Kapitányi betekintő - 8. rész

A magyar válogatott nagyon nehéz, majdnem lehetetlen helyzetbe jutott azzal, hogy Ausztriában nem csak elvesztette legutóbbi Eb-selejtező mérkőzését, de nagy aránnyal maradt alul a "sógoroknál". Az Európa-bajnokságra való kvalifikáció még matematikailag lehetséges, de hatalmas fordulatnak kellene beállnia a mieink játékában és eredményességében, illetve a többi csoport eredményeinek is kedvezően kell alakulniuk a mi szemszögünkből, hogy megtörténhessen a csoda. A szövetségi kapitány és csapata viszont jelenleg nem arra fókuszál, hogy csodát csináljon, hanem hogy előbb összehozzon elsőként egy tisztességes mérkőzést a már Eb-résztvevő Horvátország ellen és kiengesztelje a közönséget, mely nagyon csalódott az utóbbi napok eseményei miatt. Rátgéber László taglalta nekünk az ausztriai vereség főbb okait, valamint beszélt arról, hogy mit vár el a mai este folyamán fiaitól a horvátokkal szemben. 

Elsőként kifejtené a véleményét nekünk arról, hogy miben látta az osztrákok elleni produkció miértjeit?

Sokat analizáltuk a történteket, s arra jutottunk, hogy egyértelműen megfelelő koncentráció nélkül léptünk pályára. Amikor nincs koncentráció, akkor pedig a rossz beidegződések sokkal jobban meglátszanak, felszínre jönnek a csapat és az egyének játékában. Biztos, hogy ez messzemenően a legrosszabb meccsünk volt, ebből sokat kell, hogy tanuljunk. Továbbra is ott tartunk, hogy sokkal agresszívabban kell kosárlabdáznunk. 81 dobott pont önmagában nem rossz, ennyit dobtunk nekik Szombathelyen is, az a szörnyű, hogy 97-et kaptunk. A dekoncentráltság, amelynek köszönhetően 10 - 0-al indulhatott Ausztria, egyértelműen döntő volt. Olyan kosarakat kaptunk, melyekről előzetesen megbeszéltük, hogy nem engedhetjük meg őket.

Az osztrák meccs azt eredményezte, hogy nem tudjuk elérni a kitűzött célunkat, az Eb-re való kvalifikációt. Az egy másik kérdés, hogy ez reális volt, vagy sem, nekünk most egy dologra kell koncentrálnunk: itt van a horvátok elleni derbi és ki kell majd utaznunk Ciprusra. Van 5 napunk, ami az ember életében egy nagyon rövid időszak, de ez elhúzódhat a válogatott esetében. Nagyon fontos, hogy önmagunkat le tudjuk győzni, mert itt lehet beszélni ilyen meg olyan pszichológiai analizációról, de nem lesz könnyű, mert borzasztóan nehéz helyzetbe sodortuk magunkat. Nem is elsősorban eredményileg, mert ez sajnos a megszokott végkifejlet, hanem abban, ahogy kinézünk jelenleg. A horvátok nem akármilyen erőt képviselnek, ez az amolyan renovált válogatottjuk dominált ebben a csoportban és nem csak a nemzeti csapatuk, hanem az egész kosárlabdájuk az európai élvonalhoz tartozik. 

Mit lehet elvárni a magyar válogatottól a mai találkozón Horvátország ellen?

Elsősorban legyen tartása a csapatnak és kosárlabdázzunk. Amit az első meccsen is vártunk magunktól Horvátországtól és ami csak részben sikerült, azt szeretnénk megvalósítani. Ha már egy válogatottat alkotunk és így összejöttünk, akkor adjuk ki a lehető legtöbbet magunkból, pláne, hogy egy horvát válogatott ellen játszani mindig nagy élmény. Itt azért vannak olyan játékosok, mint például Roko-Leni Ukic, aki eurómilliókért kosarazik, eddig a Fenerbahcéban, most pedig majd a Panathinaikoszban fog játszani, no meg ott van Bojan Bogdanovic, aki szintén az Euroligában pattogtat a Fener színeiben, de fel lehetne hozni a többi nevet is, ám ezt a honlapot egyébként is olyanok olvassák, akik jártasak a kosárlabdában. Az egy nagy élmény, hogy Ukic és a többiek ellen léphetünk pályára. Az a cél többek közt, hogy ne 9-ből 7-es mezőnymutatóval fejezhesse be a mérkőzést, mint az idegenbeli találkozón, hanem rá tudjuk kényszeríteni, hogy dobjon mellé 4-5 labdát legalább. Nem szabad könnyű kosarakat kapnunk, s próbáljunk kosárlabdázni. Az objektív problematikát egy horvát ellenféllel szemben lehet látni igazán. Ők megnyerték a csoportot, mi pedig nem juthatunk tovább, ilyenkor pedig jellembeli dolgok is felszínre jönnek. Vagy ahogy az amerikai mondja: to show, who you are. 

Hogy vannak a betegjeink, sérültjeink? 

Tóth Ádám nem fog játszani, neki van egy sérülése, gyulladás van a vádlijában. Trepáknak kezdetleges gerincsérve van, de ő azt mondta nekem, hogy vállalja a játékot. Rajtuk kívül Hanga Ádám is fájdalmakkal küzd, neki be van gyulladva a bölcsességfoga. Az egy fontos dolog lenne, hogy minél többen kijöjjenek Szombathelyen a meccsünkre, hiszen sokat jelentene, ha a srácok éreznék, hogy a közönség mögöttük van. Lóránt Péter és Wittmann Krisztián úgy ahogy rendbe jöttek a vírus után, de látszik Petin is, hogy megfogta őt a betegség. Az ő profizmusának köszönhető, hogy időben észrevette a bajt és elmentünk vele egy infúziós kezelésre, az tartotta őt szinten, hiszen sokkal rosszabb állapotba is kerülhetett volna.

Köszönjük az interjút!


Fotó: Rébay Viktor



Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus