Mesterek: meccsekre csendrendelet

Kezdjük ott, hogy a lift a Szalai által prognosztizált időpont helyett már az első este "kapitulált", így aztán a csapatokat kísérő edzők nem kis örömére játékosaik a lépcsőkön való felcaplatás formájában némi plusz - a kosarasok által a legkevésbé sem áhított, sőt leginkább a pokolba kívánt - terhelést kaptak. Ez azonban csupán az "előétel" volt abból a megpróbáltatássorozatból, amely a világbajnokság résztvevőire várt. A kollégiumban "igyekeztek"
minden érzékszervre alapos, ha úgy tetszik, maximális hatást gyakorolni a szervezők. A kollégium belső részét újítják "felfelé", azaz  megy többek között a festés, e hőségben néhány szobában meglehetősen penetráns illatot árasztó áporodott festékszaggal... Azon honfitársaink sem jártak jobban, akik a konyha szagelszívója fölött leltek ideiglenes otthonra... A "magyar emelet" túlsó szárnyára beosztottak közül mindenki hallhatta volna a kragujevaci éjszaka legkisebb zajait. Hallhatta volna, ha nem nyomja el időnként motorok bődületes zaja, avagy éppen beindított teherautók felbőgő robaja... Amúgy, mindezeken túl szinte minden rendben. A magyar csapat segítésére kirendelt hosz.srácok, hostess-lányok mindenben a legmesszebbmenőkig segítőkészek. Légkondit a szállodába - ezen szerkezeteket szinte könnybe lábadó szemekkel figyeljük Kragujevac utcáin, a házak falain - minden házon minimum hatot.. A kollégiumban egy darab sincs. Mint ahogy fridzsider, hűtőszekrény sem... Ne nézzék, nézzétek ezt amolyan újságírói elégedetlenkedésnek. Ahhoz, hogy egy vb-n egy csapat a maximumot tudja nyújtani szükség lenne az ideális körülmények közötti nyugodt pihenéshez. Erre azonban vagy orrfacsaró bűz, vagy fülsiketítő robaj mellett nem sok esély van - a szobákban amúgy 35-40 fokos hőség mellett... A hajnali ébresztés után a többnyire karikás - nem összetévesztendő az ostorral - magyar szemeken azért sejthető volt: a küldöttség tagjainak többsége nem igazán pihente ki magát. De ugyanígy voltak ezzel a németek, az olaszok, és még sokan mások...

Sokaknak talán éppen emiatt eshetett jól a 4 magyar csapat számára a két pályán reggel 7 órakor kezdődő tréning. A kínaiak pedig - már amennyire tőlük telt - tágra nyílt szemekkel nézték a mieink "hangolását"... Délelőtt a magyar küldöttség tagjai - az összes többihez hasonlóan - megkapták az akkreditációs kártyájukat. Akik először élték át ezt a procedúrát, s akaszthatták nyakukba a magyar küldöttséghez történő tartozást szimbolizáló kis kártyácskát, biztos életre szóló élménnyel, s emléktárggyal gazdagodnak. Gyakorlati haszna is volt e kártya átvételének, ezzel a nyakban ugyanis ingyen lehet bemenni az első látásra elég szocreálnak tűnő, ám remek vízű strandra...Többen is tesztelték, egyértelműen pozitívak a visszajelzések.. A délután fő attrakciója az akkreditáció átvétele volt. Azon lepődtünk volna a legkevésbé meg, ha nincs meglepetés, újdonság az ezen közölt információk között. Nos, természetesen volt. A legérdekesebb: a mérkőzések közben az edzők a lelátóra szorulnak, nem kommunikálhatnak játékosaikkal, a pályán küzdő 3 plusz 1 játékosnak kell eldöntenie mikor kér időt vagy cserét a csapat... Egy esetleges óvás amúgy 50 Euro, amit ha megnyer az azt beadó csapat vissza is kapja az összeget. A megbeszélés végén megkaptuk a sorsolást. Persze ebben azért volt némi hiba, hiányérzet, de ígéretet kaptunk arra, átvariálják kicsit, hogy a fiú csoportmeccsek záró napján azért mégse kelljen az ELTE-ről érkező srácoknak 3 meccset játszaniuk. Ezek után - tán nem minden alap nélkül - akadtak szakemberek, akik fölöslegeseknek érezték magukat... De inkább csak magukban "duzzogtak". Magyar részről a tornát a fiú II-es csapat kezdi a hazaiak második csapata ellen. A lányoknál végül mindössze 8 együttes állt végül rajtoz, ott két négyes csoportra osztották a mezőnyt, a szombathelyi és a szegedi lányok természetesen külön ágra kerültek.