Kámán Tamás naplója- 22. rész
Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! A múlt héten nem jelentkeztem, így most van mit bepótolni, hiszen rengeteg minden történt a csapattal, a csapat körül. Úgy érzem, jól kezdődött számunkra az új év, hoztunk a kötelező győzelmeket, ráadásul sikerült megtalálni a harmadik légiósunkat is. Bár ismét voltak kisebb sérülések a csapatban, de végre tudtunk teljes csapattal készülni a Falco ellen. Ez egyrészt az új játékosunk, Hernold beépítéséből, másrészt a Falco játékából való felkészülésből állt. Nagyon jó formában lévő ellenfélhez látogattunk, akik amellett, hogy egyéniségekből sem szenvednek hiányt, csapatként is nagyon jól működnek. Úgy mentünk hozzájuk, hogy egy jó színvonalú, izgalmas meccset fogunk játszani, lehetőleg szoros végjátékkal, ahol bármi lehetséges. Nem is kezdtük rosszul a meccset, de sajnos a folytatás már nem volt olyan fényes. Kiütköztek a hibák, csapat és egyéni szinten egyaránt, amelyeket a Falco kegyetlenül kihasznált. Lendületbe jöttek, mi nem tudtunk túllépni saját árnyékunkon, és csak erőlködtünk a meccs további szakaszában. Ennek megfelelően nem is kerülhettük el a súlyos vereséget. Nagyon rossz érzés volt meccs után, hogy amit sikerült felépíteni előtte, azt egy csapásra leromboltuk.
Sok időnk azonban nem volt keseregni, mert szerdán jött a kupavisszavágó a Szeged ellen. A 33 pontos különbség a továbbjutásunkat ígérte, de szerettünk volna ismét nyerni, úgy mint azt a bajnokin tettük. Annak ellenére is így gondoltuk, hogy Körte és Zo is kihagyta a találkozót sérülés miatt. Ismét nem kezdtük rosszul a meccset, de a folytatás megint nem a mi szánk íze szerint alakult. A második félidőben megint olyan hibákat vétettünk, amit egy komoly csapat nem követhet el. Ennek ellenére mi elkövettük, és engedtük, hogy a Szeged elmenjen 20 ponttal. Hihetetlen, hogy mennyire nincs tartása a csapatunknak, hogy össze tud esni, és senki nincs aki át tudná lendíteni a holtponton a társaságot. Ezen a napon csak a továbbjutásnak örülhettünk, semmi másnak.
A kupameccs után sem kesereghettünk sokat, mert már jött is a következő bajnoki a Kecskemét ellen. Szerettünk volna visszavágni nekik a hazai vereség miatt, plusz a csapatnak is nagyon jót tett volna egy győzelem, ráadásul idegenben. Zo nem tudott velünk készülni, még mindig a combjával bajlódott, de Körte már újra harcra kész állapotba került. Aztán a péntek esti edzés vége felé egy mozdulatnál éreztem egy nyilallást, egy hirtelen fájdalmat a vádlimban. Sajnos részleges izomszakadást szenvedtem, így én sem tudtam játszani a meccsen. Már kínomban nevettem, hogy mennyi minden összeesküdik ellenünk, nem tudunk rendesen készülni egy mérkőzésre. Állandó jelleggel történik valami negatív dolog a csapat körül. Még nem tapasztaltam magam körül ilyen, lassan az egész évre kiterjedő pech sorozatot, de nincs mit tenni, tovább kell dolgozni, meccseket kell nyerni. Így utaztunk el Kecskemétre, és könnyítette sem a fiúk, sem az edzőnk dolgát, hogy sem Zo sem én nem tudtunk játszani. Mondanom sem kell a meccset most sem kezdtük rosszul, de a folytatás megint nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A 2.negyedet nagyon elrontottuk, ott akkora előny adtunk a Kecskemétnek, hogy azt a végéig meg is őrizte, így ismét vereséget szenvedtünk. Ugyan azok a hibák jöttek elő mint korábban, nem tudunk változtatni, nem tudunk előrelépni egy kicsit sem. Így, az amúgy sem könnyű helyzetünket sem tudjuk egy kicsit elviselhetőbbe tenni magunknak.
Ráadásul a meccs vége felé Nick is bicegve jött le a pályáról, a térdét fájlalta, egy ütközés után feszült meg neki, egy kicsit meghúzva a szalagokat. Nagyon jól jön nekünk egy szabad hétvége, tudjunk nyalogatni sebeinket. Remélem Zo combjában a vérömleny lassan felszívódik és pár nap múlva már be tud kapcsolódni a munkába, Körte keze is gyógyulgat szép lassan, ő már edzett is, de még nincs 100 százalékos állapotban. A magam részéről abban bízom, hogy a Körmend elleni bajnokin már tudok játszani.
Be kell, hogy valljam, nem tett jó az önbizalmuknak ez a 3 vereség. Ráadásul nem kis különbségekkel kaptunk ki, így ez duplán rosszul érinti a csapatot. A gond nem most kezdődött, folyamatosan görgettük magunk előtt a problémákat. Sosem volt teljes a csapat, sérülések, légiós keresés mindig hátráltatta az edzéseket, nem tudtunk normálisan készülni szinte egy meccsre sem.
Előrenézve a Körmend meccsre, jó lenne ha teljes csapattal tudnánk kiállni. Még úgy is nehéz mérkőzés lesz, hogy Németh Isti személyében nekik is van sérültjük. Persze ők jobb formában vannak, de bízva a hazai pálya előnyében a győzelemre fogunk törni. Van két hetünk felkészülni, bár igazából csak jövő hét elején fogunk célirányosan ellenük készülni.
Közben sajnálattal hallottuk a hírt, hogy Petit felmentették a vezetőedzői posztról. Váratlanul ért minket, de el kell fogadni a vezetők döntését, és tovább kell dolgoznia a csapatnak. Most a másodedzőnk tartja az edzéseket, már akinek tudja, mert most sem teljes a keret. Nem tudjuk, hogy ki és mikor fog a Peti helyébe lépni. Elmondhatom magamról, hogy Petivel nagyon szép és eredményes 3 és fél évet dolgoztam együtt. Ez alatt az időszak alatt úgy érzem, sikerült maradandód alkotnunk. Sokat tanultam tőle ez idő alatt, és nagyon sajnálom, hogy így ért véget a közös munka!
Fotó(1): falcokc.hu
Fotó(3): paksihirnok.hu
Fotó(slide): ase.hu