Lóránt Péter naplója (vol. 18)

Üdvözöllek benneteket a Szentestén, innen San Sebastianból! Először mesélek az állapotomról, utána pedig szokásomhoz híven kitérnék több dologra is. Úgy volt, hogy ezen a héten már lekerülhet a járógipszem, de a hétfői vizsgálat után abban maradtunk, hogy még bő egy hétig marad rajtam. Körülbelül az új év első napján kerül le, s majd onnantól kezdve három hét kell, amíg újra tudok játszani. Vigyáznak itt a játékosokra, biztos vagyok benne, hogy nekem is a legjobbat akarják. Persze várni sosem jó, de az a legfontosabb most, hogy felépüljek teljesen.

Persze az egyik legjobb gyógyír a sérülésre a győzelem, először vagyunk idén diadal-szériában, ami remek érzés, nagyon jó meccsen szereztük meg a negyedik idei sikerünket. Kint voltam a Fuenlabrada elleni derbin, hiszen itthon játszottuk. Az egész mérkőzést mi kontrolláltuk, már a második negyedben eldönthettük volna a találkozót szerintem. Akkor már 11-el mentünk, de kicsit könnyelműek voltunk, így nem tudtuk kialakítani azt a kellemes 15-16 egységnyi előnyt, helyette leszűkült 5-re a távolság és küzdhettünk tovább.

Az elejétől kezdve jól kosárlabdáztunk, voltak egyébként érdekes közjátékok a találkozó előtt/alatt... A bemelegítésnél leszakadt a gyűrű, ezért félóra csúszással kezdhettünk csak, majd egy áramszünet is közbeszólt. Rosszul kezdtük a második félidőt, de utána szépen beindult a gépezet. Jobbak is voltunk, valamint látszik is rajtuk, hogy fáradtak az EuroChallenge menetelés közepette. Egy olyan csapatnak, melynek nincs olyan játékosállománya, mint a Real Madridnak vagy a Barcelonának, annak azért megterhelő, ha több fronton is helyt kell állni.

A mi gárdánk 23-24-25-én három szabadnapot kapott a győzelem miatt, én tegnap és ma is edzem. Nekem most ez egy ilyen Karácsony lesz, nem tudok hazamenni. Készülnek a srácok a Gran Canaria Európa Kupás alakulata ellen, velük küzdünk meg legközelebb 29-én idegenben, este 21:30-tól.

Az uszodában kezdem általában a napokat, ott tudok egy kicsit futni, sétálni a medencében, körülbelül 20 százalékosan terhelem a lábamat, ami arra elég, hogy amikor leveszik a járógipszemet, akkor ne legyen problémám, hiszen négy és fél hete semmit sem csinált a jobb lábam. Szoknom kell, hogy mind a két lábam terhelni kell. A gipszet ne szó szerint értsétek, egy lecsatolható, sípcsontközépig érő nagy bakancsot képzeljetek el, így tudok bemenni a vízbe és elvégezni ezeket a gyakorlatokat.

Hanga Ádiék legutóbbi meccsét végignéztem, nem volt sok esélyük a Real Madrid ellen. Az elejétől kezdve végig vezetett a Real, de ez benne van a pakliban, ha a fővárosiak teljes erőbedobással küzdenek, ami meg is volt most. Voltak még érdekességek az előző spanyol fordulóban. A Sevilla diadala Valenciában meglepetésnek számít, nem egyszerű dolog az ő pályájukon nyerni. A Gran Canaria sima győzelme idegenben a Valladolid ellen szintén nem számít papírformának, sőt. A Barcelona elvesztette Navarro-t, így annyira nem meglepő a vereségük Vitoriában a Caja Laboral ellen. A baszkok otthonában mindig szenvednek, így pláne nehéz dolguk volt. Navarro nélkül ugyanúgy nagyon jók a katalánok, de azért nem ugyanaz a csapat az Euroliga pontrekorderével vagy nélküle. Navarro-nak egyébként hasonló, de picit másfajta törése van, mint nekem, neki is hosszú hetekbe fog telni, mire felépül.

Kicsit érintve a magyar bajnoki derbiket, ilyenkor Karácsony környékére jönnek mindig össze a nagy rangadók az irányított sorsolás miatt, jó kis meccsek voltak a héten. Én a forduló előtt úgy éreztem, hogy a Körmend van a legjobb formában, továbbá a Falco-t sorolnám meglepetésként az élmezőnybe. Azt látjuk, hogy a Szolnokot sosem lehet leírni, ahogy a Paksot sem, nekik az Olaj elleni idegenbeli sikerük és annak módja hatalmas meglepetés volt, utána viszont csúnyán buktak az Alba otthonában.

Jön az NBA rajtja is, de őszintén megmondom, hogy engem annyira nem mozgat meg a tengerentúli profiliga ezen szakasza. A playoff-ot megnézem, de véleményem szerint márciusig eljátszogatnak, majd utána kezd el igazán kemény lenni az egész.

Az Euroligában vége az alapszakasz-csoportkörnek, ott egy spanyol, pontosabban baszk rangadó volt kiemelhető ezen a héten. Tudvalevő volt, hogy a Bilbao – Caja Laboral összecsapás győztese továbbjut, a vesztes pedig valószínűleg nem, bár a Caja még így is továbbmehetett volna, ha nem nyer a Fener idegenben a Cantu ellen. A Vitoria még soha nem esett ki korábban az első körben emlékeim szerint. Most ez megtörtént, pedig nem elsősorban a prémiumért harcoltak Teletovic-ék, hanem mindenki sejtheti, milyen lesz majd, amikor Dusko Ivanovics mesterrel heti egy meccses ritmusban edzenek majd. Ez egyenlő lesz a halállal a tréningeken.

Érdekesség lehet, hogy a Bilbao hétvégi ACB-s meccse elmaradt, mert a Zaragoza nem tudta megrendezni az eredetileg kiírt időpontban ezt a mérkőzést, így hétfőn szerették volna, de ebbe nem mentek bele Mumbruék, illetve a baszk gárda vezetői, így elhalasztották ezt az összecsapást január 12-re. Ettől függetlenül nem lehet megmondani, hogy ez döntő volt-e vagy sem a győzelmüket illetően.

29-én szurkoljatok nekünk, hogy meglegyen zsinórban a harmadik győzelmünk is és még jobb pozíciót tudjunk elfoglalni a tabellán. Addig is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!

A szerk.: Nézzük meg Lóránt Péter csapatának, a Lagun Aro győzelmét, melyet a Fuenlabrada ellen arattak a san sebastaianiak. Ezt IDE kattintva tekinthetjük meg.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus