? Egyik alakulat sem top favorit, és itt (is) a Szolnok bukhat a legnagyobbat, mert nekik kimondva minden kudarc a bajnoki címen kívül, míg a többieknél ez nem így van. A győztesen kívül azonban mindenkiben maradhat majd hiányérzet, mert nem egy sokkal erősebb keret ellen búcsúzik majd - függetlenül az anyagiaktól, hiszen látható, hogy a kereteket jelentősen jobban egyik csapat sem tudta felépíteni a másiknál.

Fejben rengeteg fog múlni a szakmai stábokon és a játékosokon is. A Körmend előnyből indul ebből a szempontból, hiszen trófeát nyertek, üres kézzel már nem fejezik be a szezont - ez önbizalmat és nyugodtságot egyaránt kölcsönözhet, lásd idei Golden State -, ráadásul Teo Cizmic az összes második félidőre ki tudott találni valami újat, amire nem tudtak lépni kollégái. Higgadt és világos utasításokkal látta el a játékosait, akik közül mindig elő tudott lépni valaki a végén akkor is, ha összességében nem ment annyira a játék. A Paks is nyert rengeteg hosszabbításos és egylabdás meccset, az Olaj EuroCup-győzelmeit sem a szél fújta össze neves ellenfelek ellen. Talán az Albánál és a Sopronnál kell a szoros végjátékokat leginkább összerakni, de idejük még van, ráadásul a "growing pains" felfogás szerint az ilyen kiesésekből lehet a legtöbbet tanulni, amit ez a két gárda átélt most pénteken és szombaton.

Lényeg a lényeg: legalább öt városban reménykedhetnek most, február végén a bajnoki címben, amire nagyon sokszor nem volt még példa a magyar bajnokság történetében - a zalaegerszegiek meg jó pozícióban vannak, mert alapvetően semmivel nem rosszabb csapatukat mindenki underdogként kezeli, így ők csak nyerhetnek, bukni nem bukhatnak. Végeredménytől függetlenül az Olaj hegemóniája egészen biztosan megszakadt - hogy erre az idényre vagy esetleg hosszabb időre, az kiderül. Könnyen benne van a pakliban továbbra is, hogy bajnoki címet nyer a Szolnok, az viszont biztos, hogy ezt nem kategóriafölénnyel teszi meg idén - ha nem is nagyon mély szakadékból, de a padlóról fel kell állnia Pór Péter együttesének, ha a végén aranyérmet akar nyerni a kétszeres bajnoki címvédő, mert a játékerősséget tekintve jelenleg nem több az Olaj, mint egy az öt(-hat) közül.