Őszértékelő NBI/A: A biztos bennmaradásért küzdők

Jászberényi KSE (9. hely, 4-8)

Óriási átalakulás után szerényebb célok

A klub vezetésében, illetve a szakmai stábban is gyakorlatilag teljes őrségváltás következett be nyáron, jelezvén a korábbi időszak lezárultát, avagy csődjét, az előtte megszokott rengeteg honosított közül csak Mladenovicsot tartották meg, s inkább ragaszkodtak a csapatkapitányhoz, Dramicsanyinhoz, minthogy legyen három szerényebb teljesítményre képes külföldi státuszú játékosuk, egyes posztra pedig Dustin Ware jött, így két légiós státuszú kosarssal kezdték a szezont. Maradt a vezérek közül Soós Gábor és Szögi Ádám is, ráadásul a liga egyik legjobb magyar játékosát, Horváth Ákost is megkaparintották. A jászberényi származású, de az előző években rengeteg más csapatnál megforduló Cseh György is hazatért, Paksról pedig jött Kerpel-Fronius Balázs, a legnagyobb erősítés mégis talán a kispadon történt azzal, hogy a Falcóval korábban alapszakaszt is nyerő és bajnoki döntőző Bencze Tamás vette át a stafétát. Bár a nevek alapján reménykedtek a rájátszásban a rajt környékén a JKSE-nél, a riválisokhoz képesti kevesebb légiós/honosított kosaras szerepeltetése és az anyagi konszolidáció időszak miatt mégis inkább a biztos bennmaradás, amit kitűzhetett célul a jászsági együttes.

Elkedvetlenítő kiütések, majd győzelem a riválisok ellen

Noha az Alba és a Falco ellen két súlyos vereséggel kezdte az évadot a Jászberény, a ZTE és a Körmend legyűrése visszaadhatta a hitet Horváthéknak, ám a Paks ellen sem tudta felvenni a kesztyűt a gárda, így egyértelműen látszott, hogy az élcsapatokkal nem lehet egy súlycsoportba sorolni az együttest, ám a hasonló erősségű riválisokkal szemben gyorsan megtanult nyerni ez az újjáformált JKSE.

Balszerencse balszerencse után és egy erőt adó bravúr

Az első három kudarcnál sokkal fájóbb, ami ezt követően történt, hiszen Ware, majd Soós is kidőlt a sorból, a közvetlen rivális Pécs is elverte őket, majd a Sopron óriási verésben részesítette az egy légióssal vitézkedő alakulatot, ám a Kaposvár ellen Kerpel-Fronius 31 pontos extrájával hatalmas meglepetést okoztak otthon. A MAFC ellen mégis nagyon tartalékosan álltak fel idegenben és meccs közben Csabay-t és Horváthot is elvesztették, s hosszabbításban alul maradtak, ezzel pedig nagyjából eldőlt, hogy Soós és Csabay egész évre való lesérülése okán a rájátszás nem lehet reális cél, a bennmaradás minél hamarabbi biztosítása kerülhetett onnantól a fókuszba.

Hullámvasút, újabb kiütés, majd javítás egy idegenbeli hőstettel

A Szeged ellen az előzmények dacára is csodát tehettek volna, félidőben útban voltak egy fölényes diadal felé a "dupla szorzós" rangadón, ám rövid rotációjuk miatt és Balaban fickándozása okán a szezonjuk leglélekölőbb vereségét szenvedték el saját szurkolóik előtt. A közben érkező kiegészítőemberrel, Fekete Viktorral a sorban viszont már legalább eggyel többen lehettek a folytatásra, ám a Kecskemét ellen belefutottak a késbe, ám megint lépéselőnybe kerültek a riválisaikkal szemben azzal, hogy az ugyanolyan mérleggel rendelkező Nyíregyházát heroikus küzdelemben győzték le idegenben.

Tankolás magyar módra, a lehető legtöbb értelemmel

Az egész szereplést, a szezonra megmaradt bevethető játékosok keretét és a Kerpel-Fronius - Szögi páros használásának módját elnézve megállapíthatjuk, hogy az anyagi kiadásokkal, illetve a játékoskeret és az edzői stáb összerakásával kapcsolatosan racionálisabb irányt vevő klubnál a fiatalabb kosarasokat remek szellemben fejlesztő és használó Bencze mester vezetésével egyértelműen beáldozzák a jelent a szebb jövő érdekében. Kiesni csak további hatalmas balszerencse sorozattal tudna innen a gárda (vagy a mindig fenyegető anyagi helyzet nagymértékű romlása okán), s mivel a playoff sem körüllengő vágyálom már a JKSE-nél, egy komoly csapat alapjait lehet letenni, melynek következő hasznos fiatal szerepjátékosa a Vasastól kölcsönvett Fekete lehet, az All-Star Gálán is parádézó Kerpel-Fronuisból pedig válogatott játékost csinálhat ez a szezon.

 

MAFC (10. hely, 3-9)

Újra van élvonalbeli csapata a fővárosnak, cél a bennmaradás

A B-csoport nyári döntőjét ugyan elvesztő, ám a Bonyhád el nem indulása miatt végül mégis feljutó MAFC-nál szépen megoldották a vezetők, hogy a megkezdett irányban is tovább lehessen haladni, de az eredményességet is szem előtt tartva erősödjön is annyit a gárda, hogy ne a kiesés fő várományosának tartsák. A tavalyi magból megmaradt Lakosa Zsolt, Lakits András, Misek Levente, Tursics Krisztián, Fodor Kristóf, Fekete Csaba és a két "zöldfülű", Mócsán Bálint, valamint Nikitin Alexander is, ám a korábbi vezérnek, Vavra Andrásnak erre az évadra már edzői feladat jutott. A szakmai stáb élére egy nem magyar kosárlabdán szocializálódó, de mégis magyar ajkú erdélyi szakembert szerződtettek Stefan Timbus személyében. Még egy fontos lépés maradt hátra a csarnok A-csoportossá tétele mellett, ez pedig a légióskontingens összerakása volt. Itt már korán biztos pont lett a görög Sztavrosz Tuciarakisz, ám Neiko Hunter megsérült a felkészülés során, hátvéd poszton pedig előbb Tony Watson vallott kudarcot, majd sokáig csak két légióssal számolt az együttes. Érkezett még a Vasastól is két fiatal, ám közülük a térdével bajlódó Mohay Péter a mai napig nem lépett pályára, Timkó Norbert, az örök ígéret pedig pályafutása talán legmélyebb pontjára került, éppen ezért center posztra a külföldről hazatérő Szabó Tibort is leigazolták Garai Péterék.

Talán a vártnál is nehezebb kezdés

Timbus mester nem véletlenül volt zabos az első, Kaposváron elszenvedett kiütéses vereség után, hiszen minden lehetséges újonc bakit elkövetett a budapesti alakulat, melyet sorsolása sem segített kezdetben, a Falco és a Szeged ellen is idegenben lépett fel  és kapott ki a következő két fordulóban, s folyamatosan apróbb sérülések hátráltatták a két légióssal és honosított kosaras nélkül felálló együttest. A MAFC a negyedik fordulóban végre hazai közönsége előtt is bemutatkozhatott, ám a Paks könyörtelen vendégnek bizonyult és kiütötte az akkor még gyengélkedő Hunterrel csatázó fővárosiakat. A kecskeméti idegenbeli sima vereség nem volt meglepetés, de az öt forduló után nyeretlenül álló feljutónak látszott, hogy változtatnia kell, ha kompetetív csapat akar lenni.

Áttörés és teljes fordulat

A hatodik fordulóban második hazai fellépésére készülődött a MAFC, méghozzá az addigra már három győzelmet is begyűjtő NYKK ellen és bizony nem sokan fogadtak volna azon csata előtt Stefan Timbus fiaira, ám a még ekkor is csak két légióssal, s a kidőlő Mohay, Tursics, Fodor trió nélkül felálló fővárosiak bizonyítottak, s hosszabbítás után megszerezték első diadalukat. Az idő közben komoly A-csoportos játékossá érő Lakosa Zsolt főszereplésével és a feltámadó Hunterrel Fehérváron még simán kikapott a csapat, viszont a következő hazai meccsén a Jászberényt is megverte otthon túlóra után. Itt robbant be a köztudatba a 16 pontot szóró Mócsán Bálint, aki kihasználva a sok sérülés miatt adódó lehetőséget, rögtön fontos rotációemberré vált. Már az Alba ellen ott volt a próbajétékon lévő Parrish Brown, aki sokáig kerste a ritmust, de a JKSE legyőzéséből már oroszlánrészt vállalt, pláne, hogy Hunterre nem számíthatott a szakvezetés azon a délutánon. Lakosa Zsolt extrája pedig azt jelentette, hogy a forduló MVP-jét is a MAFC adta. Idegenben még váratott magára a feljavulás, a Körmend nagyon megverte otthon Tuciarakiszékat, ám még annál a zakónál is nagyobb különbséggel, 39 ponttal ütötték ki a szintén közvetlen riválisnak számító, de már akkora atomjaira hulló Zalaegerszeget.

Már mindenki komolyan veszi őket

A három hazai siker azt eredményezte, hogy az azóta három légióssal felálló és Brownt véglegesítő újoncot a stabil rájátszó Pécs, majd a ligaelső Sopron is "komolyan vette", otthon nem tudták legyűrni Csirke Ferenc tanítványait, ám volt edzőjük, Sabáli Balázs Sördögei a vártnál nagyobb erőbedobással tudták csak elverni saját közönségük előtt.

Példaértékű húzásokkal jó úton a bennmaradás felé

A mi erősorrendünkben is feljöttek a kilencedik helyre és vereségeik ellenére is ottmaradtak. Megtették, amit meglehetett, az összes nyerhető meccsüket behúzták otthon, a bennmaradásért folytatott, 4-5 csapatos harcban pedig jó pozícióba kerültek azzal, hogy a jelenlegi utolsó ZTE-t nagyon elverték. Kérdés lesz, hogy a három általuk legyőzött gárda ellen idegenben mire mennek, ennél eredményesebb szereplést nem szabad elvárni tőlük, bár most sorozatban négyszer játszanak otthon, ám az már most kijelenthető a play-out-féle lebonyolítás ellenére is, hogy hatalmas csalódás lenne az eddig tapasztaltak alapján, ha a MAFC lenne végül a kieső. Gyakorlatilag minden fontosabb pontot kipipálhattak a téliszünetre, Lakosából vezért csináltak, az összes megtartott fiataljukat tudják is használni ezen a szinten, Mócsánból pedig a magyar bajnoki szinten nem megszokott életkorban is "mertek" játékost csinálni. Egyedül Timkó Norbert "fel nem ébresztése" a fekete folt náluk, a légióskontingensük is a lehető legjobb ár/érték arányban, s ehhez az állományhoz, illetve szellemiséghez egy kitűnően illő és már rögtön eredményeket is hozó edzőjük van Stefan Timbus személyében, ráadásul minden hazai fellépésükön teltház közelben vannak és az ellenfeleik kimondottan nem szeretnek fellépni a Gabányi László Sportcsarnokban fiatal szurkolótáboruk jó értelemben vett harsánysága miatt.

 

Marsó-Nyíregyháza KK (11. hely, 3-9)

Csapatépítés újfent last minute-tel

Nem kapkodták el a csapat összerakását a tavaly utolsóként záró, de ki nem eső Nyíregyházánál, ahonnan megint távozott egy fontos magyar, ráadásul saját nevelésű láncszem Polyák személyében, ám a Sitku - Siska edzői páros maradása a kispadon és a Kósa, Molnár, Czura ifjonti trió megtartása jelentett némi kontinuitást. Ettől függetlenül lényegében teljesen új csapat épült az NYKK-nál, a légiós sort lecserélték, bár korábbi kedvencük, Brane Savic már magyar útlevéllel állhatott harcba, Nermin Hujdurovicról pedig korán kiderült, hogy a bajnokság egyik legjobb játékosa lesz idén. Rados Vukolicstól sokat nem várhattak, de úgy festett, hamarosan magyar állampolgárként számíthatnak rá, a külföldi kontingens pedig Jarvis Garnerrel lett teljes a későbbiekben. A Nyíregyházán felnövő és játszó Nagy Krisztián visszatért, Garamvölgyi Ákost a Vasastól vette kölcsön a Sitku-legénység, Helmeczi András pedig kapott egy újabb esélyt arra, hogy megragadjon az élvonalban. Ezzel a kerettel viszont nem lehettek PO-álmai az NYKK-nak, csakis a kiesés elkerülése lehetett megfogalmazott cél velük kapcsolatosan - hiszen ekkor még nem lehetett tudni, hogy mennyi húzásuk sül majd el a vártnál is sokkal jobban.

Meglepetéscsapatnak indultak

Az első négy fellépésüket otthon vívhatták meg, s a ZTE ellen aratott 40 pontos diadallal végződő idénynyitó alkalmával megszerzett momentumot a Körmend és a Pécs ellen is fent tudták tartani. A vasiakat egyetlen ponttal verték, a PVSK elleni produkciót látva viszont már mindenki úgy vélekedett, hogy a Hujduroviccsal hatalmasat húzó és Brane Savicot is poraiból felélesztő NYKK idén biztosan nem lesz "veszélyeztetett".

Megvolt a fonál, ám egyszer elveszett és azóta sincsen meg

A Sopron ellen talán már mindenki elhitte, hogy lehet esély a negyedik fordulóban, ám Rujákék kiadós verésben részesítették a szabolcsiakat, akik azóta sem tudtak mérkőzést nyerni és mostanra már csupán a harmadikak hátulról, ráadásul a Szeged és JKSE ellen otthon vesztettek rangadót, a MAFC-nak pedig ők voltak, akik "hitet és hitelt adtak" az által, hogy bár hosszabbításra kényszerítették a fővárosiakat Újbudán, ám összességében alárendelt szerepben játszottak és ki is kaptak. A téliszünet előtt két héttel még volt egy nagy esélyük a Kecskemét ellen otthon, ám nem értek célba, az Alba, a Falco, a Paks és a Kaposvár ellen sima vereségek pedig csapatépítési, illetvet önbizalmi szempontból sem lehettek túlzottan építőjellegűek.

Nem reménytelen a helyzet, de a sorsolás miatt a bennmaradás is dicséretes teljesítmény lenne

Figyelembe véve, hogy a közvetlen riválisok közül csak a jelenleg ugyanannyi győzelemmel álló MAFC-ot fogadják, továbbá hogy Szegedre, Zalaegerszegre, Körmendre és Jászberénybe is mennek még, mindössze két olyan párosítás van számukra az alapszakasz további részében, ahol esélyesnek mondhatóak, és ez a megállapítás is csak akkor marad igaz, ha a Jeremy Wise és a honosított Marko Kolarics megszerzése miatt azért a szezon elejéhez képest több potenciállal rendelkező Savicék úgy mennek Zalaegerszegre, hogy addigra nem tud jelentősen előrelépni csapatépítésben a ZTE.

Fotó(1.): jksedrukker.hu
Fotó(2.): MAFC/Facebook
Fotó(3.): szon.hu