Kámán Tamás naplója - 27. fejezet
Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! A múlt héten nem sajnos nem tudtam elkészíteni a soros naplóbejegyzésemet, így most „dupla epizóddal” jelentkezem. Először is a Pécs elleni hazai találkozóról mesélnék, amit lassan már két hete játszottunk le. Mindenek előtt el kell mondanom, hogy nagyon örülök a remek bajnoki sorozatunk folytatódásának. Úgy érzem, hogy az elejétől fogva mi irányítottuk a találkozót, egy pillanatig sem forgott veszélyben a győzelmünk, mindössze a különbség volt kérdéses. Támadásban véleményem szerint végig extrát nyújtottunk, ehhez pedig helyenként jó védekezés is társult, ennek köszönhető a nagy arányú győzelem. Csirics és Vaszojevics azért okozott kellemetlen pillanatokat számunkra, az ő védésük nem volt egyszerű feladat, és nem is mindig sikerült megoldanunk. A pontjaik nagy részét ők szállították, de mivel támadásban ezen az estén bejöttek a dolgaink, ez nem jelentett gondot. Összességében könnyű győzelmet arattunk, és újfent külön öröm volt, hogy a fiataljaink is pályára kerülhettek. Nagyon jó dolog a csapat életében, hogy mostanában sorra hozzuk ezeket a „kötelező győzelmeket”, és a játékosok egyénileg is egyre jobban teljesítenek.
Ezt követően ugye jött egy hét szünet, amelyet természetesen nem tétlenséggel töltöttünk. Az ünnepek előtti napokban folyamatosan edzettünk, és csiszolgattuk a játékainkat. Aztán most hétfőn Kecskemétre utaztunk egy kis erőpróbára, mivel az edzőnk úgy vélte, hogy az egymás elleni játéknál mindenképpen hasznosabb egy edzőmeccs. Az első félidőben jól pörögtek a srácok, a pontdobással ezúttal sem volt gond, ám az 50-50-es félidei állás nem túl acélos védekezésről árulkodott. A második játékrészben aztán kicsit visszafogottabbak voltunk, körülményesebb volt a játék, a vége pedig vereség lett. Próbáltak koncentrálni a fiúk, de becsúszott egy-két eladott labda, és ez megpecsételte a mérkőzés sorsát. Ennek ellenére bízom benne, hogy a felkészülésünket jól szolgálta az a meccs, arra pedig biztosan jó volt, hogy a szünet után egy kicsit felpörgesse a társaságot.
Ezen az edzőmeccsen én sajnos nem tudtam pályára lépni, mivel múlt hét szerdán – egy rúgás következményeként - ismét beszakadt a vádlim, igaz ezúttal a másik. Így most újfent kényszerpihenőre vagyok kárhoztatva, és pár hétig nem állhatok a csapat rendelkezésére. Bosszantó az eset, bízom benne, hogy minél előbb rendbe jövök, és újra bevethető leszek. Ha a Szolnok ellen nem is, de amennyiben az orvosok és a lábam is úgy gondolja, akkor az Albacomp ellenében talán már a pályán belülről segíthetem a csapatot.
Az említett két meccsen már az új centerünk, Tim Frost is pályára lépett, és nem is teljesített rosszul! Nagyon stabil játékos, aki nem játszik látványosan, de annál hasznosabb. Nagyon jól használja a testét, és annak ellenére, hogy nem látszik túl erősnek, a kéz- és lábmunkája nagyon határozott. Jól fog pozíciót, jól fogja meg a leosztásokból érkező labdákat, és kiváló százalékkal értékesítés a jobb- és balkezes horogdobásokat. Az edzőmeccsen ő volt a legponterősebb játékosunk a maga 17 pontjával, és ha nem is fog minden meccsen ennyit dobni, de abban biztos vagyok, hogy a 10 pontja és a 6-8 lepattanója meglesz meccsenként. Ráadásul értelmes kosaras is, így hamar megtanulta a figuráinkat, mozgásainkat. Örülök neki, hogy teljes a csapat, és sikerült olyan centert találnunk, aki bele is illik ebbe a játékrendszerbe. Most már mindössze annyi kellene, hogy sérülések nélkül végig tudjunk edzeni egy pár hetet, hogy mire eljönnek a fontos mérkőzések, addigra csúcsformában lehessünk.
A múlt héten az edzőnk szervezésében volt egy kis csapat-összejövetel is, ahol egy vacsorával (babgulyás és palacsinta volt a menü) összekötött kötetlen beszélgetéssel lazítottunk egy kicsit. Semmi extra nem történt, de mégis jó volt ismét az öltözőn és a pályán kívül összejönni a csapattársakkal. Jó hangulatban indult a dolog, hiszen a juniorjaink aznap játszottak, így egy kis szurkolás is belefért, ami hangulat alapozónak tökéletes volt. A srácok győzelemmel zártak, így egy kis plusz öröm is jutott arra a napra.
Ami a következő meccset illeti, ezúttal a ZTE, azaz a nevelőegyesületem vendégeként lépünk majd pályára. Nagyon vártam, hogy otthon játszhassak, sajnos azonban ez az említett sérülés miatt nem fog összejönni, így csak a kispadról tudok majd szurkolni, mondhatni mindkét csapatnak. Persze természetesen a meccset nekünk kell megnyernünk, amit talán megkönnyít, hogy a Zalaegerszeg igen rossz passzban van. Úgy fest, hogy az edzőváltás után sem igazán találják a formájukat, de be kell látni, hogy ennyi vereség után már nem is könnyű meccset játszani. Akár milyen jó is egy sportoló lélektana, egy idő után elveszíti a hitét. Bízom benne, hogy a hétvégén mi fogunk nyerni, a ZTE pedig az alsóházi rájátszásra feltámad poraiból, és sikerül kiharcolnia a bennmaradást. Nekünk csak az újabb győzelem begyűjtése lehet a cél, ami nem lesz egyszerű, mert a Zalaegerszeg, ha másért nem is, a becsületéért minden bizonnyal küzdeni fog. Bízom benne, hogy az utóbbi időben lejátszott meccsekhez hasonlóan ha az elején nem is, de a végére kijön a két csapat közti különbség, és nagy aranyú győzelmet aratunk majd.
A héten más is történt, ugyanis óriási bravúrt végrehajtva a Szolnok bejutott az EuroChallenge legjobb 4 csapata közé. Bár nagyon szurkoltam a fiúknak, az első meccs eredménye, és az utazás fáradalma után mégis kellemes meglepetésként hatott a továbbjutásuk. Mikor vége lett az edzésnek, örömmel láttam, hogy szoros a mérkőzés, és az ilyen szoros meccsekből általában bármi kisülhet. Szerencsére a Ventspils kezdet az izgulni és kapkodni, a Szolnok pedig ezt okosan kihasználta, és viszonylag nagy különbséggel tudott belemenni az utolsó 1-2 percbe. Örömteli, hogy a magyar kosárlabda hírét viszik szerte Európában, a legnagyobb durranás pedig természetesen az lenne, ha meg is tudnák rendezni a Final Four-t. Sok pénzbe kerülne, de nagyon jó érzés lenne számukra Magyarországon pályára lépni, a szurkolók pedig ismét jó csapatokat láthatnának, és biztos vagyok benne, hogy sokan kimennének szurkolni az Olajnak. Ha ez mégsem jönne össze, akkor remélem, hogy idegenben is minél jobban fognak szerepelni, és innen is szurkolunk majd nekik!