Messziről jött hősök - Jermaine Thomas

3 szezont töltött Magyarországon, ez idő alatt 3 csapatban játszott (Dombóvár, MAFC, Körmend), 1-1 magyar bajnoki ezüsttel és bronzzal, valamint egy magyar kupa bronzzal gazdagodott. Gyors, jó fizikai adottságokkal rendelkező, hatékonyan dobó irányító, aki szívósságával és alázatos játékával közönségkedvenccé vált Körmenden, ahova a szurkolók túlzás nélkül állítható, hogy mindig visszavárják...

Jermaine Thomas-al, „Maino”-val beszélgettem..

Miért és mikor kezdtél el kosárlabdázni?

A szüleim és a bátyáim is kosárlabdáztak, így nekem is ez a sport lett a sorsom.

Ki a példaképed a pályán és a magánéletben?

Az én életemben Isten az első, természetesen közvetlenül utána a szüleim. Ők mindig mellett voltak jóban-rosszban, mindig támogattak bármilyen döntést hoztam, akár a pályán, akár a pályán kívül.

Hány évet töltöttél a Thomas Johnson Középiskola kosárlabdacsapatában?

4 évig voltam a csapat tagja, ennyi időt töltöttem az iskolában is.

Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed középiskolai éveid alatt?

Az első évemben bajnoki döntőt játszottunk Luis Hinnant ( korábbi ZTE játékos ) csapata ellen és egy nagyszerű mérkőzésen 2 ponttal nyertünk, ez volt a legemlékezetesebb.

Az utolsó Thomas Johnson-nál (HS) töltött évedben elképesztő átlagaid voltak, 25,9 pont, 7,1 gólpassz, 7 lepattanót hoztál. Szinte makulátlan 25-2-es mérleghez segítetted csapatod, 9 iskolai rekordot döntöttél meg, közte a karrier során szerzett pont (1.973) és gólpassz (557) kategóriában. Beállítottad az egy mérkőzésen szerzett legtöbb pont ( 51 ) csúcsát, valamint téged választottak az Év Játékosának a Washington DC körzet játékosai közül. Ez egy nagyszerű elismerés volt neked, milyen érzés volt?

Nagyon izgalmas volt az utolsó évem, ez volt az első alkalom az iskola történetében, hogy felkerültünk az USA 25 legjobb csapatát tartalmazó listára, mi voltunk az Egyesült Államok 17. legjobb középiskolás csapat, nekem pedig nagyszerű évem volt. A szezon végén meghívtak a Michael Jordan All-Star mérkőzésre, ahova az USA legjobb középiskolás játékosai kapnak meghívást.

Mik voltak a legfontosabb szempontok, amikor kiválasztottad, hogy melyik egyetemre szeretnél menni?

Fontos volt számomra, amikor egyetemet választottam, hogy mennyi játéklehetőséghez juthatok az adott helyen. Már az első évemben sokat szerettem volna játszani, épp ezért választottam a La Salle University-t. A másik érv, ami a La Salle mellett szólt, egy jó barátom - aki jelenleg a San Antonio Spurs csapatában játszik - Gary Neal volt, akivel együtt jelentkeztem az egyetemre. Gary-vel szerettünk volna együtt játszani és a választásunk a La Salle-re esett. Az utolsó indok pedig az edző személye volt, akkor nagyon jó kapcsolatunk volt és szerettem volna az Ő keze alatt játszani.

Örömmel emlékszel vissza a La Salle-nél eltöltött évekre?

Igen, egy életen át emlékezni fogok a La Salle-re. A lehetőség, hogy ott játszhattam lehetővé tette, hogy olyan emberré válljak, mint amilyen ma vagyok.

2006-ban diplomáztál, hogy alakult az életed ez után?

Miután befejeztem tanulmányaimat a La Salle-en, Floridába mentem, hónapokon át készültem személyi edző segítségével az NBA Draftra.

4 nagyszerű év után melyet a La Salle-nél töltöttél jelentkeztél a 2006-os NBA Draftra, de sajnos nem választottak ki. Hogy vélekedsz, jó vagy rossz döntés volt?

Igen, úgy gondolom nagyszerű döntés volt. Lehetőségem volt arra, hogy remek emberekkel edzek, a kosárlabda magas szintjén, valamint az, hogy nem draftoltak hozzásegített ahhoz, hogy felkészüljek arra, hogy Európába jöjjek és játszhassak.

Voltál a Philladelphia 76ers-nél próbajátékon. Mi történt ott Veled? Megfordult a fejedben, hogy az NBA Development Leauge-ben játsszál?

Sok próbajátékon voltam abban az évben. A Philladelphia 76ers mellett a Washington Wizards-nál is kipróbáltam magam. Úgy gondolom nagyon jól ment a játék mindkét helyen, de szerencsétlenségemre egyik csapatnak sem volt szüksége második számú irányítóra, így csapat nélkül maradtam. Nem fordult meg a fejemben egyszer sem, hogy az NBA D-League-ben játsszak, úgy gondolom, hogy az csak elvesztegetett idő lett volna. Sokkal jobban érdekelt, hogy Európába jöhessek játszani.

Hogy döntötted el, hogy átjössz Európába?Miután nem draftoltak elég egyszerű döntés volt, hogy Európába jöjjek folytatni a kosárlabda karrierem. Mindig érdekelt az utazás és az, hogy mit tartogat a világ számomra. Így azt mondtam az ügynökömnek, hogy: „Európában akarok játszani!”

A nagy USA-ból érkeztél Magyarországra és a Dombóvár volt az első csapatod. Nehéz volt számodra az első szezon? Mi az alapvető különbség az amerikai és az európai kosárlabda között?

Nagyon nehéz volt a váltás, de nem a kosárlabda miatt. Először voltam távol az otthonomtól, nagyon távol. Dombóvár egy nagyon, nagyon, nagyon kicsi város, ha az otthonommal Washington DC-vel hasonlítom össze. Nagyon sok pénzügyi problémái voltak a csapatnak és a lakhatási feltételek sem hasonlítottak arra, mint amit otthon megszoktam. Összességében ezek a dolgok tették nehézzé az első évem Magyarországon. Véleményem szerint az amerikai és az európai kosárlabda is két külön stílus. Az európai sokkal inkább csapatorientált, az amerikai kosárlabda inkább egy show, egyéni teljesítményekkel. Ez a legnagyobb különbség számomra. Vannak olyan lépések, amiket nyugodtan megcsinálhatsz az USA-ban, de itt Európában lépéshibát fújnak rá. Ez az első európai szabály, amit meg kell tanulni és megszokni az ide érkező játékosoknak.

2007. decemberéig 11 meccset játszottál a budapesti MAFC színeiben, majd a Körmendre igazoltál. Mi volt a vonzó az akkor 4-9-el álló csapatban?

A karácsonyi szünetet követően felhívtak a MAFC-tól és közölték, hogy több szponzorukat elvesztették, nem tudnak fizetni a szezon hátralévő részében. A körmendiek felvették velem a kapcsolatot, ajánlatot tettek, amit elfogadtam, mivel játszani akartam a szezon végéig. Nem játszott közre a döntésemben a csapat 4-9-es mérlege.

Nagyon gyorsan a szurkolók kedvence lettél, hamar a csapat hősévé váltál. Könnyű volt megtalálni a közös hangot velük?

Igen, nagyon könnyű volt a körmendi szurkolókkal egy húron pendülni, mert mindig a végsőkig támogattak minket, minden meccsen feltöltöttek energiával és készen álltam a játékra. Sokban megkönnyítették a dolgomat, hogy a legjobb formámat hozzam az összes találkozónk során.

A csapattal sikerült egy erős 9-0-ás rohanást produkálni januártól egészen március végéig. Hogy tudtátok ezt a fantasztikus eredményt véghez vinni?

Azt hiszem végig együtt voltunk, igazi csapatként, és a srácok elkötelezettek voltak a győzelem iránt. Kitűnőre fejlesztettük a csapatösszhangot, jobbra, mint mikor ideérkeztem, és minden játékos visszanyerte az önbizalmát ez által.

Mit mondtak a csapattársaid a nagy párharcokról? Mik a tapasztalataid az első Körmend – Falco rangadódról?

Először csak annyit tudtam meg, hogy ez egy nagy presztízsmeccs. De az első igazi élményeim akkor alapozódtak meg, amikor én is játszhattam ezen a rangadón, fantasztikus érzés volt. A szurkolóktól érkező energia bámulatos volt.

Miután rájátszásba került a csapat, 3-1-es összesítéssel búcsúztattátok az alapszakasz 2. Dombóvárt. Könnyű győzelem volt?

Egyáltalán nem volt egyszerű mivel abban az évben a Dombóvárnak nagyszerű csapata volt. Náluk játszott az akkori pontkirály Julian „Skip” Mills és egy nagyon sokoldalú irányító Mike English. Igaz, végül a párharcot 3-1re mi nyertük, de ez egy nagyon kemény harc volt.

Az elődöntőben a Körmend egy 5 meccses párharcban múlta felül a szolnoki gárdát. Hogy emlékszel vissza az 5. meccsre és az azt követő ünneplésre?

Nagyszerű érzés volt legyőzni a Szolnokot, mert nekik is kitűnő csapatuk volt akkor. Az ünneplés pedig bámulatos volt, mert nagyon nehéz volt legyűrni ezt a szolnoki csapatot, és a következő körbe jutni a bajnokságban, mindazok után ami történt a szezon során ez egy nagyszerű teljesítmény volt.

A bajnokság döntőjében, a nagy rivális Falco volt az ellenfél, Te voltál a csapat legjobbja, a 2. meccsen. 32 ponttal, 4/5 hárompontossal segítetted a csapatot ezen a meccsen. Nagy reményt adva ezzel a körmendi szurkolók számára. Nehéz volt a Falco elleni párharc?

Igen, rettenetesen nehéz volt mert egy nagyon kemény 5 meccses párharc után futottunk neki a döntőnek, szerintem a csapatunk nagyon elfáradt erre a küzdelemre. A Falco egy nagyon jól összerakott csapat volt, és ahhoz hogy legyőzhessük őket szinte teljesen kipihentnek kellett volna lennünk, mert minden meccs egy hatalmas harc volt velük szemben.

Végül ezüstérmes lett a csapat, de a szurkolók úgy ünnepeltek titeket mintha bajnokságot nyertetek volna. Nehéz éjszaka volt ez számodra?

Nagyszerű teljesítménynek tartom tőlünk, és egész Körmendtől, hogy megszereztük ezt a 2. helyet, mert amikor megérkeztem ide, nagyon kicsi remény volt arra, hogy egyáltalán rájátszásba jutunk. Tehát ez a 2. hely nagyszerű eredmény, figyelembe véve, hogy milyen rosszul kezdte a csapat az idényt. Hát az ünneplés nagyon kemény volt számomra, és a csapattársaimnak. Még sosem ittam annyi pálinkát, szóval jó éjszaka volt. :-)

Mit gondolsz arról, hogy miért nem tudta megnyerni a Körmend a 2008-as bajnokságot?

Szerintem nagy esélyünk volt arra hogy bajnokok legyünk, de a Falconak kicsivel több ereje maradt a döntőre mint nekünk. A szezon végére már nagyon elfáradt a csapat, és ők épp egy kicsivel gyorsabbak tudtak lenni nálunk.

Eltöltöttél egy idényt a Güssing Knights csapatánál, a csapat legeredményesebb játékosa voltál a 17, 8 pontos meccsenkénti átlagoddal, és együtt játszottál egy volt körmendi játékossal Marqus Leduox-val. Milyen év volt ez számodra? Mi a véleményed Marqus-ról?

Az egy könnyed év volt Güssing-ben, sok fiatal játékosunk volt, akik mára nagyszerű játékosokká fejlődtek. Marqus nagyszerű ember, és az egyik legjobb barátomnak tartom őt, még mindig tartjuk a kapcsolatot, és elég gyakran találkozunk. A szezon első felében még részt vett néhány meccsemen is, amikor Németországban játszottam.

Nagy örömet okoztál azzal a szurkolóknak, amikor aláírtál Körmendre 2009 augusztusában. Örömmel tértél vissza?

Természetesen, nagyon örültem, hogy visszatérhettem ide még egy szezonra, mert ez az a hely, ahol nagyon jól éreztem magam, öröm volt a visszatérés ténye számomra.

Nagyon jól működtetek csapatként, Roy Booker-el, Mike Scott-al, és a többi csapattaggal. Ez kulcsfontosságú volt abban, hogy egy jó szezont produkáljatok?

Élveztem a játékot Roy-al és Mike-al, de ott voltak a magyar játékosok, akikkel legjobban szerettem játszani. Fodor Geri, Fepu és Trummer Rudi voltak a fő indokaim hogy visszatérjek Körmendre. Nemcsak nagyszerű csapattársak, de kitűnő barátok is!

A rájátszás első körében 3-0-al söpörtétek ki a Falco-t, majd már 2-0-ra vezetettek a Paks ellen, azonban meg tudták fordítani a párharcot és 3-2-vel továbbjutottak. Annak ellenére, hogy megsérültél, tovább harcoltál, kivívtad a szurkolók legnagyobb tiszteletét. Nehéz 2 hetet éltél meg akkor?

Igen, elképesztően nehéz volt. Amíg be nem ütött a sérülés, addig úgy éreztem, hogy hatalmas lehetőségünk van arra, hogy bajnokságot nyerjünk. Hittem abban, hogy mi vagyunk a legjobb csapat és le tudjuk győzni a ZTE-t. De a sérülésem nagyban befolyásolta a játékom, nem tudtam úgy mozogni, játszani, ahogy szerettem volna, a Paks visszajött a párharcba és továbbjutott.

A 2010-es szezonra a német Budesligába a Bremerhaven-hez igazoltál, sajnos azonban távoznod kellett. Ausztriában találtál csapatot, a WBC Raiffeisen Wels-t. Mi történt veled ebben az évben?

Ez egy kemény év. Egész szezon során sok apró sérüléssel küzdöttem, melyek meggátoltak abban, hogy felvehessem a ritmust, beverekedjem magam a csapatba. Most visszatértem Ausztriába, remélem, hogy a rájátszásban nagyot tudunk alkotni és harcban leszünk a bajnoki címért, úgy mint a Körmenddel 2008-ban.

Mit szeretnél még elérni a kosárlabdában?

A végső célom az, hogy vagy az NBA-ben, vagy egy Euroligában érdekelt csapatban játszhassak, mielőtt befejezném a karrierem. Amennyiben ezt sikerül elérnem, akkor elégedett leszek a kosárlabda karrieremmel.

Van valami különleges szokásod, rituáléd a meccsek, edzések előtt?

A zene az egyetlen dolog, amire szükségem van, hogy játékra kész állapotba hozzam magam. Lil’ Wayne a kedvenc előadóm, mindig őt hallgatom a meccsek előtt.

Melyik a kedvenc mezszámod és miért?

A 4-es a kedvenc számom, mert ebben a számban voltam a legsikeresebb és jól áll rajtam! :-)

Mi a kedvenc magyar ételed és italod?

Nagyon szeretem a mézes pálinkát, de az ételekkel kapcsolatban fenntartásaim vannak, sok dolgot nem eszem meg. A csirkés dolgokat megeszem, de ha a disznóhúsról van szó, akkor azt inkább mellőzöm.

Melyik volt a legemlékezetesebb meccsed Magyarországon és miért?

Úgy érzem, hogy a 2008-as döntő 2. mérkőzése volt a legemlékezetesebb. Heves, felfokozott idegállapotú meccs volt, nagyon jól játszottam és győztünk is.

Tartod valakivel a kapcsolatot a régi, magyarországi csapattársak közül?

Igen, a Fodor testvérekkel időről-időre beszélünk, tartjuk a kapcsolatot Facebook-on.

Tervezed, hogy a jövőben visszatérsz Magyarországra?

Azt hiszem, minden bizonnyal vissza kell térnem Magyarországra a jövőben, mindenképpen szeretnék.

Ki volt a legjobb csapattársad és a legszívósabb ellenfeled karriered során?

A legjobb csapattárssal Németországban találkoztam, Torrell Martin. Nagyon jó ember és kiváló játékos. Amint vége lesz a bajnokságainknak találkozni fogunk az USA-ban és együtt készülünk majd. A legnehezebb ellenfél, akin védekeznem kellett, az Orlando Magic játékosa jelenleg, Jameer Nelson. Az első La Salle-s évemben kellett ellene játszanom, elképesztő játékos.

Melyik volt karriered legemlékezetesebb mérkőzése?

Amikor 51 pontot szereztem, az egy őrült meccs volt. A félidőben 18 pontnál tartottam, de a második félidőben minden dobást beesett, amit felemeltem. Nagyon jó érzés volt és a legemlékezetesebb mérkőzésként tartom számon. A mérkőzés utolsó 5 percében már nem játszottam, sok ponttal vezettünk, így az edzőm lecserélt, de úgy vélem, ha végigjátszom a találkozót, akkor nem álltam volna meg 60-65 pont alatt.

Forrás: Rázd Meg a Bikát

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus