Rájátszás előzetes - Kaposvár vs Jászberény

A két együttest egymáshoz viszonyítva és külön-külön is bemutatjuk alább.

RÁJÁTSZÁS PÁRHARCOK

Az 1. a 8. ellen: Alba - Pécs

A 2. a 7. ellen: Szolnok – Szombathely

A 3. a 6. ellen: Paks – Körmend

A 4. az 5. ellen: Kaposvár – JKSE

1. meccs ápr. 24. 18:00: KAPOSVÁR - JJÁSZBERÉNY
2. meccs ápr. 26. 19:00: JÁSZBERÉNY - KAPOSVÁR
3. meccs ápr. 30. 18:00: KAPOSVÁR - JÁSZBERÉNY
Ha szükséges:
4. meccs máj. 3. 19:00: JÁSZBERÉNY - KAPOSVÁR
5. meccs máj. 5. 18:00: KAPOSVÁR - JÁSZBERÉNY

KAPOSVÁR – JÁSZBERÉNY

Az ő párharcuk külön csemege lesz. Több szempontból is. Válassza ki mindenki azt (vagy azokat) az étvágygerjesztő(ke)t, amely(ek) miatt úgy gondolja, hogy tényleg érdekes lehet ez a minimum három, de lehet, hogy négy vagy öt mérkőzéses ütközet a somogyi és a jászsági gárda között. A három nyert meccsig tartó párharc pályaelőnyét a Kaposvár élvezi, tehát az első, a harmadik, és ha szükséges akkor az ötödik derbi is náluk lesz. A második és ha szükséges, akkor a negyedik meccs pedig Jászberényben.

- Az alapszakaszban oda-vissza verték egymást, de mindig a vendégcsapat (!) nyert- Az eredmények: 84-96 Berényben, majd 79-84 Kaposváron. Ráadásul mindkét találkozón a vendég együttes hozta az első három negyedet, s az utolsóban csak kozmetikázott a hazai alakulat, de fordítani nem tudott.

- A középszakaszban (felsőház) megfordult a kocka, és bár itt is oda-vissza verték egymást, de érvényesült a hazai pálya. A két eredmény: 96-93 Kaposváron, majd 93-80 Berényben. A számmisztikát kedvelőknek: a JKSE mindkét alkalommal 93 pontot dobott, ami egyszer egy szoros vereséghez, egyszer egy elég sima győzelemhez volt elég.

- Az a pikantéria is megvan a két csapat kapcsán, hogy ők ugyebár a középszakasz végén, az utolsó körben Jászberényben randevúztak egymással, és többek között ezen múlt, hogy egymást kapják-e a rájátszásban is vagy sem? A Kaposvár tehetett volna róla, hogy ne így legyen, mert ha nyer, a Körmendet kapja a somogyi együttes, de a hazai siker miatt gyakorlatilag folytatódik a KKK és a JKSE versenyfutása ebben az idényben. Egyelőre 4 meccsből 2-2 az állás.

- Még egy adalék a klubok közötti párhuzamhoz: lehet rajta vitatkozni, de nem érdemes, inkább el kell fogadni, hogy egyelőre mindkét csapatnál létkérdés, hogy jól játsszanak a légiósok. Nyilván mindenhol így van ez, de a Kaposvárnál három telitalálat külföldi (két amerikai és egy szerb) mellett egyedül Hendlein az, aki tartósan komoly szerepet kap, illetve Drahos, de ő már ritkábban. A Jászberénynél pedig, ha kivennénk a csapatból a szezonban egyre jobb, s most már mondhatjuk, hogy extrán teljesítő Rakicsot (bocsánat, ő már hivatalosan is magyar, de nem régóta, tehát engedjék meg, hogy itt említsem) vagy a tavaly is jó, most tán még jobb Dramicanint, illetve a többnyire igen hasznos Markovicot vagy a legújabb jövevény Djikanovicot, aki nagy stabilitást ad a palánkok alatt, akkor azért sokkal karcsúbb lenne ez a JKSE. Természetesen ez nem minősítés, hanem csupán tényközlés. A gárda egyberakása nem kis feladat volt edzői szempontból, de az biztos, hogy itt is és Kaposváron is kiemelten fontos a légiósok remeklése, ezért külön hab lehet a tortán, hogy mennyire képesek esetleg egymást erejét kioltani a külföldi játékosok, illetve mellettük mit tudnak hozzátenni az egészhez a magyar kosárlabdázók Kaposváron és Jászberényben egyaránt.

Újságírói tipp: 3-2 a JKSE-nek

KAPOSVÁR

A somogyi alakulat a 21. század nyitányán nagyon fickándozott a magyar bajnokságban. Ez volt a kaposvári férfi kosárlabdázás fénykora. Két bajnoki cím és egy második hely került a tarsolyba négy szezon alatt. 2001-ben és 2004-ben arany, 2003-ban ezüst volt a termés. Érdekes, hogy a szintén ezen időszakban (meg még ezt követően) menetelő Paks volt mindkét kaposvári bajnoki cím vesztese, hiszen abban a két idényben őket múlta felül a KKK a nagydöntőben.



Nem mellékes, hogy az egykori sikerek részese volt a mostani keretben is benne lévő Hendlein Roland (2004.), illetve Szőke Balázs (2001. és 2004., sőt, a jelenlegi másodedző, Filipovics Gordan is (2001. és 2004.). Az első alkalommal Földi Sándor, a második aranyérem átvételekor Kmézics Zorán voltak a vezetőedzők. Tehát milyen érdekes, "Sutyi" most egykori sikergárdája ellen vezeti a JKSE-t...

A mostani Kaposvár igazi fekete lóként rajtolt a bajnokságban. Köztudottan jó a légiós kiválasztásuk, ám ez azért mindig lutri is egy kicsit, hiszen a minap éppen egy neves edző ecsetelte, hogy mennyire számít az adott közeg és egyéb tényezők is, vagyis egy egyébként remek kosaras is teljesíthet gyengén az adott csapatban, illetve ez fordítva is elsülhet. Tehát a puding próbája az evés alapon várhattuk, hogy Dunn, Swanston és a center Spica miként válik be a rutinos magyarok és egy-két ügyes fiatal között Kaposváron.

Nos, az eredményt ismerjük: a Kaposvár ősszel gyakorlatilag bárkit meg tudott verni, és ami lényeges, nem csak képes volt erre, de meg is tette általában - sőt, utána is. Nagyon hatékony támadójátékot produkálva, a három külföldi játékos által repítve menetelt a KKK az alapszakaszban, és a középszakaszban is hozta magát. Mellettük nagyon fontos láncszemként Hendlein Roland újjászületett régi-új csapatában, és a gyengébb fehérvári idők után kiváló szezont futott - s fut most is. Nála azért azt is említsük meg, hogy végre egy olyan idénye zajlik, amelyben elkerülik a sérülések.



Drahos Gábor, a csapat egyik legtapasztaltabb kosarasa Szegedről került idény előtt Somogyországba, és az ő beépítésében kulcskérdés volt, hogy képes-e sok esetben más poszton játszani, mint az egyes. Ott ugyanis általában Chris Dunné volt a karmesteri pálca, ám Drahos így is hasznos tudott lenni kettesben, illetve ha kellett akkor természetesen át tudta venni az irányítói szerepkört az amerikaitól. Kiss Kornél sem ifjonc már (bár még csak 25. éves), ám ő elsősorban az a kosaras Kaposváron, akinek adott feladatot kell megoldania általában. Ha ez a védekezésben nyilvánul meg, akkor abban, de sok esetben ő dobott kulcsfontosságú hármasokat is, amivel nagyban segítette csapatát.

Ha már a szerepeknél járunk, igazából a KKK főleg arra épül, hogy a valóban pontgyáros légiósoknak és az éppen aznap a fonalat elkapó valamelyik magyarnak (legyen az többnyire Hendlein vagy Drahos, néha más) játsszon alá a csapat. Egyszerű, de nagyszerű. Swanston a levegő ura, kiváló távoli dobó, léptei a Gyűrűk urából való tündéket idézik, olyan könnyedek, s mégis gyorsak, Dunn, ha olyan formában van kioszt 10-12 gólpasszt, s mellette (vagy néha helyette) dob 20-25 pontot is irányítóból. Ő a betöréseivel nagy-nagy fejfájást okoz az ellenfeleknek, s a védők kipontozódásában is nagy szerepe van, hiszen sok faultot erőszakol ki mérkőzésenként. A center Spica meg egy jól képzett középjátékos, akinek az alkata, habitusa is megvan ahhoz, hogy hasznos, sőt, kimagasló játékot nyújtson a magyar bajnokságban. Több meccsen is megfigyelhettük már, hogy nem mindig kezd igazán jól, de képes saját magát legyőzve a második félidőre nyerőemberré előlépni. Ez pedig nagy erény, hiszen a legtöbben "csak" arra képesek, hogy egy esetleges jó rajt után lendületből remek meccset fussanak, de ha valaki így képes javulni a 40 perc alatt is, az vélhetően intelligens kosaras.



Hendleinről már írtunk, még annyit talán, hogy Spicával karöltve ők ketten borzasztóan hatékonyan lepattanóznak, így a Kaposvárról elmondható, hogy magas és mezőny posztokon is két-két kiváló játékosa van (a fentiek mellett mezőnyben Dunn és Swanston), akiket több tapasztalt kosaras segít a minél jobb teljesítmény elérésében.

Ilyen rutinos emberük - a már említettek mellett - Dávid Gergely, akinek időnként a keze is megszalad, és akkor bőven tíz felett szór, de általában azért nem ő a fő ponttermelő a gárdában. Szőke Balázs sajnos sokat kihagyott ebben a szezonban, így kevesebb szerep jutott neki, holott lepattanókban vagy távoli dobásokban ő is tud kiemelkedőt nyújtani (igaz, lassan felette is eljár az idő).

A fiatalokról kijelenthetjük, hogy epizodisták a jelen Kaposvárjában. Kovács Soma kapja a legtöbb játékidőt közülük, s ilyenkor megoldja feladatát, akárcsak Bíró Bence.

A kispadon Fekete Ádám fiatal edző ül, aki azért már évek óta dolgozik Kaposváron. Ahogyan a legutóbbi, illetve az előtte lévő idényben is. Az a fajta tréner, aki alapból nem az a hepciáskodó típus, de aki ismeri, tudja, hogy végig együtt él a meccsel, s általában végig is kommentálja azokat, de elsősorban azért kedvelik őt Kaposváron, mert többnyire megtalálja az adott csapathoz való szisztémát, amiből ki lehet hozni a legtöbbet.

JÁSZBERÉNY

A JKSE történelmében nem kell túl messzire visszamenni az élvonalbeli eredményeket tekintve. A kis jászsági városban második éve van NB I A csoportos gárda, miután a második vonalban jó pár idényen keresztül meghatározó, kiemelkedő csapatot versenyeztettek. Az előző szezonban - amely tehát az első volt az "A" csoportban - majdnem ki is esett a Jászberény, holott már akkor is masszív gárda alakult ki arrafelé. A szezon nagy részében nem is tűnt kétségesnek a bent maradásuk, ám végül lecsúsztak az utolsó előtti helyre, ami az akkori szabályok értelmében azt eredményezte, hogy a teljesen utolsó ZTE-vel kellett ki-ki párharcot vívniuk a kiesés elkerüléséért. Ez, picit döcögve, de sikerült a JKSE-nek, második élvonalbeli szezonjuk pedig már teljesen másik koreográfia szerint zajlott (illetve zajlik).

Nyáron sokat változott a csapat Jászberényben. Horváth Balázs maradt a kispadon, de - akkor úgy kommunikálták, hogy átmenetileg - érkezett Földi Sándor vezetőedzőnek, vagyis a már több bajnokcsapatot is gardírozó rutinos "Sutyi". A keretben is sok változás történt, s végül úgy tűnik, hogy egy igen masszív és sok munkára képes, erős "anyagot" hoztak össze a bajnoki rajtra.

Az alapszakaszban elért 4. hely minden várakozást felülmúlt, s azóta kiderült, hogy ez nem volt véletlen, hiszen bár a középszakaszban hátrébb csúszott picivel a gárda, de több olyan meccse is volt, amelyet hajszállal vesztett el. Ha ezek másképp alakulnak, akkor most talán a JKSE lenne pályaelőnyben, s talán nem is a Kaposvár lenne az ellenfele. Ám ez már történelem.

A keretet illetően első helyen az előző idényből megmaradt kedélyes szerb centert (olykor csatárt), Rastko Dramicanint kell említeni. Ő egy szóval jellemezve a csapat mindenese. Remek pontdobó, lepattanózó, és védekezni is tud. Jó csapatember, aki távolról is kiválóan céloz, de pozícióban is megállja a helyét. Mellé, illetve olyan értelemben elé érkezett idény közben Djikanovic, hogy ha mindketten pályán vannak, akkor utóbbi a center, Dramicanin meg a négyes. Djikanovic rutinos, de picit már statikusabb, mint lehetett pár éve. Ettől függetlenül hasznos, hiszen stabilitást ad a gárdának, emellett kiválóan kapkodja a lepattanókat.

Rakics, aki szezon alatt lett magyar (is), a honi mezőny egyik legjobb karmestere, s kisfiús arca ellenére erőszakos, jól dob mindenhonnan, valamint lát a pályán. Nem egyszer nyerőembere a JKSE-nek. Markovic az, akinek fejlődnie kellett menet közben, de ő meg is tette ezt. A korábban csak amolyan szürkén hasznos játékos mára sok esetben eladhatóbban is kosarazik, s fizikuma révén sok mindenre használható. Akárcsak magyar megfelelője, Soós Gábor. Hasonló alkatú, mint Milos, de jobban dob messziről. Energikus, lábbal is kiváló kosaras "Sóska", akit ugye a Szolnok adott kölcsön anno a JKSE-nek, s itt a több játéklehetőséggel nagyszerűen él is általában. Mladenovics Dejan is magyar (meg mellette szerb), ám a határon túl született (édesanyja magyar), ő szezon közben érkezett Debrecenből, és hármasaival, ha kell az első számú irányító válláról a feladatokat levéve segíti új csapatát.

A magas szekcióban Horti Bálint és Török Rolland két fontos láncszem. Mindketten képesek pontokkal is segíteni csapatukat, ám védekezésben is nagy szerepük van. Csakúgy, mint Szabó Péternek vagy Szögi Ádámnak. Nem kapnak elég játékidőt ahhoz (általában), hogy kimagaslót nyújtsanak, de amikor lehet, számít rájuk trénerük. A mezőnyposztokon jó alternatívát jelentenek a pihenésre ítélt légiósoknak vagy a rangsorban előttük álló magyaroknak.

A JKSE-nek hatalmas hátteret ad kiváló közönsége, ők jelentik otthon olykor a hatodik embert...



Földi Sándor az az edző, aki rutinos, sok mindent megélt, mégsem az a régimódi szakember, aki már csak a nevéből él. Neki külön nagy kihívás volt a JKSE vezetőedzői posztja, hiszen előtte mintegy fél szezonon át Csirke Ferencet segítette Pécsen, de azelőtt nem nagyon dolgozott a magyar kosárlabdában. Ő maga mondta akkoriban, hogy borzasztóan hiányzik neki a légkör, a munka, de amikor a Dombóvár sajnálatos módon becsődölt és nem vállalta az élvonalbeli indulást (2009-ben), ő és az a csapat is kissé a szem elől. Sutyi tehát ambíciózus a dombóvári, előtte pedig szombathelyi, kaposvári sikerek ellenére is. És bár most világszenzáció lenne, ha ismét bajnokcsapat trénereként fejezne be egy bajnokságot, akár még ez is benne van a pakliban. Igaz, a JKSE már így is történelmet írt a maga módján.

Fotó: delfinek.hu és jttv.hu és jksedrukker.hu (Facebookon) és falcokc.nyugat.hu
Slide: Jászberényi Kosárlabda Sportegyesület facebook oldala