Lóránt Péter naplója (vol. 45)

Sziasztok! Ma este egy nagy esemény jön számunkra csapatommal, a Virtus Romával, hiszen bejutottunk az olasz kupa nyolcasdöntőjébe, amit mától vasárnapig Milánóban rendeznek, mi pedig 17:45-től az Euroligában a csoportkörben kieső Cantuval meccselünk az elődöntőbe kerülésért!

Mielőtt rátétnék erre a párosításra, szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek az utóbbi heteimről is, ami eléggé felemás időszakra sikeredett. Két hete pont a mai riválisunkkal, a Cantuval játszottunk, méghozzá idegenben. Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés következik, s a célunk ezen a derbin a negyedik helyre való felkapaszkodás volt, amit pont a Markoishvilit utoljára játszató ellenfelünk birtokolt. Őt eladták a török Galatasaray-hoz, de érdekesség, hogy először a mi csapatkapitányunkat, Luigi Datomét keresték meg egy elég brutális ajánlattal. Gigi viszont maradt nálunk, ugyanis azt mondja, szerinte valami nagy dolgot is véghezvihetünk idén.

Az első félidő elég idegesen zajlott, lehetett érzeni, hogy rangadó van és nagy a tét. Mindkét gárda pontatlan volt támadásban, kemény volt a védekezés, Cantuban a közönség egészen extra, ha bárkinek van esélye elmenni oda egy mérkőzést megtekinteni élőben, azt mindenkinek ajánlanám. A fordulás után robbantottunk, sorban szórtuk a triplákat, viszont képtelenek voltunk nagyon meglépni, 8-10 pontos előnyünk volt, de mindig visszakapaszkodtak, majd a negyedik negyedben újra elmentünk, ami után jött egy rövidzárlat nálunk, aminek köszönhetően már ők vezettek négy ponttal. Én kicsit úgy is éreztem, hogy elúszóban a meccs, de szerencsére meg tudtuk fordítani és keményen megdolgozva a sikerért a második idegenbeli csapat lettünk, amely nyerni tudott Cantuban.

Sajnos a múlthéten a Reggio Emiliát nem tudtuk idegenben legyűrni, pedig akkor még egy hellyel előrébb léphettünk volna a táblázaton. Ez volt az a találkozó, amelyen egyszerűen semmi sem jött össze nekünk. Amiket megbeszéltünk sem igazán hajtottuk végre, ők pedig úgy játszottak, ahogy mi szoktunk: keményen védekeztek és szépen kijátszották a figuráikat, eredményesen is támadtak, bevágtak szinte mindent. Még 20 pontról vissza tudtunk kapaszkodni kettőre meg háromra, ám végül nem maradt energia és idő a fordításra.

Nekem sajnos most nagyon kevés lehetőség jutott, ez volt messze a legkevesebb, amit játszhattam, mióta itt vagyok, ennek egyébként nincs konkrét indoka. Mióta volt az igazán kiemelkedő, 33 perces meccsem, azóta volt 8, 10 és 4 perces játékidőm, ami természetesen engem is zavar, de nem tudok mást tenni, csak teljes erőbedobással hajtani és azon leszek, hogy itt a kupa alatt visszaküzdjem magam a rotációban a korábbi helyemre. Sérülés, vagy ilyesmi szerencsére nem hátráltat, töretlenül bízom abban, hogy ez a helyzet pozitív irányba fog változni!

Rátérve a ma kezdődő nyolcasdöntőre leginkább azt mondhatom, hogy itt bármi lehet. A rendező Milano, a bajnok Siena, a mi csapatunk és talán a Sassari számít esélyesebbnek a többieknél, én a listavezető Varesét nem tartom favoritnak, ugyanis sérülések hátráltatják őket, nagyon nehéz ágon is vannak, a hazai Milanóval kezdenek. 

Mi abszolút képesek vagyunk nyerni is és már az első fordulóban kiesni is az én meglátásom szerint, nagyon összetett ez a kérdés. Nekünk jó eséllyel a három euroligás csapat testén vezetne az út a kupa magasba emeléséig, de ahogy említettem, a Sassari is hasonló szintet képvisel. A szárdok olyan játékot játszanak, ami ellen nem is nagyon lehet felkészülnek, kicsit hasonló játékuk, mint a régi bajnokságot nyerő Falcónak, illetve Körmendnek, kevés felállt védelem elleni támadást erőltetnek, inkább futnak és dobnak, amilyen tempóban csak tudnak. Ez pedig ellenfélként nem túl kellemes stílust jelent.

Nagyon remélem, hogy valamilyen formában láthattok ma minket, ha igen, akkor innen a Kezdő5-ről el is éritek az ehhez vezető linket! Szurkoljatok nekünk, hogy tényleg valami nagy dolgot tudjunk véghezvinni ezen a héten Milánóban!


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus