Indul a rájátszás: Az első kör előzetese (4/4)

Sopron KC (3.) - Alba Fehérvár (6.)
(Első mérkőzés: 2014.05.07., szerda, 18:30, TV: DIGI Sport)

A Sopronnál alapos szemléletváltáson, szakmai stáb-frissítésen és játékoskeret-feltöltésen mentek át a nyáron, hiszen távozott a többször kipróbált Meszlényi Róbert és helyére jött az a Sabáli Balázs, aki újra mentorával, Patonay Imrével dolgozhat együtt, ráadásul ex-körmendi vonalról a már addig is ott lévő Tóth Gergely és Jermaine Thomas mellé jött Ruják András (és öccse, az ezen a szinten a névjegyét még le nem tevő Ruják Bence) is.

Az érkezőknél fontos említenünk Dénes Gábort, akit Kecskemétről igazolt az SKC, továbbá azt a Trepák Zoltánt, akit már rengetegen leírtak, de ebben a szezonban is voltak hasznos, sőt, még nyerő megmozdulásai is. Maradó oldalon a menet közben honosított Jermaine Thomas, a nyáron az Eb-ről egy hajszállal lemaradó Filip Barovics és a tavaly breakthrough-szezont futó Takács Norbertet érdemes kiemelni a már említett Tóth és a sokat nem játszó Bus Iván mellett, de Milos Boriszov személyében egy klasszis légióssal is ki tudott egészülni féltávnál a Sabáli-alakulat, mely újra csak három légióssal küzd, miután a középszakasz utolsó fordulójában elvesztette Jonathon Thompsont súlyos sérülés miatt. Közös megegyezéssel korábban távozott Molnár András, az egykori vezér is, akivel jelen állapotában inkább csak kevesebben lettek a soproniak, de ez most a légiós elvesztésével még vissza is üthet akár.

Az alapszakasz elég döcögősen indult a felfrissült keretnek, inkább mutatott játékban állt össze később a társaság, mely az előszezonban nagyon kellemetlen vereségeket is beszedett, de a Magyar Kupa nyolcasdöntőjén mutatott menetelés már figyelmeztető jel lehetett az ellenfelek számára, ott már abszolút a csapat és a szakmai stáb, mely csak gyengébb koncentrációjának és a Szolnok lélekjelenlétének, valamint nagyobb rutinjának köszönhette, hogy csupán második lett. Onnantól kezdve tartotta magabiztosságát a gárda az alapszakasz maradék részében is, ami a papírformának megfelelő felsőházi tagságot ért. A középszakaszban egy ideig semmi extrát nem láthattunk a Boriszov érkezése óta más szintre emelkedő SKC-tól, de a szoros hajrából a lehető legjobban jöttek ki Rujákék és többek között a most ellenfélül kapott Alba oda-vissza elverésével és a Kecskemét elleni ki-ki derbin aratott magabiztos sikerrel nem csak az első körös pályaelőnyt, de a harmadik kiemelést is megszerezte a gárda.

Az Alba Fehérvár sokkal kacifántosabb és jóval több hullámvölggyel tarkított alap-, illetve középszakszon van túl, ráadásul a tavalyi bajnok 10 meccset vívhatott még az Európa Kupában is, melyeken szépen helyt állt két győzelmével és szoros eredményeivel, ám abban a szakaszban, amikor sűrített volt a fehérváriak programja, jött egy olyan hullámvölgy, ami alapjaiban határozta meg, hogy a teljesen újjáépített gárda nem lesz reális harcban az első kiemelésért az alapszakaszban, majd a center poszt végső betöltésének viszontagságait megszenvedve végül nagyon későn állt össze a végleges keret, ennek is betudható, hogy a középszakasz szoros versenyéből csak a hatodik, azaz a lehető legrosszabb helyen jöttek ki Supoláék.

Ha már érintettük a keretet, akkor jegyezzük meg, hogy a bajnokcsapat összes meghatározó embere és az edző, Dzunics Braniszláv is távozott nyáron, s míg a szakmai stáb felépítésében (a mentális felkészítést és az új szemléletet ide véve) talán még előre is lépett az Alba Carlos Frade és szintén spanyol segítője megszerzésével, ám a külföldre távozó Damian Hollins, Ronald Moore duó és a Paksra csábított Jarrod Jones helyére olyan, amúgy hasznos és dolgos külföldiek érkeztek, mint Braydon Hobbs, Ramon Moore vagy Maurice Kemp, de utóbbi sérülése és előbbi gyengeségei miatt hátvéd posztra még szezon közben el kellett hozni az NCAA-bajnok Lee Humphrey-t és Kyle Barone-t centerbe, aki a szintén nyáron igazolt Somogyi Gergely válláról vehetett le terheket.

Magyar-fronton még markánsabb a minőségi különbség a tavalyi és az idei társaság között, hiszen a kapitány, Bódi Ferenc az MTK-hoz igazolt "levezetni", Szabó Zsolt követte Dzunicsot az Albához, Keller Ákos a Szolnokhoz szerződött, míg Lekli József már a ZTE színeiben igazolhatja, hogy tényleg megszolgálja a válogatott behívót. A másik oldalon viszont még sokkal kevesebbet és/vagy alacsonyabb szinten bizonyító, jobbára fiatal játékosok jöttek a maradó Supola Zoltán, Juhos Levente páros mellé. Tóth Norbert Pécsről lépett egy nagyot előre, s nem csak, hogy sokára találta meg csúcsformáját, de egy jó ideje már újra csak keresi azt, Szanati Mátyás egyesben csak védekezésben és támadásban az Albára annyira nem jellemző kontrolljátékban használható, Tóth Péter pedig 25 évesen is majd fél évtizednyi kitérő után jött vissza a magyar élvonalba. Az abszolút pozitívum viszont az a Somogyi Gergely, aki szépen fejlődött idény közben is, valamint megmutatta, hogy ha kap elég játéklehetőséget, akkor lehet rá építeni is bizonyos mértékben. Anthony Oláh és Bloskovits László, valamit a szezon közben a Vasastól (f)elhozott Timkó Norbert is új arc volt, de ők nem tagjai az érdemi rotációnak már ezen a szinten.

A két gárda eddig négyszer találkozott egymással ebben az évadban, s bár az idénynyitón nyert a Fehérvár (75-68), az alapszakaszban otthon verte a Sopron a bajnokot (69-56) és a középszakaszban oda-vissza le tudta győzni Somogyiékat az SKC (77-69 és 72-60). Ugyanakkor sokat nem jelent, mire voltak képesek a múltban, ugyanis változott is a két keret, valamint Thompson kidőlése is alapjaiban írja át Thomasék rotációját és Sabáli Balázs szerkezeti lehetőségeit.

Itt is komoly a differencia a keretek minősége közt, Filip Barovics egyértelműen a legjobb a palánk alatt a két keretben, de a mögötte lévő Trepák Zoltán és a négyesben és ötösben is használható Tóth Gergely, valamint a sokszor kezdőként is használt Dénes Gábor tapasztalatban, szerkezetben, egymás mellé illeszthetőségben, ponterősségben és fizikalitásban is jobb, mint az Alba Somogyi, Barone, Tóth Norbert, Juhos, Timkó ötösfogata, bár némi magassági fölényt tud létesíteni az amúgy gyorsabb támadásokat vezető és több labdát elhasználó címvédő, ám ez nem biztos, hogy egy olyan előny, amit ebben a match-upban ki is tudna használni a Frade-alakulat. Összességében jobb és összeszokott egysége van odabenn a Sopronnak, s ha csak nem hozza a csúcsformáját a hullámvölgyben lévő Tóth Norbert, Somogyi páros, akkor akár itt el is dőlhet a csata, ha ezt a fölényt Sabáli Balázs és fiai a pályán pontokká és lepattanókká tudják varázsolni.

A külső posztokon sokat változott a helyzet a szezon korábbi szakaszában tapasztaltakhoz képest, hiszen amíg az Albánál nem volt Humphrey, Sopronban pedig számíthattak Thompsonra és Molnárra is, addig a bajnokság egyik, ha nem a legmélyebb, legjobb hátvédsora volt az SKC-é, ám mára eléggé kiegyenlítődtek a viszonyok ezen a területen. Nagy kérdés lesz, hogy Frade mester hogyan osztja el a meccseket/perceket Humphrey és Hobbs közt, mert Moore nem valószínű, hogy kimaradna a keretből, mely eggyel több légióssal gazdálkodhat a meccsenként megengedett háromnál, viszont hármasban Boriszov és Takács magasságbeli és erőbeli fölénye kifizetődhet a felállt védelem ellen kevésbé hatékony Humphrey/Hobbs, Tóth P., Szanati, Supola, Moore sorral szemben, de a futós játék és az eddig többé-kevésbé hatékonynak mutatkozó védekezési stílus kedvezhet is a hatodik kiemeltnek, mivel darabra sincsenek már többen Rujákék.

Ami a padok harcát illeti, viszonylag bő érdemi rotációval dolgozik mindkét szakvezető, de a szerepek elosztása merőben más és ilyen tekintetben homogénebb csapat az Alba, de ha szoros végjátékok lesznek és előkerül az a kérdés, hogy kiből lehet nyerőember, akkor jóval jobban áll a Thomasszal, Boriszovval, Rujákkal, Baroviccsal felálló SKC, mint a Moore, Humphrey és Barone személyében csak három igazi egyénileg is kiemelkedő kosarassal rendelkező tavalyi bajnok.

A két edző közül Sabáli Balázsban jobban benne van a váratlan és az, hogy tudjon alkalmazkodni akkor is, ha nem a saját csapata stílusa dominál az adott meccsen, de Carlos Fradénak sokat érhet még, hogy annyit kísérletezett a középszakaszban és a lehető legtöbbet pihentette, frissítette kulcsembereit, míg ebben a párharcban az SKC - pláne a kieső Thompson miatt egy nem csak jobban csúcsra járatott, de rövidebb rotációval is érkezik. A bajnokság két talán legjobb, vagy legalábbis saját játékosaira csapatszinten leginkább hatással lenni képes szakvezetője néz farkasszemet egymással, ami magyar NB I-es szinten régen nem látott módon minőségi taktikai harcot hozhat.

Összességében nem könnyű itt favoritot kikiáltani, de az aktuális forma és az egymás ellen mutatott dolgok alapján a hazai pálya előnyével együtt nem csak egy 3-2-es, de akár egy 3-1-es továbbjutás is kinézhet a Sopronnak, bár kérdéses, hogy mennyire képes előnyt kovácsolni frissebb mivoltából és a picit bővebb rotációjából az Alba.

Fotó: feol.hu