Lóránt Péter naplója (vol. 43)
Sziasztok! Egy nagyon fontos siker után tudok nektek beszámolni az utóbbi bő egy hetem érdekességeiről, ami alatt két bajnoki találkozót játszottunk le.
A korábbi a Bolognában megvívott volt, ahol sajnos nem úgy játszottunk, ahogy elterveztük, de az is hozzátartozik a történethez, hogy a bírók sem voltak a helyzet magaslatán, ez rám ráadásul hatványozottan igaz volt, ám azért nem rájuk akarom fogni, hiszen az egész mérkőzésen az ellenfelünk vezetett és megint az volt, mint a Siena vagy a Milano ellen, azaz feljöttünk a hajrában, s ott voltunk két-három pontos különbségnél, de egyszerűen nem volt meg az a plusz, amivel kiegyenlíthettünk volna, azzal pedig lélektanilag könnyebb lett volna, nekik meg nehezebb, végül nem jött össze a győzelem. Azért az így is mindenképp jónak mondható, hogy a két idegenbeli mérkőzésből (Venezia, Bologna) az egyiket hozni tudtuk, ez volt a minimális célunk. A fájó inkább az, hogy Bolognában nyerhettünk volna, annyira nem jó idén a csapatuk, nem azért mondom ezt, mert lenézném őket, hanem csak egy picivel jobban kellett volna apró dolgokra figyelnünk, amivel meglehetett volna nyerni azt a mérkőzést is.
Tegnap este máris jött a következő nagy feladat, a veretlen listavezető Varese érkezett hozzánk vendégségbe és szerencsére jó játékkal le tudtuk győzni az első helyezettet! Nagyon jó volt a meccs az én meglátásom szerint, az egyetlen negatívum az volt, hogy nem játszottam sokat, de ilyenkor, amikor győzünk, akkor ez azért másodlagos. Az egész mérkőzést kontrollálni tudtuk, kétszer is vezettünk 15 ponttal. Ezeket a fórokat viszont még meg kell tanulnunk megtartani, nem olyan könnyű ilyen jó csapatok ellen 10-15 pontos előnyökre szert tenni, nem szabad, hogy ezek semmissé váljanak pár perc alatt. A végén rezgett a léc, de szerencsére D'Ercole bedobott egy borzasztóan fontos triplát, ami után fellélegezhettünk, az meg is nyugtatott már bennünket.
Én nyolc percet lehettem pályán, amit három részletben töltöttem a parketten, ez alatt sok lehetőségem nem volt rádobni. Felhőtlenül boldog nem voltam a találkozó után, de belegondoltam, hogy mekkora meccset nyertünk, előre tekintek és bízom benne, hogy a következő héten több lehetőséget kapok. A magasak közül Lawal fantasztikusan jó volt, 23 pontot dobott hibátlan mezőnymutatóval, mellette a lengyel srác Czyz is újra remekelt, Bobby Jonesnak annyira nem ment, viszont kinti emberen kellett védekeznie, ő vélhetően ezért volt bent többet. A nigériai bedobónk, Dagunduro sajnos azért nem lehetett velünk, mert rásérült a problémás térdére, ami miatt sokat kellett kihagynia a szezon elején, s most meg is műtik, három-négy hónapnyi kényszerpihenő vár rá.
Először futós játékkal sikerült a Varese felé kerekednünk, ám utána ugyanez a tempó okozott gondot, amivel semmi probléma sincs, csak volt két-három labdaeladás, amit azonnal megbosszult a riválisunk, ziccert, +1-es akciót, majd triplát kaptunk, s ott is voltak újra a nyakunkon. Egy elég jó csapatról beszélünk, mely nem Siena vagy Cantu-szint, de elég komoly játékerőt képvisel. Ha már itt tartunk, az euroligás klubok közül az Olimpia Milano megint hazai pályán kapott ki, ha így folytatják Sergio Scariolóék, akkor az olasz kupában sem lesznek ott, ami hatalmas blama lenne, hiszen a nyolcas döntőt éppen Milánóban rendezik majd...
Vasárnap Avellinóba megyünk, ahol jó lenne nyerni, hiszen azzal a győzelemmel már nagyon közel kerülnénk az olasz kupán való részvételhez. Ismerjük elég jól az Avellinót, játszottunk velük a felkészülési időszakban, náluk szerepeltünk a szezon előtti utolsó tornán. A csarnok sem lesz ismeretlen nekem, ám a két csapat elég sokat változott ennyi idő alatt is, mi sokkal jobbak vagyunk, mint akkor, ők pedig edzőt cseréltek. Ahogy én emlékszem rájuk öt-hat nagyon jó kosarasuk van, ám a kispadjuk kicsit rövidebb, de ebben a mérkőzésben is benne van bármi, nem tudjuk mi sem, hogy melyik arcunkat fogjuk mutatni - a bolognait vagy az elmúlt hetekben lévőt. Után lesz egy kéthetes szünet az olasz All-Star Gála miatt, vélhetően fogunk kapni pár nap szünetet, az meg extra motivációként lesz ott mindenkiben, hogy ha jó eredményt érünk el addig, akkor van, aki haza tud menni ez alatt.
Egy kis érdekesség nektek a végére, főleg azoknak, akik tudnak olaszul: szerepeltünk a heti olasz kosaras magazinműsorban a múlthéten, jöttek forgatni abba a házba, ahol mindannyian együtt lakunk. Beszélgettek párunkkal, így velem is, plusz bementek a csarnokba, meginterjúvolták pár társamat, amit az alábbi videóban végig is nézhettek 11:40-től vagyunk mi, én 14:45-től pedig én próbálok szót érteni a riporterrel:)