Kámán Tamás naplója - 30. rész

Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! Mióta elkezdődött a bajnoki szezon, még nem jelentkeztem, tehát most bőven van miről megosztanom a gondolataimat veletek. Történtek örömteli, és sajnos tragikus események is ez idő alatt, úgyhogy időrendi sorrendben fogok haladni. Elsőként a Jászberény meccsről írnék pár sort. Nem volt egyszerű a találkozó, hiszen ez volt az első meccsünk, ráadásul a felkészülésünk sem volt zökkenőmentes. Nekem ki kellett hagynom 2 hetet az Achillesem miatt, Nick a hajrában csatlakozott a csapathoz, valamint a válogatottak is később érkeztek meg. Ezek után külön örömteli volt, hogy teljes csapattal állhattunk fel a rajton. Jó volt végre játszani, hiszen a hosszú felkészülés után mindig jól esik, ha meccsen léphet pályára az ember. Nem indult könnyen a találkozó, hiszen ez a Jászberény egy jól összerakott gárda. Dramicsnyin maradt meg a légiósaik közül, ő pedig remek játékos, ez tudtuk róla. Pozícióból és kintről most is egyaránt veszélyesen játszott. Sokáig jól tartotta magát az ellenfél, de szerencsére a végére kijött az elvégzett erőnléti munka, fizikailag jobban bírtuk a hajrát. A rutin és a hazai pálya is mellettünk szólt, így a rajton győzelemnek örülhettünk.

Négy nappal később a paksi mumushoz, azaz a Kaposvárhoz látogattunk. Nem sok időnk volt készülni a találkozóra, inkább a saját dolgainkat, hibáinkat igyekeztünk kijavítani. Nem is kezdtük rosszul a meccset, azonban a negyedik percben számomra szerencsétlen fordulat következett be: a vádlimban egy szúrást - roppanást érzetem, és cserét kellett kérnem. Mint később kiderült, ismét beszakadt a vádlim. Hála Istennek a fiúkat ez nem zavarta meg, megoldották a helyettesítésemet. Sokszor volt fent együtt Steve és Dusán, ami főleg a végjáték lepattanócsatájában volt nagyon hasznos. Kiélezett volt a mérkőzés, kulcskérdést volt, hogy a Körmend ellen brillírozó Swanstont tudjuk-e semlegesíteni. Ezt a feladatot Nick és Körte remekül megoldotta, alig hagytak számára üres dobóhelyzetet. A centerükkel sajnos nem bírtunk, ő nagyon rutinosan oldotta meg a feladatát, illetve a kettő-kettőket sem tudtuk megfelelően levédeni. A végjátékra távoli dobásokkal elégségesnek tűnő előnyt alakítottunk ki, amelyből egy pont a végére is megmaradt. Erőben ismét jól bírtuk, és a támadással sem volt gond, hiszen ismét száz pont fölött dobtunk. A védekezésünk sajnos ismét gyenge volt, mert bár jó csapat a Kaposvár, 102 pontot nem szabad kapnunk. Ez egy komolyabb csapat ellen végzetes is lehet, hiszen nem biztos, hogy mindig ilyen jól tüzelünk majd kívülről.

A meccs másnapján, csütörtökön reggel hívtak telefonon, és akkor tudtam meg, hogy Morgen Ferdi már nincs köztünk többé. Hosszú pillanatokra el is némultam, és csak tehetetlenül tartottam a telefont a kezemben, hiszen ez abszolút váratlanul ért. Korábban pozitív hírek érkeztek a műtétjével kapcsolatban, így erre nem számított senki. Nagyon megdöbbentette a csapatot a dolog, és mikor csütörtökön hat órakor összegyűltünk a csarnoknál, nagyon rossz volt látni a fényképét. Mindenkit lesújtott a hír, és mindenki értetlenül állt az eset előtt. Nehezen fogadtuk, fogadjuk el ezt az eseményt. Sajnos azonban ez megtörtént, és nekünk menni kell tovább. Mindig itt lesz közöttünk, és mindig gondolni fogunk rá, de valahogy végeznünk kell a feladatunkat tovább.

Így volt ez a szombati meccsen is, amelyet ha nehezen indult is, de végül behúztunk. Bár nekem – Körtélyesi Gergellyel és Kovács Ákossal egyetemben – sérülés miatt ki kellett, hogy hagyjam a találkozót, de a kispadról is borzasztóan nehéz volt. A család kérésére kiálltunk a ZTE ellen, akik nagyon korrekt módon felajánlották a halasztás lehetőségét. A család és a csapat azonban úgy döntött, hogy ezzel nem él, hanem Ferdi emlékére és tiszteletére lejátsszuk a mérkőzést. Nagyon rossz volt megélni az első perceket, különösen azoknak, akik a pályán voltak. A lelki teher súlya az elején meg is látszott a csapaton. Nagyon sok mérkőzés van már mögöttem, játszottam már sok és kevés néző előtt, pályára léptem már zárt kapus meccsen is, de olyanon még nem, ahogy ennyien voltak, és ilyen néma csendben figyelték az eseményeket. A második negyedtől a zónavédekezésünknek köszönhetően is összekaptuk magunkat, és megfordítottuk a meccset. A ZTE nem találta a zóna ellenszerét, mi pedig ismét betaláltunk a vonalon túlról, így komoly előnyt sikerült kiharcolnunk, ami a végéig meg is maradt. Kicsit haza is beszélve, jó volt látni, ahogy küzdenek az egerszegi fiúk, és a tavalyi kissé reményvesztett produkció után össze tudták szedni magukat. Nagyon szurkolok nekik, hogy ne legyen ismét olyan idényük, mert azt nagyon rossz lehetett átélni.

A hétvégén Sopronban lépünk majd pályára, ahol Kacsa és én ismét nem játszhatunk majd, de szerencsére Körte felépült, így ő vállalhatja a játékot. A tévében láttam a Körmend – Sopron meccset, ahol ugyan egy légióssal kevesebben voltak a soproniak, és Molnár Bandinak sem ment a játék, de mindezek ellenére is végig közel voltak a Körmendhez. Igaz, hogy ehhez kellett egy nem túl jó formában játszó Körmend is, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a vasiak hazai pályán játszottak. Otthon mindenki jobb teljesítményre képes, így nekünk is nagyon kell majd figyelnünk, főleg mivel egy plusz légióssal is kiegészülnek szombatra. Hasonlóan agresszívan kell játszanunk, mint a ZTE ellen a második félidőben. Thomas és Barovics nagyon jól játssza a kettő-kettőket, jól járatják a labdát, így védekezésben nagyon oda kell figyelnünk. Bízom benne, hogy a támadójátékunk nem romlik, a védekezésünkön pedig tudunk majd javítani, és lefaragni a kapott pontok számát. Ha ez megvalósul, akkor újabb bravúrgyőzelmet arathatunk, és tovább nyújthatjuk a győzelmi szériánkat.

Ami a sérüléseket illeti, Kacsa jövő hétre elvileg felépül, és a Falco ellen talán már játszhat is, számomra azonban rosszabb híreket tartogattak az orvosok. Egy hónapos kihagyással számolnak, én azonban bízom benne, hogy Dongó hathatós közreműködésének köszönhetően két-három hét múlva visszatérhetek majd. Kell a játék, mert formába kell lendülnöm, és amúgy sem jó sem nekem, sem a csapatnak, hogy 2-3 hetente lesérülök. Remélem, hogy ha most meggyógyulok, utána minden rendben lesz, és szezon végéig kibírjuk majd sérülés nélkül.

Egyelőre most ennyi fért bele, nemsokára újra jelentkezem!

Fotó: Fekete Zsuzsanna

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus