Magyar bajnoki rajt (1.): A fiatalokra építők

Jöjjön az egy éves B-csoportos "kényszerkitérő" után feljutó Kecskemét, az egyik legizgalmasabbnak titulált honi gárda, a Zalaegerszeg, valamint az edzőt cserélő, de Mohácsi Mátét megtartó Nyíregyháza. Fókuszban a csapatok felkészülési időszaka, a játékoskeretek változásai, s az új idény reális célkitűzései!

Zalakerámia-ZTE KK

Érkezett: Lekli József (Alba), Kámán Tamás (ASE), Doug Plumb (USA), Czinger Zoltán (ASE), Velkey János (Vasas), Gerald Boston (Barton College - NCAA II.), Justin Safford (Andorra)

Maradt: Gáspár Dávid, Kovács Ádám, Puszta Dávid, Völgyi Péter (vezetőedző), Kerkai Ákos, Kertész Dániel, Koma Dániel

Távozott: Baki Gergely (ASE), Vertetics Ádám (Veszprém, B-csoport), Borszéki Csaba (?), Donald Copeland (BC Kijev), Dorenzo Hudson (Jena), Teo Simovic (?)

Várható kezdőcsapat: Boston - Plumb - Gáspár - Kámán - Safford

Az egyik leggyorsabban elkészülő keret a zalaegerszegieké volt, s a Völgyi Péter edzette társaság minden jel szerint tovább megy azon az egyben konszolidált, de tudatosan bátor úton, melyen a bajnoki cím utáni csődközeli állapotokat követően elindult a zalai klub. Azért láthatóan javultak a ZTE lehetőségei erre az évadra, s talán megcélozhatják a legjobb nyolcba kerülést is Gáspár Dávidék, már nem kimondottan csak a biztos bennmaradásra van kalibrálva ez az együttes.

Ennek nyomán bizony nehéz döntéseket kellet meghoznia az immáron Urbanics Pál által irányított klubvezetésnek, így végül távoznia kellett két ős-zalainak, Baki Gergelynek, valamint Vertetics Ádámnak. Mindkét saját nevelésű kosaras posztján fiatal, valóban tehetséges kosarasokkal rendelkezik az együttes, így érthető döntésnek látszik, hogy a két 1987-es születésű kosarasnak már nem volt maradása ennél az alakulatnál. A Copeland, Hudson, Simovic légióstrióból sem maradt senki, ahogy a szintén rutinos Borszéki Csaba szerződését sem hosszabbították meg.

Az érkezőknél ott van viszont a magyar bajnok Alba Fehérvár hasznos és megbízható centere, Lekli József, aki ugyan a tavalyi idényben Dzunics mesterrel való nézeteltérése miatt már nem kapott számottevő lehetőséget a rájátszásban, viszont a bajnokság korai szakaszaiban bizonyította, hogy képes egy élcsapatban is fontos kiegészítő szerepet ellátni - ennek nyomán nyáron a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Ha már említettük a fiatalokat, akkor a nyíregyházi nevelésű, de az utóbbi években Pakson pattogtató Czinger Zoltán személyében az egész mezőny legmagasabb játékosát, egy friss U20-as B-divíziós Európa-bajnoki bronzérmest is igazolt a ZTE, de a 215 centis centernek vélhetően még nem sok szerep jut ebben a frissített keretben. Viszont bőven kaphat játékperceket az a Kámán Tamás, aki karrierje során másodszor is úgy tér haza Zalaegerszegre, hogy nem túl jól sült el számára a más csapathoz való elszerződés és újra bizonyítani szeretné, hogy nem véletlenül volt ő hosszú éveken keresztül magyar válogatott. A 2010-es bajnokcsapat kapitánya egy jó rájátszás után érkezik vissza Paksról, úgyhogy nem szabad meglepődni, ha valóban jó idényt képes produkálni. Vélhetően hármas és négyes poszton is használják majd ebben a rotációban, ahol mögötte egy másik U20-as válogatott, a tavaly már zalai színekben igen hatékonyan és ponterősen játszó Kovács Ádám jöhet a padról.

