Lóránt Péter naplója (vol. 51)
Sziasztok! A ma esti, igen fontos ötödik derbink előtt mesélek nektek arról az igen sok dologról, ami az utóbbi két hétben történt velem és a csapatunkkal.
A hatodik kiemelt Reggio Emiliával kerültünk össze a rájátszás negyeddöntőjére, s bizony hazai pályán kezdve borzasztó rajtot vettünk. Próbáltuk egyénileg erőltetni a támadások megoldását, s nem úgy, ahogy egyébként szoktuk, több passzal, csapatjátékkal. Abszolút nem voltak gyorsindításaink sem, ami elég nagy érvágás volt, ez egyébként a későbbiekben a harmadik derbin is kijött. Rosszkor jött egy technikai hiba is a hajrá előtt, onnantól pedig rossz döntéseket hoztunk folyamatosan és saját közönségünk előtt elbuktuk a pályaelőnyt.
Az is tetézte a problémáinkat, hogy Gani Lawalnak kiment a bokája, Jordan Taylornak pedig eltört az orra két helyen is, ők ki kellett, hogy hagyják a következő két derbit, így állhattunk oda a második csatához, amit egyszerűen muszáj volt megnyernünk ebben a szituációban. Ezen a találkozón minden teljesen máshogyan alakult, ugyanis védekeztünk, jó opciókat választottunk támadásban, volt 24 pontunk indításból. A jó kezdésünkkel nyomatékosítottuk is, hogy ott és akkor nem lehet esélye az ellenfélnek és a végéig kézben is tartottuk a meccset.
Az első összecsapáson sajnos nem sok lehetőségem volt, akkor nem igazán mert belenyúlni az edzőnk, ám Lawal kidőlése után egy másik helyzet állt elő, sokat lehettem bent én is és szerencsére szépen ki is jött a lépés, sokat tudtam segíteni a csapatnak a győzelem felé vezető úton. Beestek a dobások is, védekezésben is meg tudtam csinálni, amit akartam.
Utána mentünk át Reggio Emiliába és sajnos elég simán kikaptunk a harmadik találkozón, pedig úgy indultunk neki az utolsó negyednek, hogy csak 10 pont volt közte. A végére nagyon kinyílt az olló, de úgy gondoltam akkor is, hogy nincs ennyi a két csapat között. Egyszerűen nem játszottunk olyan agresszívan, ahogy egy ilyen idegenbeli mérkőzésen kellett volna, főleg értendő ez a playoffra, de nem csüggedtünk, tudtuk, hogy jön a következő javítási lehetőség és arra kell koncentrálnunk.
A negyedik derbi igencsak kritikus volt, hiszen nagyon nem mindegy, hogy most 2 - 2 után játszhatunk otthon az ötödiken vagy pedig 1 - 3-as hátrányban kellene ma küzdenünk az életben maradásért. Gani Lawal és Jordan Taylor is visszatértek, ráadásul igen jó játékkal szálltak be mindketten, csapatszinten pedig kontrollált kosárlabdával korán kétszámjegyű előnyre tettünk szert a második negyed derekán. Gondoltuk, hogy lesz egy jobb szériájuk a második félidőben, de ez sajnos a legrosszabbkor jött, másfél perc alatt ledolgozták a hátrányt rögtön a fordulás után. Bedobtak három triplát, de szerencsére nem engedtük el őket, aztán szorosan alakult a csata, az utolsó pillanatokban pedig Jordan Taylor szórt egy triplát majd egy faulttal együtti kosarat, ezek nagyon kellettek. Dobtak pár olyan kosarat, ami abszolút extra volt, a védekezésünk egyébként jól működött, így szerencsére végül győztesen jöttünk ki a hajrából.
Kicsit paprikás volt a hangulat is, a hazai szurkolók úgy érezték, nekünk fújnak a játékvezetők, aztán még vízzel teli flakonokat is dobáltak a pályára, de szerencsére nem találtak el senkit sem. Odamentem a bíróhoz, mondtam is neki, hogy a papírgalacsinokkal semmi gond, de azért nem kicsit veszélyes, ha ezekkel vágják fejbe az embert vagy bárhol is eltalálnak.
Ugyan utolsóként mentem fel a pályára ezen a találkozón, de onnantól kezdve összesen csak három percet ültem, s 28 percet tölthettem a parketten, ami alatt jól is ment a játék. A végén azért eladtam egy labdát, amit nem kellett volna, ekkor egy támadólepattanó megszerzése után egyszerűen összekevertem a bírót a játékosunkkal és neki passzoltam a labdát a sarokba, de lepattanókkal, pontokkal tudtam segíteni, örülök, hogy ebből a sikerből is ki tudtam venni a részem.
Nagyon fontos meccset nyertünk, én úgy gondolom, ez lehet, ami majd az egész párharcban dönt, újra nálunk a pályaelőny. Ma muszáj nyernünk, bár azt nem tudnám megmondani, hogy hat vagy hét találkozón lesz vége a párharcnak. Elkiabálni nem szeretnék semmit sem, de megtaláltuk a játékunkat, a sérültjeink is jobban vannak, Jordannek már a varratokat is kiszedték az orrából, Gani bokája is javul.
Este 8-ra előrehozták a mai meccsünket, amit már itt Rómában játszunk, s a TV is közvetít. Úgy gondolom, az ellenfelünk is tudja, hogy innentől nehezebb lesz számára a továbbjutás kiharcolása és kulcsfontosságú volt az a vereség, amit elszenvedtek két napja. Feszített a tempó, így sok a változás egyik derbiről a másikra, de ha hasonlóan játszunk, mint a második és a negyedik összecsapáson, akkor célba kell érnünk. Kapkodás nélkül, jó kezdéssel, sok labdajáratással kell kirukkolnunk és akkor minden rendben lesz. Csak a győzelem lehet a célunk, de tudjuk, hogy jó kis csapat az ellenfelünk és kemény csata lesz ez is. Szurkoljatok nekünk és ha tudjátok, kövessétek a meccset!