Hoppolók és Koppolók (vol. 18.)

HOPPOLÓK:

Török Rolland (JKSE-SZOVA) a Jászberény magasembere majdnem bekerült a forduló válogatottjába is. A korábban Nagyváradon játszó fiatal 204 centis kosaras kezdőként pályára lépve csapata egyik legtöbbet foglalkoztatott játékosa volt (teher tehát hárult rá rendesen), és Dramicaninnal vállvetve remek centerpárost alkottak, midőn kiváló első negyedükre alapozva megverték a vendég SZOVA együttesét. Török 21 pontot dobott, volt 5 lepattanója, és 25 VAL volt a hasznossági mutatója. Ráadásul kritikus időszakokban is lehetett rá számítani, vagyis ő volt az egyik nagy-nagy pozitív meglepetése ennek a fordulónak.

Takács Norbertről már írtunk (Sopron-Pécs), hisz ő bele is került a forduló válogatottjába nálunk, a Kezdő5-ön. Ott már méltattuk őt. Emlékeztetőül: a fiatal bedobó kezdő volt az éppen mezőnyposzton tartalékos Sopronban, és 17/15-ös mutatóval zárt, emellett volt 6 lepattanója, illetve 19 VAL pontszáma.

Kámán Tamás (Paks-Factum). Az ifjak után egy rutinos kosaras. Ő a Factum ellen elég sokszor maradt szabadon (ez a vendégek védekezésének kritikája is egyben), ám ki is kellett használnia az adódó lehetőségeket, amit ő szépen meg is tett. 6 triplát tolt be a közösbe, emellett 10 lepattanóval jelezte, hogy szükség esetén ő a palánkok közelében is hasznosan kosarazik. A dupla-duplája mindenképpen kiemelést érdemel, még ha egy ezúttal gyengén muzsikáló ellenfél ellen érte el, akkor is.

Csabay Ádám (Sopron-Pécs). Csapata végül majdnem egy húszassal kikapott Sopronban, de ő simán önmaga éves átlaga felett produkált. Dobott két hármast, volt 3 kierőszakolt faultja és összesen 11 pontig jutott. 14 VAL értéke is kiemelkedő a korábbi meccsei javához hasonlítva.

Csorvási Levente (ZTE-Szeged). Ő a forduló csapatába is bekerült, pontosabban ő lett a legjobb hatodik ember. 10 pontja nem éppen Guiness rekordokba illő, de mivel abban az időszakban játszott kiválóan, amikor a vendég Szedeák ellépett a Zalaegerszegtől, ráadásul ezúttal a 15 perc alatt elért 13 VAL kimondottan ütős produkciónak számít egyébként is az ifjabb Csoritól.

Dorenzo Hudson (ZTE-Szeged). Ő volt vesztes csapata legjobbja. Nehezen fogták a szegedeik és nem volt tipikusan öncélú a játéka, magyarán igyekezett segíteni csapatát kirángatni a gödörből, amelybe a második negyedben lépett. 26 pontot szórt a hátvéd, volt 2 triplája, 9 kierőszakolt faultja, 4 lepattanója és 32 VAL értéke, ami kiváló.

Eilingsfeld János (Paks-Factum). A 44 ponttal nyerő hazaiak középjátékosa „Jones”, akinek az adatai lenyűgözőek erről a mérkőzésről. Ha nem lennének azok, ide sem kerülhetett volna, lévén az ellenfél ezen a napon alig mutatott valami ellenállást, ezért kétséges bármilyen kiemelkedő produkció a győztesek közül, hiszen nehéz mihez viszonyítani. Mindenesetre Eilingsfeld 20 perc alatt 28 VAL-t ért el, ami remek. Volt 19 pontja, 7 lepattanója is e mellé.

Anthony Jones (ZTE-Szeged). Ő a forduló csapatában is benne volt. Ide azért vettük „át” a győztes vendégek húzóemberét, mert saját maga átlagai felett produkált bőven, s ez itt is megér egy kiemelést. 25 pontja majdnem kétszer annyi, mint az átlaga, de a 27-es VAL értéke is simán üti azt a szintet, amit korábban összességében produkált.

Miljan Rakic (JKSE-SZOVA). Ő eddig is stabil alapembere volt a Jászberénynek, de most még rátett egy lapáttal. 19 pontja majdhogynem megszokott, hiszen az átlaga is e körül mozog a délszláv irányítónak. Viszont karmesterként 8 gólpasszt osztott, és ami ennél érdekesebb nála, 11 lepattanóig jutott. A dupla-duplát elérő Rakic 34 VAL értéke is önmagáért beszél. Remek meccset futott a 26 esztendős kosaras, amelyen nem mellékesen nagy sikert aratott együttese az egyébként mély gödörben lévő szombathelyiek ellen.

Christopher Dunn (Kaposvár-Alba). Igazából ő mindig jó már egy ideje. A forduló válogatottjának irányítójaként egy konkrét adata miatt szerepeltetjük itt is Dunn-t, s ez a 16 gólpassz, amit jegyzett. Ez a magyar mezőnyben sajnos ritka, mint a fehér holló, itt nem szokás 10-12 gólpasszokat termelni, még a legjobb karmesterektől sem. Egyedül a fénykorában lévő Kálmán László ostromolta (vagy lépte át) átlagban a 10 asszisztot az utóbbi idényeket nézve, de idén például a 7-et el sem érő fehérvári Moore a legjobb a listán. Dunn a 4. egyébként ebben a lajstromban, de most parádésan dirigálva megmutatta, vannak még extra irányítók a ligában. Az első félidőben már 12 gólpassznál járt a Kaposvár légiósa, amire rátett még négyet a második játékrészben.

KOPPOLÓK:

Janou Rubin és Will Tamás akár párban is bekerülhet ide (JKSE-SZOVA). Nyilván csapatként szenvedett vereséget a Szombathely Jászberényben, s nem egy-egy embere miatt kapott ki, ráadásul látszott, nagyon próbálkoznak, hogy faragjanak a hátrányból, de a csapnivaló első negyed (31-9-re is vezetett már a JKSE) után majdnem kilátástalan helyzetbe kerültek a vasiak. Mégis szót kell ejteni az említett két játékos egyéni statisztikájáról: Rubin 4 pontot szerzett 20 játékperc alatt, s egy triplája mellett egy büntetőre volt képes. 13%-kal dobott mezőnyből, és kemény 1 VAL értéket szedett össze. Will Tamás majdnem lemásolta kollégája teljesítményét. 22 perc alatt 2 pontra és 17%-os mezőnymutatóra volt jó, a VAL értéke pedig mínuszban volt (-1).

Brad Loesing (Sopron-Pécs). Ő az a kosaras, aki általában vagy jól vagy rosszul játszik. Az akarattal szinte soha sincs baj nála, de időnként talán túlpörög. Mindenesetre ezúttal ahogyan végül a Pécsnek sem volt sok esélye első számú, s nem túl látványosan, de nagyon hasznosan játszó centere, Hendley nélkül győzni, úgy Loesingnek sem a tőle sokszor előforduló kiváló produkcióra. 30 perc alatt 4 pontot dobott, s bár volt 5 gólpassza, összességében csak 6 VAL értékig jutott, ami tőle kevés. Egy jó játékos rossz meccse volt ez.

Cseh György (Paks-Factum). Gyuri jól kezdte a szezont, majd gödörbe került, akárcsak csapata, a sok hányattatáson keresztül menő Factum. Aztán kezdett ismét magára találni, és kiemelkedő teljesítményekkel jött elő a 209 centis magasbedobó, ám ezúttal teljesen „besült”. Nehéz a dolga, hiszen sokszor klasszikus centerként kellene teljesítenie, ami nem az ő igazi posztja, s a Paks elleni nagy vereség alkalmával 7 lepattanót össze is szedett, valamint kiosztott 3 gólpasszt is, de a 0 pont csúnyán hat a neve mellett. Cseh György 7 alkalommal kísérletezett mezőnyből (büntetője nem volt), ám távolról vagy közelebbről sem sikerült betalálnia.

Martins Berkis és Mohácsi Máté (Körmend-NYKK) is párba állítható, mint fentebb a két szombathelyi fiú. Igaz, Körmenden nem sok sót eszik meg egy csapat sem (s mi lenne, ha még régi fényében tündökölne az MTE!), ám a Nyíregyháza két húzóembere ezúttal, bár nem nyújtott egyértelműen gyenge teljesítményt, de messze saját átlaga alatt produkált. Mohácsi (7 pont) és Berkis (8 pont) is nagyjából fele annyi pontot termelt, mint szokott, és a VAL értékük (3 és 7) is sokkal alacsonyabb volt, mint amúgy. Emellett elég sok labdát használtak el, amit 21 és 25%-os célzásuk is mutat. A másik oldalon egyébként Ferencz Csabára is igaz ez a tétel. Ha a védekezését is belevesszük, meg azt, hogy végül is simán nyert csapata, finomodik az értékelés, de igazából neki ezen a mérkőzésen nem ment túl fényesen. Volt 6 lepattanója, de 34 perc alatt 4 pont, úgy, hogy 7-ből 0 triplát dobott be, s végül 6 VAL értékig jutott, az tőle kevés. Volt már, s lesz is még sokkal jobb. Ez biztos.

Ha már a párosoknál tartunk, említsük meg az Albából Szabó Zsoltot és Keller Ákost (Kaposvár-Alba). Ők ketten gyakorlatilag alulmaradtak a kaposvári Spica-Hendlein duóval szemben a palánkok közelében folytatott csata során. Ezt a forduló csapatánál már taglaltuk, bővebben felesleges újra "lehúzni" a két egyébként kiváló képességű kosarast, főleg, hogy egyikük sincs száz százalékos állapotban. Mindenesetre valahol ők is beleillenek ezúttal a Hoppolók kategóriájába: így párban...

Fotó 1: ifj. Tóth László (Miljan Rakic a képen)

Fotó 2: kezdo5.hu (Kámán Tamásról)

Fotó 3: kezdo5.hu Fekete Zsuzsanna (Eilingsfeld Jánosról - zsákol)

Slide: ifj. Tóth László