Nekünk Mohács kell? Nem! Körmend!!!

Nyitásként szeretném leszögezni, hogy nem vallom magam sem okosnak, sem szakértőnek, maximum egy kosárlabdát szerető, s gondolatait néha, blog formájában kiöntő kosárlabda fanatikusnak. A szakértő kategóriába nálam mondjuk Lóránt András, Fodor Sándor, Fodor Péter, Hencsey Tamás, Patonay Imre, Sabáli Balázs, Zsebe Ferenc tartozik. Hogy melyikük, miért, abba most ne menjünk bele, maradjon az én titkom. Nem akarok én itt valamiféle „megmondó ember” lenni, csak rávilágítani arra, hogy nem kell a dolgokat bonyolítani, saját – amúgy sem kicsi - gondjainkat növelni. Választottunk színeket, címert, csapatot, eszmét, és ezekért kell kitartanunk, tennünk, együttes erővel. Mert ha nem…?

{vimeo width="620" height="342"}3084898{/vimeo}

…akkor olyan dolgokat, napokat kell megélnünk, mind 2012 nyarán. Nem kívánjuk még az ellenségeinknek sem ugye?! De nem ám. Amikor pár lépésre vagyunk attól, hogy elvesszen valami, ami egyéntől függően 5-10-25-50 éve az életünk része, akkor bizony nem nyugodt senki. Se szurkoló, se játékos, se vezető, senki.

Nekünk Mohács kell…

Az utóbbi időben egyre többször jut eszembe ez a cím, a mögötte rejlő sorok. Amikor nyilvánvaló, hogy nem az a cél, hogy a legjobb négybe jussunk, de még csak nem is az, hogy simán bekerüljünk a nyolcba, akkor kicsivel finomabban kellene bánni a kritikákkal. Személy szerint - bocsánat - kvázi a seggem vertem a földhöz, mikor megtudtam, hogy biztosan lesz csapat, ráadásul indulhat az A-csoportban. Gondoltam jó, itt már meg is van a szezon, innentől már minden csak plusz jó, öröm. Igen, most lehet szórni rám a közhelyeket, hogy ez "profi világ", ha van pénzünk légiósokra, azok cseréjére, akkor ne meséljenek, hogy az életben maradás a cél. De, az! Egy olyan adósságállományt, amit magunkénak tudhatunk, - sajnos - nem lehet egyik napról (szezonról) a másikra eltüntetni. Gondolom sokan örülnének -velem együtt-, ha ez megvalósítható lenne. Minden meccsre - ahogy sokan mások is - úgy megyek ki, hogy győzni fogunk, legyen bárki az ellenfél, s vereség esetén mindig van következő lehetőség a javításra. Most ott tartunk, hogy kicsivel túl az alapszakasz felén biztosított a szezon, tuti, hogy bent fogunk maradni a legmagasabb osztályban, mégis vannak károgók, feszültség keltők, jól értesültek. Mert evidens, hogy amikor van némi, kevéske jó, aminek lehetne örülni, akkor is zsigerből jövően kell keresni valamit, bármit, ami arra adhat okot, hogy elvegye mások örömét, bosszúságot okozzon. Nem szeretném azt átélni, amin például a Vasas labdarúgó csapatának szurkolóit átmentek. Röviden legyen elég annyi a történetből, hogy pár éve az együttes fanatikusai az Illovszky Rudolf Stadionban temetést rendeztek, melyen a Vasas SC-t kísérték utolsó útjára. Én nem akarom ezt megélni a Szentélyben! Sajnos azonban többeknek akkor esne le a tantusz, ha egy ilyen szomorú apropóból gyűlne össze a körmendi kosaras közösség.

S hogy kitérjek azokra is, akik hétről-hétről nekünk játszanak... Három játékost említenék meg az idei keretből, akik a mögöttünk álló időszakban, vagy napjainkban gyakori céltáblái egyeseknek.

Ruják András

Bandi karrierje már jó ideje húzódik nálunk és nagyon remélem, hogy még hosszú évekig a már belakott csarnokban fogja dobálni a Moltent. Gyaníthatóan a nagy többség élénken emlékszik arra az időszakra, amikor Marcus Moore távozása után ez a pesti srác vette át csapatunkat karmesteri pálcáját, remek tavaszt produkálva vitte bajnoki elődöntőbe szeretett együttesünk.

A mögöttünk álló idényben aztán olyan mennyiségű kritikát kapott, melynek döntő része nem volt jogos. Olyan elvárásokat, nyomást helyeztek vállára, melynek nem igazán lehetett megfelelni. De ez már - szerencsére - a múlt. Az idei évben nem csak a játékpercei, de pontátlaga, gólpasszainak száma is emelkedett, tudja játszatni ezt a csapatot.

Sokszor támaszkodunk a statisztikákra, hát tegyük most is. Ruják András gólpassz / eladott labda mutatója a magyar bajnokságban 3 feletti, ami azt jelenti, hogy legalább három aszisztot oszt ki, mire vét egy eladott labdát. Ez az átlag az egyik legjobb a legalább 25 percet átlagoló játékosok között. Védekezését is hosszan lehetne méltatni, de most csak annyival tenném ezt meg, hogy 1,7-es átlaggal a bajnokság 10. legjobb labdaszerzője. Látjuk a különbséget a jelenlegi és a nyomás (lelki, szurkolói) alatt mutatott, tavalyi formájához képest?! Pedig nem kellett ehhez sok dolog. Nem játszik merőben más játékrendszerben, nem vállal nagyságrendekkel kevesebb irányítói feladatot, mint tavaly. Egyszerűen csak nem hallja úton, útfélen azt, hogy: „Mennyire gyenge. Hozhatnánk helyette jobb irányítót. Miért nem megy vissza Pestre? B-csoportba való!”  …, és még sorolhatnám azt a sok-sok negatív mondatot, gondolatot, mely leírásra, elmondásra került a 2011/2012-es szezon folyamán. Én csak bízni tudok abban, hogy a fenti kijelentéseket pufogtató emberek megkövetik Bandit és látják, hogy nem csak a magyar bajnokságban, de az EuroChallengeben is megállta, megállja helyét. Miért állítom ezt? Pusztán a tények miatt. Itt a lejátszott 6 meccsének részletes statisztikája.

Mérkőzésenkénti 5,2 gólpasszos átlaga a 7. legjobb a teljes mezőnyben, a gólpassz / eladott labda mutatóban 3,1-es átlagot hozott, amivel (legalább 20 gólpassz) 4. helyre ért fel. Ennél jobban nehezen lehetne szemléltetni, hogy mennyivel jobban megy neki a játék.

Biztosan lesz olyan időszak, amikor nem megy majd neki úgy a játék, ahogy azt ő szeretné, egyet azonban nem szabad felejteni. Ő maradt, mert szeret itt játszani. Becsüljük meg Rujit, mert ő is kitartott a legnehezebb időkben a csapatunk mellett. Blődség lenne azt gondolni, hogy nem kapott ajánlatokat és csak azért maradt.

Fodor Gergely

Aki Gerit kritizálja, annak bizonyára fogalma sincs arról, hogy 2011. májusában elszenvedett térdsérülése után mennyi időt, energiát ölt abba, hogy újra teljes értékű játékos legyen. A nyarat, a teljes felkészülési időszakot a rehabilitációval töltötte, hogy minél előbb segítségére lehessen a csapatnak, visszatérhessen a játékba. Nem szerencsés alkat, mivel nem kímélik karrierje során a sérülések, ő mégis tűri ezeket a megpróbáltatásokat, tesz ellenük, elképesztően nagy akaraterőről tesz tanúbizonyságot. Elfogadja a neki szánt szerepet, sztárallűröket nélkülözi teljes mértekben, igazi munkásemberként teszi a dolgát. Labdáinak a mai napig szeme van, s védőmunkája elismerésre ad okot, komoly periódusokat, mérkőzéseket nyer(het) vele gárdánk.  Kérdés nem fér hozzá, hogy méltán ő csapatunk kapitánya. Hozzáállása példaértékű, pályán mutatott játéka nagy tudást hordoz magában, s nyugodtan kamatoztathatná többször "vezéri" képességeit a pályán, és az oldalvonal mellett egyaránt. Ha valaki a nyelvét szeretné köszörülni, akkor a listán őt tegye az utolsó helyre...

Zvonko Buljan - Kyle Austin

Kezdem a végén. Sokat lehet mondani Zvonkóra, de azt, amit sokan emlegettek, hogy "sz.rt bele az egészbe", azt biztosan nem. Nem olyan, mint Arnas Kazlauskas, aki képes volt arra, hogy előadja a hattyú halálát, még a legártatlanabb, legnevetségesebb helyzetben is. Tény, a higgadtság mintaszobrát nem róla fogják megmintázni, de azért van egy-két dolog amin el lehetne gondolkozni. Drága kis hazánkban az EuroChallenge mérkőzés alkalmával lehet látni, hogy milyen különbség mutatkozik a hazai és nemzetközi játékvezetés minősége között. Aztán maradjunk is ennyiben. Tehát ne lepődjünk meg azon, hogy már ötödjére elmaradó faltot mer reklamálni egy játékos, aki mondjuk az NCAA-ben, vagy a Bundesligában nem ehhez szokott. Én is aláírom, hogy ez nem magyarázat az elkerülhető technikai hibákra, elhamarkodott hármasokra, csak szeretnék rámutatni, hogy ennek az éremnek is két oldala van. Viszont nagyon remélem, hogy azt nem csak én állítom, hogy ő mindig úgy lépett pályára, hogy csak a győzelem elfogadható. Akinek egy cseppnyi kételye van ezzel kapcsolatban, annak javaslom, hogy nézze meg a Sopron elleni mérkőzés utolsó perceit, amikor Z már nem lehetett a pályán. A kispad mellett állt és úgy biztatta a társait, próbálta belehajszolni őket a győzelembe, mintha bajnoki döntőt játszottunk volna. Tette mindezt úgy, hogy a biztos ciprusi szerződés már ott lapult a zsebében. Kárt biztosan nem okozott, sőt, mint tudjuk szerződtetéséből, majd kivásárlásából profitált együttesünk, ami messze nem utolsó szempont. S itt jön be a képbe az új légiósunk.

Kyle Austin érkezése nem fog olyan változást előidézni keretünkben, mely negatív hatással lenne játékosaink formájára, hangulatára, stb. Motivált, jó munkás, és a védőmunkával sincs - és nem is lesz - különösebb problémája. Mert ugye ide sem ért, de máris jöttek a kijelentések, hogy Fepu játékidejét elveszi, nem fog lepattanózni, hoztuk volna vissza inkább Bellt, és hasonló dolgok. Megnyugtatok mindenkit. Fepu játékperceire nem gyakorol majd hatást az ő érkezése, s nem teszi tönkre az eddigi remek szezonját. Bízom abban, hogy adott esetben az ő duplázásával számtalan tiszta lehetőség adódik majd a mi remek triplavetőnk számára. Austin fegyelmezett, és képes arra, hogy döntő szituációkban a csapat élére állva -nem kizárólag a pontszerzésben- sikerre vigye együttesét. Magasember létére a labdavezetési készsége nem gyengébb, mint Buljané. Ha gyors játékot szeretnénk játszani, indítani, könnyű kosarakat elérni, akkor maximálisan ki tudjuk majd használni Kyle erényeit. Márpedig a keretünk abszolút adott ehhez, s nem tündérmese, nem álom, a védekezésünk is javulni fog érkezésével. Lehet, hogy nem varázsütésre, de megeshet, hogy igen. Meglátjuk majd január 12-én az Alba ellen.

A szavak hatalma

Az internet gyakorlatilag ott van a tenyerünkben egész nap, folyik belőle a rengeteg haszontalan információ – a sok hasznos mellett – megnőtt a nyilvános és szurkolói fórumok forgalma, s ez igaz a Lami-Véd Körmend együttesének honlapján megtalálható „vendégkönyv„-re is, mely kvázi fórumként üzemel, már több mint 10 éve. Vélemény és kritika gyakran járnak egymás mellett akár a lelátó bármely szegletében, akár az interneten. Hasznos, mert különböző „ál”nevek (nickname) mögé bújva fogalmazhatunk meg szaftos kritikákat, rúghatunk bele bárkibe, csak „gerincesen”, ahogy azt illik. Aki ismer tudja, hogy milyen néven írok a fórumban, tudja, hogy a csapatot, nézeteimet érintően vállalom a véleményem bárki előtt, nem csak írásban, szóban is. Sajnos azonban napjainkban egyre többször beigazolódik az a megállapítás, hogy: „A vélemény olyan, mint a se…yuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.” Eredmény, siker centrikus a világ, csak a győzelem a fontos, a többi nem számít! Fenét, ez nem igaz, legalább is szerintem nem! Valaki meg tudja tenni azt, hogy egyik meccsen a sárga földig alázza egy-egy játékosunk, emlegeti felmenőit, különböző „magasztos” jelzőkkel, majd eltelik két hét, s egy győzelem esetén elismerően szól róla, ne adj’ Isten az adott kosaras szemébe néz, mosolyog, meglapogatja a hátát. Jön az újabb vereség és ismét fordul az előjel. Nekem ezt, nem veszi be a gyomrom. Hogy miért? Mert ez nem etikus. Valamint azért sem, mert – bár már előttem milliószor leírták mások – ez a csapat akkor is a miénk, ha nyer, ha veszít.

Hol lennénk, ha nem lenne Fodor Gergely, Ferencz Csaba, Kocsis Tamás, Ruják András, Kutasi Gergely, Sonyák Béla, Farkas Attila, Csapai Péter, Sömenek Martin, Golomán György és még sokak, nem csak játékosok? Meg kell őket becsülnünk, mert itt vannak és az MTE-ért dolgoznak küzdenek. Hazudik aki ennek az ellenkezőjét állítja. Teljesen mindegy – klub anyagi szempontjából nem -, hogy 600, 1000, vagy épp 2000 ember látogat ki a hazai mérkőzésekre, ha egységesen arra törekednek, hogy végig biztassák a csapatot, ott legyenek a játékosok, vezetők, dolgozók mögött teljes mellszélességgel, még akkor is, ha nem a bajnoki cím, nem a rájátszás, hanem az életben maradás a cél.

Akik játékosokat kritizálnak – névtelenül – fogalmuk sincs, hogy mekkora károkat okoznak! Bizonyára sokan látták azt az interjút, amit Németh „Johnny” Zsolt készített Hencsey Tamással. Nos, abban Hene többször is hivatkozott (láttam, olvastam) olyan dolgokra, megjegyzésekre, melyek megjelentek a klub hivatalos honlapjának vendégkönyvében, fórumában. Ha a vezetőedzőnek – aki 3 ember munkáját végzi – is van tudomása ezekről a beírásokról, akkor a játékosoknak is. Ez nem új keletű dolog, csak idén sokkal vékonyabb a cérnaszál, amit néhányan próbálnak átvágni, szerencsére eddig sikertelenül. Trollok, bértrollok (provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget) sajnos az internet velejárói, viszont a legnagyobb baj, hogy teljesen mindegy, hogy valós, valótlan személy írja, súlyt hordoznak magukban a bejegyezések.

Nem udvariasság, puszta tények!

Egy alkalommal sem fogadtam kétkedve azokat a nyilatkozatokat, melyeket a légiósaink, vagy épp a Körmendre érkező, vagy onnan vesztesen, győztesen távozó játékosok, edzők tettek. Nem hinném, hogy becsomagolt, pozitívan torzított mondanivalóval, szép szavakkal szeretnének más táborokból szimpatizánsokat szerezni, kapcsolatokat építeni. Csak egy-két példa, melyek mutatják, hogy az összetartás milyen nyomokat képes hagyni azokban az emberekben, akiknek egész karrierje arról szól, hogy országról-országra, csapatról-csapatra vándorolnak, mert ezt vállalták, ebből élnek, mégis emberek tudnak maradni.

Kyle Swanston, a Kaposvári KK légiósa idei legjobb meccse után a körmendi közönséget méltatta.

Mike Scott, aki jelenleg a Crvena Zvezda csapatát erősíti, így nyilatkozott az itteni közegről:

"Szerény város, egyszerű élet és NAGYSZERŰ szurkolók. Ennek a városnak a lakói rendesek és tisztelettudóak. Nagyon sok olyan helyen jártam, ahol az emberek nem ilyenek."

A Sopron irányítójának, Jermaine Thomasnak szavai:

"Nagyon könnyű volt a körmendi szurkolókkal egy húron pendülni, mert mindig a végsőkig támogattak minket, minden meccsen feltöltöttek energiával és készen álltam a játékra. Sokban megkönnyítették a dolgomat, hogy a legjobb formámat hozzam az összes találkozónk során."

Stanley Ocitti így nyilatkozott az itt eltöltött szezonja után:

"Nagyon kicsi város Körmend, viszont a csapattársaim egytől-egyig jó srácok voltak. A legmélyebb benyomást a szurkolók tették rám, szerettem őket. Hatalmas szenvedéllyel mutatnak a játék iránt. Rengeteg erőt, energiát kaptunk tőlük játék közben."

Dennis Toroman, így emlékezett a 2003-as bajnoki cím megünneplésére a vele készített interjúban:

"Elég régen történt már. 2 napig nem mentem haza a körmendi apartmanomba, két horvát barátommal mentünk folyamatosan és megmutattam nekik, hogy milyen nagyszerű hely Körmend! Amikor itt játszottam, az volt a legszebb időszak a kosaras karrieremben. Fiatal voltam, sok hajam volt (most már kopaszodom), könnyűnek éreztem az életet. Itt vannak a legjobb szurkolók és Körmend mindig ott lesz a szívemben! :-) "

Chauncey Leslie, 2007. május 28-án:

"Köszönöm mindenkinek, aki aggódik értem. Szerencsére a műtét jól sikerült, ha minden jól alakul, hamarosan újra játszhatok. Csak azt szeretném mondani, hogy óriás érzés a körmendi szurkolók előtt pályára lépni, akik foglalkoznak a játékosaikkal és családtagokként tisztelik őket! Még egyszer nagyon köszönöm, hogy aggódtok értem és kedden találkozunk! Előre!"

Mindig előre…

2007 - Szolnok - Körmend, bajnoki elődöntő, 5. mérkőzés

2009. április 18., Körmend - Falco

{vimeo width="620" height="342"}4236376{/vimeo}

2010. Körmend - Falco ( 3 - 0 )

{vimeo width="620" height="342"}11301294{/vimeo}

Ugye milyen jó olvasni azokról a nagyszerű percekről, órákról, napokról, amiket a lelátókon, mérkőzések előtt, után éltünk meg?! Ezek is mi vagyunk, s nem volt olyan rég, amikor egy-két mondat elég volt ahhoz, hogy egy meccsen együtt dobbanjon kétezer szív, egy legyen a cél. Most is közös a cél, mindig az lesz, és EGYÜTT tehetünk érte a legtöbbet. Azzal, hogy őrizzük az értékeink, nem bántjuk a fiainkat, mindenki megteszi a tőle telhető legtöbbet, hogy ameddig csak lehet, élhessen a KÖRMEND!

A "sanyarú" fél év…

Ígérem, mindjárt vége. Csak összegezzük, hogy mit értünk el eddig a 2012/2013-as idényben. Megszereztük az EuroChallenge történetének első, majd második körmendi sikerét. Abban a sorozatban, melyet előzetesen gyakorlásra akartunk felhasználni 2 győzelemmel és 4 vereséggel végeztünk, úgy, hogy saját csarnokában győztük le a Szolnoki Olaj KK-t, március 7-e után, magyar csapatként először. Idehaza mindössze egy vereséggel állunk a bajnokságban, a jelenlegi listavezető Kaposvári KK-tól kaptunk ki, nagy csatában, úgy, hogy mi csak 2 légióssal álltunk ki, s Swanston valami brutálisan nagy extrát dobott. Az ország nyilvánossága előtt legyőztük a rivális Falcót, bőségesen versenyben vagyunk a legjobb 8-ba jutásért, s nem reménytelen az sem, hogy megcsípjük a hatodik helyet, mivel körbeverések még szép számmal lesznek a tavasz folyamán. Igaz, hogy idegenben még nem nyertünk meccset, de ne gondoljuk, hogy a Jászberény, a ZTE, a Pécs kutyaütő csapatok.

Egyszerűbb lenne minden, ha egy irányba húznánk. Ha nem a miérteket keresnék folyamatosan, nem a rosszat keresnénk minden egyes sarokban, pontban, porszemben. Örüljünk annak, ami jelenleg van. Egy csapat, melynek reális esélye van arra, hogy rájátszásba kerüljön, ott pedig tudjuk - bár elcsépelt közhely -, de minden lehetséges.

Lesz, lesz, lesz, csakazértis lesz…!

Fotó (1., 4-6.) - bckormend.hu

Fotó (2.) - pvsk-panthers.hu

Fotó (5.) - jkse.hu

Fotó (8.) - origo.hu