Lóránt Péter naplója (vol. 10)
Az elmúlt hétvégén álomszerűen indult számunkra az Estudiantes elleni derbi idegenben, Madridban. El kell mondanom, hogy borzasztó keményen edzünk és véleményem szerint nagyon jó munkát végzünk, ezért is sajnálom, hogy nem jött össze a győzelem, pedig úgy gondolom, minden tekintetben megérdemelnénk az leső diadalt. Tehát nem arról van szó, hogy azért ne nyernénk, mert nem folyik nálunk megfelelő munka, hanem épp ellenkezőleg. Legutóbb is 26 percen keresztül vezettünk, az első félidőben úgymond tökéletesen játszottunk, majd a harmadik negyedben már nem annyira, de ott volt a legnagyobb előnyünk az egész találkozón. A bírók is nagyon jól fújtak ahhoz képest, hogy idegenben szerepeltünk – se a hazai csapatnak nem kedveztek, sem pedig nekünk. Ebben a fordulás utáni etapban a jelentős, 21 pontos fór birtokában több hibát is elkövettünk, könnyű pontokat ajándékoztunk az ellenfélnek, így gyorsan visszajöttek a meccsbe. A majdnem teltházas madridi csarnokban pedig a szurkolók is nagy pluszt tudtak adni nekik ebben a szakaszban. A vereség után egy órát videóztunk és csak a második félidővel foglalkoztunk ez alatt. Üres helyzeteket hagytunk ki, tehát azt sem lehetne mondani, hogy az ő hatalmas védekezésbeli feljavulásuknak lett volna köszönhető a fordítás. A vége felé már a szerencse is közrejátszott abban, hogy kikaptunk – abszolút nem szeretném erre fogni, de a kétes labdák, helyzetek, nem nekünk kedveztek. Szeretném, hogy ez legközelebb hasonló helyzetben végre máshogy legyen.
Ilyenkor négy egylabdás mérkőzés elvesztése után leginkább mentálisan nehéz erőt meríteni. Négy olyan találkozót buktunk el, ahol tudjuk, hogy az ellenfél nem volt jobb nálunk, de ha nagyon pozitívan akarok gondolkodni, akkor azt mondhatom, hogy ebből fogunk tudni erőt meríteni. 0 – 4-gyel állunk, de kis szerencsével, kevesebb hibával akár 3 – 1 vagy 2 – 2 is lehetne a mutatónk. Igazából előre kell tekintenünk, folytatnunk kell azt a munkát, amit elkezdtünk és én remélem, hogy ennek meg is lesz az eredménye. Megérdemelnénk azt, hogy a pályán is kijöjjön, mennyire sokat teszünk a sikerért és a jó szereplésért.
A saját játékomat illetően azt tudom kiemelni, hogy volt sajnos egy nagy hibám a végjátékban, amit ki is elemeztünk, de ezt leszámítva úgy érzem, sokat tudtam segíteni a csapatomnak. Velem kapcsolatban tudnotok kell, hogy ez tisztázott: Én akkor lehetek a pályán, ha 100 százalékon pörgök védekezésben és megcsinálom azokat a dolgokat, amiket kér az edző. Most például eljött az első alkalom, hogy rá tudtam dobni többször is, szám szerint négyszer. Úgymond a saját dobásaimat vállaltam el, amiket tudom, hogy értékesíteni tudok, de sajnos nem jöttek be ez alkalommal. Kaptam 17 percet, az utolsó percekben megint fent lehettem a pályán, azt nem mondom, hogy ez alatt jól is játszottam, mert mindig többet várok magamtól, de örülök annak, hogy több perc áll a rendelkezésemre, mint korábban. Az év elején tisztáztuk mindenkinek a szerepét a csapaton belül, nekem pedig megmondta Alonso mester, hogy csak akkor fogok tudni játszani, ha egy pillanatra sem állok le védekezésben. Nem von le tőlem támadásban se semmit, de nincsenek rám építve játékok. Ha üresen vagyok, eldobhatom, olyanról szó sincs, hogy nem vállalkozhatnék. Nagyon örülök a pozitív visszajelzéseknek, ez nekem rendkívül fontos, ezek megerősítenek abban, hogy jó munkát végzek az edzéseken.
Az elmúlt héten ünnepeltem a születésnapomat, ami az egyik legszolidabb volt eddigi életem során, nem hittem volna, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Hozzá tartozik, hogy mióta kijöttem ide nyáron, az életem 180 fokos fordulatot vett, tényleg csak a kosárlabda van, valóban semmi mást nem csinálok az edzéseken és a meccseken kívül. Vasárnap elmentem a görög csapattársammal és a családjával ebédelni, elbeszélgettünk, aztán jöttem haza pihenni, mert tudtam, hogy hétfőn nehéz nap vár rám. Két hét múlva jön ki hozzám három barátom, köztük Patonay Ádám is, velük azért majd meg tudom ünnepelni ezt, akkor játszunk egyébként Hanga Ádámék, azaz a Manresa ellen, nagyon várom már azt a „hazai ízű hétvégét”.
Ez a hetünk brutális volt, szerdáig nagyon kemény fizikális felkészítésben volt részünk. Hétfőn reggel egy kétórás „ragasztós” edzést csináltunk végig, ami tele volt egy-egy elleni feladatokkal, védekezési gyakorlatokat végeztünk, majd utána bementünk a konditerembe, majd délután fél 6-tól olyan 6:10-ig volt videózás, majd onnantól 9-ig tartott az esti tréning. Őszintén szólva aznap este nem nagyon kellett altatni, miután hazaértem. Arra se volt erőm, hogy kaját csináljak magamnak, így rendelnem kellett és bedőltem az ágyba utána pihenni. A hét második felétől egy kissé más jellegű edzések következtek, ahol kevésbé a fizikális részen volt a hangsúly, készültünk a vasérnap kora délutáni bajnokinkra.
Nagyon örülök annak, hogy a negyedik fordulóban Hanga Ádiék újra győztek, kettőnk közt meg is beszéltük, hogy már helyettünk is nyertek meccseket. Ezt a bajnokságot szépen jellemzi, hogy a Valencia például tudott nyerni Vitoriában a Caja Laboral ellen, pedig előtte pocsék formában kezdték a szezont. Ráadásul már ők s 20 pontos mínuszban voltak. Újabb meglepetés az Alicante, szerintem a jelen pillanatban az első nyolc helyet birtokló klubok pozíciója nem reálisak még, de mindig sokat számít, ha egy csapat jól kezdi a szezont. A Murcia sikere is valamelyest meglepő lehet a Cajasol ellenében, ők is sokáig hátrányban voltak, végül viszont győzedelmeskedtek. Nekik is fontos volt, hogy az első győzelem meglegyen, azt a találkozót én online követtem a görög csapattársammal. Reméljük, hogy ezen a hétvégén már nem marad nyeretlen csapat a ligában.
Vasárnap 12:15-től Zaragozába látogatunk, az évről évre erősödő csapatuknak külső és belső posztokon is egyre jobb játékosaik vannak. Úgy érzem, hogy meg lehet őket verni, kétesélyes találkozó lesz – bármennyire is szeretnénk, de, ha a realitás talaján akarunk maradni, akkor jobb, hogy például nem Barcelonába utazunk most, hanem hozzájuk. Szerintem amennyiben abban a ritmusban tudjuk játszani a játékunkat, mint az edzéseken védekezésben és támadásban is, akkor egy kiélezett összecsapás végén akár még meglepetést is okozhatunk.
Hanga Ádi barátomra visszatérve nagyon örülök annak, hogy az eddigi négy fordulóban is már fel tudta hívni magára a figyelmet. Én eddig egy meccsét tudtam rendesen végig követni, a többit sajnos nem, mert egy időben játszottunk velük. Számomra nagyon pozitív, hogy hamar be tudott illeszkedni és megy is neki a játék. Úgy vélem, hogy az a fajta kosárlabda, amit a Manresa játszik, az neki nagyon fekszik és remélem, hogy egy jó szezonja lesz, meg is érdemli, egy remek játékosról beszélünk. Persze azért a hetedik fordulóban remélem, hogy el tudjuk rontani a nagyszerű sorozatukat:)
Számomra nagy öröm, hogy az előző héttől kezdve már ti otthon a tévében is tudjátok követni a spanyol bajnokság mérkőzéseit. Európa első számú nemzeti bajnokságáról van szó, gyorsan népszerű lesz szerintem Magyarországon is az ACB. Remélem, hogy mi és/vagy az Ádiék is képernyőre fognak kerülni otthon, de még úgy látom, hogy egyelőre rangadókban gondolkodnak, amivel semmi baj nincs is, ám szerintem a két magyar játékos találkozói is vonzanának akkora figyelmet, mint ezek az egyébként fantasztikus derbik. Az otthoni nézők megtapasztalhatják, hogy valóban milyen is ez a bajnokság és megismerik a szereplőit, erősebb csapatait. Ha más nem, a két hét múlva rendezendő Manresa elleni összecsapásunkat nagy dolog lenne, ha adnák otthon.
Úgy fest, hogy lesz online közvetítés a vasárnap 12:15-től kezdődő Zaragoza elleni találkozónkhoz, itt a Kezdő5-ön találtok is majd útmutatást az élőképes adáshoz, szurkoljatok nekünk minél többen, nagyon szeretnénk megszerezni az első diadalunkat, mindent meg is fogunk tenni ennek érdekében!
A szerk.: Az alábbi videóban a Lagun Aro legutolsó bajnokijának videós összefoglalóját láthatjátok (az Estudiantes Madrid ellen):