Kámán Tamás naplója- 15.rész
Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! A múlt héten ismét két mérkőzést játszottunk, és ezek nagyon nem úgy sültek el, ahogy elterveztük. Szombaton Kaposvár ellen léptünk pályára, és nem is indult rosszul a mérkőzés, kijátszottuk a helyzeteinket, végigvittük a figurákat, és be is dobtuk, amit be kellett, viszont a védekezésben az előző meccsekhez képest sok hibát vétettünk. A megbeszéltek ellenére is elkövettük azokat a hibákat, amiket nem kellett volna, így a Kaposvár mindig tudott válaszolni a kosarainkra. Aztán szép lassan előjött az a fránya fáradtság, elsősorban fejben. A második negyed végén mindannyian hibáztunk, így a Kaposvár szép lassan ellépett, így alakult ki a félidei különbség. A szünet látszólag jól jött, mert megtörte a Kaposvár lendületét. A harmadik negyed elején jól védekeztünk, sajnos azonban kosarat nem tudtunk dobni, pedig meg voltak a szerzett labdáink és lepattanóink, de nem tudtunk betalálni. Így nem is tudtunk közelebb kerülni a Kaposvárhoz. Frissebbnek tűntek, ami főleg a két kis légiósukon látszott, gyorsabban reagálták le a szituációkat és jobban kihasználták a helyzeteiket. A végén már kényszerből dobáltuk a hármasokat, de semmi nem ment be, a Kaposvár pedig ügyesen kihasználta a helyzetet. Sajnos vereség lett a vége, pedig megpróbáltunk úgy menni, hogy ezt a „kaposvári átkot” meg tudjuk törni, de ez nem sikerült. Csalódottak voltunk, mert ha az élmezőnyhöz szeretnénk tartozni, akkor ilyen hibákat nem szabad elkövetnünk. Nem azt mondom, hogy ez kötelező győzelem volt, de a nálunk gyengébb csapatokat meg kell vernünk, ha négybe szeretnénk kerülni!
A vereség oka többek között a fáradtság volt, amelynek köszönhetően nem voltunk frissek fejben. Bárki bármit mond, a magyar csapatok nincsenek hozzászokva a kedd-szombat ritmushoz. Ráadásul nekünk nincs olyan keretünk, hogy ez ne befolyásoljon minket, mert bár látszólag kevesebbet játszunk az Eurochallenge meccseken, illetve Peti bajnokikon is próbálja forgatni a keretet, a hibáink kijavítására nem jut elég idő. Ennek a csapatnak több idő kellene, hogy a hiányosságainkat orvosoljuk, illetve a jó dolgainkat tovább erősítsük. Bízom benne, hogy nem fogunk lejjebb süllyedni, és jönnek majd a győzelmek, és nem fogunk nagyon leszakadni az élmezőnytől.
Kedden aztán újabb Eurochallenge mérkőzést játszottunk, és nem sokon múlott, hogy legyőzzük a Khimik csapatát. A csapatban még benne volt a kaposvári vereség. A hétfői edzésen magamon és a csapattársaimon is éreztem a hatását, ennek ellenére amennyire tudtunk próbáltunk felkészülni. Úgy érzem, egyénileg jól meg is fogtuk az ellenfelet, sokat zónáztunk, amit nem nagyon gyakoroltunk edzésen, de muszáj volt elővenni. Ennek több oka is volt, egyrészt a fault problémák, másrészt ezzel meg akartuk zavarni az ukránokat. Ez jól is működött, egy dolgot kivéve: a kis irányítójuk bedobálta a hármasokat, és arra az egy szituációra nem tudtunk reagálni, hogy őt nem szabad otthagyni. Sajnos az a 10-12 pontot, amit így összeszedtek m ár nem tudtuk behozni, bár a végén volt esélyünk a győzelemre. Az agresszív védekezéssel a veszett fejsze nyelét próbáltuk megragadni, nagyon kellett volna a lelkünknek, az önbizalmunknak ez a győzelem, de a kaposvári meccs miatt csalódottabb vagyok.
Ezzel a vereséggel csökkentek a továbbjutási esélyeink, de az látszik, hogy nem vagyunk messze Európától. Ha minden évben ilyen sorozatterhelést kapna nem csak két, hanem több magyar csapat is, akkor a fiatalok is tudnának edződni és a válogatott szempontjából is nagyon jó lenne. Megtanulnánk ezeket a szoros meccseket megnyerni a végjátékban. Pont annyira vagyunk lemaradva, hogy amíg az oroszok és az ukránok 40 percig bírják ezt az iramot, addig nekünk ez nehézséget okoz. Ez még a 10 egyforma szintű játékost felvonultató Szolnok számára is sok, mivel 1-2 sérülés nagyon meg tudja határozni a játék képét. Összességében bravúr kellene a tovább jutásunkhoz, hiszen ehhez idegenben kellene nyerni, ahol nem mi vagyunk az esélyesek. Azonban az, hogy Lettországban 35 percig szoros meccset tudtunk játszani bizakodásra adhat okot. Hiszek benne, hogy lesz tartása a csapatnak!
Végezetül, a Nyíregyháza elleni bajnokiról is ejtenék pár szót. Eddig nem szerepeltek túl jól idegenben, de emiatt nem szabad lebecsülni őket. Ráadásul új játékossal is bővült a keretük a héten a visszatérő László Róbert személyében, aki már egy hónapja a csapattal edzett, így nem ismeretlen számára a közeg. Emlékeim vannak róla, hogy milyen játékos, de külön róla nem néztünk videót. Jól felkészültünk belőlük, kielemeztük a figuráikat és a játékosaikat egyénileg. Hazai pályán egyértelműen nyernünk kell! Az elejétől fogva nekünk kell irányítani a játékot, és akkor nem lehet gond. Bízom benne, hogy az új fiú érkezése annak ellenére sem fogja megzavarni a csapatunkat, hogy vele azért vélhetően erősödni fognak, mivel a két fiatal nyíregyházi srác helyett egy rutinosabb lesz a kezdőben. Nem szabad görcsölnünk a győzelmi kényszer miatt, nyugodtan, megfontoltan, türelmesen kell játszani, és akkor meglesz a győzelem!