Lóránt Péter naplója (vol. 41)

Sziasztok! A holnapi milánói derbink előtt mesélnék nektek arról, hogy eddig hogyan ment a csapatnak és nekem az olasz bajnokság első három fordulójában, valamint természetesen pár szóban csinálnék nektek egy kis extra kedvet az itthon is nézhető Olimpia Milano - Virtus Roma rangadóhoz, ahol remélem, engem is bőven láttok majd a pályán!

Elsőként a szintén patinás Scavolini Pesaro otthonában szerepeltünk a nyitófordulóban, ahol gyakorlatilag az egyetlen pozitívum az volt, hogy nyertünk, mert igazából borzasztóan rosszul játszottunk. A két olaszunk kivételével botrányosan gyengék voltunk egytől egyig, ám szerencsénkre a riválisunk is gyengélkedett aznap. Mindenesetre örülök, hogy győztünk, én akkor elég keveset lehettem a pályán, de nem kenődtem el emiatt, mert ez csak egy meccs volt, ráadásul faultproblémáim is voltak, majd a végén már nem vitt vissza Calvani mester, mert jól ment abban a periódusban a többi magasemberünknek. Annyi érdekesség volt, hogy sem Lawal sem pedig én magam nem voltunk a kezdőben, tehát igen alacsony szerkezettel álltunk fel a rajtnál.

Már akkor is voltak érdekes eredmények, hát még a későbbi fordulókban... Az Avellino 30 pontos veresége mindenképp ebbe a kategóriába sorolható, pláne, hogy ők később gyakorlatilag ugyanígy verték el a bajnokság első számú esélyesének számító Olimpia Milanót, akikhez ugye pont holnap látogatunk majd. 

A Cantu ellen mérkőztünk meg a második körben, az Euroligás ellenféllel szemben sokáig jól tartottuk magunkat. Igen sok játéklehetőséget kaptam, 25 percet voltam bent a pályán, ráadásul kezdőként küldött fel az edzőnk, ugyanakkor nem sok dobáslehetőségem volt, nem úgy jöttek ki egyszerűen a helyzetek. Mindenkiben nagyon ott volt a bizonyítási vágy, s helyenként kontrollálni is tudtuk az összecsapást, de  sajnos van annyira jó csapat a Cantu, hogy kihasználja azokat a hibákat, amiket vétettünk az utolsó negyedben. Úgymond semmi extrát nem csináltak, csak megtalálták az üres embert és helyzetekig játszottak, ezzel pedig felénk kerekedtek. Mi igyekeztünk gyorsítani a támadásainkat, amikor fogyni kezdett az idő, de sajnos mi húztuk a rövidebbet és kikaptunk.

Időrendben utána jött egy tragikus esemény, ami engem is és minden magyar kosárlabdázót, kosárlabda-barátot megrázott: Morgen Ferdi halála. Egy nagyon ígéretes kosárlabdázót és egy remek fiatalembert vesztettünk el, nyugodjon békében!

Múlthéten kijött a lépés a csapatnak és nekem is, a Reggio Emilia ellen arattunk nagyarányú győzelmet itt Rómában, én pedig kaptam 12 percet a bizonyításra csereként és amikor bent voltam, nagyon jó labdákat kaptam, amikből be is tudtam találni elég tisztességes százalékkal. Az utolsó 8 percben rengeteget adtunk le az előnyünkből, de így is simán célba tudtunk érni, s a közönségnek is tetszett, amit addig látott. Az utolsó negyedben nem tudom, hogy mi történt 30 pontról engedtük őket vissza 10-re, de végül nem lett ebből gond. Ennyire gyorsan talán még sosem szereztem 10 pontot, az összes kosaram egy 2 perces perióduson belül született, akkor szerencsére el is tudtunk húzni és érdemben megnyertük a találkozót.

A hétfői ellenfelünk az Olimpia Milano, mely a legeredményesebb csapat az olasz bajnokság történelmében, s bizony ebben az évadban is a legerősebb keretet tudhatja magának a Serie A-ban. Ugyanakkor nincsenek jó formában olasz-porondon, már két meccsüket is elvesztették, ráadásul utóbbit nagyon csúnyán bukták el az Avellinóval szemben. Ugyanakkor az Euroligában még veretlenek, sőt, eddig elég jól is játszanak, úgyhogy tudjuk, mennyire sokra képesek. Nem tudom, melyik arcukat fogják mutatni, de én bízom benne, hogy egy jó meccset tudunk náluk játszani és még lesz esélyünk nyerni is. A játékoskeretük alapján az egyik legjobb gárda az övék egész Európában, de ezt játékban még nem tudták eddig folyamatosan alátámasztani. Szurkoljatok nekünk holnap 20:30-tól az élőképes közvetítés elől, amit itt a szerkesztők hamarosan elérhetővé is tesznek számotokra a Kezdő5.hu portálon!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus