Indul a rájátszás: Az első kör előzetese (3/4)

Szolnoki Olaj KK (1.) - Egis Körmend (8.)
(Első mérkőzés: 2014.05.07., szerda, 18:00)

Az Olajnál óriási jövés menés volt a szezon előtt és év közben is, csak Neno Ascserics, Báder Márton, Simon Balázs és Horváth Ákos maradtak a tavalyi gárdából - érkezett melléjük a Lóránt Péter, Keller Ákos, Vojvoda Dávid magyar válogatott trió, a honosított Miljan Rakics, illetve Tomiszlav Ivosev, Willie Warren és Chris Oliver. Novemberben Justin Holiday-jel kötöttek szerződést, megváltak Horváth-tól, Ivosev magyar lett, decemberben pedig a gyenge eredmények és kilátástalan játék miatt menesztették Ascsericset, akinek a helyét addigi segédedzője Dragan Alekszics vette át a kispadon. Érkezett ezt követően Sztrahinja Milosevics is, de egészen januárig közepéig nem volt túl nagy változás a játékban, egy Krka elleni EC-meccsel azonban minden megváltozott.

Az Olaj elkezdett zsinórban nyerni, bejutott előbb a EuroChallenge negyeddöntőjébe, majd a Final Fourba is, miközben az Adria Ligában győzelmeket halmozott, és jó meccseket játszott a legnagyobb csapatokkal is. Tavasszal visszatért az együtteshez hosszú sérülése után Obie Trotter, majd az átigazolási szezon lejárta előtt még egy Warren - Radenko Pilcsevics cserét is eszközöltek. A középszakaszban bekapcsolódtak a magyar bajnokságba, amelyet egy kaposvári vereség ellenére az első helyen zártak, az EC Final Fourjában pedig két szoros vereséget követően a negyedik helyen végeztek.

A Körmend az idényt még a Zsarko Rakocsevics, Devon Moore, Jeremy Fears alkotta légióstrióval kezdte, de nem túl eredményesen, álltak 3-7-tel is a tabellán, és ekkor nem nagyon mutatkozott reális esély arra, hogy a felsőházba kerüljenek. November legvégén fordult meg a helyzet: megérkezett Fears helyett Muhammad El-Amin. A EuroChallenge-ben ugyan már nem hozott változást ez a csere, a későbbi ezüstérmes Triumph Ljuberci csoportjában a negyedik helyen végzett a piros-fekete alakulat, de a bajnokságban két teljes hónapon keresztül veretlenek voltak - nyolc mérkőzést nyertek zsinórban, mielőtt február elsején a ZTE megtörte volna sorozatukat. Még a nagy sorozat közben volt egy újabb váltásuk: Moore helyét januárban a Paksnál "megbukó" Jaytornah Wisseh vette át.

Óriási hajrában maradtak végül alul a Kaposvárral szemben, akik ugyanúgy 13-9-cel fejezték be az alapszakaszt, mint ők, de egymás elleni eredménnyel a KKK ment a felsőházi középszakaszba, a Körmend pedig az alsóházba. Ennek a periódusnak a 14 meccse aztán kifejezetten gyengén sikerült számukra, hiszen 5-9-cel zártak, a Pécs pedig négy meccs hátrányból is beelőzte őket, így csúsztak vissza a 8. helyre. Április elején edzőt is váltottak: Hencsey Tamás helyett Aaron Mitchell azóta a körmendiek trénere, ám olyan lényegesen nagy változást eddig nem hozott ő sem.

A két gárda eddigi szezonjából már leszűrhető, hogy idén még nem találkoztak egymással, hiszen ahogy már említettük, a Körmend az alsóházban, míg a Szolnok a felsőházban szerepelt a középszakaszban, az Olaj nem vett részt az alapszakaszban, a EuroChallengbe-ben pedig más csoportban voltak és csak a szolnokiak jutottak tovább az első körből.

Akkora a különbség a magasposztokon és a külső sorban is a két állomány között, hogy talán ez az a párharc, ahol fölösleges boncolgatni külön-külön, hogy hol milyen esetben származhat előnye egyik vagy másik oldalnak. A szolnokiaknál Lóránt, Báder, Keller, Ivosev és Milosevics tetszés szerint forgathatóak, gyakorlatilag félelem nélkül, hiszen a magyar bajnokságban mindannyian a legjobbak közé tartoznak posztjukon - még akkor is, ha például Ivosevnek nem volt túl produktív idénye, hullámzott a játékideje és a teljesítménye is. Ellenféltől, formától, sérüléstől függően rotálható ez a keret, maximális taktikai repertoárt biztosítva Dragan Alekszicsnek.

A túloldalon Rakocsevics és Török Rolland minőségileg még nagyjából fel is vehetnék a versenyt az ellenféllel, de Török hosszú kihagyás után még csak keresi a csúcsformáját, montenegrói társa pedig hiába volt az alapszakasz egyik, ha nem a legjobb játékosa, a középszakaszban nem tudott a gárda élére állni - bár számai olyan rettenetesen nem estek vissza. A nagy különbség a cserékben van, hiszen míg a Szolnoknál kifejezetten cserejátékost nem lehet megnevezni, addig a Körmend a padról Farkas Attilát, Sömenek Martint és Grebenár Pétert tudja bevetni - amennyiben mindenki egészséges, mert azért ezzel is voltak gondok többször is -, ez pedig már szakadéknyi differencia az Olaj ötöséhez képest.

A külső posztokon sem más a helyzet. Előre megmondhatatlan a tiszapartiak kezdőötöse, de szinte teljesen mindegy is, kit nevez a padra és kit a kezdőbe adott napon Alekszics. Pilcsevics, Trotter, Simon, Rakics, Vojvoda és Holiday mellett Milosevics is bevethető a periméteren - ilyen játékosa például egyáltalán nincs a körmendieknek, aki a palánk alatt és kint is otthonosan mozog. Ez a hatos ugyanúgy tetszés szerint keverhető, mint ahogyan a palánk alatti részleg is, egy, két, ne adj' Isten három sérülés esetén sincs végzetes gondban a Szolnok.

A túloldalon ennél egyértelműbbek a szerepek: az évközben érkező Wisseh, El-Amin páros mellett Ferencz Csaba foglal helyet a kezdőben. Alapvetően ez egy egészen jól kinéző sor lenne, egy kombóhátvéd mellett egy igazi scorer és egy vajkezű tripladobó van, de mögöttük a veterán Fodor Gergely mellett Kutasi Gergely és Sonyák Béla vethető be, ez a sor pedig megint klasszisokkal gyengébb annál, amit az Olaj 40 percen keresztül tud forgatni az alsó három poszton. A kezdőknek borzasztóan sokat kell a pályán lenni ahhoz, hogy akár csak esélye is legyen a körmendieknek egy sikerre. Nagyon nem segítette helyzetüket, hogy az amerikai-magyar kettősállampolgár, EJ Kusnyer még egy hete sincs, hogy visszautazott az Egyesült Államokba, így a kintről veszélyes játékos a rájátszásban már nem segíti a körmendieket.

A két edző közül Alekszics csak pár éve kezdett segédedzősködni - előbb Pór Péter, majd később Ascserics mellett tanulta a szakmát. Tavaly volt már vezetőedző, de alig pár meccs erejéig, idén azonban élt a lehetőséggel - gyengébb kezdés után január közepe óta sikeresen irányítja az együttest, már magyar kupa győzelmet is ünnepelhetett a gárdával. Mitchell kiváló játékoskarrierje (Galatasaray, Siena) után 2005 óta edzősködik. Első három évében még játszott is emelett - két évig a Mattersburgnál, egy évet pedig a Fürstenfeldnél. 2009/10-ben Bécsben volt tréner, majd két évig Libanonban gyakorolta a szakmát, de megfordult Salzburgban és Bahreinben is. Valamivel több tapasztalattal rendelkezik, mint kollégája, de túl nagy sikereket sehol nem ért el, egy osztrák kupagyőzelme van 2009-ből a Fürstenfelddel.

Összességében nehéz látni, hol foghat egy mérkőzést a nyolcadik kiemelt. Teljesen más lehetőségeik vannak, ennek megfelelően jóval gyengébb az állományuk - főleg ha a kezdőötös mögé nézünk. Ha ez nem lenne elég, akkor az aktuális formákban is kifejezetten nagy különbség mutatkozik. Az Olaj a EuroChallenge-ben nagyon fájó vereséget szenvedett az elődöntőben, de a Paks ellen megmutatták, hogy azzal kár számolni, hogy ettől lélekben összeestek. A Körmend ezzel szemben egy 13-9-es alapszakaszra egy 5-9-es alsóházi középszakaszt húzott rá, és hiába nyertek április elején három meccset zsinórban - az elsőt még Hencsey Tamással -, legutóbbi két összecsapásukat elvesztették a Falco és a Pécs ellen. A tippem az, hogy az Olaj 3-0-val lerendezi a sorozatot. Amennyiben ettől más lesz a végeredmény, az hatalmas meglepetés.

A párharc érdekességei: Legutóbb 2010/11-ben találkozott egymással a két gárda, akkor az elődöntőben 3-0-lal ment tovább az Olaj és bajnok is lett. Ugyanez volt a helyzet 1990/91-ben, csak akkor 3-2-vel lépett tovább a Szolnok, 2006/07-ben pedig a döntőben találkozott a két együttes, és söpréssel lett bajnok az Olaj, négyből három bajnoki címüknél tehát át kellett verekedniük magukat a Körmenden.

A '90-es évek elejének egyik slágerpárharca volt ez a csata, hiszen 1991/92-ben visszavágott a Körmend az egy évvel korábbi kudarcért egy 3-2-s negyeddöntőbeli sikerrel - a ZTE megállította őket a döntőben -, 1992/93-ban viszont a Szolnok 3-0-val intézte a párharcot az elődöntőben - a döntőben ők is elbuktak azonban a Honvéd ellen. Egy év kihagyás után, 1994/95-ben, majd 1997/98-ban is az Olajé lett a bronz a körmendiek ellenében - előbb 3-0-lal, majd 2-1-gyel. A szolnoki bajnokcsapatoknak nem ízlett a Körmend, ugyanis összesen kétszer ment tovább az MTE - mindkétszer pályahátrányból -, másodjára 2007/08-ban nyertek az elődöntőben 3-2-re, de ebben az idényben sem nyertek bajnokságot a Falco miatt. Az összesített mérleg tehát 6-2 az Olaj javára.

 

Foto (1) - kosarsport.hu
Foto (2) - wikipedia
Foto (3), Slide - szolnokiolaj.hu
Foto (4) - vaol.hu