Kámán Tamás naplója- 19.rész

Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! A múlt héten nem jelentkeztem, így most az elmúlt két hét eseményeit foglalnám össze. Kezdjük rögtön a legkellemesebb dologgal, azaz a Szolnok elleni találkozóval. Igen nagy, és fontos diadalt arattunk, amelyre talán senki nem számított, mivel nem hogy 30 pontos sikert, még csak győzelmet sem várt tőlünk senki ezen a találkozón. Természetesen most is úgy mentünk oda, hogy nyerni akarunk, és megmutatni, hogy mit tudunk, de valljuk be, a formák alapján valóban nem mi voltunk az esélyesek. Az eddigiekhez hasonlóan erre a mérkőzésre is becsülettel felkészültünk, és szerencsére jól is kezdtük az összecsapást. Az elején ugyan fej-fej mellett haladtak a csapatok, de már ekkor is látható volt, hogy sülnek a dobásaink. Félidőre sikerült egy 10 pont körüli előnyt „kicsikarni”, köszönhetően talán a Szolnok nem túl agresszív védekezésének, amely ezen a találkozón nem volt összehasonlítható azzal, amit az EuroChallenge mérkőzéseken tapasztaltunk. Támadásban és védekezésben is enerváltak és dekoncentráltak voltak, mi pedig ezt szépen ki tudtuk használni. Bejöttek a dobásaink, küzdöttünk, hajtottunk és minden labdáért mentünk, így jött össze ez a nagyarányú győzelem. Hozzátenném, ez a differencia kicsit túlzó, de nagyon örülünk, hogy idegenben összejött egy bravúrgyőzelem, és az egyik elvesztett meccset így „vissza tudtuk hozni”.

A meccsen több jó teljesítmény is akadt, többek között Morgen Ferdinándé, aki edzésen, illetve egy-két meccsen megmutatta már, hogy mire képes. Most nagyon élt, nagyon ficánkolt a szolnoki védők között. Igazából nem csak ő, hanem végre mindenki azt csinálta, amit előre megbeszéltünk, és amit az edző kért tőlünk. Nagyon örülök neki, hogy Ferdi élt a lehetőséggel, és kihasználta azt, hogy mozgékonyabb és gyorsabb, mint a szolnoki centerek. Jól mozgott támadásban, jól vált le, illetve nagyon sokszor helyezkedett jól a lepattanóért vívott küzdelemben. Bízom benne, hogy ez a meccs jót tett az ő, illetve mindannyiunk önbizalmának.

Négy napra rá aztán jött az Albacomp elleni rangadó, amelyet egy teljesen más stílusú csapat ellen kellett megvívnunk. Hazai pályán az Albacomp kegyetlenül ki szokta használni a gyorsindításos játék előnyeit, és ezt ellenünk is bemutatta. Nagyon sok váltással védekeznek, a centereik magyar mezőnyben viszonylag gyorsnak számítanak, és le tudják fogni a kisembereket is, és ezzel nem igazán tudtunk mit kezdeni. Az első negyedben, amikor még ültek a dobásaink, egál körül tudtuk tartani a meccset, de az Albacomp ezzel a sokváltásos, elsősorban a büntetőterületet védő, távoli dobásokat feladó védekezésével megfogott minket. Ha ez ellen az ellenfélnek jól megy a dobás, akkor nincs gond, azonban ha nem esnek be a távoli kísérletek, akkor rendre lekontrázzák az ellent, mint azt sajnos a második félidőben láthattuk is. Úgy érzem, hogy a betöréseknél sem nagyon kaptuk meg a faultokat, ez különösen Zo Williams esetében volt meglepő, akiről köztudott, hogy nagyon sok faultot harcol ki. Nem ezen múlott, de egy idő után elmegy a játékos önbizalma, ha a betörések után nem kapja meg a jogos faultokat, és ilyenkor jön a külső dobások erőltetése. Ez többeken is látszott, hozzátenném, nem is igazán ment a játék a csapatnak. Ami örömteli, hogy Nick ezen a meccsen már kimondottan jól játszott, bejöttek a dobásai, ő volt az, aki hozta magát a csapatból. Örültem volna, ha szorosabb mecset játszunk, de bízom benne, hogy jövőre a rangadókon is jönnek majd a győzelmek.

Az ünnepekre természetesen hazamentünk Zalaegerszegre, meglátogattuk a családunkat, barátainkat. Az EuroChallange után jól esett egy kis mentális feltöltődés. Nagykanizsán is sok időt töltöttünk, mivel a párom oda valósi, és természetesen az ő családját is felkerestük. A program a szokásos módon alakult, sokat ettünk, és mértékkel egy kis alkoholfogyasztás is belefért. Maximálisan kihasználtuk ezt az öt nap szünetet, úgyhogy elmondhatom, hogy jól sikerült a feltöltődés.

A héten aztán újra elkezdődtek az edzések, az erőnlétünk visszaszerzése az elsődleges cél. Elvégezzük azokat a munkákat, amire az EuroChallenge sorozat miatt nem volt időnk. Gáspár Lacival, az erőnléti edzőnkkel dolgozunk elsősorban. Nem ez a legkellemesebb része az edzéseknek, mert elég erősen lefáraszt, de szükség van erre, hogy a következő körre minél jobb erőállapotban legyünk és végig bírjuk a meccseket. Ez a pár nap ezzel, illetve egy kis taktikai és egyéni képzéssel fog eltelni. Bízom benne, hogy januártól teljes csapattal tudunk nekilátni a Szeged elleni felkészülésnek!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus