Jön a B-csoportos idény eddigi legnagyobb rangadója!

Mercedes-Benz KA – MAFC

2014. február 2. (vasárnap) 18:00, Messzi István Sportcsarnok

Az NB. I/B bajnokság keleti oldalának két listavezetője csap össze vasárnap. A Mercedes-Benz KA elnevezés az élvonalbeli Kecskemét U23-as csapatát takarja. Ambivalens tapasztalataink lehetnek az NB. I/A csoportos klubok U23-as csapatainak B-csoportos szereplése miatt, de a kecskemétiek a játékos-nevelés mintapéldái, hiszen a második vonalban edződött fiatalok ma már az élvonalban is közel húsz percet játszanak.

Annak ellenére, hogy a MAFC-nak van három U23-asnál idősebb játékosa, őket is a fiatalos lendület jellemzi. Komoly rangadóra van tehát kilátás, nemcsak az azonos győzelem-vereség és gólarány miatt, hanem azért is, mert mindkét csapat elképesztő sorozatot produkált az utóbbi három hónapban.

Bár a kecskemétiek botlottak a Honvéd-pályán az előző fordulóban, előtte tizenegy mérkőzésen keresztül nem találtak legyőzőre. A szoros végjátékban elszenvedett hétpontos vereségből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, az eredmény inkább annak tudható be, hogy huszonnégy órán belül ez volt a harmadik idegenbeli mérkőzése az U23-as gárda meghatározó játékosainak, hiszen előtte este Körmenden szerepelt a KTE.

A MAFC-nak sem volt könnyű mérkőzése vasárnap a Vasas ellen, de sikerült a győzelmi szériában maradni. A budapesti gárda legutóbb éppen a Kecskemét ellen szenvedett vereséget októberben, azóta viszont tíz győztes bajnokin és öt sikeres kupamérkőzésen van túl a MAFC.

A két gárda nemcsak az eredményével emelkedik ki a mezőnyből, hanem a csapatkohézióval is: öt-öt játékos van, aki átlagban tíz pont felett termel. Ez még egy mérkőzésen is ritka, nemhogy átlagban. A statisztikai hasonlóságok mögött azonban alapvető szerkezeti és ebből adódóan taktikai különbségek húzódnak meg, amelyek izgalmas csatát vetítenek előre.

A Kecskemét szekerét főleg a Kuntics-Mészáros-Pongó-Pongó alacsony sor húzza. Ez a négy ember nemcsak a pontok közel hetven százalékát szerzi, hanem a lepattanók több mint a felét is összegyűjti.

A kiforratlan magas játékosok miatt tehát több szerep és felelősség hárul az alacsony emberekre. Ez komoly feladat elé állítja az edzőt, hiszen a legjobbaknak úgy kell harminc percet a pályán tölteniük, hogy mind támadásban, mind védekezésben minél hatékonyabban tudjanak játszani. Hogy a sűrű rotálás (sokszor rövid percekre pihentetni a legjobbakat) mennyire jól sikerül Forray Gábornak, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy az NB. I/B-s mezőnyben magasan a kecskemétiek adják el a legkevesebb labdát (meccsenként 7,6). Más csapatok, beleértve a MAFC-ot is, ennek a mennyiségnek a másfél-kétszeresét is elherdálják.

Ami a Kecskemétiek hiányossága, az a MAFC erőssége. A palánk alatt nemcsak az örökifjú Vavra András tűnik megfoghatatlannak, de Fekete Csaba kintről is veszélyes; arról nem is beszélve, hogy Gorzsás Krisztiánnal együtt ez a hármas mérkőzésenként leszed húsz lepattanót. Ennek akkor lehet döntő szerepe, hogy ha a MAFC elő tud rukkolni a fojtogató védekezésével, amely rengeteg rossz dobásra kényszerítheti az ellenfeleket. A kecskemétiek játékában azonban eddig sem kényszerből voltak távoli dobások: a klasszikus alacsony szerkezetű játék egyik jellemzője a betörés-kiosztás, amiből akár 30 hárompontost is elengednek egy-egy mérkőzésen, és kipihenten, hazai pályán pontosabbak lehetnek a dobások. Ugyanakkor a MAFC alacsony játékosaiban is van spiritusz: a Fodor-Misek-Tursics trió bármelyike képes eldönteni egy mérkőzést.

Összességében megjósolhatatlan a végeredmény. A szerkezeti adottságokból adódóan a MAFC-nak több taktikai lehetősége van, a Kecskemét viszont amit tud, azt precízen játssza, és még a cserék esetén sem szokott felborulni a játékuk. Bár máshol vannak a hangsúlyok a vendéglátó és a vendég játékában, mindkét csapatról elmondható, hogy jó támadó és még jobb védekező gárda. Még a dobás pontosságban sincsen nagy különbség a csapatok között, a győzelemről néhány apró különbség és a pillanatnyi forma dönthet.

Fotó: kosarsuli.hu