Lóránt Péter naplója (vol. 4)

Már a második hetemet töltöttem itt az új spanyol csapatomnál, ez alkalommal beszámolok az első edzőmeccsünk tapasztalatai mellett további érdekességekről is. A hétvégén befejeződött az egyhetes edzőtáborunk, a szombati napon, amikor végeztünk, azonnal elutaztunk egy Zaragoza melletti kisebb településre, ahol összecsaptunk a Zaragoza-val, majd vasárnap pedig kaptunk egy pihenőnapot, amikor egy kicsit meg szerettem volna nézni a várost, de nem volt szerencsém, mivel zuhogott az eső, így csupán pár Európa-bajnoki meccset tudtam megnézni egy kávézóban.

Ha azt kérdeznétek, mik a legújabb tapasztalataim a csapattal kapcsolatban, akkor azt tudnám válaszolni, hogy ezek alapvetően nem változtak az első egy héthez képest. Az elejétől kezdve látszódott, hogy ez egy nagyon profi klub, mind a játékosok, mind a vezetők, mind pedig a csapat körül lévő emberek értik a dolgukat, tudják, kinek mit kell csinálnia. Nem túlzom, ha azt állítom, mindig mindenkinek minden pillanatban 100-150 százalékot kell nyújtania. Egyelőre gőzerővel edzünk, készülünk, a tréningek abszolút pozitívak.

Pár szóban kitérnék a szombaton lejátszott félkészülési találkozónkra, ami a gárdának az első volt idén, nekem pedig a bemutatkozásomat jelentette a Lagun Aro színeiben. A feldobástól kezdve domináltunk, sajnos az első negyed végén elromlott az eredményjelző, ezért onnantól kezdve fogalmunk sem volt róla, mennyi is az állás valójában, de nem is nagyon foglalkozhattunk vele, hiszen mondta az edzőnk, hogy nem az eredmény a lényeg, hanem viszont akarja látni – lehetőleg minél többször - azokat a taktikai elemeket mind védekezésben, mind pedig támadásban, amiket gyakoroltunk az előző héten. Utólag megnéztem, az első játékrészben már tizenöt pontnyi fórunk volt, ebből a félidőben tíz meg is maradt, végig mi irányítottuk a mérkőzést. A nagyszünet után érezhető volt, hogy már elfáradt a csapat, ez legfőképpen a védekezésünkön látszott meg, mivel már nem voltunk képesek azon a szinten teljesíteni hátul, ahogy azt tettük az első két negyedben. Összességében úgy vélem, nem volt ez rossz kezdésként.

Nekem 20 perc körüli lehetőség adatott, végig csak 5-ös pozícióban szerepeltem, ami nem meglepő, hiszen két centerünk még mindig hiányzik, ahogy azt említettem már legutóbb is. Sok könnyebb dobást hibáztam el, mezőnyből nem voltam eléggé precíz, kihagytam körülbelül 5-6 kísérletet. Szerintem ezen felül nem mozogtam rosszul, védekezésben sem voltam rossz, illetve próbáltam odafigyelni azokra a dolgokra, amiket előtte gyakoroltunk a héten. Az edzőnk filozófiája az, hogy senki sem állhat meg egy pillanatra sem. Erre említek egy példát, hogy érthetőbb legyen. Ha például védekezem és az éppen támadó oldalon szereplő emberem a sarokban „pihen”, akkor nekem annál többet kell mozognom, ki kell használnom, hogy az általam védett játékos éppen nem csinál semmi érdemlegeset. Így nem könnyű bírni az iramot, emiatt több rotációval is játszunk.

Tegnap délelőtt szabad reggelt kaptunk, én ezt azzal használtam ki, hogy egy csapattársamnak segítettem a bevásárlással, ami a lakása felszereléséhez volt szükséges. Délután már edzettünk, holnap pedig egy LEB-es (spanyol másodosztályú) csapattal játszunk edzőmeccset Logrono városában, vasárnap pedig utazunk Franciaországba és megmérkőzünk a Pau Orthez gárdájával. Előtte szombaton még ki tudunk menni a Barcelona – Real Sociedad fociderbire is, úgyhogy tartalmas napok elé nézünk.

Így két hét edzés után valamelyest össze tudom hasonlítani az itteni felkészülést azzal, amit egy osztállyal lejjebb, a Bugros csapatánál csináltunk. A nagyobb elsőosztályú rutinnal rendelkező ACB-s játékosok azt mondják, hogy a most végzett edzésmunkánk még ebben a ligában is különösen keménynek számít. Az mondjuk egy cseppet eltér az általánostól, hogy a csarnokon kívül nem futunk semmit és úgy próbáljuk megszerezni a kellő fizikális állóképességet, hogy öt-nullában föl s alá gyakoroljuk a figuráinkat maximális sebességgel. Olyan, hogy futnunk kellett volna mondjuk 20 percet körbe-köbre, még nem volt, minden bizonnyal nem is lesz a folytatásban sem. Hogy miben más ez, mint a spanyol másodvonalban volt? Ezt gyakorlatilag annyival meg is lehetne válaszolni, hogy más sebességgel történik minden.

Mivel még két palánkalatti emberünk hiányzik, így még nagyon nehéz belőni, hogyan haladok a csapatba épüléssel. Csinálom a feladatokat, próbálom a maximumot nyújtani, meglátjuk, hogy ez elég lesz-e vagy sem. Valamennyit fogok játszani, az biztos – pont azok miatt a rotálási elvek miatt, amiket vázoltam is nektek az imént. Erre a kérdésre inkább később szeretnék kitérni, tudom, hogy ez sokatokat érdekli, de a jelenlegi helyzetben az említett okok miatt erre még nem nagyon lehet reális, érdemi választ adni.

Igyekszem nektek minden héten beszámolni arról is, hogyan haladok a sporttáplálkozási programommal, hiszen ez is szerves része felkészülésemnek. Kiss Károly, a SportVitalitás cég vezetője három-négy hónapnyi táplálék-kiegészítőt küld nekem ki ide San Sebastianba, amit a szüleim fognak hozzám eljuttatni, valamint egy személyre szabott, speciális étrendet kapok a héten, kíváncsian várom, mennyit vagy hogyan fognak tudni nekem segíteni ezek az eszközök a folytatásban.

Egy hét múlva jelentkezem újra, minden bizonnyal lesz bőven újdonság, amiről tudok majd mesélni nektek, addig is üdvözlök mindenkit Magyarországon!

Fotó(1, slide): kosarsport.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus