Messziről jött hősök - Kyle Swanston
Impozáns bemutatkozást választott a Kaposvár cingár légiósa magyarországi karrierjéhez. Sokan felkapták fejüket, amikor Körmenden 43/27-et dobot, még a világ végéről is be tudott találni. Közvetlen, vidám fickó, aki hatalmas alázattal viseltetik a kosárlabda iránt. Korábbi anyagunkban már bemutattuk főiskolai karrierjét, most itt az idő, hogy más oldaláról is megismerhessük. Kyle Swanston az alábbi interjúban teljes egészében bemutatkozik az olvasóknak. Mesél a kezdetekről, hogy mit és mikor tanult meg a kosárlabdáról, karrierjéről, szabadidős tevékenységeiről és még sok másról.
Kyle, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést az interjúra.
Én köszönöm a lehetőséget.
Lássunk is hozzá. Hogy telik Kyle Swanston egy napja?
A napon általában reggel 8-kor indul, felkelek, reggelizem (tojás, kenyér, zabpehely, stb.). Reggeli után kezdődik az első edzésünk, 9:30-kor. Vagy dobóedzés tartunk, vagy súlyzós edzésünk van, egészen 11 óráig, ezt követően egyből megyek ebédelni. Minden ugyan abban az étteremben ebédelek, vagy elvitelre kérem az ebédem. Általában dél, fél 1 körül érek haza, pihenek egy keveset és megnézem a kedvenc sorozataim (Family Guy, Modern család, Agymenők, The League, stb.) A második tréning 16:30 – 18:30 között kezdődik, attól függően, hogy milyen nap van. Két óra hosszúságú, vagy addig tart, amíg az edzőnk elégedett nem lesz a munkánkkal. Edzés után megyek haza, beszélek a családtagjaimmal, barátaimmal, vagy leülök a PlayStation3 elé, keresek valakit, aki épp online és játszom. Általában így telik egy napom.
Ha meghallod azt a szót, hogy „kosárlabda”, mi az első dolog, ami eszedbe jut?
Amikor meghallom, hogy valaki a kosárlabdáról beszél, akkor egyfajta elégedettség tölt el. Mert sikerült elérnem azt, hogy a hobbim egyben a hivatásom is. A kosárlabda örömöt hozott az életembe, és egyben stabilitást is. Amikor túlzottan indulatos vagyok, akkor vissza tud rángatni a földre, és amikor magam alatt vagyok, akkor a kosárlabda az a dolog, ami visszahoz a helyes útra.
Egy kicsi külvárosban nőttem fel Spring Hillben, Floridában. Sok mindent nem tudsz ott csinálni, ha gyerek vagy, csak biciklizni, vagy lemenni a parkba. Szerencsés voltam, mert csak egy bicikliútnyi távolságra laktam a sulitól, parktól. Így ha vége lett a tanításnak már mentünk is játszani a parkba, ott voltunk egészen addig, amíg be nem zárt. A nővéremmel nőttem fel, aki tagja volt a röplabda, a foci és a kosárcsapatnak is, így akadt jó pár nagy cipő, amit kitölthettem. Ekkor még nem volt tudtam, de mindig követtem őt, ott voltam az árnyékában, egészen a középiskoláig. Ott aztán már saját magamnak szereztem nevet. Nem hittem volna, hogy 201 centire fogok nőni, és hogy 1 métert tudok majd ugrani, de úgy fest a dolgok nekem dolgoztak.
A középiskolában az atlétika pályán is találkozhattak veled, szerepeltél magasugrásban és távolugrásban is. Mennyi ideig atletizáltál?
Csak az iskolai atlétikai csapatban szerepeltem és ott sem töltöttem el egy teljes szezont. De csak a szabadidőm lekötéséért és azért csináltam, hogy segítsem az iskolámat. Élveztem az atlétikai összejöveteleket, de nem igazán fogott meg, mivel kosárlabda ivódott belém az életem akkori szakaszában.
Miért a kosárlabdát választottad, mint fő sportod?
Fiatalon nagyon jó amerikai-futballista voltam, egészen a középiskoláig fociztam. Sok szabadidős tevékenységet, sportot kipróbáltam és szerencsésnek mondhatom magam, hogy a családom mindegyikben támogatott. Legyen az a baseball, kosárlabda, foci, golf, zenélés, atlétika, bármi. Az első középiskolás évemben választanom kellett, hogy mi legyen a fő sportom. Úgy döntenem, hogy a kosárlabda az, amiben sokkal jobb vagyok, és van esélyem vele egy főiskolai sportösztöndíjra. Jelenleg más sportokat is űzök, de az igazi szerelmem a kosárlabda.
Ki a példaképed a pályán, illetve a privát életben?
A privát életben sosem volt kifejezetten egy példaképem, akit követtem. Életem során több nagyszerű nővel, férfivel találkoztam, akik alakították az életem, megosztották velem életük tanulságait, melyeket alkalmazok a mindennapjaimban. A szüleim nagyszerű példát adtak számomra, de az elmúlt nyolc évben több időt töltöttem a középiskolai, egyetemi edzőkkel, profi csapatokkal, szerencsésnek érzem magam, hogy ehhez a közeghez tartozhatok. Annak ellenére, hogy a középiskolai, egyetemi edzőimmel volt néhány nézeteltérésem, azt kell mondanom, hogy hitelt adok a szavuknak. Nagy szerepük van abban, hogy ma ilyen ember és kosárlabdázó vagyok. Louis Rowe volt az, aki a pályán adott rengeteget nekem. Az első főiskolás évemben találkoztam vele, ő is a JMU-ra járt korábban, mint én. Ő Belgiumban profiskodott és rengeteg címet, elismerést gyűjtött be. Sokat segített az egyetem kosárlabda programjában, s nekem is azzal, hogy felhasználtam az ő tudását, gondolkodásmódját arra, hogy minél jobb karriert futhassak be a tengerentúlon.
Ahogy korábban mondtam, rengeteg ember akadt, akik az eddigi életem során segítettek, támogattak, de van egy szurkolóm, aki mindig kiállt mellettem. A nagymamám volt az egyik legnagyobb szurkolóm, mindig sikeresnek akart látni. Azt szerette volna, hogy a profi kosárlabdával kapcsolatos álmaim valóra váljanak. Nem láthatta meg azt a napot, de az ő emlékéért dolgozom, és remélem, hogy ő ezt látja és örül neki. Fiatal felnőttként emlékeztetem magam arra, hogy profin végezzem a dolgom azért, hogy több lehetőségem legyen a jövőben.
Számodra mi a legfontosabb dolog, amire ez a gyönyörű játék megtanított?
Sok-sok éve játszom már ezt a sportot és ez alatt az idő alatt nagyon sok különböző emberrel találkoztam. Utaztam a világban, és fogok is mindaddig, amig lehetőségem lesz játszani. Megtanultam, hogy minden kultúrában vannak hasonló, vagy épp eltérő dolgok, mint a miénk, de minden csak azon múlik, hogy miként állsz bizonyos helyzetekhez, hogy kezeled őket. Ezek a döntések később meghatározhatják az életed. A kosárlabda megtanított arra, hogy miként szerezhetek új barátokat, hogy legyek úrrá a saját, vagy épp tőlem független problémákon a barátaim, csalódom segítségével, és alkalmazkodóvá tett.
A középiskolában és az egyetem is egész jól tüzeltél távolról (38,6%). Mit tanultál ebben az időszakban a kosárlabdáról?
A középiskolás sportolók közül sokan nem tudják kihozni a bennük rejlő potenciált, azt a tehetséget, amivel Isten megáldotta őket, mert akkor még a felnőtté válás útjának csak az elején járnak. Szerencsés voltam a középiskolás évek alatt, mivel nagyon szigorú edzőt kaptam, John Sedlack személyében, aki három éven keresztül irányított. Őrültnek hittem, de valójában nem csak arra tanított meg, hogy miként fejlődhetek, hanem az életre is. Megtanított védekezni, miként kell helyesen felvinni a labdát ziccernél, cselezni jobb és bal kézzel, dobásválasztásra, keresztátütésre, tempódobás előkészítésére, rengeteg dolgot tanultam abban a három évben, amikor a keze alatt játszottam. Ez az időszak nem volt valami szórakoztató, és nem gondoltam, hogy hasznát veszem ezeknek a leckéknek, csak később jöttem rá, hogy mennyire fontosak. A főiskolai évek teljesen más szintet hoztak magukkal. Már nem én voltam a legnagyobb játékos a pályán, csak egy átlagos kosaras, meg kellett tanulnom kezelni a versenyhelyzetet. Ebben a négy évben megtanultam, hogy a gyakorlás, az edzés tesz nagyszerű dobóvá, pontszerző játékossá. Fontos elem a támadás, de csak a jó védekezés vezet a hatékony támadásokhoz. Szerencsés vagyok, hogy olyan edzőim voltak a főiskolán, akik bíztak bennem, és az irányítók rendre jó helyen találtak meg a labdával. Végzős évemben én szereztem a legtöbb hárompontost, s nekem volt a legjobb triplamutatóm a CAA konferenciában (Division 1). Az ezt követő idényben Finnországban játszottam, ahol hasonlóképp zártam, valamint 21,3 pontos átlaggal a bajnokság legjobb dobója lettem.
Minden szempontból szeretem ezt a játékot. Például ott van az ellenfeled összezavarása, amikor az hiszi, hogy az egyik irányba mész, de te a másik irányt választod. Vagy amikor a gyűrű felé közeledve két védő áll veled szemben, azt hiszik, hogy le tudnak blokkolni, te pedig leadod a centerednek, aki két kézzel könnyen bezsákolja.
Mikor döntötted el, hogy Európában folytatod a játékot, s kezdesz profi karrierbe?
El akartam kezdeni az 5. évem a főiskolán, aztán augusztus közepén jött a hívás az ügynökömtől, hogy kaptam egy ajánlatot Európából. Röviden megbeszéltem a dolgot a családommal, mert szeretnék addig kosárlabdázni, ameddig csak tudok, a munka ott lesz utána is. S hát, most itt vagyok.
Mi pályafutásod legemlékezetesebb pillanata?
Tavaly a Knetnél játszottam, Spanyolországban (LEB Gold) és az alapszakasz mellett a bajnokságot is megnyertük, csupán három vereséget szenvedtünk a szezon során. Nagyszerű érzés bajnoknak lenni, élvezni a kemény munka gyümölcsét, a korábbi évek elvesztett döntői után. A legemlékezetesebb meccsem a főiskola alatt volt, amikor a nagy rivális George Masont győztük le. 19 pontot szereztem, közte több végjátékban dobott hármassal, melyekkel megszilárdítottam a győzelmünket. A szurkolók rohantak be a pályára, a többi pedig már történelem.
Már pár hónapot eltöltöttél Magyarországon. Mit gondolsz az itteni emberekről, életről?
A kosáréleten kívül még nem igazán találkoztam sok emberrel, de ez biztosan változik az alatt az idő alatt, amit még itt töltök. Biztos vagyok benne, hogy sokat fogok megtudni a kultúráról, emberekről. Barátságos srác vagyok, úgyhogy remélem sok új barátra lelek itt. A csapattársaim nagyon jó közösséget alkotnak. Keményen dolgozunk, de mindig találunk alkalmat a nevetésre, ahogy az edzőnk is. Ő mindig nyerni akar, és lehetővé teszi számunkra, hogy minden lehetőségünk adott legyen ehhez, egyszerűvé teszi a munkánk, jók az edzések, és ilyen környezetben sokkal könnyebb dolgozni.
Mivel kapcsolsz ki szabadidődben?
Amerikaiként, egy új országban szeretem a szabadidőm nagy részét a szabadban tölteni. Viszont ahogy közelít a tél, az ember egyre kevesebb lehet kint, több idő tölt a lakásban. Beszélgetek a barátaimmal és a családommal Skype-on, vagy a Facebook-on, vagy online játszom a PlayStation3-on a Call of Duty-val. Valamint megnézem az összes filmet, amit valaha készítettek! :-) Ha ezeket megunnám, akkor kikapcsolódásként kosarazom.
Hogy állsz a magyar konyhával? Van már kedvenc ételed?
Szeretek új ételeket kipróbálni, így ha lehetőségem van rá, akkor meg is teszem. Eddig a magyarországi kedvencem a csirke rizzsel, amit a Fő téren található Corso étteremben kapok. Nem messze tőle található a Szicília Pizzéria, nagyon jó hely. Ami a legjobb a magyar konyhában, hogy sokkal olcsóbb, mint az Egyesült Államokban, vagy bármelyik európai országban. (Nem haragszom érte…)
Melyik a kedvenc…
Filmed: A híres Ron Burgundy legendája, Egy bogár élete, Papák a partvonalon, bármelyik Morgan Freeman, vagy Will Ferrel szereplésével, Transformers 1,2,3, Space Jam, A játék ördöge, Megaagy, Gru, túl sok van, nem tudnám mindet felsorolni.
Zenéd: Minden műfajt meghallgatok, legyen az hip-hop, R&B, country, rock, alternatív, attól függ milyen a hangulatom. A különböző alkalmakhoz más-más stílusok illenek.
Mezszámod: 4
Játékosaid: Michael Jordan, Kobe Bryant, Dwight Howard, Shaq
Csapatod: …ahol éppen játszom.
Hobbid: PS3, strandröplabda, pool billiárd és darts, kosárlabda
Városod, országod: Gran Canaria, Spanyolország
Üzensz valamit a Kaposvár szurkolóinak?
Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy gyertek ki és szurkoljatok nekünk a hazai meccseken. Ha jól mennek a dolgok és a szurkolók mellettünk állnak, akkor az olyan, mintha 6 az 5 ellen játszanánk, ami hatalmas előny nekünk. Nagyon remélem, hogy többetekkel találkozom majd, látjuk egymást a városban. Ha észrevesztek, és beszéltek angolul, akkor ne féljetek odaszólni, hogy “Hello”! :-)
Kyle, köszönöm az interjút! Sok sikert a továbbiakban.
Én is köszönöm, nagyszerű volt! :-)
Videók - StreeFlavour.net