Hazafiak - Interjú Hosszú Gergellyel

Utánpótlás korodban ritkán találkoztunk a te korosztályodban az országos döntőkön a bajai csapattal, de így is akadtak szép sikereid ebből a korszakból, főleg a válogatottban. Hogyan emlékszel erre?

Nagyon kedves emlék számomra a 2005-ös várnai U20-as Európa Bajnokság, amikor sikerült kiharcolnunk az A-divízióba jutást. Felejthetetlen élmény volt ez számomra, egy példaértékűen összetartó csapatunk volt, amelyből sokan a mostani felnőtt válogatottat is erősítik. Ezért különösen örülök, hogy annak a csapatnak a részese lehettem.

Mikor kerültél először a felnőtt csapat közelébe?

Baján már egészen fiatalon, 15 évesen keretben voltam, sőt, még édesapám is játszott akkor, így együtt is léptünk pályára. A nagyobb áttörés 16-17 évesen jött el, akkor jutottam szóhoz először igazán a felnőttek mezőnyében. Pécsre 19 évesen kerültem és akkor már keretben is voltam a nagy csapatnál, de főleg még a kispadról néztem végig a meccseket.

Mik a legszebb emlékeid a pécsi évekről?

Az egész időszakra szívesen gondolok vissza, főleg az első négy évemben rengeteget tanultam Völgyi Pétertől és Sztojan Ivkovicstól. Talán a 2008-2009-es szezon volt a legkedvesebb számomra, mert akkor megnyertük a Magyar Kupát, és a bajnokságban is sikerült ezüstérmet szereznünk.

Mi volt a váltás oka, hogy nem az A csoportban folytattad a pályafutásodat?

Közös megegyezés alapján arra jutottunk a pécsi vezetőkkel, hogy jót tenne nekem a váltás, amivel én is egyetértettem. Az utolsó három évemben nem igazán fejlődtem, pedig még viszonylag fiatal vagyok, hogy egy szinten megragadjak. Volt első osztályú lehetőségem is a váltásra, amit, ha csak a kosárlabda karrieremet nézem, elfogadhattam volna, viszont gondolnom kellett a jövőmre is. Pécsen van még két félévem a tesi tanári suliból, amit mindenképp el akarok végezni, ezért szerettem volna viszonylag közel maradni az egyetemhez és így jött a bajai lehetőség. Itt meghatározó játékos lehetek, szinte végig a pályán tölthetem az időt, míg más NB 1 A-s csapatoknál pedig valószínűleg csereként léptem volna pályára. Igazából most csak egy szezonra gondolkodtam és úgy éreztem ez lesz a helyes döntés.

Nem érzed visszalépésnek a karriered szempontjából?

Az azért köztudott, hogy a másodosztálynak a ritmusa jóval lassabb és fizikálisan is gyengébb, mint az első osztályé, tehát valamilyen szinten visszalépés, de én kihívásnak veszem az egészet. Szeretnék minél jobb eredményt elérni a bajai gárdával, segíteni a fiatalokat, miközben remélem, hogy egy jó csapatot láthatnak majd a szurkolók. Több szempontból is meglehet közelíteni, hogy visszalépés-e ez nekem, de nem úgy jöttem ide, hogy el vagyok keseredve, amiért a másodosztályban fogok újra játszani.

Mit szóltak hozzá volt csapattársaid, hogy nem az A csoportban találtál magadnak csapatot?

Voltak, akik meglepődtek, voltak, akik biztattak, hogy nem lesz probléma, nem lesz semmi gond, csak azért mert az NB 1 B-ben folytatom a pályafutásom. Senkitől sem kaptam olyat, hogy de gáz, hogy a másodosztályban folytatom. Sok szerencsét és sok sikert kívántak.

Mik a komolyabb terveid a kosárlabdával?

Távlati célom, mint minden játékosnak, hogy felnőtt válogatott legyek. Viszont most csak egy évre előre gondolkoztam, hogy egy kiegyensúlyozott szezont nyújtsak, aztán ha lesz első osztályú lehetőségem, akkor természetesen szeretnék visszajutni az A csoportba, ez a fő célom. Az utánpótlás nevelésbe is szívesen belekóstolnék, megvan hozzá a középfokú edzői végzettségem. Jelenleg itthon, Baján csapattársammal, Mándity Mátéval tartunk labdás előkészítőket a fiataloknak.

Milyen a bajai csapat? Mire lehettek jók a bajnokságban?

Eléggé hullámzó eddig a teljesítményünk, de még elég kevés meccs ment le, így messzemenő következtetést nem merek levonni. Ha az első kör véget ér és mindegyik csapattal játszottunk már, akkor fog tisztázódni a kép, hogy milyen erős a csapatunk. Van négy, NB 1 B-s szinten rutinosabb játékosunk, a többiek mind fiatalok, akik viszont hajtanak és pörögnek az egész mérkőzésen. A keleti csoportban a négy közé jutásra szerintem reális esélyünk van. Az, hogy ott hol végzünk, feljebb lépünk két helyet vagy lejjebb, azon múlik, hogy sikerül-e csapatszinten összeállnunk, illetve, hogy a többi csapat mennyire lesz erős. Nem áll távol tőlem a B csoport, mert 2-3 évvel ezelőttig folyamatosan játszottam itt, így látom, hogy körülbelül milyenek az esélyeink. Szerintem a négy közé jutás már jó teljesítménynek számít és ez el is várható a csapattól.

Mik a legfőbb különbségek a két osztály között?

Itt azért látszik, hogy a legtöbb játékos tanul mellette vagy dolgozik, tehát nem ez a fő feladatköre. Egy másik szembetűnő különbség a taktika, az első osztályban sokkal több játékmód van, mind védekezésben, mind támadásban. Fizikálisan is sokkal erősebb a profik mezőnye.

Hogyan éled meg, hogy édesapád dirigál a kispadról? Előny vagy hátrány inkább számodra?

Jól megértjük egymást a civil életben is, a kosárlabda pályán sincsen ezzel gond. Mindenki mondja, hogy biztos fura lehet, de már gyerekkorom óta ilyen kapcsolatban vagyunk. Bár csak a felnőtt csapatban volt az edzőm, meg suli csapatban néha, de azért külön is foglalkozott velem, tanítgatott sokszor. Volt, hogy beleszólt és próbálta egyengetni a dolgaimat a kosárlabda terén a későbbiekben, úgyhogy igazából már megszoktam és fel se tűnik, ha édesapám áll az oldalvonal mellett.

Otthon átbeszélitek a meccseket vagy nem kerül szóba a családi asztalnál a kosárlabda?

Azért elő szokott kerülni, például az egri vereséget is kiveséztük. Nem azt mondom, hogy mindig megbeszéljük, de a meccsek után össze szoktuk dugni a fejünket, hogy neki mi a véleménye és nekem mi a véleményem a történtekről.

Családi vonalon maradva, húgodnak, Katinkának nem sikerült jól ez az éve. (A világbajnokságon 400 vegyesen címvédőként döntőbe sem jutott.) Hogyan éltétek meg ezt otthon, miben tudtatok neki segíteni?

Mi is, az egész család csalódottak voltunk, mi is mást vártunk, másban reménykedtünk az előzetes eredményei miatt, de ugyanúgy fogadtuk mintha megnyerte volna. Úgy tudtunk a legtöbbet segíteni neki, hogy semmivel sem viselkedtünk máshogy, mintha nyert volna, vagy, hogy most tragédia történt volna. Ő is megfogalmazta már korábban, hogy ebből tanulni kell, mert a főbb célja a 2012-es londoni olimpia és az ottani jó szereplés. Ezért inkább most történjen egy ilyen botlás, mint jövőre. Csak építkezni fog ebből és mi is erre sarkaltuk, hogy ne elmenjem tőle a kedve, hanem inkább megjöjjön. Nyilván csalódottak voltunk, de tartottuk a lelket benne.

Jártok (jártatok) egymás versenyeire szurkolni?

Emlékszem, hogy még kiskoromban ha volt időm a kosár mellett, akkor jártam rendszeresen a versenyeire. 2010-ben a budapesti Európa Bajnokságon végig ott voltam és szurkoltam neki, az nagyon jó élmény volt. Mivel ő Amerikában tanul, ezért nincs sok lehetősége, hogy lásson engem játszani, de Pécsen már ő is volt meccsemen.

És te hogy állsz az úszással?

(nevet) Mind a négy úszásnemben tudok úszni, mivel testnevelő tanárnak tanulok, így a sulihoz is kellett, de nagyobb ambícióim nincsenek. Versenyszerűen talán 10-11 éves koromig úsztam nagypapám révén, mivel ő úszóedző, így alapsportágnak jó volt. De a húgom tuti lenyomna, az biztos.

És Katinka hogy áll a kosárlabdával?

Volt a házunk kertjében egy palánk és ott dobálgatott, de nem rajong a csapatsportágakért, mert azt mondja, hogy ott nem csak rajta múlik milyen eredményt ér el és ő biztos kevesebbet passzolna. De nézni szereti, Los Angelesben is volt már kinn Lakers meccsen.

Mivel telnek a hétköznapjaid?

Ez most köztes állapot a suli miatt, mert bár levelezőm csinálom, azért hetente, kéthetente át kell járnom konzultálni a tanáraimmal. Reggelente szoktunk bejárni dobni, ezen kívül labdás előkészítőket tartok és angol különórákra járok, mert a középfokú nyelvvizsga kell a sulihoz. Mondhatjuk, hogy csak a kosár, de azért van dolgom bőven a sporton kívül is.

Biztos sokan megkérdezték már, de honnan a becenév?

Édesapámat hívták így, hogy Hosszú Puska, az ő beceneve volt. Amikor először Pécsen játszottam, akkor Sztojan Ivkovics volt a csapattársam és ő még játszott együtt édesapámmal is. így először kis Puskának hívott, utána Puska, és így rám ragadt, azóta pedig mindenki így hív.

Mit vársz a mai meccstől? (A Baja-Kaszások mérkőzés előtt beszélgettünk – a szerk.)

Egy jó küzdelmes mérkőzésre számítok és remélem, hogy mind a két csapat ki tudja hozni magából a maximumot, aztán győzzön a jobbik. Én személy szerint szeretnék úgy játszani, hogy a csapatom hasznára legyek és, hogy jól érezzem magam a pályán

A jóslata bejött, izgalmas és fordulatos meccset láthatott a közönség, hazai sikerrel a végén. A meccs apró pikantériája, hogy eme sorok írójának kellett üldöznie interjúalanyát a pályán és néha sikerült is borsot törnöm az orra alá, de Puska így is eljutott 23 pontig, akárhogy is próbáltam megakadályozni. Látszott, hogy más ritmusú kosárlabdához van szokva, abszolút szellemi vezére volt a bajai alakulatnak és nem csak a pontjaival segített csapatának, amikor szükségük volt rá. Reméljük, tényleg csak átmeneti évről van szó és előbb-utóbb (újra) magasabb szinten is bizonyíthatja játéktudását.

Fotó (1): pvsk-panthers.hu

Fotó (2): pvsk-panthers.hu

Fotó (3): filtermagazin.blogspot.com

Fotó (4): facebook.com

Fotó (slide): hajrapecs.hu