Lóránt Péter naplója (vol. 14)
Ahogy arról tegnap este már olvashattatok ezen a portálon, sajnos van egy elég kellemetlen sérülésem, amiről csak most derült ki, hogy mennyire komoly. Azért szerencsére ennél jobb dolgok is történtek velem a héten, kezdjük inkább azokkal és menjünk szokás szerint időrendben. A Real Madrid ellen mérkőztünk meg vasárnap kora délután, amit szerencsére ti is figyelemmel követhettetek a SportKlubon. Úgy kezdtük a derbit, ahogy nem szerettük volna. A cél az volt, hogy ne engedjük meg, hogy leindítsanak minket, türelmesen szerettünk volna támadni és azokat nem gyorsan befejezni – tisztában voltunk azzal, ezek mennyire fontosak, ha nyerni akarunk, vagy amennyiben legalább a győzelem esélyét fenn szeretnénk tartani. Ez már az elején sem valósult meg, hiszen elég sok könnyű indítás érkezett a madridiaktól, illetve támadásban nálunk sem volt meg az a kellő plusz, ami segíthetett volna. Ennél egyszerűen több kell a Real otthonában, ezt tudtuk jól már az első negyedben is, sajnos úgy álltunk mínusz 13 pontnál, hogy akár egy komolyabb verésbe is beleszaladhatunk, ez benne volt a pakliban. A második játékrészben viszont elkezdtük játszani a saját játékunkat, azaz gyorsindításokkal operáltunk, a figuráinkat rendes ütemben hajtottuk végre, védekezésben pedig összeálltunk. Szerencsére meg is tudtuk fordítani a meccset, de a madridiak erejét jól jellemzi, hogy másfél perc alatt képesek voltak ránk verni 10 pontot úgy, hogy arra közvetlenül előtte semmi sem utalt. A fordulás után kétszámjegyű hátrányból azért próbáltunk kapaszkodni, úgy érzem, hogy a negyedik negyed közepén 3 pontos hátránynál volt két tiszta dobóhelyzetünk, amiket ha értékesíteni tudunk, akkor érdekesebb lett volna a végjáték, mint így.
Én a feldobásnál egy kicsit megijedtem, mivel láttam, hogy a két ötös centerünkkel álltunk fel kezdésnél, Panko-t pedig hármasban szerepeltettük, akkor nem bíztam a sok játéklehetőségben. A második negyed elején viszont már pályán voltam, jól is éreztem magam a parketten. Támadásban még egy triplát talán ráemelhettem volna, de összességében nem volt rám panasz. Az edzőm azt mondta a mérkőzés után, hogy hibázott és be kellett volna állítania később is. Miután visszanézte az összecsapást úgy érezte ő is, hogy jól ment nekem az első félidőben és megérdemeltem volna, hogy a Madrid ellen többet játsszam, ami természetesen pozitív, de ezen már utólag nem lehet változtatni. Rendes volt egyébként Alonso mester, mert hétfőn a videózás alatt is azt mondta, hogy össze sem lehet hasonlítani a mostani állapotomat azzal, mint amilyenben ide érkeztem az alapozás kezdetén. Teljesen más játékos lettem szerinte azóta és most már tényleg az ACB-be való vagyok az ő meglátása szerint. Hozzátette, hogy: „kitartás, ilyen dolgok sajnos megtörténhetnek”. Talán az a legjobb kifejezés, ha azt mondom, emberként állt hozzám ebben a helyzetben, rendes volt.
A sérülésről annyit érdemes tudni, hogy az elmúlt négy évben körülbelül összesen volt annyi szabadidőm, mint amennyi most lesz ebben a 6-8 hétben. Ez a fáradásos törés pont akkor jön elő (ahogy a nevében is benne van), amikor nincs kipihenve az illető lába. Én éppen az idei nyári, finnek elleni válogatott meccs alkalmával szereztem ezt a lábfejsérülést és most „kaptam meg a számlát” az utóbbi négy esztendőről. Ez nem jó, de ezzel valamit kezdenem kell. Remélem, hogy ki tudom pihenni, mert, ha nem most, akkor jövő nyáron kell majd. A lábfejemben, ahol a mutató ujjam csatlakozik a lábfejemhez, annak a csontnak a közepe van megrepedve belül. Ennek tovább tart a gyógyulása, mint egy normál törésnek. Nem is tudtam ráállni, egyébként ilyen szempontból szerencsés, hogy nem tett vissza az edzőm a Real Madrid ellen, hiszen sokkal nagyobb baj is történhetett volna a második félidőben. Ilyen komoly sérülésem még soha nem volt, remélem, hogy nem is lesz. Próbálom megerősíteni magam, nem állok le az edzésekkel, kidolgoznak nekem egy edzéstervet, amit tudok addig is folytatni.
Talán érdekelhet benneteket, hogy az NBA lockout miatt milyen játékosmozgások várhatóak itt az ACB-ben, pláne, hogy már a napokban is többen igazoltak Spanyolországba a tengerentúlról. Mindenki azt mondja, hogy az igazán nagyok még kivárnak, talán a decemberi értekezések után hoznak végleges döntést. Akkor jönni fognak a többiek is, ami természetesen alaposan megváltoztathatja az erőviszonyokat. Ha a Barcelona és a Real Madrid igazol még további NBA-s játékosokat, akkor még inkább kiemelkedhetnek a mezőnyből. A Malaga ugyanakkor hiába hívja Kevin Durant-et, havi 800 ezer Eurót valószínűleg nem fognak tudni fizetni neki. Lesznek szerződtetések, Spanyolország amúgy is vonzó az életszínvonal miatt, mert ebből a szempontból bizonyosan jobb itt játszani, mint mondjuk Kínában vagy Törökországban. Splitter nagy igazolás volt most a Valenciának, ahogy Goran Dragic is a Caja Laboralnak. A Malagához, a Real Madridhoz és a Barcelonához mindenképp jön egy-egy kosaras, a kérdés, kinek hogyan bírja a pénztárcája. Ott vannak rögtön a Gasol testvérek, akik már egy ideje a katalán fővárosban edzenek, ők csak a Barcába fognak igazolni, ha hazajönnek és ugye ott van még Calderon, aki pedig a Barcelona harmadosztályú csapatával tréningezik, minden bizonnyal ő is odakerül, ha szeretne Európában pattogtatni a lockout alatt. Nowitzki-vel kapcsolatban pedig a Real Madrid merült fel, mint lehetséges célpont. Ricky Rubio is úgy nyilatkozott, hogy jönne a Barcához, de az ő esetében már nem tartom annyira biztosnak, hogy ez a katalán sztárgárda számára is erősítés lenne, hiszen hiába szeretem én is az ő játékát, de a klub jelenlegi irányítója, Huertas és az ő cseréje, Sada szerintem előtte járnak jelen pillanatban.
Nagyon sajnálom, hogy tegnap mindkét magyar csapat kikapott az EuroChallenge-ben. Én úgy érzem, hogy a Szolnoknak van a legerősebb kerete otthon, nekik mindenképp lehet még esélyük a továbbjutáshoz. Persze ez a hazai győzelem már elment, így teljesen biztos, hogy kelleni fog egy vagy két idegenbeli bravúr. Sok múlik az Artland Dragons további meccsein, de az biztosnak tűnik, hogy a ciprusiakat idegenben meg kell majd vernie az Olajnak, ha szeretne a csoport két legjobbja között végezni.
Az ACB mostani fordulójában is akadtak érdekességek. Itt van rögtön Hanga Ádiék, azaz a Manresa veresége a Zaragozától hazai pályán. Nem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi gárdánál évről évre jó, ütőképes keretet szednek össze, de valamiért nem akar kijönni nekik a lépés. Most pont összejött nekik a dolog, egy Zaragozánál igenis benne van, hogy idegenben nyernek – nem bárhol, de az első 6 csapat kivételével szinte akárki ellen. Beszéltem is Ádival, ő is kiemelte, hogy mennyire elrontották az utolsó negyedet, pedig végig kézben tartották a meccset. A másik említésre méltó eredmény a Cajasol Sevilla bilbaói diadala. Tudjuk, hogy nagyon jó gárda Paul Davis-éké, de azért az Euroligás baszkoknál nyerni nem kis fegyvertény, azért ezt mindenképp meglepetésnek mondanám. Az Alicante most először kapott ki hazai pályán, méghozzá az Unicaja Malagától. A Lucentum számított eddig a legnagyobb meglepetéscsapatnak az ACB-ben idén, most ők látogatnak a hétvégén hozzánk. A Murciánál biztosan nem örültek annak, hogy a Valencia leigazolta Tiago Splittert, ők ugyanis kikaptak tőlük hazai pályán hosszabbításban, ami nekünk nagyon jó. A Caja Laboral Madridban, az Estudiantes vendégeként aratott 20 pontos győzelmét sem tartom nagy papírforma-borulásnak.
Ezen a héten az Alicante a soros ellenfelünk, ők jönnek hozzánk vendégségbe. Remélem, hogy megverjük őket, szerintem már hetek óta jó ritmusban játszunk, ennek az eredményen is meg kell látszódnia. Kicsit könnyebb edzésmunkát végeznek a fiúk, mivel a Madrid elleni találkozót megelőzően sok volt a fizikális munka. Ennek most az a célja, hogy minél jobb formában legyünk, persze ez nem azt jelenti, hogy most nem edzünk, ám nem lehet hétről hétre ennyire megterhelni a játékosokat, kicsit vissza kell venni. Remélem, hogy vasárnap 6 órától nyerni fognak a fiúk! Szurkoljatok nekünk továbbra is!
A szerk.: Lóránt Péterék madridi meccsének videós összefoglalóját tekinthetitek meg alább: