Magyar bajnoki rajt (4.): Az elődöntők vesztesei

Atomerőmű SE

Érkezett: Medve Máté (Factum), Dzunics Braniszlav (vezetőedző, Alba), Szabó Zsolt (Alba), Baki Gergely (ZTE), Jarrod Jones (Alba Fehérvár), Deonta Vaughn (Polpharma), Durrell Summers (Idaho State)

Maradt: Tóth Ádám, Kovács Ákos, Körtélyesi Gergely, Eilingsfeld János, Kerpel-Fronius Balázs, Illés Máté, Antóni Csanád, Baki Sándor

Távozott: Vojvoda Dávid (Szolnok), Kámán Tamás (ZTE), Jonathan Levy (Szeged), Steven Idlet (Dzukija Alytus), Lorenzo Williams (Ventspils), Czinger Zoltán (ZTE)

Várható kezdőcsapat: Vaughn - Summers - Körtélyesi - Szabó Zs. - Tóth

Hogy sikeres volt-e az ASE legutóbbi szezonja? Ez egy érdekes kérdés, attól függ ugyanis, hogy honnan nézzük. A Szolnokot idény előtt mindenki favoritnak tartotta, az Albát pedig szezon közben. Ehhez képest az említett két csapa mögött begyűjtött harmadik hely sikernek tekinthető, hisz megfelelt az előzetes várakozásoknak. Azonban ha azt nézzük, hogy egy, azaz egy bedobott büntetőn múlott a piros-kékek bajnoki döntője, akkor lehet bennük hiányérzet bőven. Hiszen ott volt a kezükben a siker, 10 ponttal vezettek a harmadik negyed végén a Tiszaligetben, ám a 12 kihagyott büntető megbosszulta magát, a pedig Szolnok vérszemet kapott, és megfordította a meccset. Aki ott volt, soha nem feledi Vojvoda, Zo Williams, és a többiek csalódottságát.

De ez már a múlt. Pakson ismét megrázták magukat, és úgy döntöttek, újra nekimennek annak az ötödik bajnoki címnek. A hajszál híján sikeredzővé avanzsáló, szezon közben a másodedzői székből a kormány mögé ülő Schmidt Béla visszatért a korábbi munkakörébe, a vezetőedzői posztot pedig a Paksot korábban egyszer már egyszer bajnoki címig vezető, tavaly az Albacomppal diadalmaskodó Braniszlav Dzunics kapta meg. Az atomvárosiak szándéknyilatkozatot tettek Zo Williams és Vojvoda Dávid megtartására is, ám ilyen-olyan okok miatt egyikük megtartása sem jött össze. Előbbi hosszas tárgyalássorozat után inkább a lett bajnokságban szereplő Ventspils csapatás választotta, akiknek két éve az EC-ben két meccsen összesen 40 pontot rámolt be, és akik minden bizonnyal már akkor felírták a nevét a noteszükbe. Vojvoda esete még érdekesebb volt, ő élő szerződéssel rendelkezett Pakson, ám a hazai szinten kiemelkedő anyagi lehetőségekkel rendelkező Szolnoki Olaj gárdája úgy döntött, hogy rá van szükségük, a válogatott bedobó pedig kapott az alkalmon, hogy az Adria ligában bizonyíthat, és a korábban többször kinyilatkoztatott maradási szándék ellenére a piros-feketéket választotta.
Távozott továbbá a csapat másik két légiósa, Jonathan Levy (Szeged) és Steven Idlet (Litvánia) is, valamit Kámán Tamás, aki visszatért nevelőegyesületéhez, a Zalaegerszeghez, oldalán a paksiak utánpótlás-válogatott centerével, Czinger Zoltánnal.

Ami a maradókat illeti, sikerült megtartani a jelenleg is válogatott Tóth Ádámot, a korábbi válogatott Körtélyesi Gergelyt, a nyáron egy darabig a válogatottal készülő Kerpel-Fronius Balázst, a tavaly már időnként húzóemberként szereplő Kovács Ákost és Eilingsfeld Jánost. Továbbra is a felnőttekkel készül Illés Máté, Antóni Csanád és Baki Sándor, akik már tavaly is a keret tagjai voltak.

Ha már úgy alakult, hogy több kulcsembert sem tudtak megtartani, nem estek kétségbe Pakson, hanem nekiláttak a pótlásuknak. Dzunics mestert hamar követte egyik bevált, ám ezen a szinten eddig még nem sokat bizonyított embere, Medve Máté, aki előtt itt a lehetőség, hogy megmutassa, nem érdemtelenül bízik benne edzője. Nem sokkal később csatlakozott hozzá két tavalyi csapattársa, az egyaránt húzóemberként szereplő Szabó Zsolt és Jarrod Jones is. Nem sokkal később a Zalaegerszegen feleslegessé váló Baki Gergely is Paksra költözött, majd beindult a légiós-keringő. Hosszabb-rövidebb ideig Anthony Miles, Jay Wisseh és Jeremy Green is próbálkozott, hogy szerződést kapjon, majd az utolsó pillanatban, pár nappal a rajt előtt egyszer csak befutott a két véglegesnek tűnő légiós: az irányító Deonta Vaughn és a bedobó Durrell Summers. Hogy beválnak-e, azt majd az idő megválaszolja, ám az elég beszédes, hogy míg a másik három játékos próbajátékra érkezett, az említett két úriembert egyből leszerződtette az ASE.

Ami szerkezetet illeti, Vaughn érkezésével és Kovács Ákos töretlen ütemű fejlődésével igen jó kis párosa alakult ki az irányítóposzton az ASE-nak. Szerencsére két különböző típusú irányítóról van szó, hiszen míg Kovács elsősorban a pontszerzésben jeleskedik (bár az irányítójátéka is sokat javult az elmúlt időszakban), addig Vaughn várhatóan a csapat mozgatásában és a társak kiszolgálásában vállal nagy szerepet. Fizikailag is ég és föld a két játékos, Kovács ugyanis egy - főként a sebességét kihasználó - villámléptű, ám kissé vékony játékos, aki kevésbé bírja a fizikai kontaktusokat, Vaughn azonban a megfigyelők szerint elég masszív játékosnak tűnik, aki nem fog tétovázni, hogy bemenjen-e a darálóba. Illés Máté a harmadik számú irányító, akinek elsősorban koncentrációban kell javulnia, mert a játék töbi elemében már nagyjából rendben lenne, de ezen a téren még van hova fejlődnie, hogy komolyan lehessen vele számolni.

A másik hátvédposzton egyértelműen a frissen igazolt Summers lesz a húzónév, neki kell védekezésben és támadásban a csapat egyik vezérének lennie. Mögötte a már említett Medve Máté, és Kerpel-Fronius vár bevetésre. Fiatal, potenciállal teli játékosok, akiknél eljött a bizonyítás ideje! Két teljesen különböző stílusú játékosról van szó, Medve ugyanis inkább a testi erejét szereti kihasználni, és a betöréseket erőltetni, addig Kerpel-Fronius inkább távoli dobásokkal operál, illetve az indításoknál lehet szerepe. Antóni Csanád is ezen a poszton vethető be, ám ő még egyelőre inkább a légkört szokja, és próbál fizikailag felkészülni az A-csoportra, elsősorban sebességben.

Hármas poszton Körtélyesi Gergely fog kezdeni, aki számára ez a szezon vízválasztó lesz. Egyszer már dolgozott együtt Dzunics edzővel, és bár anno az ő kérésére került Paksra, az a közös időszak nem sült el a legjobban. Azóta azonban sokat komolyodott és erősödött a paksiak „Körtéje”, főleg fejben. Immáron gyakorló apaként éli mindennapjait, és ez a kiegyensúlyozottság a játékán is meglátszik. Még mindig kiemelkedő védőnek számít a magyar bajnokságban, és a piros-kék hívek bíznak benne, hogy a sérülések is elkerülik. A cseréje az Egerszegről megszerzett Baki, aki kis túlzással vegetált az elmúlt 7-8 évben, ugyanis azt az átlagos teljesítményt, amit hozott, már 17-18 évesen is le tudta tenni az asztalra, amikor az egyik legnagyobb hazai tehetségnek tartották. A környezetváltozás talán jót tesz neki, és visszatalál arra az útra, ahonnan egykor elindult. Mindenesetre az atomvárosban bíznak benne, különben nem szerződtették volna. ráadásul 17 évesen, mikor berobban, Dzunics mesternél kapott először lehetőséget, gondolom az mindkettőjük számára sokat nyomott a latba. A másik Baki, a saját nevelésű Baki Sándor is ezen a poszton szerepel, ám nála is inkább a tapasztalatszerzés és az erősödés lehet a cél erre az idényre. Körtélyesi kiesésével, vagy esetleges gyengébb formájával ezen a poszton lehetnek gondjai az ASE-nak, így nem lennék meglepve, ha Summers is fontos perceket kapna itt.

A palánk alatt négy igen komoly játékosa is van az ASE-nak, talán itt állnak a legjobban. Négyes poszton valószínűleg Szabó Zsolt fog kezdeni, ám az is előfordulhat, hogy Jones kap lehetőséget, Tóth Ádámmal párban, de az előszezonban remeklő Eilingsfeld is ott van még a padon. Igazából Szabó és tóth posztja kötött csak, ám a „két Jones” egyaránt bevethető centerként és erőcsatárként is, így ember legyen a talpán az az edző, aki felkészíti csapatát az ASE palánk alatti rotációja ellen. Érdekes elegyet alkot ez a négy játékos, sok variációs lehetőséggel.  Szabó és Jones remek kézzel megáldott játékosok, akiket egy másodpercre sem lehet őrizet nélkül hagyni, mert azonnal tüzelnek. Tóth és Eilingsfeld pedig erőszakos, fizikailag a hazai mezőnyből kiemelkedő centerek, akik komoly rendet tudnak vágni a palánk alatt.

Az már most látható, hogy hajtós, fiatal csapatot raktak össze az atomvárosban, akik felszaggatják majd a parkettát. A legidősebb játékosuk a csapatkapitány Körtélyesi, a maga 30 évével, majd Vaughn jön 27-tel. Eből kifolyólag sok múlik majd az irányító higgadtságán, illetve azon, hogy vezére tud-e lenni majd a csapatának. Az erőnléttel nem lesz gond, ez szinte biztos, Dzunics csapatai ugyanis rendre szétfutják ellenfeleiket. A keret tagjai fiatalok, és elvileg nem sérülékenyek, így bírniuk kell a terhelést.

Hogy mire lehet elég ez a keret az idén? Nehéz megmondani. A Szolnok még tovább erősödött, számukra borítékolható a döntős szereplés, ám az Albacomp várható gyengülésével a finálé fennmaradó helyéért igen komoly tülekedés várható. A Jászberény, Sopron, a Körmend, a Falco, és a Kaposvár is oda jár tart, de természetesen az Alba is az esélyesek közé tartozik, illetve más csapatok is okozhatnak meglepetést. Jó bajnokságnak ígérkezik ez, megjósolhatatlan végeredménnyel.

 

Kaposvári KK

Érkezett: Fodor Márton (Szolnok), Braniszlav Jancsikin (Szombathely), Louis Hinnant (csapat nélkül), Milos Pesics (Nagyvárad), Hrvoje Puljko (Cibona Zagreb)

Maradt: Hendlein Roland, Dávid Gergely, Kiss Kornél, Kovács Soma, Benke Szilárd, Papp Péter, Fekete Ádám (vezetőedző),

Távozott: Marko Spica (Antwerp), Szőke Balázs (visszavonult), Drahos Gábor (Hódmezővásárhely), Bíró Bence (?), Fonai Richárd (?), Cristopher Dunn (CSU Asesoft Ploiesti), Kyle Swanston (Affrico Basket Firenze)

Várható kezdőcsapat: Hinnant - Fodor - Puljko - Hendlein - Pesics

A Kaposvár tavaly az egész mezőny talán legkellemesebb meglepetését nyújtva, végig kiegyensúlyozott játékot mutatva jutott be a legjobb négy közé a bajnokságban. A Dunn-Swanston-Spica légióstrió erejéhez egyedül a fehérvári Moore-Wood.Jones hármasé volt volt hasonlítható. Dunn remekül szervezte a játékot, és a pontokkal sem maradt adós, Swanston kíméletlenül ágyúzott a triplavonalon túlról, Spica pedig rendületlenül szedegette a lepattanókat, és okos centerjátékával szorgosan gyűjtögette a pontokat is. Hárman együtt 61 pontot, 17 lepattanót és 9 gólpasszt tettek be a közösbe meccsenként, ami egészen kiemelkedő adat.  Ezek után nem okozott meglepetést, hogy a klub mindhárom játékos megtartására szándéknyilatkozatot tett. És pont így az sem okozott meglepetést, hogy a szurkolók legnagyobb bánatára egyiküket sem sikerült Somogy megyében tartani egy ilyen remekül sikerült szezon után. Távozott még a rendre a kezdőcsapatban szerepet kapó, és a rutinjával nagyon sokat segítő Drahos Gábor, valamint visszavonult az egy évtizeddel ezelőtt elnyert bajnoki címek idején ikonná váló Szőke "Szikó" Balázs is.

Sikerült viszont megtartani azt a Hendlein Rolandot, aki a fehérvári kitérő után ismét magára talált, és a légiósok mellett komoly szerepet játszott a sikerekben. Pontot dobott, pattanózott, védekezett. Egy szóval úgy játszott, ahogy azt elvárták tőle. Rajta kívül a sok éve megbízható kiegészítőemberként szereplő Kiss Kornél és Dávid Gergely is itt maradt, valamint a fiatal Kovács Soma-Benke Szilárd-Papp Péter hármas is a maradás mellett döntött.

Ami az érkezőket illeti, a magyar játékosoknál nem gyengült a gárda, hiszen a Drahos-Szőke duó helyére érkező Fodor-Jancsikin páros mindenképp megfelelő pótlásnak tűnik. Persze csak abban az esetben, ha Jancsikin egészséges marad, ami pedig nem volt rá jellemző az elmúlt években. Irányító posztra a Zalaegerszeggel korábban bajnokságot nyert, ám egy éve egy meccset sem játszó Louis Hinnant érkezett, akinek a szerepeltetése igen nagy lutri. El is gondolkodtak a menesztésén a felkészülési időszakban, ám végül úgy döntöttek, hogy megadják neki a lehetőséget a bizonyításra. Bedobó és center posztra két amerikai játékost néztek ki a kaposvári vezetők, majd némi próbajáték után inkább lecserélték őket két rutinos délszlávra. A hármas poszton játszó Hrvoje Puljko több horvát csapatot is megjárt korábban, bajnoki címe is van, most pedig a nagy múltú, ám kevésbé fényes jelenű Cibona Zagreb csapatától tette át a székhelyét Somogyba. Centerposztra Milos Pesics érkezett, aki ugyan csak igen erős jóindulattal tekinthető centernek, ugyanis inkább négyes poszton érzi jól magát, ám ott nagyon. Igazi minden hájjal megkent, jó kezű játékosról van szó, aki ugyan a pattanózásban nem fog élen járni (erre ott lesz mellette Hendlein), ám a játék egyéb területein sokat hozzá fog majd tenni.

Az tejesen egyértelmű, hogy tavaly igencsak magasra tette a lécet a Kaposvár, amelyet nehéz lesz megugrani. Amennyiben Hinnant visszanyeri bajnoki formáját, és a két délszláv játékos is azt hozza, amit elvárnak tőle, akkor ez egy kellemes, jó elegy lehet, amely komoly célokért is küzdhet. Hinnant, Hendlein és Jancsikin sérülékenysége azonban komoly rizikófaktort hordoz magában, előbbi kettő hosszabb időtartamú kiesése akár a szezonjába is kerülhet a Kaposvárnak.