Lóránt Péter naplója (vol. 20)
Üdvözöllek benneteket, mióta itt utoljára jelentkeztem, lejátszottunk két olyan bajnoki mérkőzést, melyeket ti is láthattatok otthon a tévéképernyők előtt. Szerencsére már sokkal jobban vagyok, a múlthéten elkezdtem kocogni, folyamatosan egyre több és több dolgot fogok csinálni az edzéseken. Egyelőre még nem a csapatedzéseken, hanem azok előtt vagy alatt, lehet, hogy a következő hétvégére már talán játékra is alkalmas állapotban leszek. Most a következő fordulóban még szinte biztosan nem, de utána már ott lehetek a társakkal, ha minden a tervek szerint halad.
Itt a helyi kórház támogatja a csapatunkat, van is valamiféle szponzori megállapodás, hiszen rajta van a mezünkön és az edzéstrikónkon is a logójuk. Ők vettek nekem egy kis mágneses, ultrahangos gépet, ami csak speciálisan erre a kezelésre lett kitalálva, utána el lehet dobni. Ezt itthon tudom használni, nem kell hozzá mindig eljárnom a kórházba vagy éppen a masszőrünk klinikájára.
Térjünk rá a két utóbbi mérkőzésünkre, mostanában nem kis csapatok ellen küzdöttünk meg, hiszen két Euroligás alakulat jött velünk szembe. Az előbbi a baszk rangadó volt a Bilbao ellen idegenben, ami egy nagyon színvonalas találkozó volt, de ezt ti otthonról talán még jobban meg tudjátok mondani, én kívülről nagyon élveztem, mivel nyertünk, így még inkább. Nem mondhatnánk, hogy bármelyik csapat el tudott volna húzni az összecsapáson, hiszen a maximum különbség körülbelül 7-8 pont lehetett és csak rövidebb időre alakult ki ilyen differencia, azonnal vissza tudott jönni az éppen hátrányban lévő gárda. Lehet mondani, hogy a végén egy pici szerencsének köszönhetően tudtunk egyenlíteni, de a hosszabbításban már nem lehetett kétség afelől, hogy ott és akkor mi voltunk a jobbak.
A most vasárnapi derbin pedig a Barcelonát fogadtuk rengeteg néző előtt, teltházzal, de sajnos nem úgy játszottunk, ahogy egy ilyen kaliberű klubot meg tudjunk verni. Még így is azt gondolom, hogy a lefújásra kialakult 15 pont irreális különbséget mutat. A védekezésünkkel véleményem szerint nagy problémák nem voltak, de támadásban ilyen játékkal egy Barcát nem tudunk megverni, ahhoz sokkal jobb százalékkal kellett volna betalálunk. A végén ugyan picit elszaladt a különbség, az edzőnk nem is akarta, hogy faultoljunk, hiszen a Király Kupáért folytatott harcban nagyon nem mindegy, hogy milyen pontaránnyal állunk majd a 17. fordulót követően, ha holtverseny lesz és az egymás elleni összevetésekben dől el, hogy mi jutunk-e be vagy más, de hála istennek még így is mi állunk ebben a legjobban. Ha mi nyerünk most a Murcia ellen idegenben, akkor a rivális csapatoknak 50-60 ponttal kellene diadalmaskodni ahhoz, hogy befogjanak minket ebben a versenyben.
Nézzük is, mik lehetnek az esélyek ebben a 17. fordulóban, ahol minden eldől a Király Kupa indulást tekintve. A Zaragoza a Barcelona otthonába látogat, úgy gondolom, hogy ott szinte biztosan kikapnak, amennyiben ott győznek, megérdemlik, hogy a nemes eseményen részt vegyenek. A Fuenlabrada hazai pályán játszik majd a Valladolid ellen, ott nagyon kicsi az esélye, hogy ott ne nyerjenek. Ami még számukra kedvező lehet, az az, ha a Valencia kikap Badalonában, amire azért bőven van sansz. Ennek az egész feltételezésnek viszont csak akkor van bármiféle létjogosultsága, ha mi nyerünk Murciában. Nagyon jó lenne Király Kupát játszani, már nagyon beleéltem magamat, aztán sajnos jött a Fuenlabrada feltámadása, ami kicsit átírta az eddigi elképzeléseinket.
Tegnap szabadnap volt a csapatnak, most pedig már készül a gárda ezerrel az említett Murcia elleni találkozóra. Már csak azért is, mert ha tudunk nyerni és még be sem jutunk a Kupába, akkor is legalább 8 győzelemmel zárjuk az első kört, ami szerintem egész jó, főleg a rossz startunk után. Most két idegenbeli meccsünk következik, a két utolsó helyezett gárdához látogatunk, ami nem lesz könnyű menet, főleg, hogy a kiesőzónában lévőknek innentől kezdve minden mérkőzés élet-halál harcnak tekinthető. Jó lenne nyerni, de azért tudni kell, hogy nem rossz csapat az övék sem. Tavaly megnyerték a LEB-et, tehát az itteni másodosztályt és úgy jutottak fel az ACB-be. Abból a gárdából csak egy játékos maradt, talán meglehet, hogy még mostanra sem értek össze eléggé és azért szerepelnek gyengébben.
Nem lehet szó nélkül elmenni Hanga Ádámék óriási bravúrja mellett, amit a Caja Laboral pályáján mutattak be a Manresával. Én is mentem a meccsre, 40 perccel a kezdés előtt már ott voltunk anyukámmal, de csak az utolsó sorba kaptunk jegyet, ami teljesen normális a vendégszurkolók esetében. Ádámtól kaptunk jegyeket, viszont olyan hideg volt a csarnokban, ráadásul anyummal még egy fél órát sétáltunk is előtt kint, emiatt úgy döntöttünk, hogy végül hazajövünk. Előtte szerencsére tudtunk találkozni, természetesen nagyon szorítottam nekik. Nem akármi, hogy végül győzni tudtak, ez hatalmas meglepetésnek számít, Vitoriában igen kevés csapatnak sikerül hasonló. Ez a szép ebben a bajnokságban, a Real Mardidon és a Barcelonán kívül tényleg bárki bárkit megverhet oda-vissza.
Vasárnap 12:30-tól szurkoljatok értünk, nagyon fontos lenne begyűjtenünk a sikert, hogy megmaradjon az esélyünk a Király Kupába jutásra. Ha szeretnétek, tudjátok majd élőképpel is követni a derbinket, ehhez itt a Kezdő5.hu portálon minden segítséget meg is fogtok kapni. Egy hét múlva jelentkezem, szeretnék nektek jó hírekről beszámolni akkor is!
A Szerk.: Az alábbi videóban láthatjátok a Lagun Aro fantasztikus idegenbeli győzelmének összefoglalóját a Bilbao otthonában: