Helyzetjelentés a téli szünetben - NBI/A, 6-10. hely

Az ünnepek miatt háromhetes szünet van az NBI/A csoportban - megnézzük, hogyan állnak a 6-10. helyen álló csapatok, mik a kilátásaik.

Az első öt helyen álló csapatokról (Atomerőmű SE, Egis Körmend, Szolnoki Olaj KK, Zalakerámia ZTE KK, TLI-Alba Fehérvár) ezen a linken olvashattok.

 

Falco-Trend Optika KC Szombathely (7-5)

A Falco szezonját erősen kétfelé lehet venni, hiszen álltak 7-1-gyel is a tabella élén, a nemzetközi kupában is helyt álltak 2-4-es mérlegükkel, az All-Star szünet előtti forduló óta azonban nem nyertek meccset, a Jászberény után pedig a második legrosszabb formában lévő gárdáról beszélhetünk, aminek egy kirívó oka van: a gyorsindítások elleni védekezés. A szezon első felében a szombathelyiek szépen megoldották hátul a dolgokat, nem véletlenül álltak olyan jó mérleggel, verték az ASE-t és a ZTE-t is, aztán viszont mintha kifulladtak volna, amit csak részben lehet a FIBA Europe Cup számlájára írni - a másik két kupázó, a Körmend és a Sopron szépen összeszedte magát a naptári év végére, velük ellentétben.

Egész egyszerűen átrohannak rajtuk az ellenfelek, ami folyamatosan felállt védelem elleni támadójátékra kényszeríti őket, amikből a kihagyott helyzetek után megint jönnek a lefutásból kapott pontok, és kezdődik a kör elölről - az Alba és a Szeged elleni mérkőzésük összesen egy negyedet leszámítva szinte teljesen értékelhetetlen volt, hiába dobtak például a Szedeák ellen ők is kifejezetten jól. Amíg ezt nem rendezik, addig nemhogy a bajnokesélyesek között nem lehet őket emlegetni (összesen két győzelemre vannak a listavezetőtől), de erősen hátrafelé kell kacsintgatniuk, mert az utóbbi hetek játékával bárhol bármikor kikaphatnak, még a tabella leghátsó részén állóktól is.

Nincs rossz állományuk szerintem, mert Ryan Wright egy egészen képzett center, aki nemcsak a pontokra figyel oda, hanem elvégzi a melós részt is, mellé pedig Reinar Hallik kifejezetten jól illik támadásban - az észt válogatott a liga egyik, ha nem a legjobb tripladobója (2.7 bedobott hármas meccsenként. 50%-os találati aránnyal). A mezőnyemberek közül Cameron Rundles hozott már jó pár meccset a végjátékban, és bár nem igazi irányító, ezt a részt Váradi Benedekkel ketten megoldják. Váradi egyébként a 2.8 gólpassza mellett 4.0 pattanót és 16.1 pontot is hoz 35.9%-os triplamutatóval, Perl Zoltán hiányát miatta érzi kevésbé a Falco. Dino Butorac egészen jó scorer, Bognár Kristóf és Zarko Comagic pedig a semmiben nem kiemelkedő, de hasznos mindenes szerepét látják el.

Ez egyáltalán nem rossz hét fős rotáció, de annyira biztosan nem jó, hogy azt a nulla védekezést hozzák, amit eddig - bár támadásban sok fegyverük van (Wright, Rundles, Váradi, Butorac), túldobni szinte biztosan nem fognak senkit. Főleg az öt légiós miatt masszív ez a névsor - bár Comagic utóbbi meccseken mutatott produktumát látva nem lenne azért annyira meglepő, ha váltanának egy helyen -, de nincsenek benne kiemelkedő sztárok, és amennyire előny lehet egy egységes csapatnál, akkora hátrány lehet azokban az időkben, amikor nem megy a játék. Váradi lehet majd szerintem az, aki idővel ennek a gárdának a szellemi vezére lesz, de talán még fiatal ahhoz, hogy a légiósokkal teli keret élére álljon - játékban azért így is voltak olyan mérkőzések, amikot ő volt a legjobb.

Összességében nézve a Falcónak azért nincs sok választása. Ha a továbbiakban is a decemberi formájukat hozzák védekezésben, a rájátszásba sem biztos, hogy be fognak jutni a támadójátéktól teljesen függetlenül, és azért náluk ez már nem csak egy 1-2 meccses visszaesés - Kálmán László nem egyszer mondta el a TV-ben is, hogy el kell gondolkodniuk a játékosoknak, ezeknek a visszafutásoknak a jó része hozzáállásbeli gond szerintem. Ha viszont vissza tudnak térni a szezon elején mutatott, fegyelmezett, rendezett sorokhoz, akkor van esélyük talán újra visszaszállni a Top4-5 helyért folytatott küzdelembe.

 

Sopron KC (7-5)

A Sopron rengeteg problémával nyitotta az évet, nem nagyon akart összeállni a játékuk, pedig az állománnyal Alekszandar Radulovicsot leszámítva kivülről nézve nem volt probléma. A nemzetközi kupa ideje alatt csak sokasodtak a gondok - távozott Patonay Imre, lesérült Ruják András, 0-5-tel is álltak a FIBA Europe Cupban, aztán viszont látszólag rendezni tudták a sorokat zsinórban 4 győzelemmel (ha a Cibona elleni sikert is ideszámítjuk).

Kifejezetten jónak tűnik a légióssoruk a periméteren, Hernst Laroche, Kevin Tiggs és Damir Rancic is meghatározó játékosok, és elég jól is passzol a játékuk egymás mellé - Laroche kanadai létére hozza a tipikus amerikai hátvédek stílusát, nagyon jól bont védelmet és a pontszerzés mellett odafigyel a társak kiszolgálására is, Tiggs egy kicsit melósabb kettes, de elöl-hátul is használható, a horvát kiscsatár pedig ugyan sok mindenben nem kiemelkedő, de tripladobásban nagyon (meccsenként 3.1 bedobott hármas 45.1%-os pontossággal), így a két észak-amerikai mellé tökéletesen illik. A gond nem itt, sokkal inkább a magasembereknél van, illetve lehet a jövőben.

A kisebb probléma az, hogy amíg Tóth Gergely hozza, amit tud (9.8 pont, 46.2% tripla), addig Edin Bavcic itt is ugyanúgy teljesít, amit bárhol máshol külföldön (8.9 pont, 50% tripla, 6.5 pattanó). Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy haszontalan lenne, sőt... feljebb lépni azonban nem tudott, hiába van óriási tapasztalata akár válogatott szinten, akár a magyarnál magasabban jegyzett bajnokságokból - ő a német elsőosztályban is ugyanazt tudja, amit a megye II-ben. Ennél szerintem problémásabb az, hogy nincs small-ball négyesük, ami a Spurlockok, Milosevicsek ellen nem jó jel a jövőt, a rájátszást nézve sem - Tóth erre alkalmatlan, más stílusú erőcsatár, Dénes Gábor pedig hasznos, de az ellenfél felsorolt kezdőivel szemben szintén hátrányból indul.

Itt jöhet a képbe az, hogy Radulovicsot elküldték. Ha hoznak helyette valakit, akkor szerintem nem ötöst kellene, hanem egy 3-4-es kombót, de itt el kell dönteni, hogy mit vállalnak be. Ha nem hoznak centert, akkor Molnár Mártonra kell bízniuk a csereötös posztját (esetleg Tóth-ra, aki tud centerben is játszani, de akkor a védekezéssel lehetnek gondok), ha viszont nem hoznak egy alacsony szerkezetbe illő erőcsatárt, akkor bizony kénytelenek lesznek Dénessel próbálkozni a legjobb csapatok többsége ellen, vagy Tóth-tal rá kell erőltetni az akaratukat az ellenfélre. Az is igaz, hogy ha hoznának egy 3-4-es átmenetet, akkor kicsit túlzsúfolt lenne ez a két poszt Rancic-csal, Dénessel, Tóth-tal és az új légióssal, viszont a variációs lehetőségeik meglennének arra, hogy reagáljanak a többiek lépéseire.

Összességében nézve a Sopronnak egyáltalán nincsenek rossz lehetőségei, hiszen négy jó és megbízható légiósuk van, a padról pedig Dénes mellett Ruják és Takács Norbert is sokat tud hozzátenni egy-egy meccshez - előbbi kifejezetten jó all-around támadójátékos lett (pontszerzés és kiszolgálás) annak ellenére is, hogy a dobás nem megy neki idén, utóbbi pedig a tripláival tud leginkább büntetni. A small-ball elleni problémáikat azonban meg kell oldaniuk, különben a mezőny jelentős hányadával szemben még nagyon komoly szerkezeti gondjaik lesznek - tekintve hogy nemcsak az élmezőnyben, hanem a hátsóbb részeken is alkalmazzák ezt a felállást többen is.

 

PVSK-PANNONPOWER (5-7)

Kuriózumnak számít a Pécs idén, de kényszerből (is) léptek erre a pályára. Ha a Sopronnál megemlítettük, hogy nehézségekkel küzdöttek, akkor ezt náluk is el lehet mondani, hiszen későn állt össze a játékuk, aztán kiszállt jó pár hétre Budimir egy sérülés miatt, majd Halász Ákos esett ki egész idényre. Ez utóbbi késztette arra a klubot, hogy lépjenek, Anthony Nelson érkezett Halász pótlására és visszatért Budimir is, egyre jobban alakultak a dolgok. A horvát 3-4-es átmenet ugyan megint kiszállt pár hétre a bokája miatt, ettől függetlenül Csirke Ferencék átálltak egy olyan rendszerre, ami borzasztóan szokatlan lehet nagyjából mindenkinek a bajnokságban.

Nelson szerződtetése óta ugyanis a William Walker - Nelson - Marko Popadics hármassal áll fel a pécsi együttes, ami merőben új szint hozott a pontvadászatba, hiszen két irányító és egy kettes rohamozza az ellenfeleket folyamatosan, ráadásul mindhárman képesek labdával a kezükben is helyzetet teremteni - egyikük sem egy catch-and-shoot játékos. Erre a felállásra (Budimir játéka ide vagy oda) nem nagyon van válasza egyik csapatnak sem, ha egy-egyben akarják megfogni őket, hiszen három kisemberre három jó védője szinte senkinek nincs - az, hogy valaki hármas poszton, a kiscsatárok ellen jól védekezik, nem jelenti azt, hogy Nelson vagy akár Popadics előtt tud maradni lábon, így támadásban legalább egy poszton mindig megvan a gyorsasági előnyük, amit kihasználhatnak, függetlenül a váltásoktól.

Vannak persze kérdőjelek is ezzel a formációval kapcsolatban. Az egyik az, hogy sikerül-e az egész szezon során jól elosztani a labdákat, főleg ha Budimir is visszatér. Ezt intelligens játékosok meg tudják oldani, eddig úgy tűnik, nincs is ezzel gond, de az ilyen "nincs elég labdám" dolgok nem is pár meccs után szoktak kiütközni. A másik fontos kérdés az adott napi dobóforma. Jó eséllyel elég sokszor kapnak majd zónát a továbbiakban, mert ha valaki egyénileg akarja őket megfogni, az nem nagyon fog menni, de ha ezt is választja egy-egy klub, akkor valószínűleg a védők 1-1 lépéssel le fognak róluk húzódni, hogy az első, gyorsabb lépésből származó előnyt ne tudják annyira kihasználni. Itt jön képbe Bíró Olivér is, aki kintről segítheti ennek a hármasnak a dolgát a padról, és a Szedeák ellen például ment is játék Budimirt leszámítva mindenkinek.

A harmadik kérdés pedig a védekezés, mert ami az egyik oldalon előny, az a másikon lehet hátrány is - három ilyen kisemberrel legalább egy poszton fizikális problémáik lehetnek. Itt lép képbe a csapatvédekezés, amiben a kisembereken kívül Harazin Tamásnak és Horti Bálintnak is nagyon fontos szerepe van, mint a keret echte magasemberei - nekik a besegítésekben élen kell járniuk, hogy ez a nagyon alacsony szerkezet hosszútávon működőképes, és elöl-hátul összességében hasznos lehessen. Eddig Hortiék ellátták ezt a feladatot (elöl a leválások után a három hátvéd által lepasszolt labdákat kell betenniük, ez megy is) és támadásban jóvan nagyobb előnyt jelentett a három kisember (és Budimir), mint amennyire ezt ki tudták ellenük játszani. Így nyertek a Szeged és a KTE otthonában is az utóbbi három közben, ez a két siker pedig a végelszámolásnál még kiemelkedő jelentőségű lehet.

Összességében nézve a Pécs hiába kezdte gyengébben a bajnokságot, mostanra eljutottak odáig, hogy ugyanazt a nagyon kellemetlen középcsapatot alkotják, amit az elmúlt években is, sőt... A háromhetes szünet a játék továbbcsiszolása mellett Budimir felépülése miatt is hasznos lehet, a Walker-Nelson-Popadics szerkezet pedig annyival másabb, mint bármelyik másik csapaté, hogy ennek kikapcsolásával szerintem még lesz gondja a legjobbaknak is, mert közülük adott napon bárki lehet a mérleg nyelve a Pécs javára - bár a Körmendnek sikerült nyernie ellenük másfél hete. A legjobb nyolcért is óriási a harc, de ha a Falco nem szedi össze magát védekezésben, egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy még akár előrébb is lépjenek.

 

Kaposvári KK (5-7)

Ez a tabellának az a részlege, ahol minden csapatnál elmondható, hogy finoman szólva is hektikus szezonuk volt eddig. A Somogy megyei alakulatnál Grebenár Péter és Fodor Márton is gyorsan kidőlt, így a cserepadról alig-alig jött olyan teljesítmény náluk, ami nem a kezdők pihentetésre ment ki (Baki Gergely és Horváth Márton összesen 29.1 perc alatt 5.8 pontot és 2.8 pattanót átlagolnak eddig, bár Baki védekezésben kifejezetten sokat segít a csapatnak a statisztikák ellenére is). A légiósok kiválasztása sem sikerült Marko Spicát leszámítva, így Igor Mijajlovics, Anthony Jones és Aaron Hawley helyett már Emmanuel Ubilla, Hrvolje Puljko és Novar Gadson vannak a keretben. Volt edzőcseréjük is, Szrecsko Szekulovics helyett Kmézics Zorán ül a kispadon, úgyhogy szinte alig van olyan pontja a keretnek, ami megegyezik a szeptemberi állapotokkal.

Ami szerencséjük, hogy a legjobb 8-hoz képest egyáltalán nincsenek lemaradva, és úgy tűnik, hogy Ubillával és Puljkóval legalább a kezdőötösük kész van, az előző évek állapotai kezdenek visszaállni. Fodor "helyét" Benke Szilárd vette át, aki főleg az idény elején, a gyengébb légiósok mellett sziporkázott - korábban is voltak jó meccsei, de ebben az évben sorozatban szállította a 15-20 pont körüli produkciókat. Mióta megjött Ubilla és főleg Puljko, kisebb a szerepe, de így is el tudja látni a szerepét. Puljko bombaformában tért vissza Kaposvárra, így sikerült az előző három találkozóból kettőt is behúzni, vele (és Ubillával) jóval potensebb támadásban a csapat, hiszen a tripladobása nemcsak közvetlenül hoz pontokat, de a többiek életét is megkönnyíti.

A kulcs náluk mindenképpen a sérültek visszatérése lesz, illetve az, hogy sikerül-e egy használható negyedik légióst találniuk, mert Gadsonról eddig azért biztosra nem lehet ilyet kijelenteni a két mérkőzésen elért 2 pontos átlaga után. Grebenár Horváth-tal együtt osztozhat a Spica mögötti nem túl sok percen, de Fodor visszatérése fontosabb lenne, mert a periméteren Bakinál jóval több lendületet hozni - vagy ha ő megy a kezdőbe, akkor ugyanez elmondható Benkéről -, emellett Ubilla pihentetését is megoldhatja részben, ha felépül. Gadson igazolásával látszik, hogy 3-4-est keres klub, ami érthető, hiszen Hendlein és Benke mögött sincs igazán használható csere, valószínűleg ennek megfelelően nézelődnek a továbbiakban is, ha Gadson nem jönne be. Igazából scorerre nem nagyon van szükségük, mert ha 1-2 ember pihen is a kezdőből, még mindig van legalább kettő olyan a pályán, aki képes egyedül is helyzetet kreálni magának és másoknak is, egy jól védekező vagy/és legalább a triplát jól dobó ember viszont nagyon elférne még a rotációban.

Összességében nézve a Kaposvárra nagyjából az jellemző, ami a korábbiakban is: a kezdőötösük most már pofás és szállítottak is jó eredményeket az utóbbi időben, főleg hazai pályán, a padot meg túl kell élniük jelen állás szerint, amíg Fodor és/vagy egy jó légiósuk nincs. Egy jó negyedik külföldi nélkül szerintem még Fodor felépülésével is rövid lesz ez a csapat ahhoz, hogy a 8-ba jusson, ha azonban mégis sikerül találniuk egy jót, bőven lehet esélyük a PO-ra, amit azért így sem lehet teljesen kizárni - a kérdés az, van-e arra egyáltalán pénzük, hogy legalább egy vállalható légióst szerződtessenek.

 

Naturtex-SZTE-Szedeák (5-7)

Nem különböznek ők sem az előző három együttestől abban a tekintetben, hogy finoman szólva sem volt egyszerű idényük eddig. A legnagyobb gondot két sérülés okozta - Branko Jereminov népmesést játszott ("hol volt, hol nem volt..."), Jozo Brkics meg rögtön hosszabb időre esett ki, ami miatt az elején center nélkül kellett a csapatnak játszania. A rövid pad és igazi ötös nélkül jöttek a vereségek, egészen Ryan Watkins leigazolásáig - vele sokkal potensebb lett a csapat, bővült a rotáció is, Brkics felépülése után azonban Watkins az ASE játékosa lett. Az All-Star szünet előtt fontos meccsen verték a Kaposvárt idegenben, utána azonban ugyanilyen fontos mérkőzésen kaptak ki a Pécstől otthon - kezdenek összeállni most, hogy mindenki egészséges, de nekik borzasztóan jól jött szerintem a mostani háromhetes szünet.

Ők is alacsony szerkezetben játszanak, hiszen Gerald Armelin 193 centivel hármas, Andrija Csirics pedig itt egyértelműen négyes, de így is más a felállás, mint a Pécsnél. Csirke Ferencéknél a hátvédek szabják a támadások fazonját, míg Nikola Lazics együttesénél Jereminov, illetve az általa indított 2-2-k mellett Csirics a másik fő fegyver támadásban - a szerb játékos négyes poszton észből, az eddig felhalmozott tapasztalatából még mindig nagy károkat tud okozni bármelyik ellenfélnek, igaz, védekezésben vannak már gondjai még a lassabb ellenfelek ellen is. Armelin inkább második hullámból támad, mivel Csirics jóval hatékonyabb nála még így lassan 35 esztendősen is, míg Molnár Andrást egyértelműen a külső dobások, labda nélküli mozgások miatt tartják - ez a felállás a centiktől függetlenül jóval jobban hasonlít a hagyományos small-ballra, mint a PVSK-é.

Náluk az egészség az első számú kérdés, mert alapvetően Moravcsik Áronnal, Kiss Zsolttal és Juhos Leventével egy egészen pofás 8 fős rotációjuk van, de ha Jereminov vagy Brkics megint kiesik, képtelenek őket pótolni - Juhosnak nem sok köze van az ötös poszthoz, Moravcsik pedig főleg játékszervezésben nem Jereminov szintje (még). Eddig is ennek a két embernek a kiesése okozott gondot, de a keret adta adottságok miatt továbbra is ők ketten azok, akiket muszáj egészségesen tartani végig, különben ezen el is mehet a rájátszásuk.

Ha ugyanis ez menne, szerintem nyugodtan mehetnének ők is a 8-ért a Péccsel együtt akkor is, ha nem változtatnak már semmit a kereten (szerintem ennyiből előrébb járnak a Kaposvárnál, igaz, a somogyiakban épp ezért még van lehetőség a komolyabb fejlődésre). Támadásban nagyon sok van bennük - a kezdőjük szerintem komplett, a padról pedig van két nagyon jó kezű emberük is, akik legalább "a pálya széthúzásában" segíteni tudnak. A védekezés nagy kérdés, de Nikola Lazics korábbi együtteseinél ezzel nem volt gond - ha a tréner meg tudja oldani a normális rotációt (és itt megint előjön a sérülések kérdése), akkor a csapatvédekezést itt is össze lehet rakni. Ezen a sérülések témakörön viszont minden elmehet, mert azt az idény elején láthattuk, hogy ha kiesik akár egy ember is, a végére kifulladnak. 


Foto, Slide - kosarsport.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus