Pénz és légiósok! Egyensúly és káosz!

Pár nappal ezt megelőzően kollégám már foglalkozott az egyesületek pénzügyi helyzetével. Ennek folytatásaként egy szorosan kapcsolódó témába fogunk bele ebben a bejegyzésben. Klubjaink gazdasági helyzete nagyban hatással van (lehetne), a légiósok kiválasztására, de a számtalan városi legenda, pletyka, szóbeszéd lehet nem alaptalan. A következőekben egy rövid, elképzelt beszélgetést olvashattok, valamint pár gondolatot a hozzánk látogató külföldi játékosról.

Minden felkészülést megelőzi (jobb esetben) a külföldi játékosok kiválasztása, megszerzése. A szurkolók többsége is leginkább azt várja, hogy ki lesz a következő idény sztárja, kiért kell vörösre tapsolnunk a tenyerünk, kiért adunk több tízezer forintot bérletért, utazásért, jegyért…, és ki miatt verjük majd a fejünk a falba, amikor majd üres lesz a csapatkassza. A Gyopárosi Gyémántok ügyvezetője és edzője így értekeztek egymással a fenti témáról. Ez egy elképzelt beszélgetés, szereplői kitalált alakok, bármilyen hasonlóság a való élethez képest pusztán a véletlen műve.Ügyvezető: Dolgos Dóra, Edző: Kemény Kristóf

DD: Szóval Kristófkám! Kiket néztél ki magadnak abból az 300 DVD-ből, amit kaptál?

KK: Dórikám az a helyzet, hogy sok jelöltem van. Mit akarunk elérni?

DD: Te is tudod nagyon jól, hogy tavaly mekkora égés volt, hogy alig maradtunk benn a 4. ligában, ha ezt így folytatjuk, akkor elvesztjük a maradék 12 bérletesünk is, szóval, bajnokságot kell nyerni.

KK: Jó, rendben, de hogy? A fiúk maguk mossák a felszerelést, örülnek, ha megyünk idegenbe, mert ott zuhanyozhatnak, edzeni nem tudunk, mert a polgármester lelakatolta a termet.

DD: Figyelj! Beszéltem a polgármesterrel, megígértettem vele, hogy lesz csarnok, fűtés, világítást. Nyomdás Norbi szintén megígérte, hogy annak ellenére, hogy a reklámjait nem tettük ki két szezonban feliratozza a Mezes Móni által küldött cuccokat és a mosatást is intézi. Így már azért jobb a helyzet még ha a kassza üres is. Okés?

KK: Persze Dóri, akkor mondom is. Kell az az alacsony irányító, akit mondtam, plusz a 4-es és center, akiket tavaly nem tudtunk idehozni, mert nem vállalták az utat. 14-15 ezer dollárt kérnének hárman.

DD: Az rengeteg pénz. De tudod mit? Meglesz mindhárom!

KK: De hogy??? Most mondtad, hogy üres a kassza. A tavalyi pénzüket ebédjegyekkel, meg hasonlókkal pótlod, akkor hogy lesz légiósunk?

DD: Egyszerű! Figyelj! Az anyagi helyzetünkről nem tudnak semmit és nem is fognak, mert Te majd szépen elmondod a magyarjainknak, hogy csak a mi jelenlétünkben beszélhetnek a külföldiekkel. Nekik meg megígérjük, hogy minden szuper lesz és mire észbe kapnak, arra már akkora előnyünk lesz, hogy könnyen behúzzuk a bajnokságot, vagy Te még keresel 3-6 ilyen balekot és akkor Te is jól jársz, mert bajnokcsapat edzője leszel és mi is! Rendben? :-)

KK: Mit mondjak? Ha nemet mondok kirúgsz… Rendben! :-S

Vicces lehet a dolog és mégsem az. Jó néhány dolgon el kell gondolkodnunk, melyek egyáltalán nem viccesek, sőt, a játékunk, válogatottunk jövője is múlhat rajtuk. Sokan emlékezhetnek rá, hogy milyen és mekkora légióshad árasztotta el Eger, Körmend, vagy kis országunk még pár városát. Akadt olyan, akit visszafordítottak a repülőtérről, szó nélkül lelépett más országba, vagy épp elfelejtett arról szólni, hogy már volt némi időt büntetés-végrehajtási intézetben, mint lakó.

Az első és legfontosabb szempont, hogy mit szeretnénk elérni? Van értelme a jelenlegi gazdasági helyzetben belemenni egy lehetséges túlköltekezésbe azért, hogy NBI-ben maradjon a csapat, vagy ne 13. legyen, hanem 11.? Nem sok! Amikor a magyar kosárlabda egén alig lehet pénzt hozó lepkét fogni, akkor rossz példával, meggondolatlan beruházásokkal ne hessegessük el azt a keveset is.

Megfelelő légióst meg lehet és meg is kell fizetni, pontosan, időben, de becsapni nem szabad, soha. Hogy miért? Mert a rossz hír nagyon hamar terjed és akkor jó képességű, bajnokságunk színvonalát emelő külföldiekből egyre kevesebb, rosszabb esetben egy sem fog jönni. Bármennyire fájó és nehéz kimondani, mindenki döntse el, hogy hova akar tartozni és arra mennyit tud áldozni. Teljesen haszontalan és felesleges kis kluboknak a nagyokkal ölre menni, hogy ott is meglegyen a három légiós, még annak az árán is, hogy a pénzügyi keretek nem adottak hozzá. Láthattuk az elmúlt hónapokban, hogy mekkora és milyen utóhatásai vannak a pénzszórásnak. Egy klubvezető, szakmabeli, szurkoló sem kívánja azt, hogy essen össze csapata, amiért dolgozott, szeret már évek óta.

Osszuk meg a terheket, vállaljunk kevesebbet, jusson a szponzorációs pénzekből az utánpótlásképzésnek, fiataloknak, mert ők a jövőnk! Nem azok a tucatlégiósok, akik bármikor rendelkezésre állnak. Lehet, hogy szimpatikusabb az a szemlélet, hogy neveljük ki Nagyék fiát és amikor majd válogatott lesz, akkor az ő karrierjét elindító szponzor elégedetten csettint és mosolyog, hogy igen, az én segítségem tett azért, hogy ez a srác ide jusson.

Az MKOSZ (nagyon helyesen) pálcát tört amellett, hogy rendet szeretne a magyar kosárlabdázásban, gazdasági és szakmai szempontból egyaránt. Lehet, hogy így a kisebb csapatok kevesebb légióst tudnak igazolni, vagy nem is tudnak, - ne is tegyék, ne menjenek csődbe, szükségünk van rájuk még sokáig -, kettéválhat a mezőny, de ez kell ahhoz, hogy mindenhol elindulhasson egy új folyamat. Hiszem, hogy a rendszerezett dolgok, az magyar értékek megbecsülése tesz azért, hogy jöjjenek a támogatók és újra elindulhassunk a telt csarnokok és remek válogatottbeli eredmények felé…

Forrás: Rázd meg a bikát

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus