Ha igaz volna... - Az Alekszejev-ziccer

Minden mérkőzés után, amikor szeretett csapatunk vereséget szenved, elhangzanak „ha”-val kezdődő és „volna” kifejezést tartalmazó mondatok. Tízesével, százasával, függően attól, hogy mekkora társaság, nyilvánosság kapja fel az adott találkozó témáját.

2010 tavaszát írunk, javában tart a Férfi NBI/A-csoport leginkább várt szakasza, a rájátszás. Az alapszakaszt toronymagasan nyerő ZTE kisöpörte a Sopron KC-t a negyeddöntőben, ahogy a Körmend is 3-0-lal nyerte a vasi párharcot a Falcóval szemben. Az elődöntőben a kék-fehérek a Szolnokot is játszi könnyedséggel lépték le, míg a Rába-parti egylet az Atomerőmű SE-vel akadt össze. Úgy tűnt, hogy a zalai együttes útját követve búcsúztatja majd Mészáros Zalánékat a Sabáli-legénység, hiszen rögtön az első mérkőzést megnyerte a Körmend, eltüntetve ezzel a Paks pályaelőnyét, majd hozta saját hazai találkozóját is. A harmadik felvonást úgy nyerte meg az ASE, hogy esélyt sem adott ellenfelének, s ezzel a diadallal felvértezve utazhattak a piros-kékek Körmendre. A húzóemberek mellett Kovács Ákos teljesítményének köszönhetően kiegyenlített a Paks, jöhetett a mindent eldöntő, ötödik összecsapás a Tolna megyei gárda otthonában.

A hazaiak megsokszorozott energiákkal érkeztek a parkettre, míg a körmendieket megtépázta az elmúlt két mérkőzés, Thomas és Scott is sérüléssel küzdött. Hiába játszott azonban a palánkok alatt fölényben a Gulyás és Dill által vezetett ASE, ültek a körmendi hárompontosok, amivel tartotta a második negyedben megszerzett 8-9 pontos fórját a legalább kétszáz szurkolója által hajtott piros-fekete had. A végjátékhoz közeledtek a csapatok, amikor előbb Fodor, majd Booker süllyesztett el triplát a hazai gyűrűben, de Dill és Kovács Ákos révén az utolsó támadás előtt már a ASE birtokolta az előnyt. A mindent eldöntő dobást a Körmend fehérorosz centere, Alekszejev vállalta magára, de a könnyűnek tűnő ziccernél a labda csak közel egy másodperces tétovázás és körbejárás után hullt a gyűrűbe. A hazaiaknak már csak arra maradt idejük, hogy Horváth Ákos egy egész pályás próbálkozást eresszen el, mely messze szállt a körmendi gyűrűtől. A dudaszó pillanatában a piros-fekete drukkerek elárasztották a paksi parkettet, a vasi játékosok eltűntek a szurkolók között. Összejött az álomdöntő, ZTE-Körmend párharcot rendeztek a bajnoki címért.

Alig három nap állt a felek rendelkezésére, hogy felkészüljenek a mindent eldöntő csatára, mégis a szurkolók számára ólomlábakon járt az idő. Nem elég, hogy a döntő forró szele egyre jobban hevítette az elméket és szíveket, az időjárás is inkább hasonlított a legvadabb nyarakra.

1. mérkőzés - 2010. május 19.

Gálázó ZTE, leforrázott vasiak

A zalai szurkolók kék-fehérbe öltöztették a csarnokot a finálé első felvonására, persze akadt egy piros szeglet, melyben vasiak foglaltak képletesen helyet, ugyanis egy sem akadt közülük, aki ülve várta volna a találkozót. Rég nem látott magyar bajnoki döntő olyan érdeklődést, melyet a két szomszédvár szimpatizánsai mutattak, a feldobás előtt fél órával már szinte nagyítóval sem lehetett szabad helyet találni a lelátón. A két tábor ritkán látható egyetértést mutatott, a feldobás előtt közösen énekelték el a Himnuszt, ezt követően pedig indult a játék és a hangorkán.

A frissen, nagy elánnal kezdő házigazda alig négy perc leforgása alatt több mint tízpontos előnyt épített, Hinnant harmadik kosár jó plusz egy büntetős akciója után Sabáli Balázs fejét ingatva kért időt. Szinte lángolt a csarnok, de nem elsősorban a hőmérséklettől, hanem a kék-fehér színeket viselő szurkolók által izzított tűz miatt. A rövid szünet csak némileg halkított a zalai hangerőn, melyet Wilson és Kámán triplái csavartak feljebb és feljebb. Alekszejev teljesen láthatatlannak bizonyult, s mire a félidőhöz értünk, arra csak Thomas és Scott egyéni villanásainak köszönhette a Körmend, hogy a húszpontos határon belül maradhatott. A tizenötperces szünet nem járult hozzá a vendégek sorainak rendezéséhez. A ZTE bő két perc alatt 11-0-s rohamot repesztett a harmadik negyed kezdetén, mellyel eldöntötte az első mérkőzés érdemi kérdését, s előnybe került a fináléban. A záró játékrészben már döntő többségében a cserejátékosok szerepeltek mindkét oldalon, ám a zalaiak így is tovább növelték fórjukat, s végül 36 ponttal múlták felül az ősi riválist. Komoly erődemonstrációval indult a finálé, s ez a tény tovább sokszorozta az alapszakasz-győztes amúgy sem kicsi önbizalmát.

2. mérkőzés - 2010. május 22.

Gyors talpra állás

Sabáli Balázs az első mérkőzés utáni nyilatkozatában kiemelte, hogy el kell felejteni, ami történt, egyenlíteni kell szombaton. Nem csak a csapat, a szurkolók is komolyan álltak a mérkőzéshez. A teljes B-közép négy aranyszínű csillagot formáló élőképpel köszöntötte a körmendi játékosokat, utalva az előttük álló lehetőségre, célra. Viszont a mérkőzés kezdetén a ZTE gyorsan elcsendesítette a csarnok piros-fekete részét, a zalai szimpatizánsok Wilson hárompontosát követően, 2-13-as állásnál tízet számoltak a vendéglátókra. Röpke három perc után úgy festett a helyzet, hogy Völgyi mester tanítványai hamar döntésre akarják vinni a találkozót. Sabáli Balázs meglepő húzásra szánta el magát, Alekszejev és Thomas is padra került, Németh és Tóth beállása után a Körmend percei következtek. Szigorítottak védekezésükön a hazaiak, Scott rendre jól segített be védekezésben Tóthnak, s rövid idő alatt három blokkolt dobást jegyezhettek fel statisztikájába. Támadásban sorozatban három, kosárral végződő akció után egy percre torpant meg a vendéglátó, mivel a ZTE zónavédekezésre váltott. A játékrész végén Németh süllyesztett el két triplát, mellyel nem csak a mérkőzés, de a két tábor közötti hangpárbaj állását is a Körmend javára fordította. Ezt követően egészen a harmadik negyed közepéig kiegyenlített játékot láthattak a szurkolók, állandósult a 2-6 pontos hazai fór. Watson két duplát, Hinnant pedig egy hármas helyezett el a körmendi gyűrűben, de Sabáli mester nem kért időt, hagyta, hogy csapata megpróbáljon kimászni a saját maga által generált gödörből, ugyanis mindhárom dobóhelyzetet, melyekből a ZTE játékosai pontokat szereztek, komoly védekezésbeli hibák előzték meg. Az új hazai lendület kulcsmomentuma egy felső kettő-kettővel indult, melynek végén Németh szépen találta meg a játékszerrel Alekszejevet, ám a fehérorosz ahelyett, hogy tiszta, könnyű ziccert dobott volna, kiosztotta a sarokba az ott üresen álló Ferencznek, aki habozás nélkül süllyesztette el harmadik tripláját. Fodor Gergely is elővette a Paks elleni dobóformáját és egy melós középtávoli, valamint egy hárompontos után mesterien szolgálta ki Ferenczet, aki újabb sikeres távoli dobásával 8 pontra hizlalta a Körmend előnyét. Hiába kért ezt követően időt Völgyi Péter, a piros-feketék már nem adták le többször fórjukat, s kiegyenlítették a párharcot.

3. mérkőzés - 2010. május 25.

A katarzis előkészítése

Két mérkőzéssel, s megannyi feszültséggel teli perccel maguk mögött úgy érkeztek a harmadik összecsapásra a felek, mintha csak most indulna a döntő.

Annak viszont nyomát sem találhatták a nézők, hogy tapogatózó játékot mutatnának a felek. Támadásban igyekezetek kiüríteni a szigorított területet, helyet teremteni a betöréseknek, viszont mindkét oldalon jól működött az emberfogásos védekezés, így női mérkőzésre hajazó, 11-10-es állást mutatott az eredményjelző az első tíz perc után. A folytatásban fokozódott az amúgy sem kis mértékű feszültség. Thomas és Hinnant akaszkodtak össze egy szabad labdáért folytatott küzdelemben, a heves szócsatát páros technikai szakította meg. Mindkét vezetőedző padra ültette túlpörgő játékmesterét. A rövid közjáték a vendégeknek tett jót. Három labdaszerzésből három gyorsindítást vitt végig a Körmend, Völgyi mester már jelezte, hogy időt fog kérni, amikor Németh legalább nyolc méterről elengedett triplája a támadóidő lejártával azonos ütemben hullt a gyűrűbe. Alig három perc alatt 9-0-t futottak a vasiak és tíz pontosra növelték előnyüket.

Túlzottan nem lombozta le a kék-fehér fanatikusokat, hogy imádott együttesük nem tudta csökkenteni hátrányát a félidőig. A tizenötperces szünet után olyan elánnal vetették bele magukat a szurkolásba, mintha legalább húszpontos előnyben játszana csapatuk. Kellő motivációt kaptak a ZTE játékosai, Kámán és Watson is eredményesen zárt egy-egy támadást, a harmadik játékrész elején, s nagyon úgy festett, hogy érik a zalai egyenlítés. Viszont, ahogy a második találkozón, úgy most is a hárompontosok siettek a körmendiek segítségére. Trummer a harmadik tíz percet zárta le egy triplával, majd előbb Fodor jelentkezett a 6,25-ös vonalon túlról, ám a legnagyobb húzást Ferencz tartogatta. A tegnapi napon 25. születésnapját ünneplő bedobó bő másfél perc alatt háromszor talált be kintről, s mire Völgyi mester időkéréshez folyamodott már 13 egységgel vezetett a Körmend. Watson és Hinnant együttes erővel még megpróbálták feljebb zárkóztatni csapatukat, de az extázisban teljesítő és hatékony dobóformát produkáló piros-fekete had minden kísérletet visszavert és maga javára fordította a párharc állását. Négy nap leforgása alatt pontosan annyi vereséget gyűjtött be a ZTE, mint a 26 fordulós alapszakasz és a rájátszás azt megelőző hét mérkőzése során.

4. mérkőzés - 2010. május 28.

A nagy hármas diadala

A kék-fehér szimpatizánsok lelkesedését egy cseppet sem vetette vissza a tény, hogy szeretett együttesük pengeélen táncol, alig egy óra leforgása alatt elkapkodták a rendelkezésükre álló jegyeket a negyedik mérkőzés előtt. Szükségtelen leírni, hogy a körmendi fanatikusok milyen hangulatban várták a összecsapást. Már a harmadik derbi lefújása után a bajnoki cím megszerzésének esélye olyan közelségbe került hozzájuk, mint a május végi forróságban a Rába frissítő vize. Nosztalgiáztak a mérkőzés előtt a piros-fekete drukkerek, főleg akik ott voltak a 2003-as bajnoki döntőben és az akkori klímához tudták hasonlítani a csarnokban uralkodó hőmérsékletet. Egyesek már harsányan, ám a szavak mögött némi félelemmel ecsetelték, hogy hol helyezték el a behűtött pezsgőket, mások úgy nyilatkoztak, hogy kikaphatnak ugyan ma, de vasárnap jöjjön a harmadik siker. Természetesen a zalai szurkolók is olyan lelkesedéssel készültek a számukra élet-halál találkozóra, mintha az előző két összecsapás nem riválisuk diadalával ért volna véget. A mérkőzés tétjét jól jelezte, hogy a 18 órai kapunyitást követően 15 perccel már szinte egy talpalatnyi szabad helyet nem lehetett találni a lelátón. Már jóval a kezdés előtt komoly hangpárbajt vívtak a táborok, melyben komoly tűzzel, lendülettel kezdtek a piros-feketék, bár a létszámbeli hátrányt remekül kompenzálták a zalaiak.

A korábbiakban tapasztaltakhoz eltérő módon egyik gárda sem tudott komoly előnyre szert tenni, nagyobb futásokat bemutatni, a feldobástól kezdve szorosan egymás mellett haladtak. A legnagyobb differencia, amit mutatott az eredményjelző, négy pont volt. Sok hibával tarkított mérkőzést láthattak a nézők, az ideges, feszült hangulat mázsás teherként nehezedett szinte az összes játékosra. A záró negyedben elkeseredett küzdelem folyt a parketten, három hosszú percen át csak a gyűrűk épségét veszélyeztették a csapatok, de a halók meg sem rezzentek, az állást mutató eredményjelző befagyott. Hazai időkérés után 64-64-es állásról vágtak neki a felek az utolsó két percnek. Hosszúra nyújtott támadással próbálkozott a ZTE, azonban Hinnant és Wilson jól megoldott kettő-kettője után a gyenge oldalról érkező Scott hatalmas szerelést mutatott be az amerikai játékmesteren, a megszerzett labdával pedig Németh indulhatott. A labda rövid úton, Alekszejev és Scott közbenjárásával került Ferencz Csabához, aki harmadik triplájával talpra ugrasztotta a még ülve szurkoló pár száz körmendi drukkert. Völgyi mester időkérése után a gyors befejezést szerette volna választani Watson, közeli kísérletét Scott sodorta le gyűrűről, de a támadólepattanó után Kámán próbálkozhatott távolról, s úgy tűnt sikerrel jár, de a labdáját kidobta a vaskarika. Még bő egy perc maradt a visszaszámláló órán, de az “MTE, MTE” rigmust már felváltotta az “Izzik az csarnok, itt a magyar bajnok”. A találkozó, s vele a bajnoki cím sorsát Németh alley-oop passza és Scott látványos, oldalról befutás utáni zsákolása döntötte el. 42 másodperc maradt, amikor utolsó idejét kérte ki Völgyi Péter, de Hinnant triplája messze elkerülte a gyűrűt, s a taktikai faultok után már csak növelte előnyét a Körmend, mely 1987, 1996, és 2003 után negyedik magyar bajnoki címét hódította el, tizedik trófeáját szerezte a kiemelt honi versenysorozatokban.

Míg a vendég játékosok, szurkolók nem tudták leplezni szomorúságukat, csalódottságukat, addig a túloldalon, a hazai kispad és B-közép előtt történelmi pillanatokat örökítettek meg a fotósok. Piros-feketébe öltözött fanatikusok hada özönlötte el a parkettet, a szezon minden feszültsége kiszabadult a játékosokból. Az elgyötört Thomas, jéggel töltött zacskókkal térdén, a házi zsákolóversenyt rendező Scott társaságában ünnepelt a B-közép alatt. Hozzájuk csatlakozott egymásba kapaszkodva Ferencz, Kocsis, Alekszejev. A lefújást a pályán megélő Németh István és Fodor Gergely már mezüktől megszabadítva, örömittas arccal ölelték magukhoz a kispad alig pár méteres távolságából érkező Trummer Rudolfot, aki csak nagy, ám annál boldogabb küzdelem után jutott el társaihoz. A körmendi nagy hármas hosszú idő után, viszont első alkalommal ünnepelhetett közösen bajnoki címet, méltó koronaként került fel mindhármuk pályafutásának csúcsára a 2010-es bajnoki diadal. Sabáli Balázs pedig azt követően, hogy 2003-ban másodedzőként szerzett aranyat a körmendi együttessel, vezetőedzőként is magyar bajnoknak mondhatta magát. A fiatal trénert az ünneplő tömeg és szurkolók takarásában érte a helyi ikon, Patonay Imre gratuláló, elismerő kézfogása és ölelése. Hét évvel ezelőtt talán ők sem gondolták, hogy ennyit kell böjtölni a következő aranyérem megszerzéséig, ahogy arra sem, hogy különböző oldalon élik majd meg a város s a csapat sikerét...

...Mindez azonban csak körmendi álom és egyszerű fikció marad, mivel az elődöntő ötödik mérkőzésén, Pakson, Alekszejev három másodperccel a lefújás előtt indított ziccerénél a körtáncot bemutató játékszer kiperdült a gyűrűből.

Foto, Slide - bckormend.hu