Lépjünk vagy lépjünk ki!

A mutatott játék, és a játékosok egyéni képességei alapján ugyanis sajnos kijelenthető, az Olaj jelenleg áll ott, ahova tartozik, és nem akkor tette ezt, amikor 2-3-mal még ténylegesen a tabella közepén foglaltak helyet a Split legyőzését követően. Lehet abban bízni, hogy ez csak egy rosszabb sorozat és majd lesz belőle kiút, de erre a gondolatmenetre nem ártana valamiféle érvrendszert is ráhúzni, miért is történne így. Kettő, egészen alapvető dolgot érdemes ugyanis nagyon gyorsan leszögezni a Szolnok idei szezonjával kapcsolatban.

1. Oda nem illő játékosokkal nem szabad elindulni Európa top3 bajnokságában.

Alapvetően van értelme az Adria Ligának? Természetesen. A fejlődés egyetlen útja az, ha egy csapat megpróbál egyre feljebb lépni, egyre több tétmeccset játszik egyre sűrűbben. Tette ezt sikeresen az Olaj már két éve is, hiszen egy bombaerős EuroChallenge csoportban mindkét nagyágyút (Gravelines, Szentpétervár) sikerült megvernie hazai pályán és végül csak kosárkülönbséggel estek ki az első körből. A csapat jócskán megerősödött a következő évre Trotter honosításával, Nikolov, Gay és Mills érkezésével (Budimir és Clark helyett), így a harmadik számú európai kupasorozatban eljutottunk oda, hogy az egyik legmasszívabb gárda lett a szolnoki, légióskorlátozással együtt is. Idén azonban az ugrás nem "magyar bajnokság - EuroChallenge" szintű volt, hanem ennél jóval nagyobb, erre pár meccs után rájöhetett mindenki (az illetékesek tehették volna ezt korábban is, de mondjuk, hogy a puding próbája az evés), márpedig ebben az esetben aki oda szájhúzva elment, az idén nem fér bele.

Olyan játékosok, akik egy dolgot tudnak, azok ebben a ligában nem élnek meg. Sem kezdőként, sem csereként. Nincs értelme olyan csereirányítót tartani, aki nem képes egyetlen gyorsindítást sem levezényelni eladott labda nélkül, aki egy szezonban egyszer kapja el a fonalat a triplavonalon túlról, és aki alapvetően nem képes úgy labdát vezetni, hogy ne vegyék el tőle a játékszert, éppen ezért csak alibi passzokra képes, 9-10 méterre a gyűrűtől. Olyan négyest sincs értelme tartani, aki talán a legjobb kézzel megáldott játékos, akit itthon láttam játszani, de a védekezése állandó problémát okoz a másik négy embernek a pályán, pattanózása pedig kritikán aluli. Ez nem az a liga, ahol egy darab jól pattanózó Báderrel bármit is el tudunk érni, ráadásul a két ugróbolha, Trotter és Mills sincs már a keretben, hogy ne legyen ennyire lényeges ez a faktor az erőcsatárunknál. Aztán olyan hármast sincs értelme tartani, aki egy kitűnő iparos, képes leszegett fejjel megoldani nehéz szituációkat - erre más nem nagyon alkalmas a jelenlegi külső sorból -, de ezeket egy meccsen maximum 3-4-szer csinálja meg, a kinti dobása pedig teljesen elveszett a nyári Európa-bajnoki selejtezők óta. A második kettőre lehetne szükség, amennyiben nem létezne légióskorlátozás. Így nincs. Nem fér bele.

A szezon előtt készült Simon Balázzsal egy interjú az olajkk.hu jóvoltából. Idéznénk:

"De ha becsúszik egy-egy vereség, akkor tudod, hogy az első név, ami előkerül, az...
- Az Simon Balázsé, igen."

Nagyon nem. Elenyésző számban foglalkoznak manapság Simon Balázzsal Szolnokon - ők valószínűleg soha nem fogják elfogadni őt. Azt viszont még ők is elismerik, ha nincs Simon, akkor a Szolnoknak idén reszeltek, látszódott ez világosan a Szkopje elleni tegnapi meccsből is, de bármelyik másik találkozón, amikor lecserélték. A probléma az, hogy ezzel nem csak ő van így. Ha Sehovics lesérül, nincs normális hármasa a csapatnak (Kalve nem az). Ha Kalve dől ki, akkor Gay egyedül játszik négyes poszton, ő az egyik fentebb leírt személy, az Adria Ligában vele sem vagyunk kisegítve. Ha pedig Báder nem játszik, akkor ugyan darabra még mindig megvan a csapat (Szabó, Grebenár, Trepák...), viszont festékvédekezés és pattanózás nélkül nehéz játszani ezt a játékot. Mára teljesen világossá vált, hogy ez a keret sem minőségében, sem mélységében nem alkalmas erre a sorozatra - maximum darabszámra vagyunk meg, sokat nem ér. Nem bántanám a játékosokat - főleg nem azokat, akik most is megállják a helyüket -, pénzbüntetéstől sem lesz valaki jobb kosaras ilyen idős korában, ez viszont nem jelenti azt, hogy váltani nem kell. Sőt, pont, hogy ezt jelenti...

2. NEM TANULÓÉV!!!

Egy olyan csapatban, ahol csak három játékos - és ebből kettő külföldi - van 30 év alatt, NINCS olyan, hogy tanulóév. Nincs mit tanulni már ebben a korban. Hozzászokni a nagyobb terheléshez, a gyorsabb játékhoz, azt lehet. De a játékosok nagy többsége már túl van a zenitjén, amennyit számít nekik esetleg a tapasztalatszerzés, annyit lassulnak is, gyengülnek is fizikailag, mire elérünk a jövő évhez, emiatt pedig a szerzett tapasztalat pont semmit nem ér. A vezetőség/kommunikációs főnök - már ha van ilyen - egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy ezt az évet ez alatt a szlogen alatt töltjük. Itt már nem tanul senki semmit. Vagy tanul, de jövőre az "amortizáció" miatt nem lesz jobb kosaras, és végeredményben csak ez számít. Lenne értelme elindulni pofozógépként is, amennyiben tele lennénk tehetséges fiatallal, akik nemcsak tapasztalatot szereznek, de közben technikailag és fizikailag is fejlődnek. Ezek a játékosok viszont hiányoznak.

Egyetlen forgatókönyv hangzott hihetően és reálisan: az Adria Ligát arra használjuk, hogy a EuroChallenge-ben ne csodálkozzunk rá az első normálisabb csapatra, hogy "aztamindenit, ilyen szint is létezik" - mint történt ez a Besiktas ellen, ahol "tök jó volt, hogy egy pályára léphettünk velük" -, hanem legyen ez már mindennapos, így abban a sorozatban előrébb tudjunk lépni. Hangzott ez reálisan egészen addig, amíg egy német együttes meg nem vert úgy minket, hogy közünk nem volt a meccs érdemi részéhez, ráadásul csak alapjátékokkal lett 12 és fél perc után közte 20, nem ide. Itt ez az elmélet sajnos megdőlt, kiderült, hogy a Ljubljana elleni első 16 perc, a Cedevita elleni összecsapás, illetve a Körmend elleni első három negyed inkább volt "fluke", véletlen, "éppen-így-jött-össze" sorozat, mint tudatos, az Adria Liga szereplésünkből adódó előrelépés - bevallom őszintén, én is bedőltem ennek, csak utána jöttek az újabb, már megszokott pofonok.

Jelenleg "meccshiánnyal" küzd a csapat, mert azok a találkozók tapasztalatszerzésre sem jók, ahol 15 perc alatt kivégeznek, megfojtanak minket, a többi 25-ben pedig lazán tartják a különbséget, megerőltetés nélkül. Ez olyan, mintha nem is játszanánk, és ez meg is látszódott a EuroChallenge-ben, ahol nem hogy jobban kosaraznánk, mint tavaly - amikor szintén voltak problémák ebben a szakaszban -, hanem a mutatott teljesítmény alapján jócskán el is maradunk attól. Körmenden az addig a pontig bűn gyenge Gay triplája kellett, hogy ne zakózzunk +21-ről például, a németek pedig kétszer feltörölték velünk a padlót. Formába nem lendülünk, de az "utazástól és a komolyabb fizikai igénybevételtől folyamatosan fáradunk" - mint azt hallhatjuk elégszer.

Az egyetlen olyan csapatrész, amelynek idén borzasztóan sokat KELL tanulnia és tanulhat is, az a vezetőség.

Fel kell ismerni, hogy a fenti két pont valós - nem is túl nagy megállapítások, ettől függetlenül nem ezek alapján cselekszünk jelenleg. Egy olyan bajnokságban nem lehet elindulni másfél húzóemberrel, ahol általában a csapatoknak 4-5 ilyenje van és még 4-5 majdnem ugyanolyan - nem gyenge - szinten kosárlabdázni képes játékosa. A légióskorlát bizonyos mértékig gátat szab annak a törekvésnek, hogy ilyen minőségű és mélységű csapatot lehessen itthon építeni, de csak bizonyos szinten.  Hogy egy általam vizionált állomány drágább lenne, mint a mostani? Valószínű, bár viszonylag sok játékosról azonnal megmondható, hogy egyszerűen képességbeli hiányosságok miatt nem alkalmas az Adria Ligára, így az ő fizetésük azonnal kiesne, máris lenne miből vásárolni.

Hogy ne lennének alternatívák helyettük? Egyáltalán nem így gondolom. Neveket nem fogok mondani, maximum ráutaló magatartást tanúsítok. Arra a szerepre, amiben Horváth Ákos nagyon jó - spot-up, "állok-várok-kapom-dobom" kinti dobó -, abban vannak még magyar játékosok olyan csapatoknál, akik indulnak vagy/és indultak az EC-ben... És ez közel sem azt jelenti, hogy Horváth-ot például lecserélném, ő az egyik, aki szerintem jobb társakkal megtalálná magát, viszont mögé is kellenek emberek. Irányítót nem csak itthonról lehet nézni... Négyest viszont lehetett volna, és még kivásárolni sem kellett volna a nyáron... Igen szűk a piac, ezt el kell ismerni, de nem lehetetlen olyan keretet összerakni, ahol nem kell azonnal feladni egy meccset, ha valamelyik kezdőjátékos beteg vagy sérült.

Biztos lenne a siker? Dehogy lenne biztos, viszont a jó meccsek nagyon hiányoznak a Tiszaligetből, a 10-15 perc alatt elveszített összecsapásokból viszont most már több van, mint ami elviselhető. Mert sajnos a lényeg az, hogy az egész "Adria Liga - Szolnoki Olaj" köré felépített kép kezdi elveszteni a varázsát, és akkor még finoman fogalmaztam. Az nem újdonság, hogy az országban több a "jóakarója" a csapatnak, mint az olyan ember, aki akár csak egy külföldi ellenféllel szemben is drukkolni tud neki, de az, hogy Szolnokon is egyre kevésbé érdekli az embereket az Olaj, az egészen biztosan nem fér bele. És nem(csak) a vereségek miatt tapasztalható az, hogy korábban az együttesért mindent háttérbeszorítók ma vagy kimennek meccsre vagy nem, hanem amiatt is, mert nagyon sokan nem látják, ennek így mi értelme van. Az a baj, hogy így semmi.

Minél előbb le kell vonni a következtetéseket - arról, hogy kapkodjunk, szerencsére már lekéstünk. Még időben kellene észrevenni, ki csak ballaszt jelenleg és kire lehet ténylegesen építeni, mert talán még nagyobb gond az, hogy nemcsak a szurkolók pártolhatnak el a csapattól. Egy tulajdonosnak nem kötelessége a szakmai részt is átlátni, viszont lehetősége van a büdzsé csökkentésére vagy átcsoportosítására más csapatjátékokhoz, amennyiben azok jóval sikeresebben működnek. Dr. Nyerges Zsolt helyében pedig jelenleg biztosan nem lennék túl boldog látva a mostani állapotokat...

Ui: A cikk még az edzőváltás előtt készült. Szerény véleményen szerint az egyetlen olyan döntést sikerült meghozni, ami semmilyen szinten nem fog javítani a csapaton, nem változott a tény, hogy a keretünk fele vagy inkább kétharmada nem az Adria Ligába való. Több játékos lecserélése edzőfüggetlen, teljesen mindegy, ki ül a padon, márpedig Pór Péter korábban bizonyította, hogy azért a sorozatnak megfelelő állományból képes a legtöbbet kihozni...

Fotó: Kakó Zsolt