NB I A - 9. helyezett: Kis-Rába menti Takarék Soproni KC

Legalábbis első lépésben. Pár forduló után sérülések miatt újra igazolni kényszerült a klub, de erre majd a részletes értékelésnél kitérünk.

Távozott: Donta Richardson, P. J, Couisnard, Matthew Knight.

Érkezett: Thomas Kelley, Darian Townes, Robert Jarvis, Helmeczi András

Három magyar szinten jó képességűnek tartott légióssal, - a két új külföldi mellett David Brooks volt a harmadik - s két válogatott játékossal (Molnár András, Szabó Zsolt) a tervezett kezdőben várta a szezont a Sopron. A padról pedig rutinos kosarasok (Pojbics Szabolcs, Keresztes Rafael) mellett két fiatalabb, de  tapasztalatlannak már korántsem mondható játékos, Gombás Gábor és Halmai Tamás, valamint egy még "zödlfülű",  soproni nevelésű fiú, Ugaros Máté várt bevetésre.

A cél a szezon előtt a Magyar Kupában ismét a négyes döntőbe jutás, a bajnokságban pedig az előző két évad 8. helyezése után egyértelműen az előrelépés volt. A kupában teljesítette "küldetését" a gárda, a bajnokságban ugyanez nem sikerült.

"Vállalható" vereséggel kezdett Kecskeméten a csapat, majd az Albacomp ellen hazai pályán aratott 60-51-es siker alkalmával Townes 8 pontja mellé pazar 18 pattanós, s 8 blokkos mutatóval tette le névjegyét tétmeccsen a soproni közönség előtt.

Papírforma-eredmények jöttek, vereség Körmenden, utána kiütéses siker (119-65) a Debrecen ellen, majd a félidőbeli hátrány ellenére is magabiztos diadal Salgótarjánban.

Következett az első sorsfordító összecsapás, a Nyíregyháza elleni hazai meccs. A két sérült alapembere Sztojakovics és Czigler nélkül érkező nyírségiek ellen a záró szakasz közepén még 15 ponttal vezető Sopron azt hitte, megvan a meccs, s támadásban "leállt", játékosai egyénieskedni kezdtek.  A tartalékos vendégek valahogy erre ráérezve vérszemet kaptak, s hosszabbításra mentették a partit. A túlórában - az addigra kipontozódó, amúgy 28 pontig jutó, 5 triplát bevágó Sitkut is nélkülözve a szabolcsiaknak sikerült a bravúr, a túlórában - megérdemlik, hgy névszerint említsük őket - a Savic, Siska, Marshall, Nagy,Lekli ötössel játszva egy amúgy remek meccsen 109-108-ra nyertek.

Egy ilyen fájó kudarc után utaztak a soproniak a bajnok ZTE-hez, s hogy fokozódjanak Meszlényi Róbert gondjai, a meccs elején Brooks, a hajrában pedig Pojbics sérült meg. Előbbit az egész szezonra elveszítette az együttes, utóbbi az alapszakasz végére épült fel.

Pótolni kellett őket, s egy tehetséges, korosztályos válogatott magyar kosaras, Helmeczi András mellett nem kis, a színfalak mögött zajló huzavona után az addig a Salgótarjánban játszó, a statisztika alapján a bajnokság legjobb dobójának számító Robert Jarvis került  az együtteshez.

Beépítésük nyilván nem ment egyik pillanatról a másikra, a bajnokságban pedig nehéz meccsek következtek. Bár "bucira" sehol nem verték a Sopront, a nyíregyháziak elleni hazai fiaskó egy ötös vereségszéria kezdetét jelentette, a ZTE és a Falco ellen idegenben kapitulált a Kis-Rába menti Takarék SKC, a Szolnok Sopronban nyert, s Pakson is kikapott a gárda.

E vereségeknek a közös jellemzőjük az volt, hogy bár  végig partiban voltak ellenfelükkel Meszlényi Róbert fiai, a végjátékok mindig az aktuális riválisoknak sikerültek jobban.

A két új játékos közül Helmeczi kezdett jobban, a fiatalok szemtelenségével, bátor, ügyes játékkal vétette észre magát. Jarvis a cserepadról beszállva nem érezte a ritmust, sokat vállalt, kevés sikerrel. Ugyanakkor a sérülések után kezdővé előlépő Halmai ha nem is látványos, de hasznos, megbízható játékot nyújtott, így  Meszlényi - pedagógiailag úgy véljük, helyesen - nem is változtatott az új kezdő ötösön.

A vereségsorozat után jött egy kínkeserves, nyögvenyelős győzelem a Szeged ellen, s a 88-83-as sikerből Townes 26 pontos, 13  pattanós dupla-duplával vette ki részét, Kelley 19 ponttal, s 7 gólpassza zárt, Molnár pedig 18 pontja mellé 6 labdát szerzett.

A régóta várt sikert nagy csalódás követte, a nem sokkal korábban edzőt váltó Pécs otthonában talán az egész szezon leggyengébb játékát nyújtva sima 22 pontos (87-65) vereséget szenvedett az együttes. Itt Halmai is gyengén játszott, nem szerzett pontot, s Meszlényi ezután váltott a kezdő ötösben.

Az első kör utolsó meccsét a Kaposvár ellen játszotta a Sopron, immár Jarvis-szal a kezdőben. A kis amerikai ezt 22 ponttal, s benne pazar 6/8-as triplamutatóval hálálta meg. A kezdő ötös minden tagja 10 fölé jutott, Townes 27 pontos, 12 pattanós, Kelley pedig 15 pontos, 11 gólpasszos dupla duplával zárt. Volt egy kellemetlen mellékzöngéje is az összecsapásnak, jelesül a kezdőből kikerülő, görcsösen játszó Halmai szóváltása az egyik szurkolóval.

Az esetet  pár szurkoló, s néhány játékos találkozójával próbálták rendezni a felek. A Kecskemét fogadásával kezdte a második kört a Sopron. A tavalyi év utolsó meccsén egy sokáig emlékezetes, küzdelmes összecsapáson, az amúgy is remeklő Jarvis 1,3 másodperccel a befejezés előtt dobott triplájával 65-63-ra nyert a Kis-Rába menti Takarék SKC.  Jarvis mind a 21 pontját triplából szerezte, 7/9-es remek "találati aránnyal". Ami még e meccsen nagyon fontos volt, hogy a védekezését jórészt Townes  valamint Kelley játékának megfékezésére -mindkettőjüket 7-7 ponton tartotta a Kecskemét -  összpontosító Ivkovics-gárda ellen a két válogatott játékos, Molnár és Szabó is vezéregyéniséggé tudott előlépni, mindketten 15 ponttal zártak.

Úgy tűnt, összeállt az "új Sopron". A Kaposvár elleni győzelemmel  elindult felfelé  a csapat. Az a siker összességében egy 12-1-es győzelem-vereség mutatóban megnyilvánuló - a Nyíregyháza és a Salgótarján elleni 2-2 Magyar Kupa-győzelmet is ide értve - fényes időszak kezdetét jelentette. Az egyetlen vereség az Albacomp otthonában 76-74 volt, az is győzelmi esélyekkel.

Ebben voltak papírforma sikerek, például Debrecenben, vagy hazai környezetben a Salgótarján ellen, s akadtak szép, értékes diadalok is, mint például a Körmend, vagy az akkor még kompletten, légiósaival felálló ZTE két vállra fektetése.

Erre a szép időszakra az volt jellemző, hogy remekül "muzsikált" a kezdő ötös. Azt, hogy Jarvis más stílusú játékos, mint Brooks, Molnár András révén sikerült oly módon ellensúlyozni, hogy a válogatott bedobó a korábbihoz képest jóval többször vállalta fel a betörést, az ellenfél védelmének megbontását. Ez, pontátlagának növekedése mellett  gólpasszaiban,kiharcolt faultjaiban is megnyilvánult. A lepattanó harcot pedig a Szabó-Townes duó hatékonysága révén rendre megnyerte a Sopron.

A már említett ZTE elleni diadal alkalmával a kosaras berkekben Szösziként becézett Szabó Zsolt parádézott, úgy zárt igen erős, 24 pontos, s 16 pattanós dupla-duplával, hogy mind a 6 triplakísérlete sikeres volt.

E sikeres időszak eredménye volt az is, hogy a Sopron ismét bekerült a négyes döntőbe a Magyar Kupában, s ez az előző évad után rajta kívül csak az Abacompnak sikerült.

Időközben történt egy s más. Pojbics edzésbe állt, majd játékra jelentkezett, Brooks pedig visszatért Amerikából, rehabilitációt végezni, bár az tudott volt, hogy nem tud játszani. Az önmagát továbbra is kereső, s erőlködve, láthatóan görcsösen kosarazó Halmai szerződését pedig hivatalos megfogalmazás szerint szüneteltette a klub.

Bár nem játszhatott, a jelek szerint Brooks Sopronba történő visszatérése szinte bénítólag hatott Jarvisre, aki nagyot betlizett, hibázott a Falco elleni derbin. Ez a találkozó mind jellegében, mind végkimenetelében, mind pedig utóhatásában kísértetiesen emlékeztetett az őszi, Nyíregyháza elleni meccsre.

A szomathelyieknél is hiányzott két sérült kulcsjátékos, Kálmán és Gosa, de Doyne remek napot fogott ki. Jarvis pedig bár 9 másodperc alatt több lehetősége is lett volna még bónusz nélkül is szabálytalankodni, fault nélkül hagyta, hogy Doyne felvezesse  a labdát a pályán, s egy bravúros triplával egyenlítsen. A hosszabbításban pedig nyert a Bencze Tamás irányítása alatt egyre inkább összeálló Falco.

Ezt a sokkot az alapszakasz vége felé egy mérkőzés, a Magyar Kupa bronzmeccs erejéig tudta kiheverni a Sopron. Az elődöntőben az Albacomp ellen is partiban volt a csapat, de ott Simon extra teljesítménye döntött a fehérváriak javára. A bronzmeccsen felszabadult jó játékkal verte a csapat a nem igazán motivált paksiakat.

A bajnokságban időnként széteső, egyénieskedő játékkal sorra vesztette el a gárda a szárnyalás, a remek időszak idején még könnyedén nyerhetőnek vélt meccsek egész sorát. Nagy volt az egy-egy meccsen belüli hullámzás is, a már említett hullámvasúton lejtmenetbe került a társaság.

Jó kezdés után kiábrándító játékkal sima hazai vereség következett a Magyar Kupa bronzmeccsen semleges pályán legyőzött Pakstól, majd egy újabb fájó fiaskó, 16 pontos félidőbeli vezetés után 12 pontos vereség Szegeden. Jarvis meccsről meccsre görcsösebben s gyengébben játszott, a csapat pedig a ki-ki mérkőzéssé előlépett Pécs elleni találkozón sem tudta átlépni saját árnyékát. A záró meccsen, Kaposváron pedig egy tét nélküli dobóversenyben maradt alul.

A csapat pozitív s negatív sorozatairól szóltunk. Összességében bár az Albacompot s a Körmendet, az ezüst és a bronzérmest is megverte Sopronban a csapat, a kiesés egyik fő oka a közvetlen riválisoktól (Nyíregyháza, Falco, Pécs) hazai pályán elszenvedett összesen vereségek voltak

Az alsóházi rájátszásra a végig a csapat erősségének számító Townes - aki még hasznosabb lehetett volna, ha időnként nem helyezi főleg védekezésben a csapat érdeke elé, hogy megnyerje az ellenfél ötös poszton szereplő centere ellen a párharcot - valamint Jarvis távozott. Maradt Kelley és a magyar mag.

Itt a válogatottak mellé felnőtt a felépülése után fokozatosan magára találó Pojbics. Az alapszakaszban időnként az ellenfél legjobb mezőnyemberére "vérszívó piócaként" kiküldött Ugaros is felvillantott valamit abból, amire támadásban is képes lehet.

A Sopronba kerülését követő jó kezdés után elsősorban a dobások terén elbizonytalanodó Helmeczi talán fiatal korából adódóan teljesített hullámzóan, s Gombás Gábor játékát is ez a szeszélyesség jellemezte, akadtak remek meccsei, de volt amikor erőlködött, görcsösen játszott  Az ő esetükben igen sokat számított, hogyan sikerült első megoldásuk, akciójuk.

Jelen pillanatban a Sopron kapcsán jövőképről nem nagyon beszélhetünk. Minden játékosnak lejárt a szerződése, az edző távozott. A klubot üzemeltető gazdasági társaság ugyan felkérte Bokor Ákos ügyvezetőt a következő évad csapatának kialakítására, ám ő egyrészt még az előző szezont próbálja rendezni, másrészt még nem igazán tudja, hogy ha ezt meg is tette, milyen anyagi kondíciókat, milyen hátteret maga mögött tudva kezdjen tárgyalni játékosokkal, edzőkkel. Ja, és június végén az ő mandátuma is lejár.

A szurkolók azért reménykednek...

Forrás: Rázd meg a bikát!