Magyar bajnoki rajt (3.): Ki jut a Top 4-be?

BC Körmend

Érkezett: Török Rolland (Jászberény), Zsarko Rakocsevics (BC Vienna), Horváth Balázs (szakmai igazgató, Jászberény), Devone Moore (James Madison University), Jeremy Fears (Enosi Kalathosfairisis Kavalas), E.J. Kusnyer (Kilsyth Cobras)

Maradt: Grebenár Péter, Kutasi Gergely, Farkas Attila, Fodor Gergely, Ferencz Csaba, Hencsey Tamás (vezetőedző), Sömenek Martin, Sonyák Béla

Távozott: Golomán György (USA), Ruják András (Sopron), Kyle Austin (Bawer Matera - Olaszország)

Várható kezdőcsapat: Moore – Fears - Ferencz – Török - Grebenár

Nehéz jelzőt találni a tavalyi idényt hatodik helyen befejező körmendiek szezonjára, hisz az idény folyamán többször megjárták a mennyet és a poklot egyaránt. 2012 nyár végén még ott lebegett az elmúlás veszélye is a piros-feketék feje felett, ám a szürke fellegek eloszlottak a vasi kosárfőváros egéről, indulhattak az NBI/A-csoportjában. A folytatásban aztán sérülések, nem beálló légiósok miatt nem alakult ki állandó keret náluk, ám az eredményességre nem lehetett panasz. Idegenben igaz nem szerepeltek jól, de az EuroChallengeben megszerezték első győzelmüket, majd saját pályáján győzték a Szolnokot és még az utolsó fordulóban volt némi esélyük, hogy továbbjussanak az első csoportkörből. A várakozásokat felülmúlva, ötödik helyen zárták az alapszakaszt, bejutottak felsőházba. A rájátszásban pedig már csak egyetlen légióssal – Kyle Austin - öt mérkőzésen át tartó küzdelemre késztették a későbbi ezüstérmest komolyan megszorongató Atomerőmű SE együttesét. Rendezve az anyagi kérdések javát, már jóval nyugodtabban vághattak neki 2013 nyarának a piros-feketék.

Rég nem tudhatott maga mögött csapatépítés szempontjából olyan nyugodt nyarat a Körmend, mint az idei. Két játékos távozott tőlük. Ruják András a régióbeli rivális Sopronhoz szerződött, míg a magyar kosárlabdázás legnagyobb tehetsége, a 17 éves Golomán György az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait, kosaras karrierjét.

Kettőjüket leszámítva a magyar mag együtt maradt. Hosszabbított Kutasi Gergely, Sonyák Béla, Kocsis Tamás, valamint a komoly változáson áteső Sömenek Martin is. A csapatkapitány Fodor Gergely, s elmúlt év legjobbja, Ferencz Csaba még a mögöttünk álló szezonban aláírta szerződéshosszabbítását. A felsoroltak közül érdemes megemlíteni, hogy nagy valószínűséggel Sonyákot többet láthatjuk majd pályán, mint az előző idényben, legalábbis erre utalnak az előszezonbeli mérkőzésen látottak. Fodor Gergely rutinjára nagy szükség van minden kritikus szituációban. A játék bármely eleméből hasznos tanáccsal, játékbeli segítségnyújtással tudja jobb teljesítményre sarkallni a társakat, összefogni a gárdát. A csapat vezére minden bizonnyal idén is a válogatott Ferencz Csaba lesz. Tavaly élete legjobb szezonját hozta le a vajkezű játékos, s a Körmend felgyorsuló játéka még több üres helyzetet, betörésre alkalmas folyosót teremthet neki. Nagy esély mutatkozik arra, hogy legalább megismételi tavalyi produkcióját, de akár felül is múlhatja azt.

Az érkezők sorát Horváth Balázssal kezdjük, aki Jászberényből tette át székhelyét Vas megyébe. Ő sportigazgatóként dolgozik a klubnál, s segíti Hencsey Tamást az ellenfelek feltérképezésében. Két amerikai hátvéd érkezett próbajátékra, s mindketten megfeleltek, véglegesítették szerződésüket. Három év után tölti be légiós a kezdő irányító posztját, méghozzá Devon Moore, aki első profi szezonját kezdi meg októberben. A JMU egyetem korábbi csillaga számára nem bizonyult egyszerűnek az átszokás az európai kosárlabdára, ám ahogy haladt egyre előrébb az előszezonban, úgy javult teljesítménye is. Gyors, jó passzolási, labdakezelési készséggel bíró játékos, ám a higgadtság, vezetői készség tekintetében van hova fejlődnie. Honfitársa, Jeremy Fears némi fizikális lemaradással küzdött, ám a szezon kezdetére felért a csapattársak mellé, komoly erőssége lehet a piros-feketéknek. A harmadik külföldit, a montenegrói Zsarko Rakocsevicset eddig még csak egyetlen találkozón próbálhatta ki Hencsey Tamás. Ugyanis a center egészségügyi problémákkal küzdött az elmúlt három hétben, többek közt kórházi ápolásra is szorult. Amíg harcképtelen, addig a minap igazolt Gregor Kolarevic helyettesíthette volna, aki hat ponttal mutatkozott be első és egyetlen találkozóján. Ugyanis kézsérülést szenvedett Fürstenfeldben, a Körmend pedig elköszönt tőle hétfő este. A nyár legnagyobb igazolásának sokan Török Rollandot tarják. A tavalyi szezon második felében, különösen a rájátszásban, a Jászberény együttesében már csak epizódszerep jutott a 23 éves magasembernek. A felkészülési találkozón meggyőző, harcos játékkal nyerte el a szurkolók bizalmát, nagy valószínűséggel beverekedte magát a kezdőcsapatba. Még kérdéses, hogy mi lesz a megszokottnál hosszabb időtartamú próbajátékát teljesítő EJ Kusnyer sorsa, a távoli dobásairól híres hátvéd még adós az egyenletes, ponterős teljesítménnyel.

Első felkészülési találkozójukat gond nélkül hozták a szerződés nélküli légiósokból verbuvált SMAA Team ellen. Ezt követte a már hagyományosnak számító SMAFC-cal szemben vívott találkozó, melyet szintén győzelemmel tudtak le. A Mogyorósy Szilárd Emléktornán folytatták jó sorozatukat, ugyanis veretlenül nyerték meg a hazai rendezésű kupát. Előbb a Fürstenfeldet, másnap a Paksot, a zárónapon pedig a Güssinget fektették két vállra.  A Göcsej Kupát két győzelemmel és egy vereséggel az ötödik helyen zárta az együttes. Hazai parketten kezdtek a Kaposvárral szemben, s pontgazdag találkozón maradtak alul. Alig 12 órával később kezdtek a MAFC ellen, ám ennek ellenére legyőzték a fővárosiakat. Az ötödik helyért bonyolított mérkőzésen pedig hosszabbítás után diadalmaskodtak a Sopron felett. Utolsó felkészülési találkozójukon egy pontos vereséget szenvedtek a Fürstenfeld Pantherstől, idegenben.

Az a tény, hogy a csapat magja egyben maradt az elmúlt szezon után, valamint, hogy Hencsey Tamás idén sokkal jobban koncentrálhat a taktikai elemek kidolgozására, a rotációs lehetőségek feltérképezésére növelheti a piros-feketék eredményességét. Jósolni nehéz, s jelen pillanatban még felesleges is, hisz az edzőmérkőzések nem tudják megmutatni az adott csapat tényleges erejét. Amennyiben a húzóemberek hozzák azt a teljesítményt, amit elvárnak tőlük, valamint a padról érkező játékosok plusz impulzusokat adnak a gárdának, akkor nem lesz meglepő, ha a táblázat első régiójában találjuk a Körmendet.

Az EuroChallenge kezdetével növekedhetnek majd a piros-feketékre háruló terhek. Novemberben kilenc mérkőzést játszanak majd, melyben lesz egy moszkvai túra, egy-egy ZTE és Falco elleni rangadó. Ennek ellenére abszolút nem reménytelen a továbbjutásuk. Igaz, ehhez az is szükségeltetik, hogy a sérülések elkerüljék őket. Ezen a téren jelenleg hadilábon állnak a szerencsével. Ám elég kiindulni a piros-feketék tavalyi szezonjából, hisz akkor, sokakat meglepve értek el sikereket.

 

Falco KC Szombathely

Érkezett: Szabó Miklós (Szolnok), Boban Tomic (Rogasca – szlovén), Chad Timberlake (Mitteldeutscher BC – német), Bakk Krisztián (Falco U18)

Maradt: Will Tamás, Simon László, Harazin Tamás, Váradi Benedek, Bognár Kristóf, Perl Zoltán, Zeljko Zagorac, Bencze Tamás (vezetőedző) 

Távozott: Kálmán László (Pápa), Tomiszlav Ivosev (Szolnok), Braniszlav Jancsikin (Kaposvár), Szanati Mátyás (Alba Fehérvár), Jarosevits Róbert (Pápa - B-csoport), Brian Stafford (?)

Várható kezdőcsapat: Tomic - Timberlake - Will - Zagorac - Szabó M.

Bencze Tamás együttese a tavalyi szezonban a vártnál hátrább végzett, a szombathelyiek a hetedik pozícióban fejezték be az évadot, amely nagyban köszönhető állandó légiós problémájuknak; idény közben jó pár külföldi játékos megfordult az Aréna Savaria öltözőiben (Micheal Fey, Jonathan Levy, Janou Rubin, Brian Stafford). Ez abszolút nem (volt) jellemző a klubra, hiszen Gráczer Györgyék csapatépítését a folytonosság határozta meg.

Idén biztosak lehetünk benne, hogy erre az útra próbálnak visszatérni Szombathelyen, ugyanis az ország jelenlegi legmodernebb elveket követő kosárlabda edzője (kispadépítés, szerepjátékosok használata, megfelelő pszichológia alkalmazása), Bencze Tamás munkáját sok tavalyi játékos és egy régi-új légiós is segíteni fogja.

A 2013/2014-es szezon előtt komoly vérfrissítésen esett át a Falco KC Szombathely gárdája: a legnagyobb változás egyértelműen a szombathelyi ikon, Kálmán László távozása volt. Furcsa lesz megszokni, hogy 21 NB I-es (!) szezon után a vasiak kezdő ötöse már nem Kálmán nevével kezdődik majd az idénynyitón. Ezzel együtt a sárga-feketék csapatkapitányi posztja is megüresedett, ám napokkal ezelőtt kiderült, hogy e feladattal a tavaly remek szezont futó triplagyáros, mára a magát masszív kezdőemberré kinövő, 26 éves bedobót, Will Tamást bízták meg, akinek jó performanszára idén is nagy szüksége lesz az egyletnek.  

Ám Bencze Tamásnak nem lehetett egyszerű dolga megtalálni a szombathelyi legenda megfelelő utódját: potenciált a szlovén, több utánpótlás válogatottban is pallérozódó Boban Tomicban látta meg, aki a Rogesca (szlovén) együttesétől tette át székhelyét a „vasi fővárosba”. A felkészülési mérkőzéseken látottak alapján úgy tűnik jó választásnak bizonyult a 2010-es NBA drafton is próbálkozó játékos, aki nagy kihívásnak tekinti a rá bízott feladatot, vagyis Kálmán László helyettesítését. Tomic kitűnően irányította a gárdát, remek egyéni villanásokkal is megkedveltette magát a nagyérdeművel. A további két légiós kiválasztásában sem okozott csalódást a vezetőedző, sikerült maradásra bírni az elmúlt szezonban csatlakozó, konstans, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, vezéregyéniséggé előlépő Zeljko Zagoracot. Mint ismeretes, a tapasztalt 32 éves szlovén erőcsatár-center nemcsak a palánk alatt veszélyes, a triplavonalon túlról is szép számmal érkeztek tőle a pontok. Az „utolsó pillanatokban” - a szombathelyi szimpatizánsok nagy örömére - visszatért az a Chad Timberlake, aki a 2011/2012-es szezon ezüstérmes gárdájában extrát nyújtott, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az adott év meglepetéscsapata lett a Falco. Gyorsaságával, atletikus megmozdulásaival látványban sem okozott csalódást, nehéz feladat olyan védőt találni rá, aki teljesen ki tudja kapcsolni a játékból.

A palánk alatt is tovább erősödött a csapat (Zagorac és Harazin mellé), a tavalyi ezüstérmestől érkező, a válogatottban is megforduló ötös posztos játékos, Szabó Miklós is sárga-fekete mezben fog pályára lépni a 2013/2014-es idényben, aki az Eurochallenge-ben és az Adria Ligában szerzett tapasztalataival is segítheti új együttesét.

A szombathelyiek idei csapatát a tapasztalt játékosok és a fiatal tehetségek egyvelege alkotja, egészen egyedülálló módon 7 (!) 18 éves kosárlabdázó is lehetőséget kaphat Bencze mestertől – a klub a 2012/2013-as bajnoki évben is nagy hangsúlyt fektetett a fiatal játékosok felnőtt csapatba való beépítésére, három fiatal játékossal már tavaly is találkozhattunk, most viszont Váradi Benedek, Perl Zoltán és Bognár Kristóf mellett Bakk Krisztián is bizonyíthat, utóbbi már tavaly is lehetőséget kapott volna, ám térdsérülése, majd egész éves rehabilitációja ezt megakadályozta. (Továbbá amatőr szerződéssel rendelkezik Bazsó Brúnó, Simon Kristóf és Hódi Patrik is.)  Váradi Benedek legemlékezetesebb mérkőzése a Kaposvár elleni Kupa meccs volt, ahol 18/12 ponttal – mindezt úgy, hogy egy mezőnydobást hibázott (8-ből 7) – zárt (legjobb teljesítménye felnőtt karrierjében), ezzel is mutatva, hogy Szombathelyen folyik az ország (egyik) legjobb utánpótlás képzése. Az ifjabbik Váradi a nyár folyamán térdműtéten esett át; még nem lehet ott a héten kezdődő bajnoki rajton, visszatérését november környékére saccolják. Perl Zoltánt korosztályában a legjobbak közt tartják számon, a három poszton is bevethető tehetség kvalitásait tükrözi, hogy már a szerb patinás együttes, a Partizán Belgrád is többször invitálta próbajátékra. A 195 cm magas ifjonc gyorsaságára is építkezhet a Falco, remekül bontja meg a felállt védelmet illetve jó százalékkal értékesíti dobásait. Bognár Kristóf is több látványos megmozdulásával vetette már észre magát, bizakodva várhat több játékidőre, ahol tovább mélyítheti tálentumát.

A „szerepjátékosok” mellett sem lehet szó nélkül elmenni, hiszen fontos szerepük akad: Simon László és Harazin Tamás is számos alkalommal lépett már elő nyerőemberré, sok esetben végzik el a „piszkos munkát”. A kezdő5-ös nagyon erősnek tűnik, de a padról érkezőkkel is komolyan kell számolni.

A felkészülés döcögősen kezdődött, habár az ügynökségek által összeállított, amerikai légiósokból álló csapatot (SMAA Team USA) végül 15 ponttal legyőzték Zagoracék (96-81), ám utána egy kiadós vereségbe futottak bele Willék Komárnóban (100-80). Néhány nappal később azonban a sárga-feketék visszavágtak a szlovákoknak, akkor a Zagorac-Timberlake fémjelezte alakulat aratott 20 pontos diadalt, ahol különösen a támadó játék adott bizakodásra okot (97-77). A lendület megmaradt a Göcsej Kupára is, ahol Bencze Tamás legényei beverekedték magukat a döntőbe – a Sopronon és a Güssingen vezetett az út -, de ott a zalai gárda felülkerekedett rajtuk, meg kellett elégedniük a második helyezéssel. Azóta azonban sikerült visszavágniuk, a IV. Horváth Zoltán emléktornán nagyarányú győzelemnek örülhettek, ahol a ZTE csapata mellett a Paks és az Oberwart együttese is fejet hajtott, ezzel elérték, hogy továbbra is Szombathelyen maradjon a Horváth Zoltán Emléktornán nyerhető trófea.

A vasiaknál a kitűzött cél idén a nyolcba kerülés lesz, amely reális, megvalósítható a sok fiatal, ám de rátermett játékos beépítésével, még ha ez ellentmondásos is lehet az eredményességgel. Az viszont, hogy ez hányadik pozíciót jelent, már jóval nehezebb kérdés. Sok múlik azon, hogy Tomic mennyire tudja helyettesíteni Kálmánt, - ám ahogy említettük - a felkészülési összecsapásokon mutatott játéka alapján számíthatnak hatékony munkájára. A 2013/2014-es szezonban nagy valószínűséggel nem kell aggódni a légiós-kérdésen sem, Zagorac és Timberlake is sikeresen letette már névjegyét. A magyar magra is komoly terhek hárulnak, ám ezzel együtt is a Falco idén érdekes, üde színfoltja lehet a magyar bajnokságnak!

 

Fortress Jászberény

Érkezett: Brane Savic (Saint-Brieuc Basket), Lázár László (Nagyvárad), Nik Raivio (Jamtland), Nebojsa Dukics (Szeged)

Maradt: Soós, Gábor, Rastko Dramicsanyin, Milos Markovics, Horti Bálint, Földi Sándor (vezetőedző), Szögi Ádám, Dejan Mladenovics, Varga István, Halmai Gábor (másodedző)

Távozott: Miljan Rakics (Szolnok), Szabó Péter (MBK Rieker Komarno), Török Rolland (Körmend), Madár András (?),

Várható kezdőcsapat: Savic - Raivio – Markovics/Soós – Dramicsanyin/Horti – Dukics.

A Jászberény 3 hazai meccsel kezdi a 2013/2014-es bajnokságot (érkezik a Körmend, a Nyíregyháza és a Szombathely), ami nem kis előny, főleg, hogy közülük ketten elég hosszú utat tesznek meg a Bercsényi úti csarnokig – ugyanakkor lelki teher is lehet ez a berényieknek és edzőjüknek, hiszen elvárják tőlük, a tavalyi ötödik helyezettől, hogy jól rajtoljon, s ha még ehhez az első három alkalommal otthoni környezet is dukál, biztosan magasan lesz a léc. Főleg, hogy a sorozatban harmadik élvonalbeli szezonját kezdő JKSE már nemzetközi kupás résztvevő, tehát nem kispályázik… Ugyanakkor nehéz a helyzet, ha azt vesszük, hogy Dramicsanyin még nem egészséges a nyári sérülése után, ráadásul nem tudni hány légiósból lehet időközben magyar (is)… Ami tény, jelenleg még túl sok a külföldi a keretben (Savic, Markovics, Raivio, Dramicsanyin, Dukics), hiszen egyszerre a szabályok értelmében 3 nem magyar nevezhető a honi összecsapásokra.

Ugyanakkor elmondható, hogy egyelőre folyamatosan lépked előre Nagy József klubelnök egyesülete. Első élvonalbeli szezonjában még éppen csak bent maradt a csapat az „A” csoportban, a másodikban aztán remek alapszakaszt követően a rájátszásban is elérte a kitűzött célt, s ahhoz sem kellett volna sok, hogy négy közé jusson a Földi Sándor vezette alakulat. A most rajtoló idényben még nem tudni, hogy mire lesz képes a JKSE, de egy újabb lépést már tett előre, hiszen nevezett az Eurochallenge nemzetközi sorozatba. Itt török, orosz és szlovén bajnok ellenfelekkel találkoznak, ami nagy feladatnak ígérkezik számukra.

Ami a további bajnoki meccseket illeti, lesz egy pikáns párosítás rögtön a negyedik körben, hiszen annál a Kaposvárnál játszik először idegenben a JKSE, amelyik az előző idényben csak nagy csatában verte ki Mladenovicsékat a versenyből, s jutott a legjobb négy közé. Az említett 2012/2013-as szezonban érdekes módon egyszer nyert a Jászberény Kaposváron, még az alapszakaszban, de otthon előtte kikapott Spicáéktól (1-1), aztán a középszakaszban, illetve az 1-8. helyekért folytatott küzdelemben mindig a hazai alakulat diadalmaskodott ebben a párosításban, pedig jó párszor összefutott a két egylet. Vagyis nagy általánosságban mindig a hazaiak örültek a lefújás végén.

A Jászberénnyel kapcsolatban érdekesség, hogy fokozatosan alakulgat a klub maga is, nem csak az élcsapat. Szakmai vonalon Földi Sándor (Sutyi bá’) immáron teljesen átvette az irányítást, és az egykori vezetőedző, aztán tavaly másodedző Horváth Balázs időközben áttette székhelyét Körmendre, ahol a Vas megyeieket segíti tovább. A segédtréner pedig az utánpótlásban is tevékenykedő Halmai Gábor lett. Ami a szurkolókat illeti, a már az elején is lelkes és szervezett jászberényi drukkerek egyre inkább együtt élnek kedvenceikkel, ami rendkívül fontos a mai kosaras világban, s mostanra náluk tökéletesen érvényesült az az elv, hogy ha otthon játszik a JKSE, akkor az őket buzdító szimpatizánsok a hatodik embert jelentik egy-egy magas hőfokú derbin. A csarnok még mindig nem túl nagy (annak idején bő 600 fős férőhellyel kezdett bele az „A” csoportba a Jászberény), de szépül, bővül. Ami pedig a vállalt feladatokat illeti, nos idén már nem csak a magyarországi legjobbak ellen próbálhatják ki ismét magukat a JKSE kosarasai, hanem az európai porondra is fellépnek, ami újabb impulzust adhat az ottani kosárlabda közegnek.

A felkészülés viszont nem nevezhető igazán sikeresnek, ha csak a számokat nézzük. Amikor csupán egy ponttal kaptak ki a Nagyváradtól Hortiék, majd nagy meglepetésre ugyanennyivel jobbnak bizonyultak a Szolnoknál, ráadásul idegenben, még úgy tűnt, hogy korán összeérhet a keret. Ezt követően azonban nem jöttek az eredmények, bár tény az is, hogy edzőmeccseken nem az a fő szempont, hanem a játékrendszer kialakulása, a kosarasok közötti kapcsolat megteremtése. Ráadásul az ellenfelek elég jó csapatok voltak, mind az osztrák, mind a román bajnokság – többnyire – élgárdái ellen ki lehet kapni néhány ponttal.

A JKSE előkészületi meccsei a 2013/2014-es idényre (időrendben visszafelé, a legfelső a legutóbbi meccsük):

UBSC Raiffeisen Graz - Fortress Jászberény 86-80

WBC Raiffeisen Wels - Jászberényi KSE  88-70

Oberwart - Jászberény 77-67

Kolozsvár - Jászberény 84-75

Jászberény - Temesvár 69-78

Tamis Pancevo- Jászberény 56-75

Szolnok - Jászberény 71-72

Jászberény - Nagyvárad 84-85

A Jászberény játékosai közül a csapatkapitány, s immár harmadik idényét a klubnál kezdő Rasztko Dramicsanyin az, aki izomsérülésből épül fel (ő nem is játszott minden felkészülési mérkőzésen), s mivel az ő játéka kulcsfontosságú volt az eddigi szezonok során is, nyilván várják, hogy teljes értékű legyen a bajnoki rajtra. Bár lehet, hogy őt még nem fogják erőltetni az első tétmérkőzés(ek)en.

Egyébként a közösség szempontjából nézve mentálisan is lényeges lehet, hogy két légiós a tavalyiak közül maradt (Dramicsanyin és Markovics), ami nem feltétlenül jellemző a magyar NB I-re. Ráadásul akik melléjük érkeztek, ők is tökéletesen ismerik a magyarországi viszonyokat, a játékvezetői felfogást, az itteni környezetet, hiszen Savic hosszú éveken át irányított Nyíregyházán, majd rövidebb ideig Debrecenben, Raivio pedig a Kaposvár nyerőembere volt a kettővel ezelőtti idényben.

Azt lehet tehát mondani, hogy jól összeválogatott kerettel rendelkezik a JKSE, amelyben azonban egyelőre vélhetően az okozhat nagy fejfájást Földi Sándornak, hogy a túl sok külföldiből kiket hagyjon ki addig, amíg nem történik meg a honosításuk

A tavalyi sikercsapathoz képest egyébként, ha posztok szerint vesszük, irányítóban érdekes lesz miként pótolja Brane Savic a Szolnokra távozó Rakicsot, hiszen bár rutinos és ponterős karmesterről van szó, de más a játékstílusa teljesen a két embernek. Nik Raivio ugyanakkor óriási erősítés lesz, ez borítékolható. Ha őt jól használják, olyan energiabomba kerül a gépezetbe, amely nagyban növeli a JKSE győzelmi esélyeit, ráadásul kimondottan nagy konkurenciát jelent Raivio a tavalyról megmaradó Milos Markovicsnak (bár nem teljesen ugyanaz a posztjuk), illetve Soós Gábornak. Na, meg ne feledjük, hogy itthonra is, de a nemzetközi porondra meg főleg kell a bő rotáció. Ami a magas posztokat illeti, Djikanovics és Török elment, ám azzal, hogy Dramicsanyin maradt, ahogyan mellette a hasznos Horti Bálint is, ráadásul érkezett Szegedről a komoly tudású Dukics, illetve Nagyváradról Lázár, gyaníthatóan nem lesz gond centerben – bár egy leheletnyivel talán húzósabb lesz ennek a szekciónak a dolga idén, mint az előző szezonban volt (főleg, ha sérülések jönnek közbe). Inkább a mezőnyemberek között lesz nagyobb merítése Sutyi bának, hiszen a fentebb felsoroltak mellett Szögi és Mladenovics is bármikor bevethető, sőt, nyerő húzás lehet, néhány ifjonc pedig lehetőséget kap a bizonyításra.

Összességében véve ahogyan a mondás tartja, a nőt megtartani nehezebb, mint megszerezni, vagyis a JKSE 2013/2014-es idénye lesz az eddigi legnehezebb az „A” csoportban, ez biztos. Az első szezonban a bent maradással csak azért volt gondja, mert rutintalan volt az élvonalban. Tavaly aztán erre egy nagy lapáttal tett rá a Jászberény, s talán kijelenthető az is, hogy egy ideig nem hitte el senki, hogy messzire elérhet a jászsági gárda, s többek között ezt kihasználva sikerült ilyen remek bajnokságot teljesítenie a Földi-legénységnek. Most azonban már figyelni fog rájuk minden ellenfél, ráadásul a berényiek koncentrációja több felé oszlik, hiszen bejött a képbe a nemzetközi versenysorozat (EC) is. Emellett az elvárások gyaníthatóan nem csökkentek (magasan a léc). Így együtt nézve a dolgokat nem túlzás kijelenteni, hogy a Fortress Jászberény akár bukhat is ebben a szezonban, meg akár valami nagyon szépet is alkothat. Sok minden múlhat a rajton, ami megalapozza az idény hangulatát, folytatását.