Fiatal érkező még az egyes-kettes posztokon számításba vehető Velkey János, aki az U18-as válogatott vezére volt a nyári B-divíziós Eb-n, de fontos maradónak számít a szintén a periméter-sorhoz tartozó Gáspár Dávid is, aki az utóbbi három évadban már támadásban is az első opciók között volt, ám idény könnyen lehet, hogy neki némileg kevesebb labdája lesz és kisebb felelősség nyomja majd a vállait ebben a szerepkörben. Az ifjoncok közül meglesznek a játékpercei a Kovács Ádámhoz hasonlóan tavaly kellemes meglepetést jelentő Puszta Dávidnak is, a Kertész, Kerkai páros viszont inkább tartalék szerepkörben segítheti nevelőegyesületét, illetve szerezhet tapasztalatokat a következő szezonokra. A rutinos Koma Dániel is maradt, ő a megszokottnál több variációs lehetőséggel bíró felső sorban tehermentesítheti a Kámán, Safford, Lekli triót.

A rengeteg pozitívum után elérkeztünk a csapat azon részére, melyre (még) nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy erősebb lenne a tavalyinál, ez pedig a légiós-sor. A szakmai stáb gyorsan megtalálta, majd hosszú próbajáték után szerződtette a Gerald Boston, Doug Plumb, Justin Safford triót, melyre nem az a jellemző, mint a magyarországi légiósok többségére, azaz, hogy egyéni művészek és pontzsákok lennének, ők sokkal inkább a "jó melós" és a megbízható átlagot hozók sorába tartoznak az eddig látottak alapján, így ha mérkőzéseket kell majd eldönteni, talán lehetnek gondjai a gárdának, ám a csapategységet tekintve vélhetően sokak előtt jár majd az új ZTE, ahol igen pozitív csapatépítési szemléletet honosított meg Völgyi Péter - hasonlóan több korábbi csapatához. Érdekességként megemlíthető, hogy a klub szurkolók, illetve a média felé való kommunikációja is kiemelkedik a honi alakulatoké közül, s idén talán a pályán való eredményességben is megközelítheti a Göcsej Kupát megnyerő alakulat ezt a szintet.

Ami azt illeti, a felkészülés inkább pozitívumként emelhető ki a gárdánál, hiszen dacára annak, hogy a Horváth Zoltán Emléktornán nem nyert meccset a Zalaegerszeg, a 44., hazai rendezésű Göcsej Kupán a döntőben a Falco-t is legyőzte az akkor Kámán Tamást még nélkülöző alakulat, mely sokáig tudott szinte teljes csapattal edzeni, ami nagy előnyt jelenthet majd a bajnokság elején, hiszen tudjuk jól, hogy sok rivális csak az utolsó pillanatokban foglalta le légiósait, illetve sérülés miatti hiányzásokkal kellett megküzdenie rengeteg gárdának, ami azért itt nem volt annyira jellemző.

Összességében a ZTE reális céljaival kapcsolatban elmondható, hogy komolyabb sérüléshullám elkerülése esetén, illetve amennyiben a már most is látható egység fennmarad, úgy nem kell tartania a kieséstől a Völgyi-legénységnek, s ha nagyon kijön a lépés a társaságnak, akkor a legjobb nyolc közé kerülés sem csak álom lehet Kámánék számára, de borzasztóan sűrű lesz a mezőny a 7-12. helyek között, ha csak az eddig rendelkezésre álló információk alapján szeretnénk papírformát meghatározni.

 

Marso-Vagép Nyíregyházi KK

Érkezett: Jakab Péter (Szeged), Cseh György (Factum), Horváth Imre (vezetőedző), Derek Hall (Albright College - NCAA), Paul Jones (Western Washington), Dyricius Simms-Edwards (NCAA),

Maradt: Polyák László, Mohácsi Máté,

Távozott: Ferenczi Tamás (vezetőedző), Boldizsár Ferenc (DEAC - B-csoport), Mondzinger Márk (Nagykőrös - B-csoport), Anthony Nelson (Apollon Patras), Bennet Davis (Maccabi Netanya), Martins Bekis (Svit), Kaluha Csaba (DEAC - B-csoport)

Várható kezdőcsapat: Simms-Edwards - Jones - Mohácsi - Hall - Légiós

Kevésbé volt nyugodt nyara a Nyíregyházának, de összességében ennél a klubnál is elmondható, hogy a vártnál némileg pozitívabban alakult ez az időszak. A mérleg nyelve gyakorlatilag ott billent, hogy Mohácsi Mátét, a klub saját nevelésű, tavaly már valódi vezérré érő bedobóját meg tudta tartani a vezetőség, ráadásul a válogatottból kihagyott kosaras minden bizonnyal óriási bizonyítási vággyal veti majd bele magát a küzdelmekbe idén is, de mellette az U20-as B-divíziós Eb-n bronzérmet nyerő Polyák László is vélhetően tovább fejlődik az előttünk álló évadban, s most már neki is komolyabb feladatai lehetnek a csapaton belül. A rutinos Boldizsár Ferenc helyére jött a fiatal honosított négyes, Derek Hall, aki vezére valószínűleg nem lesz ennek a társaságnak, ám jó kiegészítőnek tűnik az eddigi felkészülési találkozók alapján. Két további kiegészítőember, Kaluha Csaba és Mondzinger Márk sem tagja már az NYKK-nak, de a Debrecenből érkező Cseh György és a már említett Hall, valamint a Szegedről visszatérő Jakab Péter a magyar (állampolgárok) tekintetében a távozók - érkezők mérlegét inkább az új arcok felé billenti. Előbbi ebben a szerkezetben sok lehetőséget kaphat és vélhetően fontos tagja is lesz a rotációnak.

A legérdekesebb váltás mégis a padon történt, hiszen Ferenczi Tamás egy belső nézeteltérés miatt már nem a Nyíregyháza vezetőedzője, eddigi segédje, Horváth Imre viszont megkapta a lehetőséget újra - annak ellenére, hogy eddig inkább beugró edzőként voltak eredményei, anno ugyanis a Debrecen és a Paks csapatát is féltávnál vette át, és juttatta döntőbe. Korábban már volt a szabolcsiak szakvezetője az U16-os válogatott után most az U16-as nemzeti együttest is trenírozó "Pipi", aki sokak szerint remek szakember és kiváló a másodedzői szerepkörben, ám fő hadvezérként eddig relatíve kevés eredményt tudott felmutatni és több helyen sem bizonyult jó pedagógusnak az adott csapatainál. Talán utolsó nagy lehetőségét kapja ebben a szerepkörben, s viszonylag fiatalon is nagy tapasztalata van már, így lehet rá esélye, hogy bizonyítson.

Nem lesz viszont könnyű dolga, hiszen hiába volt már meg mind a három légiós-jelöltje a gárdának, Dixon végül nem kellett a nyíregyháziaknak, s helyette új magasember után kell néznie az egyesületnek - úgy, hogy a hétvégén már rajtol az alapszakasz. A külföldieket illetően tavaly igen jó statisztikákat hoztak a csapat légiósai és a bennmaradást is könnyedén kivívta a gárda, ám jelenleg a legtöbben az NYKK-t jelölik meg kieső-jelöltnek ebben az egyértelműen erősödő, illetve egyre homogénebb alsóházzal rendelkező mezőnyben. Minden esélye megvan a bennmaradásra ennek a keretnek, de ehhez Simms-Edwards és Jones mellé kell találnia egy extra légióst centerbe a vezetőségnek, valamint kelleni fog a további markáns fejlődés a Mohácsi, Polyák párostól és nem utolsó sorban Horváth Imre mestertől a szoros mérkőzéseken jobb meccselés szükséges, mint amit eddigi vezetőedzői karrierje során felmutatott.

A felkészülési időszakot tekintve nagyon felemásra sikeredett a produkció, hiszen az Antonio Alexe Emléktornán még foghíjas csapattal nagyon gyenge teljesítményt nyújtott az NYKK, ám később alaposan feljavult a légiósokkal kiegészített szabolcsi alakulat és megmutatta, hogy kompetens tagja lehet az élvonalnak. Kisebb csoda lenne, ha a rájátszást meg tudná csípni a Nyíregyháza, de amennyiben minden összeáll a Sitku Ernőt már másodedzőként foglalkoztató alakulatnál, akkor a reális cél, azaz a bennmaradás teljesíthető a már említett kiegyenlítettség miatt. Fontos lenne egy jó rajtot elkapnia az NYKK-nak, de ehhez szükséges lenne a leendő harmadik légiós gyors beépítése is.

 

Kecskeméti KTE Kosárlabda Klub

Érkezett: Davorin Kuntics (Zeleznicar), Ivan Stefanovics (Oradea), Nikola Jovanovic

Maradt: Wittmann Krisztián, Mészáros Máté, Pongó Martin, Pongó Máté, Bencze Zoltán, Sztojan Ivkovics (vezetőedző), Marko Djeraszimovics, Kemal Karahodzsics, Hegedűs Gergely,

Távozott: Dénes Gábor (Sopron), Pavlovics Vuk (Szolnok U23 - B-csoport),

Várható kezdőcsapat: Kuntics - Wittmann - Djeraszimovics - Jovanovic - Bencze

Elképesztően nehéz reális képet adni arról, hogy a tavaly az A- helyett kényszerűségből a B-csoportban induló Kecskemét mire lehet képes újoncként ebben a nagyon kiegyenlített mezőnyben. Ehhez némi támpontot az adhat, hogy a másodosztályt veretlenül, nagy fölénnyel nyerő Ivkovics-legénység többé-kevésbé ugyanazokra a játékosokra épít, mint az utóbbi pár esztendőben. Ezen a fronton markáns változást csak a korábbi válogatott bedobó, Dénes Gábor Sopronba való távozása, valamint a Kuntics, Stefanovics, Jovanovics trió érkezése jelent. Utóbbiak mellett a maradó Djeraszimovics, Karahodzsics duóval együtt öt délszláv játékosa van a magyar szövetségi kapitányi teendők után nyáron Montenegróval az Európa-bajnokságot is megjáró Sztojan Ivkovicsnak. Egy délszláv-ajkú fiatalt viszont elvesztett a gárda, Pavlovics Vuk Szolnokra távozott ugyanis.

Itt ráadásul a fiatalokra igen komoly terhek hárulhatnak, hiszen a Pongó-fivérek, akik közül Martin a felnőtt válogatottban volt kerettag, míg Máté az U20-as nemzeti csapattal lett bronzérmes a B-divíziós Eb-n, valamint a tehetséges, de nem túl "tökös" Mészáros Máté minden bizonnyal bőven kapnak majd játékperceket és labdát is ebben a csapatban, a felkészülési időszakban mindannyian bizonyították is, hogy helyük van ennek a KTE-nek az aktív rotációjában. A nagy kérdőjel talán az utóbbi években érthetetlen módon leeresztő Bencze Zoltán teljesítménye és szerepe lehet, aki mellett Wittmann Krisztián egy kifejezetten jó válogatottbeli produkció után viheti a karmesteri pálcát a magyarok közül.

A külföldiek nem extra képességűek, de jól csapatba illeszthetők, Djeraszimovics és Jovanovics talán némileg kiemelkedik közülük, de ebben a formában gyakorlatilag csak annyit lehet mondani a Kecskemét lehetőségeiről, hogy nem bajnokesélyesek, nem kiesőjelöltek, a Top 8 közelébe juthatnak, s kis szerencsével a felsőházi szereplést is kiharcolhatják az alapszakasz folyamán. Az mindenképp Ivkovics mester számlájára írandó - pozitív értelemben -, hogy a felnőtt válogatottal ellentétben itt valóban érdemi fiatalítás történt az utóbbi években, melyben ráadásul következetességet is fel lehet fedezni, a külföldiek, illetve a honosítottak - bár összességében öten vannak - nem vesznek el egészségtelenül sok teret az ifjú magyar tehetségek elől és közben még úgymond eredmény elérésére is alkalmasnak tűnik a keret.