Kámán Tamás naplója - 20. fejezet

Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! Mint azt a legutóbbi bejegyzésemben említettem, két ünnep között sem álltunk le az edzéssel, sőt. Gáspár László felügyelete mellett egy elég komoly erőnléti programot nyomtunk le, amelyre az Eurochallenge sorozat miatt nem volt lehetőségünk korábban. Nem volt kellemes, de szerencsére túl vagyunk rajta. Az elvégzett munkát rögtön a Szeged ellen kamatoztatni is tudtuk, a végjátékban kijött a különbség ezen a téren. Kellenek az ilyen edzések, biztos, hogy lesznek még a bajnokság során, és szükség is van rájuk.  A szilvesztert Sopronban töltöttük a barátainknál szolid körülmények között. Bowlingoztunk, ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat, kicsit kiengedtük a gőzt. Újult erővel érkeztünk vissza, és bár nem volt könnyű felpörögni utána, kellett ez a néhány nap szünet, hogy a bajnokság második felében jól tudjunk tejesíteni.

Szombaton aztán folytatódott a bajnokság, mégpedig a Szeged otthonában. Mint említettem, erre a mérkőzésre több időnk volt felkészülni, mint a korábbiakra. Ki tudtuk elemezni a taktikájukat, és a játékosokat. Lee nem megfelelő fizikai állapota miatt csak két légióssal léptünk pályára, de úgy érzem így is mi voltunk az esélyesek. Örülök neki, hogy érvényesítettük a papírformát, nagyban annak köszönhetően, hogy a végjátékot jobban bírtuk erővel. Nem játszottunk igazán jól, de csapatként működtünk. A két amerikai légiósunk nem dobott sokat, viszont sok gólpasszt osztottak ki. Igazi csapatmunka volt, támadásban és védekezésben is kisegítettük egymást. Számunkra most minden siker nagyon fontos, főleg az idegenbeliek.

Szerdán aztán ismét pályára léptünk, ekkor rendezték ugyanis a Debrecen elleni, korábbról elhalasztott bajnokit. Akkor azért egy kicsit másként nézett ki a Factum, sérülések tizedelték és csak egy külföldijük volt, ám mostanra jobban összeálltak, a két friss igazolásuk pedig elég jónak tűnik. A meccset megnyertük, és annak ellenére, hogy az eredmény mit mutat, úgy érzem nem forgott veszélyben a győzelmünk. A Szeged elleni meccsel ellentétben most kiengedtünk, és talán a hét eleji ismételt erőnléti felkészülés miatt egy kicsit tompábbak is voltunk. Viszonylag komolyabb különbség alakult ki a negyedik negyed elejére a két csapat között, és ekkor talán fejben elhittük, hogy megvan a meccs. Személy szerint én is úgy éreztem, hogy nem lehet gond. A Debrecen 40 percen keresztül lelkesen játszott, és az összes apró hibánkat kihasználta. Ezt a későbbiekben nem engedhetjük meg magunknak, minden csapat ellen 40 percen át kell koncentrálnunk. Bízom benne, hogy ebből tanultunk, és ha már vezetünk tízen pár ponttal, akkor még rá tudunk tenni egy lapáttal. Nekünk és a szurkolóinknak is jó érzés, ha úgy megyünk le a pályáról, hogy egy jó iramú mérkőzésen arattunk magabiztos győzelmet.

Az ASE és a szurkolóink közreműködésével a héten eljutottunk egy általános iskolába, ahol Morgen Ferdivel egy testnevelésórán vettünk részt. Ezt nagyon jó kezdeményezésnek tartom, mivel a gyerekeket nem csak a kosárlabdával, hanem a mozgás szeretetével is megismertetjük. Sorversenyeztünk velük, amelynek során különböző játékos feladatokat kellett teljesítenünk. Mi egy kicsit kikapcsolódtunk, és a gyerekekhez hasonlóan felhőtlenül játszottunk. Számukra nagy élmény volt, hogy velünk lehettek, és testközelből láthatták, hogy milyenek is vagyunk mi. Ennek volt folytatása is, ugyanis ez az osztály a Debrecen elleni meccsre is kilátogatott, és szurkoltak is nekünk. Bízom benne, hogy ez a kezdeményezés hosszú távra fog szólni, és ahogy hallottam, a csapattársaim is hivatalosak másik iskolákba. Ez több okból is nagyon pozitív dolog. A fiatalokkal megszerettetjük a mozgást és valamelyik fiúból vagy lányból talán kosaras is lesz a későbbiekben. De ha csak azt érjük el, hogy egészségesen éljenek, és mozogjanak, akkor is megérte. Remélem ez példaértékű lesz, és esetleg más városokban is elindulnak hasonló folyamatok. A gyerekek mostanában nagyon hozzá vannak nőve a számítógéphez, és fontos lenne, hogy visszatérjenek a természetbe, vagy a sportpályákra.

A héten egy légiós csere is történt nálunk, ugyanis mint azt már említettem, Lee Nailon lába nem úgy javult, ahogy azt vártuk, így a vezetőség változásra szánta el magát. Az új centerünk a costa ricai Hernold Gardener lett, aki egyelőre próbajátékra érkezett. Elmondása szerint eléggé lefárasztotta az egy napos út, ami nem is meglepő. Ennek ellenére jól mozgott, jó benyomást gyakorolt ránk. Ő leginkább ötös poszton bevethető, a palánk alatt sokat fog segíteni nekünk, mivel nagyon erős és robosztus játékosról van szó. A hármasokat nem igen fogja elvállalni, a középtávoliakat viszont elég jó százalékkal dobálta itt az edzésen. Nagyon nagyot ugrik, és le is osztogatja a labdákat, ha kell. Bízom benne, hogy már a hétvégi mérkőzésen tud majd segíteni nekünk. Természetesen most még a figurákat tanulja, illetve velünk és a légkörrel ismerkedik, de remélem, hogy gyorsan be fog tudni épülni. Végre mi is három légióssal tudunk majd felállni, és nagyon remélem, hogy év végéig már ezzel a kerettel fogunk dolgozni.

Az elkövetkezendő pár napban két újabb mérkőzés vár ránk, kezdetnek rögtön a Sopronnal találkozunk. Őket erősebbnek tartom, mint a Debrecent, ráadásul csak két napunk van a felkészülésre. Sopronban nyerni tudtunk, így jó emlékekkel várjuk őket. A három légiósra és Molnár Bandira kell nagyon odafigyelni. A két kis ember csinálja a játékot, az ő általuk indított kettő-kettőket kell levédenünk, illetve Egemonye centerjátéka is kulcsfontosságú lesz. Ő egy gyors játékos, aki ennek megfelelően gyorsan is válik le, erre nagyon oda kell figyelnünk. Agresszívan kell védekeznünk, és meg kell akadályoznunk, hogy dobóhelyzetbe kerüljenek, nekünk pedig meg kell próbálnunk kihasználni, hogy hosszabb a kispadunk. Ami a Szeged elleni kupameccset illeti, őket ugyan oda-vissza megvertük, de ez nem szabad, hogy elaltasson bennünket. Két meccses a párharc, és egyiket sem szabad félvállról venni. Mindkét találkozót szeretnénk megnyerni, és jó játékkal kedveskedni a szurkolóinknak!