Lóránt Péter naplója (vol. 38)

Üdvözöllek benneteket! Ma este Cipruson zárjuk az Európa-bajnoki selejtezősorozatot, úgyhogy most a múltkorinál egy picit hosszabban mesélnék nektek az utóbbi hetemről, benne a két elvesztett mérkőzésről, s természetesen picit kitekintek majd a mai meccsre is. 

Elsőként írnék egy pár sort az osztrákok elleni idegenbeli kudarcról. Nagyon rossz volt bent lenni akkor a pályán, olyan volt, mintha az egész csapat teljesen leblokkolt volna a meccs elejétől a végéig és játszhattunk volna másnap reggelig is, nem tudtunk mit kezdeni Ausztriával. Nem azért, mert egyénileg lennének annyira jók, hanem mert csapatként sokkal többet produkáltak, mint mi. Végig szenvedtünk, mind támadásban, mind pedig védekezésben szétestünk, borzasztóan sok hiányzott, hogy ott bármit is elérjünk és esetleg más legyen a találkozó végkimenetele. 

Nem fognám még csak véletlenül sem a betegségre a teljesítményemet. Ugyan nem voltam közel sem 100 százalékos, az első félidőben éreztem, hogy fáradékonyabb vagyok, ám nem emiatt nem esett be az a kevés dobás, amit vállaltam. Egyszerűen megálltunk támadásban, semmi kreativitás nem volt bennünk, megálltunk és nem történt semmi.  

Jött a horvátok elleni derbi, amire mindkét csapat büszke lehet szerintem. Hatalmas tisztelet jár Horvátországnak, hogy játékosai ugyanúgy lehajtják a fejüket és tudnak örülni egy ilyen győzelemnek, miután már biztosan megnyerték a csoportot és kint vannak az Eb-n. Megizzadva nyertek ellenünk, ez mindenképp pozitívum a részünkről, szerintem nézhető mérkőzést játszottunk, megzavartuk őket támadásban és védekezésben is, voltak periódusok, amikor nem tudtak velünk mit kezdeni. 

Lehetne mondani, hogy szerencséjük volt, de a harmadik egylabdás meccset buktuk el, ezt már nem lehet Fortuna kontójára írni, nálunk nem stimmel valami. A lepattanókat a hajrában nem tudtuk megszerezni, pedig ez az, amit a kosársulikban legelőször megtanítanak, azt meg pláne, hogy abból ne adjunk el labdákat. Belemehetünk ilyen-olyan taktikai dolgokban, de véleményem szerint nincs értelme, mert tök jól muzsikált az egész csapat és sajnos egy dobással kaptunk ki a végén.  

Jó kérdés, hogy mi változhatott három nap alatt, szerintem viszont nincsen akkora tudatosság a játékunkban, hogy minden meccsen meg tudjuk ismételni ugyanezt. Kicsit hangulatcsapat a miénk, pont emiatt, nem háromnaponta felejtünk el kosarazni, vagy éppen tanulunk meg, hanem ez bennünk van. Lehet, hogy nincs minden alkalommal ott a lehetőség, hogy megverjük a horvátokat, el is lehetne filozofálhatni, hogy amennyiben így játszottunk volna, akkor ez meg az történt volna, de én nem hiszem, hogy Ausztriában ment volna el a továbbjutásunk, hanem inkább a két ukrán meccsen és a legutóbbi itthonin. Ha csak kettőt nyertünk volna ezek közül, teljesen más hangulatban és lehetőségekkel utaztunk volna most ki Ciprusra. 

Ma este ugyan nem láthattok bennünket, de 18:00-tól remélem, hogy sokan izgultunk majd értünk és szurkoltok nekünk. Sajnos már matematikailag sincs semmi sanszunk az előrelépésre és a kijutásra, szerintem bármi kijöhet ebből a találkozóból - mind negatív, mind pozitív tekintetben, de remélem, hogy szépen fel tudunk pörögni majd. Előreláthatólag mindenki már egy kicsit a klubcsapatában lesz fejben, ez kikerülhetetlen ilyen helyzetben. Ugyanakkor tartozunk annyival magunknak is, hogy rendesen odategyük magunkat és megszerezzük a győzelmet!

Fotó: Unger Tamás

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus