Lóránt Péter naplója (vol. 47)

Az Olimpia Milano ellen bosszantó vereséget szenvedtünk hazai környezetben. Nem mondom, hogy egyértelműen csapatkapitányunk, Luigi Datome hiánya miatt kaptunk ki, hanem inkább rossz taktikát választottunk, no meg bedobtak szinte minden nehéz triplát. Az első félidőben majdnem 10-et szórtak kintről nekünk, mi addig egy darab hármast nem értékesítettünk, ez pedig eléggé demoralizáló volt, főleg, hogy mi játszottunk otthon. A görög Focisz most, hogy elmegy a Milanóból, a legjobb meccsét játszotta ellenünk, elképesztőn kosarai voltak. A második félidőben feljöttünk négy pontra is, de akkor megint bevertek két távolit, ráadásul olyan helyzetben, ahol abszolút elkerülhető lett volna a baj.

Nagyon sajnálom, hogy nem nyertünk, mert telt ház volt, jó hangulattal, s leszakíthattuk volna a Milanót, ha győzünk, de ez nem jött össze. Az eredmények elég jól alakulnak a mi szemszögünkből, úgy vélem, hogy a playoff elérése nem okozhat komolyabb gondot, de nagyon nem mindegy, hogy milyen pozícióban érünk be majd a rájátszásba. A Siena, Milano páros úgyis elkerülhetetlen lesz, de számít, hogy pályaelőnyből vagy pályahátrányból kezdünk-e majd ellenük.

Most a korábbi hetekben tapasztaltnál több bizalmat kaptam, 13 percet lehettem bent, de őszintén megvallva voltak olyan hibáim, amiket nem nagyon szoktam máskor elkövetni, két büntetőt is kihagytam, illetve egy ziccert úgy hibáztam el, hogy magam sem értem, miként tudtam azt nem értékesíteni. Jó lett volna ennyi idő alatt összehozni 10 pontot, de úgy vélem, hasznos tudtam lenni ennyi idő alatt is, bízom benne, hogy egyre több lesz a rendelkezésemre álló játékidő. Az edzések után is külön dolgozom még háromnegyed-egy órákat, hogy minél többet tegyek az előrejutásért, a lelkiismeretem tiszta, várom a lehetőséget. Személyes elbeszélgetésen is részt vettem, de nem szerettem volna panaszkodni, pláne, hogy eddig összességében pozitív szezonunk van, hiába, hogy most kétszer kikaptunk. Ilyenkor az edzőnek nem lehet mit felhozni, dolgozni kell és pozitívan gondolkodni.

A kapitányunk, Gigi Datome felépült, úgyhogy ő holnap már játszik is, mindenki más rendben is van az egész szezonra kidőlő Dagundurón kívül, sőt, még egy új játékost is igazoltunk külső posztra, ő pedig a hét közepén érkezett meg. Ő a szomáliai Faisal Aden, aki ugyan nagy dobó hírében áll, de neki is be kell állnia a sorba, itt elég szépen kialakultak a szerepek a csapaton belül, kíváncsi vagyok, hogy miként építjük őt be. Fiatal, Amerikában pallérozódó kosaras, aki ráadásul az első európai szezonját kezdi itt nálunk, biztosan meg akarja mutatni, mit tud. Szimpatikus srácnak tűnik, de már csak alig három hónap van az idényből, nincs sok ideje felvenni a ritmust.

Vasárnap 18:15-től az örök rivális Caserta otthonába látogatunk, ahogy észrevettem, a két csapat nagyon nem szereti egymást. Bármelyik ligában jellemző, ami itt is, azaz a playoff közeledtével bárki ellen is játsszon az ember csapata, egyre nehezebb nyerni. Nekünk jó lenne nagyon egy diadal, vissza kéne kerülnünk a győzelmi ösvényre, három zsinórban elszenvedett vereséggel eléggé leszakadnánk. Van egy-egy jó játékosuk kettes, illetve ötös poszton, mellettük pedig inkább kiegészítőemberek. Amennyiben úgy játszunk, ahogy edzettünk a héten, akkor nem lehet gond holnap. Hosszú idő után esett meg, hogy minden nap teljes felállásban tudjunk gyakorolni, ennek pedig meg kell, hogy legyen az eredménye!

Szurkoljatok nekünk holnap este 18:05-től, remélem, hogy látni is tudtok minket az online streamek segítségével.