Helyzetjelentés a téli szünetben - NBI/A, a Top5

Rég nem alakult ennyire szorosan a magyar férfi NBI/A az alapszakasz majdnem felénél - egy forduló van az "odavágó" körből -, amely szerintem egyértelműen az ötlégiósos rendszernek köszönhető. Ahhoz képes, hogy mennyi magyar játékosra lenne szükség egy ennél "szigorúbb" rendszerben - vegyük például az ipari mennyiségű honosítás előtti háromlégiósos időszakot -, egész egyszerűen nincs ennyi használható, így a több külföldi igazolásának lehetősége a több potenciális húzóember mellett a lyukak könnyebb betömködését is lehetővé teszi. Ennek köszönhetően minden klub - a maga lehetőségeinek megfelelően, de - elég mély merítésből válogathat legalább.

(Hogy ez mennyire jó a magyar kosárlabdának, az egy teljesen külön blog témája, mert a hátrányai mellett előnyöket is hoz a magasabb színvonal, a magyar játékosok problémája pedig nem az NBI/A-ban, hanem az utánpótlásban kezdődik leginkább.)

Egy dolgot azért érdemes szerintem megjegyezni a légiósokkal kapcsolatban: teljesen fölösleges az egyes csapatok magyar és külföldi magjait, azok teljesítményét külön-külön vizsgálni, hiszen egy egészet kell alkotnia ezeknek a játékosoknak. Posztok és szerepkörök vannak, amiket magyar és külföldi kosaras is elláthat, teljesen mindegy, melyik teszi meg, ha az előre elgondolt feladatokat el tudják végezni. Egyetlen szempontból van értelme külön nézni ezt a két részleget, az erősítési lehetőségeket vizsgálva, mivel jó magyar játékost év közben szinte lehetetlen igazolni - amid van év elején, "azt eszed" az egész szezonban -, idegenlégiósoknál viszont lehet variálni, ha valaki akar, abból minden évben van nem kevés elérhető idény közben is.

Ezeket is figyelembe véve nézzük, hogyan áll a tabella első "harmada", az öt legjobb mérleggel rendelkező együttes.

 

Atomerőmű SE (9-3)

A Paks legnagyobb előnye szerintem az, hogy ember nem mondaná azt rájuk, hogy akár csak karcolgatják annak a felszínét, amit tudnak játékban. Volt jó pár változás náluk év közben, Szabó Zsolt ment, Zsarko Rakocsevicset Ryan Watkins váltotta, de úgy Isten igazából lehengerlő játékot nem nagyon láthatott tőlük senki kétszer egymás után. Alapvetően jó elgondolás szerintem tőlük, hogy Donald Robinson és Watkins a padon kezd, így két potens pontszerző érkezik náluk a cseréktől, a kezdőben pedig Robinson például kicsit fölösleges is lenne szerintem Dunn és Barnies mellé (egyébként is játszanak együtt eleget a meccsek során).

Robinson játékát és főleg a szerepkörét viszont egyelőre nem sikerült definiálni, nem tud közepes hosszúságú periódusokban sem domináns lenni a dobóhátvéd, pedig a képességei megvannak hozzá. Nagyban ennek köszönhető szerintem, hogy idegenbeli mérlegük egyelőre elég gyenge - a Sopront ugyan legyőzték, illetve a szezon elején az akkor még finoman szólva is bukdácsoló Pécset, de tükösimán kaptak ki Egerszegen és a Falcótól is, és elég komoly meglepetésre Kecskeméten szintén.

Az idegenbeli eredmények szerintem Robinson valamivel markánsabb szerepével jöhetnének is, mert egyébként Chris Dunn hozza magát (14.0 pont, 6.6 gólpassz, 3.4 eladott labda, 20.8 VAL), Troy Barnies többször is előlépett már nyerőemberré, és főleg a rangadókon (Olaj, Alba), Eilingsfeld János borzasztóan hatékonyan játszik (8.7 pont, 75.6%-os dupla, 7.3 pattanó, 16.2 VAL), Tóth Ádám és Kovács Ákos pont azok a kiegészítők, akik kellenek Dunn és Barnies mellé, Watkins pedig egyre jobb formában van. Az is igaz, hogy olyan náluk egyelőre ritkán volt, hogy 4-5 ember egyszerre hozza magát (nem feltétlenül pontokat tekintve), de a 9-3 pont ezért parancsol tiszteletet, mert még nagyon sok dolgot tehetnek tisztába.

Van egy erősítési lehetőségük, hiszen egyelőre csak négy légióssal dolgoznak. Ha úgy döntenek, hogy kihasználják, akkor szerintem nem magasembert kellene hozniuk, hanem swingmant (2-3-as poszton játszót). Bár két emberük lelépett a 4-5-ös posztról, és csak egy jött, szerintem az Eilingsfeld-Tóth-Watkins hármas meg tudja oldani a feladatát, fejenként 25-30 percet úgy is kibírnak a pályán, ha ezt a PO-ban majd három naponta kell megtenniük (azért profi sportolónak ez sem fizikálisan, sem fejben nem hiszem, hogy mennyiség), sőt, abból szerintem inkább erős teljesítményvisszaesés lenne, ha megint hoznának melléjük valakit - Eilingsfeld is bizonyítja idén, hogy nem 10 perces csere.

Barnies-zal ráadásul van egy small-ball négyesük is, alacsony szerkezetek ellen őt nyugodtan lehet játszatni az erőcsatárokkal szemben - és szerintem erre nagy szükség lesz a rájátszásban, látva a többi csapat állományát -, akkor pedig kellhet még egy mezőnyember. Nem biztos, hogy kihasználnám ezt a helyükben, mert ha Robinsont sikerülne nagyobb szerepbe "kényszeríteni", húzóember, pontszerző, helyzetteremtő játékos már nem kellene, Will Tamás és Medve Máté pedig azokat a feladatokat el tudják látni, ami még maradna Dunnék mellett - triplák, aktív védekezés. Más kérdés, hogy mi van akkor, ha Robinsonban nincs több vagy nem tudják belőle kihozni, mert egy padscorer hátvéd nagyon kellene nekik, de olyan, aki Robinson eddigi teljesítményénél jobbat hoz.

Összeségében nézve szerintem az ASE-tól még szinte semmit nem láttunk abból, amit esetleg a PO-ban kaphatunk tőlük. Az állományuk megvan szerintem arra, hogy a bajnoki címért küzdjenek, de ehhez játékban akkor is előre kell lépniük (vagy legalábbis a jó periódusaikat hosszabb időre ki kell tolniuk), ha otthon az összes rangadójukat hozták eddig - ez szerintem a végén kevés lesz az ellenfelek eddigi fejlődését és lehetőségeiket is nézve.

Egis Körmend (9-3)

Őszintén szólva a nagy egészet nézve a Körmendet tartottam eddig a legjobb szerkezetű csapatnak a bajnokságban. Két botrányosan jó hátvédet igazoltak, Kendrick Perry és Wesley Channels is kiválóan bontottak védelmet, Channelsnek borzasztóan jó keze van emellett, mindketten tudtak irányítani és a legtöbb alkalommal azért akartak is - bár Perry hajlamos volt túlpörögni is, de ezt még vállalható számmal tette meg -, és védekezésben is odatették magukat mindketten, a pattanózásból is kivették a részüket, és a csapategységre is jó hatással voltak - ez az egyénileg jó képességű amerikaiaknál mindig kulcskérdés. Az eddigi teljesítmény alapján talán a ZTE-sek vitatkozhatnak vele, de a bajnokság legjobb hátvédpárosáról beszéltünk.

Mellettük ott volt még egy tripladobó hármas (Ferencz Csaba), egy szintén scorer beállítottságú négyes (Cole Dickerson), meg egy olyan ötös (Josh Duinker), aki ebbe a szerkezetbe kell, mivel nulla a labdaigénye, de minden kisebb feladatot, piszkos munkát rá lehet bízni. A padjuk is megvolt egy főleg védekezésben jeleskedő légióssal (Luka Katura), illetve az erre az idényre megint feltámadó, újjáéledő Tóth Norberttel. A nemzetközi kupa miatt megtorpantak a hazai pontvadászatban, de mióta nincs FIBA Europe Cup, a legjobb formájukat mutatták - ez három győzelemre, többek között a Szolnok elleni örömjátékra volt elegendő.

Szerintem teljesen egyértelműen a bajnokság esélyesei közé tartoztak (náluk láthattuk többször is, mi az a játék, ami bennük van a játékosok képességei alapján, márpedig azzal a játékkal a legjobbakkal is minimum felvették a versenyt), de mindent el is lehet felejteni az eddigiekről, hiszen Perry kiesett a gépezetből, helyére pedig az a Parrish Petty érkezett, akiről az alapján, amit ellenfélként és Szolnokon láthattunk tőle, el lehet mondani nyugodtan, hogy nem Perry szintű játékos sem támadásban, sem védekezésben.

Nem kell azért még temetni a szezont, mert egyrészt Teo Cizmic rendszere láthatóan működik elöl és hátul is, másrészt Petty sem teljesen kuka, de annyi biztos, hogy ha hasonló szinten szeretné folytatni a Körmend, akkor Channelsnek és Dickersonnak támadásban nagyobb szerepet kell vállalnia még az eddieknél is, és még ez sem biztos, hogy elég lesz, mert Perry védekezését Petty egy-az-egyben szerintem nem hozza, a csapatba beépíteni pedig nem 1-2 nap. Abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy Petty marad is Körmenden, hiszen próbajátékra érkezett, és nem egy "once in a lifetime" lehetőség az ő szerződtetése, de ezt nyilván Cizmic és Zsebe Ferenc eldöntik majd.

A topcsapatok közül nincs olyan együttes, amely mögött ne lenne kérdőjel, de a legnagyobbat egyértelműen mögéjük rakhatjuk, hiszen egyik húzóemberük vált ki. Nem gondolom, hogy feltétlenül ki kellene őket írni a legjobbak közül, de hogy náluk megint várni kell 1-2 hónapot, mire meg lehet majd őket ítélni, az biztos. A szinte biztos jót a bizonytalanra cserélték, önhibájukon kívül - ez a balszerencse.

 

Szolnoki Olaj KK (9-3)

A bajnoki címvédő elég érdekes csapat idén, hiszen a EuroCupban hatalmas bravúrt hajtottak végre a továbbjutással, keretükben tapasztalható problémáik viszont a bajnokságban azért 1-1 alkalommal már megmutatkoztak. Ami Pór Péter kinevezése után egyértelmű erőssége lett az együttesnek, az a szervezett védekezés, ebben szerintem a legjobbak a magyar mezőnyben, az egyénileg jó csapatokat is meg tudják fogni, ezt a nemzetközi kupában is láthattuk. Többek között Vojvoda Dávid miatt említettem az elején, hogy fölösleges a külföldieket szétválasztani a magyaroktól, hiszen a magyar válogatott játékos bármelyik légiós scorer szintjét hozza, sőt... Sztrahinja Miloseviccsel itt van szerintem a bajnokság egyik, ha nem a legjobb "elit zongoracipelő vagyok, de ha kell, elő tudok lépni scorerré is" játékosa. Itt azonban a világos előnyöknek vége is.

Sok jó kiegészítője van az Olajnak, mint például Kovács Péter, vagy a mostanság leginkább védekezésre, elzárásokra és alley-oopokra használt, ott viszont nagyon hasznos Keller Ákos, de ugyanez a kategória a támadásban szinte teljesen használhatatlan Dino Gregory is, aki Kellerhez hasonlóan hátul azért szignifikáns tényező (tud lenni). A gond ott van szerintem, hogy Vojvoda mellett nincs még egy stabil pontszerzője a csapatnak Milosevicset leszámítva, akinél nem tudni, meddig tart ez az időszak, de még vele együtt is kevés ez a részleg. Wittmann Krisztiánnak jó éve van, de nem stabil 10-15 pontos ember, ahogy Milos Boriszov sem, utóbbi pedig nagy probléma a csapatnak - szerintem rá számítottak, mint kiegyensúlyozott scorerre. A játékstílusa alapján Oleksandr Lypovyy lehetne ilyen játékos, elég agresszíven támadja a gyűrűt, ráadásul védekezésben is kifejezetten aktív, de tőle kis túlzással még 15 hasonlóan teljesített perc nem jött zsinórban.

Hozzá kell persze tenni, hogy más edzővel kezdte a bajnokságot a Szolnok (a topcsapatok közül az egyedüli klub voltak, akiknek cserélniük kellett), így például a scorernek szerződtetett Rodney Green megbukása nyilván nem volt a tervekben. A több válogatott és hasznos magyar játékos náluk teszi lehetővé legkönnyebben szerintem a cserét - és nemcsak azért, mert nekik vannak elvileg a legjobb anyagi lehetőségeik -, hiszen a borzasztóan nagy csalódást keltő Aaron Craftot, Gregoryt és szerintem akár Lypovyy-t is lecserélhetik, ha valahol váltani akarnak. Szerintem akarnak, mert EuroCup-továbbjutás ide vagy oda, ha Vojvodát megfogják vagy nem megy neki, akkor a jó védekezés is csak félsikert jelent, támadásban sokszor tud a gárda impotenssé válni, ha Boriszovnak és Wittmannak nem megy, ez pedig azért előfordult már nem egy, nem két alkalommal.

Összességében nézve az Olaj Pór Péter kinevezése óta megint mindenkinél első számú esélyes, hiszen játékosok egy rendszertelen halmazából hirtelen egy hátul stabil, ráadásul tartással rendelkező, egységes csapattá váltak. A körmendi vereségüket viszont amellett, hogy nem misztifikálnám túl (Oroszországból egy nappal a mérkőzés előtt értek haza, ilyen körülmény-különbségek a szezon lényegi szakaszában, a PO-ban nem lesznek - mondhatnánk, "nem történt tragédia"...), intő jelnek is tartom a szempontjukból, mert ez nem az a kiírás, ahol szerintem ezzel a kerettel erőből be tudják majd húzni az aranyérmet, magyar mag ide vagy oda, összességében szerintem nincs jelentősen jobb keretük a riválisoknál. A védekezésük mellett a legnagyobb előnyüknek azt tartom, hogy Craftot szívbaj nélkül, Gregoryt pedig talán három másodperc gondolkodás után cserélhetik le - persze csak ha megvan a megfelelő helyettes -, mert hasznos kiegészítőből tele a padlás kis túlzással, megbízható pontszerzőből (esetleg olyanból, aki emellett a társakat is kiszolgálja) viszont nem, pedig erre szerintem szükségük lenne a továbbiakban.

Zalakerámia ZTE KK (8-4)

Az szerintem nem nagyon lehet kérdés, hogy eddig az idény edzője Bencze Tamás (ha a nemzetközi szereplést is nézzük, akkor Pór Péter lehet az egyetlen kihívója). A ZTE-nél a bajnokság kezdete előtt már várhattuk, hogy azért idén nem arra a botrányos produkcióra lehet számítani, mint amilyenekre az elmúlt években, de egyelőre telitalálat az, amit Egerszegen erőltetnek.

Darrin Govensszel és James Kinney-vel van két olyan kisemberük, akik első sorban scorerek, maguknak bármikor tudnak helyzetet teremteni, de sikerült őket ebben az idényben arra is rávenni, hogy másokat is kiszolgáljanak, így a Kerpel-Fronius Balázs - Mohácsi Máté kettős tökéletes párosítás melléjük, a két magyar kintről dobhatja és elég sokszor dobja is szét az ellenfeleket a két amerikai bontásai után. Melléjük jön Djordje Pantelics, aki szerintem eddig a magyar bajnokság MVP-je - amellett, hogy elöl a palánk alól és kintről is veszélyes, védekezésben is befűzte az oktatófilmet az utóbbi hetekben.

A ZTE eddig a rangadókon is arat, és ez talán a legnagyobb meglepetés, még az összmérlegüknél és a mutatott játékuknál is nagyobb. Az ASE-t tükörsimán verték legutóbb, de nyertek már a Körmend ellen, Szolnokon és Fehérváron is - egyedül a Falco verte őket simábban, a Sopron ellenében is csak hosszabbításban maradtak alul idegenben. Ha azt nézzük, hogy a cserepadja a legvékonyabb az egerszegieknek a topcsapatok közül, akkor azt mondhatnánk, hogy gyakorlatilag a maximumon pörögnek, ennél többet nem igazán lehet ebből kihozni, és egységben szerintem így is van, a legjobb közösség náluk alakult ki csapaton belül.

Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy bár volt mázlijuk (Olaj még Aleksziccsel, Alba két légióssal, Körmend nemzetközi kupázás közben), ők gyakorlatilag három légióssal vitték eddig végig a szezont, hiszen Ante Krapic 4 meccset játszott, de Pantelics is hiányzott két találkozóról, amikor Krapic még bevethető volt. Hogy a horvát játékos mikorra épülhet fel, azt nem tudni, de vele még tovább erősödhetnek Benczéék - igazolni szinte biztos nem fognak az utóbbi években látott anyagi helyzetüket ismerve, pedig még ott van az ötödik légiós lehetősége vagy Krapic lecserélése is, de vele és Gáspárral is lehet már egy masszív hét fős rotációjuk, ami a fiatalokkal kiegészülve elég is lehet, hogy az egész idényt végigbírják.

Annyi biztos, hogy ők hozták ki magukból eddig a legtöbbet, de amíg Krapic vissza nem tér, illetve nem bírnak ki legalább 2-3 hetet zsinórban komolyabb sérülés nélkül, addig náluk sem nagyon lehet belőni, hogy mit tudnak pontosan - ezért például hiába lépett előre sokat az Olaj és az Alba is az ellenük vívott meccsekhez képest, hiába fejezte be a nemzetközi kupát a Körmend, nem lehet őket egy tollvonással elintézni szerintem PO-szempontból sem, bármennyire is úgy tűnik, hogy ennél többet, vagy akár ezt a szintet is nehezen tudják majd tartani.

TLI-Alba Fehérvár (8-4)

Ők meg pont az ellentetjei szerintem a ZTE-nek, a Top5-ből ők hozták ki eddig játékban a legkevesebbet magukból, illetve az állományból, nálam a potenciális erejüket az mutatja, hogy így is 8-4-gyel állnak. Igazi Dzuncs-féle csapatot raktak össze négy olyan amerikaival, akik az ágyból is gyorsindítással kelnek fel, ráadásul emellé sikerült egy olyan ötöst szerezniük Lóránt Péter személyében, akinek vajkeze van, kitűnően dob kintről is, így az 1-1-ekre építő amerikaiak mellé ideális akár felállt védelem ellen is. A small-ballra leginkább alkalmas keret ez szerintem az egész bajnokságban, hiszen nemcsak egy 3-4-es átmenetet használnak erőcsatárként, hanem még a jól dobó ötösük is megvan, ez papíron a leghatékonyabb alacsony szerkezet.

Más kérdés, hogy több probléma is van jelenleg velük. Az egyik a védekezés, amit a Falco elleni mérkőzésig nem nagyon láttunk tőlük, és nem biztos, hogy a pocsék formában lévő szombathelyi alakulat ellen lehet a legpontosabban lemérni, hol tartanak éppen. Ebből egy nagy probléma adódott eddig: nem nagyon voltak gyorsindítások, így a Falco elleni mérkőzés előtt egyetlen rangadót tudtak megnyerni, Sopronban az utolsó másodpercben, egyébként az összes fontos meccsüket elvesztették, leginkább a kiscsapatokat verték agyon - győzelemnek az is győzelem, de kristálytisztán látszott, hogy egyelőre hátrányban vannak a többiekhez képest, nem mérlegben, hanem játékban.

A másik probléma az, ami Dzunics Braniszlav csapatainál elő szokott jönni azért: felállt védelem ellen láttunk már kombinatívabb támadójátékot is, sokszor a 2-2 sincs meg, csak az 1-1 és abból egy ütemtelen, emberről eldobott tripla, ezt meg maximum az NBA-ben is csak Steph Curry tudja olyan százalékkal értékesíteni, hogy hosszútávon a csapata hasznára legyen. Hogy Dzunics rendszerének ez a része adott, az szinte köztudott, nem várhatóak atomfizikus bonyolultságú figurák, de az utóbbi években az is világossá vált, hogy ezzel együtt is lehet nyerő csapatot építeni, megtette ezt már a tréner Fehérváron és Pakson is - az alap viszont ehhez egy jó védekezés, így az előbb kifejtett gondot nagyobb problémának érzem náluk, mint ezt.

Van még egy helyük légiósra, de nem tudni, mennyire akarják ezt kihasználni. Az utóbbi hetekig a padjuk finoman szólva is pocsék teljesítményt nyújtott, hiába voltak jó neveik, Ryan Pearson leigazolása azonban eddig úgy néz ki, hogy bejött, vele megvan az az ember, aki a padról meccsbefolyásoló lehet - ilyen eddig nem volt az Albánál, a ZTE-t leszámítva a többieknél viszont mind van legalább egy ilyen játékos. Tóth Péter visszatérése segítheti majd a hátvédrotációt, oda ettől függetlenül azért még elférhet egy meghatározó csere (talán scorer már fölösleges lenne Chery, Myles meg a többiek mellé, egy betonvédő-triplázó 1-2 vagy 2-3 átmenet viszont nem), de egyáltalán nem biztos, hogy erre idén pénzt fog kiadni az Alba.

Összességében nézve rengeteg lehetőség van ebben a fehérvári csapatban, mert egyénileg kitűnő játékosok alkotják, de egy Falco elleni győzelem még nem feltétlenül jelenti azt, hogy elindultak felfelé. Amíg topcsapatok ellen képtelenek huzamosabb ideig jól védekezni, vagy ha ennek ellenére sem tudnak rohanni (az Olaj nem dobta szét őket, csak éppen indulni nem tudtak), akkor bajok vannak, pedig azért ezekkel a képességekkel a felállt védelem elleni játékban sem kellene lefagyni. Az ASE-hez szerintem nagyon hasonló a helyzetük: a játékuk finoman szólva sincs kész, egyszer lekarcolták már a felszínét a lehetőségeiknek, de nem többször, ha azonban összeállnak (legfőképpen hátul), szerintem a három legesélyesebb csapatban ott vannak. HA összeállnak.

Foto, Slide - kosarsport.hu