Kapitányi betekintő - 1. rész
Mától egy új sorozattal, illetve bloggal bővül a Kezdő5.hu portál, hiszen a férfi magyar válogatott új szövetségi kapitányát, Rátgéber Lászlót kértük fel arra, hogy kétheti rendszerességgel ossza meg velünk a gondolatait két állandó, illetve egy mindig "alkalmi" kérdéskörben. Azon felül, hogy a hazai bajnokság eseményeivel kapcsolatban illetve a magyar vonatkozású nemzetközi történéseket érintően (válogatott, klubcsapatok nemzetközi szereplése, légiósaink külföldön) kifejti véleményét, most első ízben egy manresai "kirándulás" élményeiről mesél nekünk a kapitány!
Ha jól értesültünk, akkor egy manresai útról tért haza pár nappal ezelőtt, ahol meglátogatta az ott játszó Hanga Ádámot, illetve számtalan új élménnyel gazdagabban tért haza Spanyolországból. Mesélne erről nekünk egy picit bővebben?
Három napot töltöttem kint Spanyolországban, aminek az első estéjén már együtt tudtam vacsorázni Hanga Ádámmal. Emiatt is, illetve az egész túra megszervezése miatt nagy köszönettel tartozom Lóránt Andrásnak, aki Ádám menedzsereként segített engem ebben az időszakban. András gyakorlatilag percről percre megszervezte számomra a lehető legideálisabb programot, ez által nem volt nehézség, ami hátráltatta volna a munkámat, mindenhová oda tudtam érni időben, a csarnokba is a lehető legpontosabban értünk be. Az első nap Barcelonában telt, ott bent a városban találkoztunk, majd vacsoráztunk, valamint átbeszéltük a programokat.
A lényeg az, hogy sok Hanga Ádámjának kellene lenni magyar kosárlabdának és akkor nem lenne semmi probléma. Ádám nagyon nagyon pozitívan állt hozzá a válogatottsághoz, sőt, a komolyabb magánéleti programjait is úgy alakította, hogy a nemzeti csapat rendelkezésére állhasson és ezért hatalmas köszönettel tartozunk neki is. Egy nagyon derék legényt ismertem meg benne és már várom is, hogy kezdődjenek a közös edzések. Ez egy igencsak fontos dolog, s szerencsére a többi srác esetében is azt tapasztaltam, hogy rendkívül motiváltan és pozitív attitűddel állnak a válogatotthoz, a jelek szerint így is érkeznek majd az edzőtáborba. Valójában egy nagyon rövid programról beszélünk, ami alatt borzasztóan nehéz komolyabb szakmai beavatkozást kieszközölni. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy a motiválással ne kelljen foglalkozni. A legfontosabb az, hogy egy maximálisan motivált gárdát kellene irányítani és azt gondolom, hogy ezzel Ádám esetében is rendben leszünk.
A második napon kimentünk és megnéztük Ádám csapata, a Manresa aktuális bajnoki mérkőzését, amit a katalán kiscsapat a Real Madrid ellen vívott meg hazai környezetben. Egy nagyon szoros meccset játszottak Hangáék, sőt, voltak is győzelmi esélyeik. Én úgy érzem, hogy a spanyol ACB az, ami Európában a kosárlabdát, pontosabban az élkosárlabdát jelenti és jó látni ilyen közegben játszani Ádámot. Sok scouttal, azaz játékosmegfigyelővel beszéltem, akik rendkívül pozitív véleménnyel rendelkeznek vele kapcsolatban. Ezen felül nagy szám és megbecsülendő dolog az is, hogy Manresában továbbra is számítanak rá.
Maga a csapat egy gyönyörű kisvárosban székel, ez az egyetlen igazi kisváros Spanyolországban, ahol ilyen szintű élvonalbeli kosárlabda van jelenleg. A Real Madrid elleni mérkőzés este 10 órakor kezdődött volna, mivel a Barcelona 8-tól játszott, a tévéközvetítést pedig ilyen módon lehetett a legideálisabban megoldani hétköznap. Viszont megrepedt a palánk Ádám zsákolása révén a bemelegítés alatt, tehát jókora késéssel kezdődött a meccs, amikor vége volt hajnal 1 tájékán, akkor pedig a városban már nem igazán voltak nyitva tartó helyek, Ádámot viszont annyira tisztelik a helybéliek, hogy ki tudott nyittatni egy vendéglőt és be tudtunk ülni vacsorázni.
Nagyjából átbeszéltük a programot, jönni fog, rendelkezésére áll a válogatottnak és amennyire fontos volt nekem is, hogy találkozzam vele, annyira lényeges volt ez számára is érzésem szerint. Tudtam beszélni a helyi klubmenedzserrel is, aki el is mondta, hogy mennyire jól esik nekik, hogy otthonról törődnek a játékosukkal, Ádámmal.
A következő dolog, amiről szeretnénk Önt kérdezni, az a Szolnok menetelése az EuroChallenge sorozatban és annak a magyar férfi klubkosárlabdázásra gyakorolt remélhető pozitív hatásai. Ezen felül hogyan sikerült véleménye szerint maga a debreceni Final Four hazai szemszögből?
Azt gondolom, nem kell külön ecsetelni, hogy a Szolnok teljesítménye mekkora siker. Végre megjelentünk Európa térképén - nem csak résztvevőként, tervezőként is! Az, hogy nem sikerült többet kihozni a Final Fourból, azt nem kell tragikusan felfogni. Ez is egy iskola, aminek a lépcsőfogait végig kell járni. Az én szemszögemből talán az lehetett érdekesség, hogy nekem nyilvánvalóan külön is végig kellett kísérnem a magyar válogatottal kapcsolatban érintett játékosokat a figyelmemmel. Trepák sajnos sérülés miatt nem játszhatott, de a többieket tudtam figyelni, őket pedig vizsgáltam, milyen játékkal tudnak előrukkolni egy ilyen versenyen.
Végezetül a hazai bajnokságra is térjünk ki pár szóban, hiszen jönnek az elődöntők. Egyetért azzal, hogy a legjobb négy csapat jutott be a négy közé? Mit vár a további küzdelmek során?
A negyeddöntők során alapvetően a Falco - Sopron, illetve a Körmend - Paks párharcok sikeredtek izgalmasabbra. A Falco az én meglátásom szerint megérdemelten jutott be a fantasztikus alapszakasz után. Ha nem nyerték volna meg a reguláris szakaszt, ez által nem a nyolcadikkal harcolhattak volna, hanem mondjuk az ötödikkel és ennyi sérülttel küszködnek, akkor még ennél is nehezebb helyzetbe kerülhettek volna, ám a szombathelyiek kiérdemelték ezt az előnyt az alapszakasz-győzelmükkel. Valójában azt mondhatjuk tehát, hogy ők teljes mértékben megérdemelten jutottak be oda.
A Körmend - Paks párosításból pont a két paksi találkozót láttam, ami alapján azt gondolom, ez volt a legkiegyensúlyozottabb párharc. A negyedik kiemelt játszott az ötödikkel, ez ilyen esetben általában is így szokott történni. Az ASE is jó eséllyel pályázott a továbbjutásra, egy nagyon jó és ütőképes csapatuk volt a tolnaiaknak idén. Az, hogy a Körmend továbblépett nem érdemtelen, sőt, a vasiaknak is komoly sanszuk van a bajnokság megnyerésére, ahogy a másik három Top 4-es gárdának is.
Köszönjük az interjút!
Fotó: origo.hu