Kámán Tamás naplója- 13.rész
Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! Az elmúlt egy hétben két meccset is játszottunk, felemás eredménnyel. Mivel időrendi sorrendben a Körmend elleni bajnoki volt előrébb, ezért azzal kezdeném. A meccset jól indítottuk, és amíg mindenki a saját pozíciójában tudott játszani, addig viszonylag jól játszottunk, és az első negyedet meg is nyertük. Aztán jöttek a faultproblémák, Ádinál és Ferdinél egyaránt, amelyek után szokatlan szerkezetben kellett játszanunk. Az új fiú kénytelen volt ötös pozícióban szerepelni, amelynek meg is lett a hatása, hiszen védekezésben és támadásban egyaránt megmutatkozott, hogy még nem voltunk összeszokva. Kicsit káosz volt a pályán, amit a Körmend nagyon szépen ki is használt, köszönhetően többek között a csereirányítójuk jó játékának. Amikor bejött, akkor jól mozgatta a csapatot, és a hárompontos vonalon túlról is eredményes volt. Aztán ők olyan lendületbe jöttek, olyan ritmusban kezdtek el játszani, amelyet mi már nem tudtunk felvenni. Amíg Ádám ki nem fújatta magát egy technikaival, addig még partiban voltunk, és megvolt az esélyünk egy szoros végjátékra, ahol bármi megtörténhetett volna. De hát nem így történt, sajnos ez volt az a pont, ahol eldőlt, hogy ezt a mérkőzést nem mi fogjuk megnyerni. Ettől az incidenstől komoly lendületet kapott a Körmend, és ezt kihasználva el is döntötte a mérkőzést. A különbséget túlzónak érzem, de mindenképpen megérdemelten nyertek.
Sokat tanultunk ebből a meccsből, és így – utólag – szerencse, hogy közel volt a következő tétmérkőzésünk. Nem rágódhattunk sokat a vereségen, gyorsan el kellett felejteni, és készülni az Eurochallenge nyitányra. Nagyon jól jöttünk ki a dologból, összeszedett volt a társaság. Én is meglepődtem rajta, hogy három nap alatt mennyit változott a világ körülöttünk, és az egész csapat oda tudott koncentrálni az oroszok elleni összecsapásra.
A Novgorod elleni győzelem egy igazán nagy diadal volt számunkra. Úgy mentünk ki a pályára, hogy nyerünk, de nem mi voltunk az esélyesek. Örülök, hogy meg tudtuk mutatni, hogy lelkesedéssel, akarással és csapatjátékkal hova el lehet jutni. Végre mindenki ott játszhatott, abban a pozícióban, ahol kell, és mindenki azt nyújtotta, amit elvárnak tőle. Persze nem negyven percen keresztül, mert egy ilyen kupában, egy ilyen szintű csapat ellen egy magyar együttesnek nehéz végig jól játszani. Volt egy kis szerencsénk is, mivel a legjobbjuk, Ignerski kiállíttatta magát, de ez legyen az ő dolguk. Az pedig a miénk, hogy helyenként jól védekeztünk, voltak szép és ötletes támadásaink, látványos kosaraink, és amikor a harmadik negyedben egy kicsit meginogtunk, akkor mindig volt valaki, aki fontos kosarat tudott szerezni. Ezért csapatjáték a kosárlabda, hiszen öt ember van a pályán, akik kiegészítik egymást.
Miután még csak egy meccsen vagyunk túl, nem igazán lehet semmit mondani arra, hogy ez a győzelem felforgatta-e az esélyeket a csoportban. A lelkesedés nagyon vitt minket, és az is biztos, hogy a következő csapat már nem így fog felkészülni belőlünk. Az oroszok szerintem kicsit lazán vették, úgy gondolták, hogy negyven perc alatt egy esetleges gyengébb kezdés után is lesz idejük megfordítani a meccset. Biztos, hogy ez az ukránok és a lettek számára is figyelmeztetés volt, miszerint nem szabad minket félvállról venni. Kívánom, hogy nyerjünk még több meccset, borítsuk fel a papírformát, de ez még mind a jövő zenéje. Most elsősorban a következő találkozóra kell koncentrálnunk, hiszen mindig a soron következő a legfontosabb!
A Körmend és a Novgorod ellen pályára lépett a csapatban az új légiósunk, Donald Cole is. Az látszik rajta, hogy jó lesz, és egyre jobban beépül a csapatba is. Persze vannak még hiányosságok, de egy hét alatt ne várjon tőle csodát senki. Fontos kosarakat dobott, igaz, néha kicsit túlpörgött, és olyan megoldásokat választott, amiket nem kellett volna, de ez majd kialakul. Idő kell, hogy megszokja a társakat, és nekünk is idő kell, hogy megszokjuk őt, hogy tudjuk mikor tör be, mikor passzol vagy mikor dob. De hála Istennek pontban, lepattanóban és védekezésben is erős, és örülök, hogy nyerő ember tudott lenni egy ilyen fontos meccsen.
Természetesen az oroszok legyőzése után sem áll meg a világ, hiszen a hétvégén a Jászberény együttese látogat hozzánk. Fordított előjellel ugyan, de kicsit hasonlóak az erőviszonyok, mint a keddi mérkőzésen. Nem szabad őket félvállról vennünk, mivel gyakorlatilag nincs veszítenivalójuk, hiszen idejönnek, és ha játszanak egy jó meccset, az nekik jó, ha pedig nem, az se baj. Az elején nagyon oda kell figyelnünk, és ugyanolyan agresszívan kell védekeznünk, ahogy eddig is próbáltuk. Bízom benne, hogy ha azt érzik a jászberényiek, hogy nincs esélyük, akkor - nem azt mondom, hogy feladják a meccset, de - a végén nem jönnek lázba, és nem tudnak meglepetést okozni. Az lesz a legfontosabb, hogy a három légiósukból felkészüljük, minél több és rosszabb dobásra kényszerítsük őket, illetve természetesen a kiegészítő magyar játékosokra is oda kell figyelnünk, hogy ne tudjanak könnyű kosarakat szerezni.
Ami a keddi találkozót illeti, az még elég messze van. Nem is igazán készültünk még a lettek ellen. Rossz lesz, hogy utaznunk kell, mivel így még kevesebbet tudunk majd gyakorolni. A cél a tisztes helytállás lesz, és hogy felmérjük, idegenben mire vagyunk képesek. Ismét nem mi leszünk az esélyesek, újfent teher nélkül tudunk majd játszani. Valahogy ezt kellene kihasználni. Nyugodtan és magabiztosan kell kosaraznunk, keményen védekezni, a helyzeteket pedig el- és be is kell dobnunk. A pontos programunk még ismeretlen, majd a szombati meccs után fog kiderülni. Jó lenne, ha egy kis városnézés is beleférne, mert amellett, hogy profi sportolók vagyunk, és eljutunk sok helyre, sokszor nincs időnk megismerni a különböző városokat, kultúrákat. Jó lenne, ha legalább egy fél nap lenne a nevezetességek megtekintésére. És akkor nem csak egy győztes, jó emlékkel, hanem egy szép várost megnézve térnénk haza...