Lóránt Péter naplója (vol. 25)
Sziasztok, a mai derbink előtt még szeretnék mesélni nektek az utóbbi hét eseményeiről és az újabb fantasztikus győzelmünkről, amit a Zaragoza ellen arattunk saját közönségünk előtt. A legutóbbi riválisunk igen jó kis csapatnak számít, sejtettük, hogy ez hazai pályán sem lesz egy egyszerű történet. Nekem nagyon tetszik, ahogy játszanak ők, maga a csapatuk összeállítása is, nem véletlenül állnak ők is előkelő helyen. A derbi elején mi játszottunk jobban, majd a második félidőben inkább a Zaragoza. A nagyszünet előtt akár jelentősebb előnnyel is mehettünk volna, legalább 5-8 pontossal, de csak minimális fórban voltunk. Nem tudtunk mit kezdeni a kettő-kettőikkel, a rutinos Cabezas remekül bontotta meg a védelmet ezekben a szituációkban. Csak minimálisan tudtunk segíteni az elzárásaik után, mert nagyon jól komponálva futtatták ezeket a játékokat, minden emberük a megfelelő helyen várta a labdát.
Aztán elérkezett a végjáték, ahol már messze volt a siker, de 9 másodperccel a vége előtt egy időkérésnél megbeszéltük, hogy nem csak védekezünk, hanem rámegyünk a győzelemre, szerettük volna, hogy a saját kezünkben legyen a sorsunk. Direkt faultoltunk, Bracey Wright be is dobta mindkét büntetőt, ám sikerült egy jó dobóhelyzetet kialakítanunk Jimmy Baronnak, be is ment a triplája, amivel az utolsó másodpercben nyertünk! Mondhatom, hogy a bátraké a szerencse, hittünk magunkban és meg is lett a pozitív eredmény. Természetesen ez elsülhetett volna úgy is, hogy kimarad a dobásunk és akkor mindenki azt mondta volna, hogy minek szabálytalankodtunk, de úgy vélem, megérte, hiszen megvolt az önbizalmunk ahhoz, hogy győztesen jöjjünk ki ebből a helyzetből.
Én bő 10 percet voltam a parketten, most támadásban nem hárult rám sok szerep, rádobni sem tudtam sajnos, de megcsináltam azokat a dolgokat, ami miatt pályára küldtek, igyekeztem védekezésben helytállni és szedtem 4 lepattanót. Jól éreztem magam a pályán, a játéklehetőségem azért megvolt, no meg nem akármilyen győzelmet arattunk.
Hármas poszton még erősebb lesz innentől kezdve a csapatunk, hiszen Jaroszlav Korolev is visszatér hosszú sérüléséből. Ő azért igencsak a nagyobb nevek közé tartozik, megjárta az NBA-t is, játszott a CSZKA Moszkvában is. Szerintem még csak a jövőhéten lesz először nevezve a meccsekre, vele egészen biztosan erősödünk.
Hanga Ádiék találkozóját is végigizgultam, nagy dolog, hogy a borzasztóan kellemetlen ellenfélnek számító Sevillát meg tudták verni. Szépen behúzzák ezeket a mérkőzéseket Ádámék hazai pályán, nekik is kiemelten fontos volt a siker, mivel a kiesőhelyen lévő gárdák hirtelen elkezdtek sok-sok meccset nyerni. A 6. és a 12. helyezett között csupán nüanszok döntenek eddig, nagyon sűrű a középmezőny.
Egy kedves barátom végig tudósított nekem a Szolnok EuroChallenge mérkőzéséről, mert a találkozó idején én még a csarnokban tartózkodtam. A lefújás után beszéltem Soós Gáborékkal, ők is meséltek a sikerről, ami fantasztikus és nagyon örülök is neki! Borzasztóan régen történt meg, hogy egy magyar klubcsapat továbbjusson a legjobb 8 közé egy jegyzett nemzetközi kupasorozatban, úgyhogy még egyszer gratulálok is az Olajnak. Én nem igazán ismerem a Ventspilst, de lehetett volna rosszabb is a magyar bajnok sorsolása, hiszen ha egy Besiktas vagy a Fuenlabrada jön szembe, akkor az egy igen nehéz párosítás lett volna. Szerintem a szolnokiak felszabadultan tudnak játszani majd és meg kell próbálniuk bejutni pályahátrányból is a legjobb 4 közé.
Néztem az Euroliga meccseket is a hét közepén, ott a sérülten játszó malagai kezdőötös végül nem győzte le a továbbjutó Bilbaót, de nem sok kellett volna hozzá, hogy meglepjék a baszkokat. Így is az Unicajának volt egyszerűbb dolga, mint a Real Madridnak, hiszen ott egy bő 20 pontos diadal kellett volna a blancóknak, hogy biztosan továbbmenjenek, a Siena pedig hazai pályán egyszerűen nem tud ennyivel kikapni. Én a madridiakat jobb csapatnak tartom, mint a Bilbaót, de a Realnak éppen volt egy két rossz hete, amikor belefutottak két súlyos vereségbe Reyesék és kikerült a kezükből a saját sorsuk. Ami azon a fronton még érdekesség, az a török csapatok elbukása, nem lesz a legjobb 8-ban egy török gárda sem, holott a Final Fourt majd Isztambulban rendezik. Mind a három nagyobb csapatukhoz jelentős pénzeket összpontosítottak, de mégsem jött össze nekik ez a szezon, ez nálam meglepetésnek számít.
Ma délben, egészen pontosan 12:30-kor kezdünk az Estudiantes Madrid ellen, nem lesz egyszerű a meccs, bármennyire is hátul állnak a fővárosiak a tabellán. Igazoltak több légióst is az utóbbi hetekben, egyszerűen nem úgy kell rájuk tekinteni, mint egy kiesőhelyen lévő alakulatra, mert egyszerűen nagyobb játékerőt képviselnek annál, minthogy el lehessen intézni őket egy kézlegyintéssel. Igen érdekes meccset játszottunk egyébként náluk idegenben az "odavágón", akkor volt egy nagyon rossz utolsó periódusunk, 23 pontos előnyről sikerült kikapnunk. Ez természetesen a visszavágás lehetősége miatt duplán motivál bennünket. Nem is gondolkodunk még a jövőheti két rangadónkkal kapcsolatban, előbb itt kell győznünk, sokat jelentene egy újabb siker. Egyébként szerdán már megyünk Malagába, aztán a hétvégén jön a Caja Laboral, folytatva a sort utazunk az Alicantéhoz, végül a Real Madridot fogadjuk ebben a szép kis sorozatban, reméljük, hogy jól tudunk belőle kijönni.
Egy plusz újdonságot ajánlok nektek, mostantól aktív vagyok a twitteren is, itt az alábbi linken értek el és tudtok engem követni, amennyiben szeretnétek. Igyekszem minél érdekesebb infókat megosztani veletek!
A mai meccsünk tévés lesz, tehát ti is tudtok nézni minket otthonról 12:30-tól, buzdítalak is bennünket, hogy tegyetek így és szurkoljatok nekünk! Hamarosan újra jelentkezem, addig is üdvözöllek benneteket!
A Szerk.: Lóránt Péter és csapata így szerezte meg a győzelmet a Zaragoza ellen, egy hihetetlen végjáték után: