Ferencz Csaba - 400!

Ferencz Csaba úgy vághatott neki a ma esti, Zalaegerszeg elleni ősrangadónak, hogy 14 szezon alatt 399 bajnoki mérkőzésen öltötte magára a Körmend piros-fekete mezét, s ez alatt az idő alatt 3597 ponttal terhelte meg az ellenfelek gyűrűjét. Azzal, hogy már 400 találkozót tudhat maga mögött, a 2. helyen áll a lejátszott mérkőzések tekintetében a körmendi örökranglistán, már csak a klub ikonja, jelenlegi ügyvezetője, Zsebe Ferenc előzi meg 516 mérkőzéssel.

Ferencz 2001. október 10-én, alig több mint 16 évesen mutatkozott be a Körmend felnőtt csapatában. Idegenben, a Debreceni Vadkakasok ellen az utolsó két percre állt be, a kipontozódó Németh István helyére. Első bajnoki pontját 2003. február 19-én szerezte, amikor csapata megsemmisítő, 42 pontos vereséget szenvedett a Zalaegerszeg otthonában. Az első hárompontosát egy hónappal később, március 18-án, Debrecenben szerezte, melyet azóta további 726 követett. Akkor még kevesen gondolták, hogy édes lesz a tavasz a körmendiek számára. A felnőtt gárda rájátszásbeli menetelése mellett a junior alakulat, élén Ferencz Csabával egyetlen vereséggel hozta le a szezont és magabiztosan, kettős győzelemmel hódította el a bajnoki trófeát. Így a bedobó egy éven belül felnőtt és junior bajnoki aranyérmet is nyert.

Karriercsúcsát 2007. május 18-án jegyezte, amikor a Falcóval szemben vívott bajnoki elődöntő harmadik mérkőzésén az ő vezérletével győzött az akkor már csak egyetlen légióssal felálló Körmend, mely 3-2-es összesítéssel jutott tovább a döntőbe. 39 játékperc alatt 30/12 pontot (19-ből 11 mezőnyből, 9-ből 4 hárompontos), 5 lepattanót, 3 gólpasszt  és 2 szerzett labdát jegyzett. Ferencz így nyilatkozott arról a szezonról:

„Ez az év volt számomra a legszebb eddigi karrierem során. Pedig elég rosszul indult és voltak problémák év közben. Ezt a csapatot mélyen a szívembe zártam, soha nem felejtem el azt a rájátszást, illetve a Falco elleni 5. mérkőzést, amikor gyakorlatilag mindenki sérült volt, mégis meg tudtuk nyerni a meccset. Fantasztikus, szenzációs volt a hangulat azon a találkozón. Annak ellenére, hogy 0-3 lett a döntő a Szolnok javára, volt sanszunk az első két meccsen a győzelemre, főleg a legelsőn. De a végén nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztük. Viszont már az is gyönyörű dolog volt, hogy mi eljutottunk a döntőig, mert ezt senki nem várta tőlünk akkor.”

Elképesztően szerény, önmagával szemben hihetetlenül kritikus és maximalista, aki költői túlzás nélkül állítható, hogy az elmúlt másfél évtizedben a csapattal együtt lélegzett és lélegzik ma is. A háttérben meghúzódó játékosként szereti végezni a munkáját, elmondása szerint távol áll tőle a túlzott csillogás. Maximalista, mindig tudja, hogy mi az, amin éppen javítania kell. Győzni akarása, lelkesedése és hatalmas szíve példaértékű minden aktív és leendő játékos számára.

A körmendiek Fepujáról mindenkinek egységes véleménye van, legyen edző, régi csapattárs, szakíró, szurkoló, egybehangzóan állítják, hogy a bedobó neve egybeforrott Körmenddel. Az alábbiakban olvashatjátok, hogy miért...

Lóránt Péter, a 2003-as junior és felnőtt magyar bajnok Marc-Körmend játékosa:
"Először is szeretnek gratulálni Fepunak, már korábban beírta magát a klub történelmébe, de ennyi meccset szülővárosában játszani nagy teljesítmény és ugyanakkora klubhűség is. Körmenden és az összes utánpótlás, illetve felnőtt válogatottban játszottunk együtt. Borzasztó jó keze van, érti a kosárlabdát. Mindig szívesen gondolok vissza a közösen játszott időszakra, de főleg a 2005-ös várnai junior B-divíziós Európa-bajnokságra."
 
Wittmann Krisztián, a Szolnoki Olaj KK játékosa, junior és felnőtt válogatottbeli csapattárs:
“Már nagyon régóta ismerem Feput, először az utánpótlás bajnokságokban találkoztunk, ekkor még csak annyit tudtunk róla, hogy nagyon jól dobja a hármasokat, ez azóta sem változott sokat. Együtt, egy csapatban az U20-as válogatottban játszottunk, amikor 2005-ben sikerült feljutnunk az A-divízióba. Ekkor szobatársak is voltunk, ami azóta a felnőtt válogatottban is így van. Nagyon nagy dolog és mostanában igen ritka, hogy valaki ennyi mérkőzést egy csapatban játsszon le. Szerintem mindenki, aki ismeri, csak jó véleménnyel lehet róla. A csapattársai is minden bizonnyal szeretnek vele egy csapatban lenni, mert igazi csapatember. Erre csak két példát mondanék, az egyik, hogy állítása szerint otthon szokott horkolni, de ezt én egyszer sem tapasztaltam, mert még álmában is figyel a társaira. A másik dolog pedig pár éve nyáron történt, amikor megtanította sokunknak a jobb kéz szabály fontosságát. :-) Ezek mellett persze még sok mindent köszönhetünk neki. Gratulálok Fepu!!! Legalább még kétszer ennyi mérkőzést kívánok!”

Peresztegi Nagy Ákos, a 2005-ös junior válogatott szövetségi kapitánya:
"Fepuval két nyáron dolgoztam az U20-as válogatottban. A 2005-ös várnai B-divíziós Európa-bajnokság nagy siker volt, hiszen feljutottunk az A-divízióba. Abban a válogatottban játszott többek között: Wittmann Krisztián, Lóránt Péter, Soós Gábor, Szabó Zsolt, Hendlein Roland. Csupa olyan játékos, aki felnőtt válogatottságig is eljutott. Életem egyik legnagyobb élménye volt ezzel a válogatottal dolgozni. Minden mérkőzésre menet az égre nézett a csapat és a "3 pontos felhőket" kereste! Ugyanis ezen az Eb-n átlagban 14 sikeres hárompontos dobásunk volt meccsenként. A házigazda bolgárok elleni mérkőzésen kisebb rekordnak számító 18 külső dobásunk landolt a gyűrűben! Ebből természetesen Fepu (szerk.: 22/12-vel, 4/6 triplával zárt) is kivette a részét a maga vaj kezével! A mai napig hatással van ez a közös élmény a kapcsolatunkra. Ezúton is köszönöm neki és gratulálok a 400-hoz."

Zsebe Ferenc, az Egis Körmend ügyvezetője, a 2003-as bajnok Marc-Körmend vezetőedzője: 
"Pályafutásom utolsó éveiben feltűnt mellettem egy jó kötésű, elég vastag vádlikkal rendelkező játékos. Mivel nagyon törekvő volt és elsősorban az én posztomon szerepelt, a nem kis nyomás hatására, félelmemben úgy döntöttem, hogy befejezem a pályafutásomat és inkább elvállalom az edzői posztot. Megérzésemet és döntésemet igazolta az, hogy a következő évben – bár még szárnyait bontogató fiatalnak számított – máris bajnokcsapat tagja lehetett. Azóta a fejlődése töretlen, bár vannak gyengébb mérkőzései, de küzdőszellemére, akaratára igazi körmendi játékosként soha nem lehetett panasz. Remélem, hogy ehhez én is hozzájárultam kicsit, különösen védőmunkájának pallérozásával, hiszen egy ideje a blokkból kijőve már nem a saját játékostársának fut neki. Ami kicsit aggaszt, hogy közel a harminchoz már négyszáz bajnoki mérkőzésnél tart, (azt most felejtsük el, hogy ebből mennyi volt jó) és erősen közelíti az általam elért 516-os számot. Remélem, lesz benne annyi betyárbecsület, hogy még ez előtt befejezi a pályafutását.

Az ő gazdag pályafutásának köszönhetem a kellemes beszélgetéseket édesapjával, Ferencz Gyulával is, aki a csütörtöki és vasárnapi foci derbik után sűrűn ecseteli nekem, hogy fiának nem jut elég labda. Hát emiatt alakítottuk át a csapat szerkezetét a múlt év végén, hogy Fepu még jobb kiszolgálásban részesülhessen. Ha ezt követően sem jönnek tőle a pontok, akkor az már az ő (vagyis csakis az apuka) hibája lesz. Amennyiben a pályafutása a következő évezredben véget ér, a megélhetése akkor is biztosított lesz, hiszen a sok háromnegyedes teniszkönyök és a félcollos bolygó-hollandi csavar fuvarozása akkor is biztos kenyeret ad.

Remélem azt is, hogy ennyi közösen eltöltött esztendő után, ismerve engem, sem ő, sem más nem veszi túl komolyan a soraimat, de hát az előző három győzelem végre engem is feldobott.

Fepu! További sportsikerek reményében ígérem neked, hogy amennyiben mégsem mennek jól a dolgok, akkor sokadszorra is igazítunk a palánkon! És ha kell, a Szövetségnél elintézzük, hogy vigyék közelebb a hárompontos vonalat."

Berta József, az Egis Gyógyszergyár körmendi Gyáregységének Igazgatója:
"Gratulálok Ferencz Csabának a 400. Körmend mezben való szerepléséhez, külön öröm, hogy ez a jeles esemény egybeesik egy igazi szomszédvári rangadóval. Klubhűségével, küzdeni tudásával és kitartásával igazi példakép a mai fiataloknak. Ez a szezon nem kezdődött a legjobban Fepu és a csapat számára sem, de az utóbbi mérkőzések bebizonyították, hogy a Körmendet sosem lehet leírni. Kívánom, hogy csapatkapitányként még sok sikerre vezesse a körmendi gárdát és a mérkőzéseken, valamint azon kívül is tegyen meg mindent egy küzdőképes, győzni akaró csapat kialakulásáért."

Sabáli Balázs, a Soproni Sördögök vezetőedzője, a 2003-as bajnok Marc-Körmend másodedzője:
"Fepu 14 éves kora óta a szemem előtt nőtt fel. Már fiatal korában látszódott az a karakter, ami manapság is jellemzi. Génjeiben hordozott testi adottságát az évek folyamán szépen kamatoztatta. Dobókészsége a magyar bajnokságban átlag feletti, ezt az ellenfelek edzői is tudják: „Fepuval még a WC-re is!” (Bencze Tamás). Manapság ritka, hogy egy játékos a pályafutását a nevelőegyesületében játssza végig. Jelenleg ő a körmendi kosárlabda „dinasztia” hírnöke. Örülök, hogy sok éven keresztül aktív részese lehettem karrierjének és barátságunk a mai napig a pályán kívül is megmaradt! Gratulálok a 400. mérkőzésedhez és további sérülésmentes éveket kívánok!"

Hencsey Tamás, az Egis Körmend másodedzője:
"Fepu egy szerethető, csupaszív játékos, aki mindig mindent megtesz azért, hogy csapata a lehető legjobb eredményt érje el. Ha ez netán nem sikerül, akkor azt nagyon a lelkére veszi. Azt hiszem, az ő korosztálya az utolsó, aki még érti, mi volt a "régi" körmendi kosárlabda igazi ereje. A körmendi játékosokat régen jellemző erények utolsó mohikánja!"

Kocsis Tamás, az Egis Körmend utánpótlásedzője, 2003-as junior bajnok:
"A mi barátságunk, úgy gondolom, születésünkkor kezdődött, hiszen Ő 1985. 05. 24-én, én pedig ugyanazon év 05. 21-én. Óvodás társak, majd osztálytársak voltunk, természetesen csapattársak, az utazások során szobatársak hosszú évekig. Talán aminek köszönheti eddigi remek pályafutását az MTE-ben az az, hogy Ő gyerekként is és felnőttként is a KÖRMEND játékosa akart lenni, soha nem arról beszéltünk, álmodoztunk, hogy melyik NBA csapat vagy európai sztár csapatban szeretnénk pattogtatni. Természetesen ezért mindig mindent feláldozott és meg is tett. Nem egyszer fordult elő, hogy iskolából hazafele megálltunk a "Palace-on" kosarazni síkesztyűben, -15 fokban vagy nyáron éjjel a Rába-parton beszöktünk olyan üdülőkbe, ahol alacsonyabban volt a gyűrű és tudtunk zsákolni.

Azt hiszem, ezek a kis dolgok, élmények mind kellettek ahhoz, hogy ezt a szintet elérje. Legnagyobb erénye természetesen a hárompontos dobás, amit ha a mostani fiatalok fele annyit gyakorolna, mint ő, már nagyon elégedett lennék, mint junior edző. Nagyon nagy szüksége van a körmendi kosárlabdának az olyan játékosokra, mint a Fepu, aki küzdeni tudásával és megalkuvást nem tűrő játékával méltó utódja a "régi nagyoknak", és komoly felelősség is számára, hogy a feltörekvő fiatalságnak átadja az úgynevezett "körmendiséget"! Ehhez a 400 mérkőzéshez gratulálok és Kívánok neki még legalább ennyi és eredményes mérkőzést a piros-feketében!"

Németh István, a 2003-as bajnok a Marc-Körmenddel:
"Csabit nagyon fiatalon ismertem meg, mint a körmendi utánpótlás eddig talán utolsó jó évjáratának egyik legtehetségesebb tagját. Már akkor feltűnt átlagon felüli kinti dobásaival és az "otthonról hozott" kosárlabdához megfelelő testalkatával. Mikor feljebb lépve, az edzések után dobált, gyakran ugrattuk azzal, hogy a dobásait megzavarjuk, hogy "vigyázz Fepu, figyel a fater!". Később, a felnőtt csapatba kerülésekor ő örökölte meg a korábbi körmendi legendáktól (Trummer Laci, Zsebe Feri, Trummer Rudi) a nagyon fontos hármas posztot, ami nemcsak megtiszteltetés, hanem hatalmas felelősség is. Azóta válogatott játékos lett és 399 meccsen 3597 pontot dobott - ebből 6-ot bal kézzel :). Nagyon kevesen vannak a mostani mezőnyben, akinek a "hatósugara" ilyen távolra nyúlik és most a 30-hoz közelítve a védekezése is fegyelmezett és koncentráltabb lett! Szívből kívánok neked még 400 mérkőzést körmendi színekben, válj igazi vezérré a pályán és azon kívül is, hogy ne kelljen több olyan képet rólad látnom, mint pár éve a Vas Népe címlapján! :)"

Fodor Márton, korábbi körmendi és válogatottbeli csapattárs:
"Fepuval kapcsolatban rengeteg a közös élmény, hiszen Körmenden három évet, a válogatottban pedig négy nyarat töltöttünk együtt, megéltünk sikereket, kudarcokat egyaránt... én mégis leginkább a Krivi-féle "tavaszi menetelést" emelném ki, az egy nagyszerű időszak volt számunkra, remek csapattal, jó közösséggel, még ha a vége nem is úgy alakult, ahogy szerettük volna. Csabi a gyilkos tripláiról ismert, bár az utóbbi időben ahogy rutinosabbá válik, kezd a játék más elemeiben is hasznosabb lenni! Azt gondolom, hogy ez a szám, amit ma elért, sokkal több is lehet, hiszen nem hinném, hogy valaha is eljön Körmendről. Bár én szívesen megnéztem volna más csapatban is :). Ami fontos, hogy a hűségét és hozzáállását mindig is nagyra értékelték a szurkolók és a vezetők egyaránt, úgyhogy tömören-röviden gratulálok és kívánok Neki még egyszer ennyit piros-feketében."

Thomas Jermaine, a Soproni Sördögök játékosa, korábbi körmendi és válogatottbeli csapattárs:
"Fepu talán a legjobb dobó, akit Magyarországon láttam jászatni. Volt szerencsém együtt játszani vele másfél szezonon keresztül, melyek a legjobb magyarországi éveim közé tartoznak. Ő nagyszerű kosaras, de még jobb ember. Nagyon tisztelem őt és családját is, a legjobbakat kívánom neki ezen a különleges napon."

Kutasi Gergely, 2003-as junior és felnőtt bajnok:
"Még tíz éve volt, U20-as válogatottban. Eb-selejtező előtt egy héttel elbeszélgettek az edzők minden játékossal négyszemközt, hogy mit várnak tőle, mi lesz a feladata. Ez mindenkinél olyan 10-15 perc volt. Egyedül Fepu végzett 2 perc alatt, mert neki csak annyit mondtak, hogy ne gondolkozzon, csak dobjon."

Zsivera Gábor, a Kezdő5.hu főszerkesztője:
„Fepu számomra a körmendi kontinuitás egyetlen modern kori megtestesítője, az egyetlen, aki igazi saját nevelésű játékosként vezérré tudott válni és saját erőből, már fiatalon a legjobbak közé tudott férkőzni az élvonalbeli gárdában is. A mostani, nehezebb körmendi időkben hihetetlenül sok mindenkiben tarthatja a lelket az ő példája, kezdve a szurkolóktól a saját nevelésű fiatal játékosokon át a a jelenlegi csapattársakig, vezetőkig.”

Gobodics Tamás, a kezdő5.hu szerkesztője:
Ferencz: A klubhűség és a "szívvel játék" mintapéldája, sajnos úgy tűnik, hogy utolsó mohikánja. Mindig eszembe jut róla ez, amikor történik egy-egy igazolás az élcsapatok között, vagy évente vándorolnak húzóemberek. Emellett számomra ő az ideális hármas, szakmailag is emberileg is példakép lehet - a tripláit az Eb-selejtezőkön is élvezhettük.

Puskás Artúr, a DIGI Sport szakkommentátora, a Budapest Honvéd vezetőedzője, a Kezdő5.hu szerzője:
"Két markáns, a többihez képest élénkebben élő emlék ugrik be Ferencz Csabával kapcsolatban. Az egyik évtizedes, mint ellenfélként megélt memoár, a másik frissebb, a nyári Eb-selejtezőkkel kapcsolatos, kommentátorként (szurkolóként) átélt, felejthetetlen pillanat.

2004-2005-ös bajnoki évad. Trummer Rudolf első és egyetlen „nem körmendi színekben” lejátszott meccse volt a Szentélyben. Az ULEB Kupa meccsekből átvéve már előző nap megérkeztünk. A legendás Fezőr nevű vendéglátóipari egységben vacsoráztunk, ahol nem kevésbé kultikus vezetőedzőnk, Robert Reid szívmelengetően Al Pacino-s beszéddel zárta az étkezést, kiemelve a rangadó fontosságát Rudi és a szintén ex-körmendi Lóránt Peti számára. Adott volt tehát a kellően emocionális alap és egy Magyarországon – papíron legalább is - fantasztikus játékoskeret…

3000 vasi torok zengte az „Esküszünk!” dalt, amely ellenfélként is libabőrözést okozott, míg a hazaiaknak szárnyakat adott. Csúsztak-másztak az esélyesebbnek vélt vendégek ellen. Valódi ördögökként küzdöttek a piros-feketék. Közülük is kiemelkedett azonban egy vékonydongájú legény. 15-ös mezszámmal száguldozott fel s alá, piócaként tapadva a debreceni sztárokra. Az első félidőben korábbi mentorát őrizte hiba nélkül, majd mikor Lee, a bajnokság egyik legkiválóbb játékosa elkapta a fonalat, edzője őt küldte rá. Kevesen tudták akárcsak lelassítani Patricket, ám Ferencz Csabinak sikerült. Sőt, a záró játékrészre képes volt elbizonytalanítani a fantasztikus egyéni képességű amerikait. A legjobb helyre szólt a jegyem, a kispadról néztem hitetlenkedve, ahogy nehezebbnél nehezebb dobásokba hajszolja Lee-t. Az alig 19 esztendős ifjoncban összpontosult minden, ami az akkori körmendi tradíciókat jellemezte. Alázat a kosárlabda; fegyelem a győzelem; csapatmunka az MTE iránt. Mindez megfűszerezve egy csipetnyi vagánysággal és a kellő önbizalommal. Fepu két gyilkos, azóta védjegyévé vált triplával végzett ki bennünket a végjátékban, kiérdemelve a mérkőzés legfontosabb játékosa címet…

2014 nyara, Magyarország – Grúzia Eb-selejtező mérkőzés. A pökhendi grúzok nagyképűen játszanak a mieink ellen. NBA-s és Euroligás sztárjaik közreműködésével tapadnak a nagyszerűen játszó magyar válogatottra. A hangulat fantasztikus a Messzi István Sportcsarnokban. Kibírhatatlan meleg, brutális páratartalom, izzadságban úsznak a falak is. Kristóf barátommal állva szurkoljuk végig a derbit. Zúg a „Ria, ria, Hungária!”, férfiválogatott kosármeccsen ritkán látható az atmoszféra. Negyedik negyed, fáradunk. Két perccel a vége előtt 62-67 oda. Az energia tartalékok kimerülőben, a töltény elfogyni látszik. És ekkor jön Fepu. Védekezésben rendkívüli munkát végzett Shengelián, ám a támadás nem ment neki. Előbb bebombáz egy eldőlős, teljesen váratlan időben, váratlanul elengedett sarok trojkát, majd nyolcésfélről egy másikat, megfordítva a mérkőzést. Ő, aki akkor is ott volt, mikor egy évvel korábban méltatlanul „csak” a kispad végén ücsörögve szemlélte a nemzeti csapat vesszőfutását, most a legnevesebb ellenfelünket vérezteti ki halálos hárompontosaival. Csapattárs, akit csak a győzelem érdekel. Harcos, aki sohasem adja fel. Győztes, aki a legjobbját a legfontosabb pillanatokra tartogatja.

Ferencz Csabi számomra a kihalófélben lévő utolsó mohikánok egyike, akiben megvolt a kellő elszántság, elhivatottság, játék és munkaszeretet, amely ötvöződve a tehetséggel, a képességei maximalizálásával és kitartással valódi példaképpé emelte őt, nemcsak Körmenden, hanem Magyarországon bárhol, ahol értik, tisztelik és szeretik a kosárlabdát."

Botár László, a Kezdő5.hu szerzője:
"Szóval Fepu 400! Szép szám, kívánom, hogy az 500. meccsét újra egy olyan Körmendben tudja lejátszani, amely szellemiségében, mentalitásában a pár évvel ezelőtti, s a régebbi körmendi élcsapatra emlékeztet. Fepu az utolsó mohikán egy olyan város olyan csapatában, amely arról volt híres, hogy viszonylag kis számú lakossága ellenére is olyan kosarasok egész sorát nevelte, akik országos szinten váltak meghatározó játékosokká, nélkülözhetetlen kulcsembereivé a válogatottnak is, nemcsak a Körmendnek. Az első 150-200 meccse úgy vélem, igazi sikertörténet. Játszhatott együtt az előző nagy körmendi kosaras generáció kiválóságaival, Fodor Gergellyel, Németh Istvánnal, Trummer Rudolffal. A földijeivel, akiknek körmendi színekben játszani mindig is többet jelentett, s ezáltal csapatuknak is pluszt adott. És ez, ahogy a körmendi közönség támogatása, pontokban mérhető pluszokat jelentett. Sopronban sokat láttam játszani. Az MKB Aréna gyűrűjét is nagyon érzi, főleg a negyedik negyedekben. Olyankor úgy szokta dobálni a triplákat, mint más a tengerbe a kavicsokat. Küzdőszellemével, precíziós csuklójával bizony sok fejtörést okozott, nem ritkán bizonyult nyerő embernek csapatában.

Az utolsó úgy 80-100 meccse már egészen más történet lehet. Ebben az új "közegben" úgy tűnik, ő sem találja igazán a helyét. Most egy, a helyi viszonyokkal tisztában lévő szakember vette át a csapat irányítását. Körmenden abban reménykednek, hogy a Gumi becenévre hallgató Déri Csaba rendet tesz az öltözőben, s gyakran váltogatott, de egyénileg jó képességű játékosokból álló gárda tagjai egy irányba próbálnak majd húzni. S egy ilyen szellemű csapatnak igazi vezére lehet a most jubiláló bedobó. És talán elindul egy olyan folyamat, amelynek eredményeként már a közeli, s a valamivel távolabbi múlt szellemiségét időző Körmendben fogja majd 500. meccsét játszani. Már csak azért is, mert a közeljövő körmendi nevelésű tehetségei már ott kopogtatnak az első csapat kapuján."

Németh Zsolt, sportriporter:
A poszt nélküli nehéztüzér. Elsőként ezek a dolgok jutnak eszembe, ha felidézem a nevet: Ferencz Csaba. Az utolsó mohikán, hiszen a legendás körmendi utánpótlásban komoly lyuk tátong bizonyos korosztályokban. Éppen ő az utolsó, aki az egykori „új generációból” a felnőtt csapathoz kerülve meghatározó játékossá vált. Zsebe Ferit szoktuk emlegetni a klubhűség mintájaként, hiszen bárhova csábították, klubszinten csak körmendi mezben lépett pályára. Ezen az úton követője Fepu, hiszen őt is csalogatták már, néha elég komoly, elgondolkodtató ajánlatokkal, de ő is minden esetben a szülővárost, a nevelőklubot választotta. Olyankor is, amikor nem ez jelentette feltétlenül az anyagi biztonságot…
A nehéztüzér.

Ez is egyértelmű titulus, hiszen fő erőssége a tripladobás, amivel túlzás nélkül rettegésben tartja az ellenfeleket. Emlékezhetünk Bencze Tamás szombathelyi időkérésére, amikor néhány bekapott Ferencz tripla után csak annyit mondott csapatának: „Fepuval a vécére is!”

Persze nem csak ennyi a repertoárja, hiszen épp a posztnélküliség miatt (ahogy edzői mondták róla, se nem kettes, se nem hármas, valahol a kettő között van) sok mindennel próbálkozott az elmúlt években. Előfordult, hogy sérülések miatt a négyes poszton kellett teljesítenie, ezt is vállalta. És felépítette magát fizikálisan is, ami szemmel látható, és nem kis munka eredménye.

Mindezek mellett ő még őrzi azt a mentalitást, amiért rajongásig lehetett imádni a mindenkori körmendi és itt azzá vált játékosokat. Hogy nem csak keze és fizikuma van, de óriási szíve is.

Láthattuk diadalittasan, önfeledten örülni egy-egy szép kosár vagy nagy siker után. Láthattuk összeszorított fogakkal küzdeni, amikor nem minden társ tette ugyanezt. De ő akkor is nyerni és teljesíteni akart, mert mindig is csak így tudott, csak így tud az emberek szemébe nézni a meccsek után. Láthattuk dühösen, kétségbeesetten, amikor már az ő küzdése sem segített, vagy épp semmi nem jött össze. Láthattuk könnyekkel a szemében, amikor valami elmúlt, amikor a férfiember sem tudja visszatartani az elveszett álom keserűn áradó hullámait… És láthattam olyankor is, mikor kevesen. Amikor durcás kisgyermek módjára haragszik az egész világra, és legszívesebben megváltoztatná annak forgását is, mert éppen nincsen jól, ahogy van.

De sohasem láttuk érzelmek nélkül, „hidegen”. Sohasem láttuk egykedvűen. Mindez azért lehet így, mert a poszt nélküli nehéztüzér, az utolsó mohikán talpig ember. A kapitány, a dobógép, egy igaz körmendi ember, akit felemel, ha örömöt szerezhet az ittenieknek, és akit lesújt, ha ez valamiért nem sikerül.

A 400. csak egy mérkőzés, hiszen szerencsére nem az utolsó. De alkalmat adott mindezt papírra vetni, legyen hát hála érte! És az előző 399-ért is. Neked, Csabi!"

Mihály Katalin, a Red Devils Szurkolói Csoport alelnöke: "Úgy gondolom, nem csak mi körmendiek, hanem az egész magyar kosárlabda társadalom büszke lehet rá, hogy Fepu utolsó mohikánként tartja a klubhűséget. Körmenden mindenki ismer mindenkit, így mondhatni rengeteget nevettünk és sírtunk is együtt. Eddig is úgy gondoltam, hogy kicsit nagyképű lehetek arra, hogy enyém lehetett Ferencz Csabi válogatott meze, de most ki is merem jelenteni. Remélem, a következő száz meccs után is tudunk ünnepelni. Gratulálok és mindent köszönünk, Fepp! "
 
Nagy Richárd, szurkoló: "Egy taknyos volt, amikor megismertem. Remélem, volt olyan sok rafináltság, amit annak idején tőlem eltanulhatott. Ha a keze olyan lenne, mint az enyém, akkor nem a magyar NBI-ben lenne! Drága Csabi! Adjon az Isten neked szebb jövőt és még 399 meccset! Ha ez nem sikerül, az Ultrasban még van hely!"
 
Farkas Zsolt (Rocky), szurkoló: "Számomra egy etalon. Az utolsó kosaras generáció közül ő tartott ki egyedül Körmenden. Szerintem ha neki nem megy a játék, akkor a csapatunk szenved. Remélem még 50 évig maximálisan! Meccs után a Bástyában találkozunk!"

Gratulálunk Fepu!

További sok sikert és jó egészséget kívánunk pályafutásodhoz!

Slide és Fotók - Jene Sándor - kezdő5.hu
Fotó (3.) - vaol.hu