Kámán Tamás naplója- 1.rész

Először is üdvözlöm a kezdo5.hu jelenlegi, illetve leendő olvasóit! Gondolom már többen figyelemmel követtétek Hanga Ádám blogját, ami egy teljesen új kezdeményezés volt a magyar kosáréletben. Az idei évtől Lóránt Péter, Báder Márton, Ruják András és jómagam is belefogunk a „naplóvezetésbe”, remélem, sok érdekes dolgot tudunk majd elmesélni nektek arról, hogy mi történt velünk, csapatunkkal, és úgy általában a kosárlabda világában.

Kezdésnek mesélnék egy pár szót magamról. Zalaegerszegen születtem 1979-ben, és ott ismerkedtem meg a kosárlabdával is, 10 éves koromban. Sportoló családban nevelkedtem, hiszen édesanyám kosárlabdázott, édesapám pedig kézilabdázott, így mondhatni a génjeimben volt a sport. Ráadásul a suliban csak focizni illetve kosarazni lehetett, tehát innentől el is dőlt a kérdés. Azóta ez az egy sportág van az életemben, és a szamárlétrát végigjárva az összes korosztályban megmérettem magam, míg végül 17 évesen a felnőtt csapathoz kerültem, és profi szerződést kaptam. Egy két éves fehérvári kitérőt kivéve csak a nevelőegyesületemben játszottam, amellyel legnagyobb örömömre tavalyelőtt a bajnoki címet és a magyar kupát is sikerült elhódítanunk, hosszú idő után újra. Külön büszkeséggel tölt el, hogy a csapat kapitánya, és kis híján rangidőse is lehettem.

Sajnos azonban az anyagi nehézségek közbeszóltak, így ha nehéz szívvel is, de búcsút kellett intenem Zalaegerszegnek. Pályafutásom következő állomásaként, több csapattársamhoz, és Völgyi Petihez hasonlóan a Paksot választottam. Azt már így egy hét után elmondhatom, hogy remek helyre kerültem, ahol minden feltétel adott a minőségi munkához. Fiatal csapatunk lesz az idén, akiket Petivel ketten próbálunk meg terelgetni a célunk felé. Ráadásul a légiósaink is fiatalok lesznek, így várhatóan tényleg remek lesz a hangulat a csapatnál. Remélem itt is magasabb célokért küzdhetek majd, hiszen egy játékost ez motivál.

Ami a volt csapatomat, a Zalaegerszeget illeti, bízom benne, hogy összeszedik magukat, főleg anyagi téren, és nem lesz gond az A-csoportban maradással.  Én azért szeretnék még visszatérni oda kosárlabdázni, és nem csak levezetni, hanem tevékeny részt vállalni egy jó csapat újabb sikerekből.

Hallottam, hogy többen” kis-ZTE” néven emlegetik a csapatot, a sok zalaegerszegi kötődésű játékos, és az edző miatt. Azonban én nem gondolnám, hogy ennek túl nagy jelentőséget kellene tulajdonítani, egyszerűen így alakult a dolog. Itt adott az anyagi biztonság és a szakmai háttér ahhoz, hogy nyugodt körülmények között tudjunk dolgozni, és csak a kosárlabdára kelljen összpontosítanunk. Az edző személye is fontos, hiszen az anyagiak mellett a már említett magas színvonalú szakmai munka is sokat nyomhatott a latba, mikor a játékosok az ideszerződés mellett döntöttek. Sajnos manapság nem csak a kosárlabdában, de az összes többi sportágban is komoly anyagi nehézségekkel küzd az egyesületek nagy része, ebből kifolyólag azok a csapatok lesznek erősödnek meg, oda csoportosulnak a keresettebb játékosok, ahol ilyen gondok nincsenek.

A csapatépítés szempontjából mindenképp szerencsés és előnyös dolog lesz, hogy a játékosok egy része már ismeri egymást, várhatóan könnyebben összecsiszolódunk majd. Nem kell majd elölről kezdeni a figurák begyakorlását, illetve akik még nem ismerik ezeket, azok a segítségünkkel gyorsabban elsajátíthatják majd a játékokat. A csapattal kilépünk a nemzetközi színtérre is, ezt bevallom, már nagyon várom. A ZTE akkor indult utoljára, mikor felkerültem a felnőtt csapathoz, így értelem szerűen még nem kaptam túl sok lehetőséget. Kíváncsi vagyok, hogy hol tartok a nemzetközi szinthez képest, illetve a magyar csapatok milyen erőt képviselnek. Tavaly a Szolnok megmutatta, hogy szép eredményeket lehet elérni az európai kupaporondon is, bízom benne, hogy idén mindkét gárda eredményesen tud majd szerepelni. Ahhoz, hogy a magyar kosárlabda nemzetközi megítélése egy kicsit megváltozzon, és az együtteseink egyenlő feltételeket kapjanak a nemzetközi színtéren, a klubcsapatoknak és a válogatottnak is eredményeket kell felmutatnia. Úgyhogy többek között ezért is játszunk majd idén, és ezért kellene minél több klubnak elindulnia a nemzetközi sorozatokban.

A végére a válogatottról is ejtenék pár szót. Hosszú évek után az idén nem voltam ott a nyári felkészülésnél, amit bizonyos szempontból sajnálok, mivel hiányzik a légkör, a csapattársak, illetve a játék. Másrészt viszont végre végigpihenhettem egy nyarat, és sok időt tölthettem együtt a párommal, kirándulhattunk, jól érezhettük magunkat. Biztos, hogy lesz bennem némi hiányérzet, ha kijutnak a fiúk a kontinensviadalra, de teljes szívemből szurkolok nekik, hogy sikerüljön. A csapat nagyon fiatal és sokra hivatott, és most minden esélye megvan arra, hogy kijusson az EB-re, ami mindenkinek nagy lökést adna. Szem előtt lennének a játékosok, és könnyebben tudnának külföldre szerződni, ezáltal pedig erősebb bajnokságokban edződni, ami szintén a magyar kosárlabda érdeke lenne. Bár nagyon jó körülmények között készültek idén is, úgy vélem, talán egy picit rövid volt a felkészülési időszak, a többi csapatéhoz képest.

És akkor a végére egy-két gondoltat az eddigi két mérkőzésről. Az első meccsen a portugálok ellen sajnos idegenben kellett kezdeni a csapatnak, és ez mindig nehezebb, mint ha hazai pályán, nagyszerű közönség előtt indítanánk a sorozatot. Sajnos vereség is lett a vége, annak is köszönhetően, hogy nagyon hullámzó volt a csapat játéka. Annak ellenére, hogy csak 71 pontot kaptunk idegenben, a védekezésünk messze nem volt megfelelő. A 2-2 elleni védés és abból  a rotáció nem volt jó, sok hármast kaptunk belőle, és a  kimaradt dobások után a lepattanókat sem sikerült leszedni, a kizárások hiánya miatt. A végén nagyon hiányoztak ezek a labdák! Aztán nagyot küzdve feljött a csapat 3 pontra, de egy kicsit érthetetlen módon Hanga Ádi gyorsan akarta egálra hozni a meccset, elkapkodott dobást hajtott végre annak ellenére, hogy több mint 10 másodperc volt még vissza a meccsből!

A finnek ellen hazai pályán nem is lehetett mást elvárni a csapattól, mint a  győzelmet. Ez egy kicsit nyomást is rakott a fiúkra, ennek is tudható be a rossz kezdés, de megint gyorsan összekapta magát a társaság és felvette a kesztyűt az agresszív  védekezés ellen! A 2-2 elleni védés most sem volt a legjobb, szerencsénkre azonban nem sültek a finn triplák és a védőlepattanókat is sikerült megszerezni. A félidőt ennek ellenére sem sikerült előnnyel zárni, mert a támadásban sok volt a pontatlanság és a ki nem kényszerített hiba. A második játékrész hasonló forgatókönyv szerint alakult, mint az előző meccsen. Hamar nagy hátrányt szedtünk össze, ami  a lassú és terv nélküli támadások, valamint a 2-2 elleni védés meg nem oldásából adódott. Aztán megint jött a feltámadás, ami az agresszív védekezésnek és támadásnak volt köszönhető, amiből sikerült 1-2 könnyű kosarat szerezni. El is fáradtak a srácok, és újra jött az a fránya végjáték, amiből megint az ellenfél jött ki győztesen. A 8 kimaradt büntető ilyen szoros meccsen nagyon sok! Nagyon sajnálom a srácokat, így már a finn csapat kezében is van  a sorsuk, de nagyon szurkolok értük!

Első nekifutásra ennyi fért most bele, jövő héten ismét jelentkezem!

Fotó (1): ztekosar.hu

Fotó (2): sportklub.tv

Fotó (3): pecsinapilap.hu

Fotó (4): fn.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus