Lóránt Péter naplója (vol. 52)
Sziasztok! Igencsak örömteli pillanatok után írok most nektek az utóbbi egy hét római eseményeiről, hiszen bejutottunk az olasz bajnokság legjobb négy csapata közé, miután legyőztük 4 - 3-ra a Reggio Emiliát, az elődöntőben pedig pályaelőnyről kezdhetünk majd az idén is az Euroligában is induló Cantu ellen!
Az ötödik mérkőzés előtt jelentkeztem utoljára, akkor úgy mentünk fel a parkettre a pályaelőny visszaszerzését követően, hogy egyszerűen muszáj nyernünk. Bár viszonylag szoros lett a hajrá, végig mi uraltuk a játékot és nem forgott igazán veszélyben a győzelmünk. Azt a hibát sajnos elkövettük, mint a korábbi meccseken, azaz visszaengedtük az ellenfelünket a mérkőzésbe, de nem lett ebből baj végül.
Nem úgy a hatodik derbin, amit idegenben vívtunk meg. Ott sajnos hiába mentünk már 18 ponttal is, a harmadik etapban beálltak egy zónára, mi pedig összezavarodtunk és statikusan akartunk játszani, nem nagyon törtünk be és jó dobóhelyzetünk sem volt. Nekik minden beesett, nem is igazán tudtunk rendesen védekezni, sok üres helyzetet hagytunk nekik, hazai környezetben pedig a saját közönségük segítségével megfordították a meccset, pedig a sztárjátékosuk, Taylor nagyon korán ki is ütötte magát a faultok miatt. Jómagam félidőben 16 pontos előnynél úgy éreztem, hogy lehetetlen onnan kikapni, de mégis megtörtént ez, így következhetett a mindent eldöntő hetedik csata.
Kis túlzással azt mondhatnám, hogy azért viszont megérte, amit tegnapelőtt tapasztaltunk, hiszen teltház előtt, óriási hangulatban játszhattunk. Az első félidő szoros volt, úgy gondolom, hogy mind a két csapat jól játszott - támadásban és védekezésben is. Sokáig nem tudtunk ellépni, náluk olyan emberek dobálták a hármasokat, mint például Cinciarini, akit mi úgymond feladtunk. A második félidőben viszont folyamatosan felőröltük őket és elfáradtak, mi pedig bejutottunk az elődöntőbe!
Az utolsó három mérkőzésen nem kaptam olyan sok lehetőséget, mint a korábbiakon. A hetedik derbin gyakorlatilag rá sem tudtam dobni, de mindenki úgy volt vele, hogy csak nyerjünk és a többi dolog nem olyan lényeges. Persze, amikor az ember fel, s alá rohangál és nincs helyzete, az nem a legjobb. Az ötödik összecsapáson is csak 13 perc körül voltam bent, ezen a meccsen Bobby Jones extrán teljesített, meg is kapta a bizalmat, így annyira sok nem jutott nekem. A hatodik találkozón dobtam gyorsan öt pontot, aztán lehozott az edzőnk és ott is csak 10 percet kaptam összesen, viszont a rotációban már egyet léptem előre a magasaink között.
Jön a Cantu elleni elődöntő, amit hazai közönség előtt kezdünk meg ma este 20:10-kor. Itt talán több percet kapok majd én is, mivel a négyesük is magas, erős játékos. Ami előny lehet, hogy most a pár nap pihenőnk mellett utazni sem kell, hiszen az első két meccs itt Rómában lesz. Ha le tudják lassítani a játékot, az érdekes lesz, valamint náluk több váratlan edzői húzás várható, mi inkább előre eltervezett game plan alapján küzdünk. Amennyiben ezeket áthidaljuk, a hazai pálya előnyével együtt reméljük, hogy meglesz a továbbjutás! A másik ágon egyébként nem kis meglepetésre a Siena és az első kiemelt Varese küzd majd a fináléért, az sem lesz egy gyenge párharc.
Szurkoljatok ma nekünk 20:10-től, nagyon remélem, hogy láttok is majd bennünket!