Ruják András naplója - 1. rész
Sziasztok, Ruják András vagyok, a MJUS-Fortress Körmend irányítója. Mától fogva hetente fogok jelentkezni egy-egy bejegyzéssel. Meglepett, hogy a Kezdo5.hu engem kért fel, hogy naplózzak náluk. Viszont örülök, mert ez is egy pozitív visszajelzés és az minden játékosnak fontos. Köszönöm a lehetőséget! Remélem, hogy sok érdekességről, pozitív dologról tudok majd nektek beszámolni.
Nyár van, még pihenőidő. Igaz nem sokat henyéltem, mert ha két hétig nem mozgok, már eltunyultnak érzem magam. Fontos, hogy megfelelő legyen a kondícióm. anélkül nem lehetek elég gyors a pályán és a mai modern sokütközéses kosárlabdához is kellenek az izmok. Nyáron egykori junior majd NB I. B-s edzőmnél Bácsalmási Gábornál voltam egyéni edzéseken. (Majd írok még arról, mikor kezdtem és hol kosárlabdáztam kiskoromban, meg azokról az edzőkről, akikkel jó volt együtt dolgoznom. Lesz még erre idő, amíg elkezdődik a szezon!)
Tizenkét napon át dolgoztam Gáborral összesen. Hét napig Hanga Ádámmal, ötöt pedig Medve Mátéval edzettem együtt az instrukciói alapján. Próbáltuk a gyengéimet fejleszteni. A középtávoli tempókat, emberről dobott tempókat kell javítanom és jobban beépítenem a játékomba. Mivel sokat kettő-kettőzök – végül is a modern játékban ez az egyik legfontosabb alapelem –, ebből vagy leosztom, vagy végigviszem ziccerig, esetleg hármast dobok. Tavaly teljesen hiányzott a középtávoli dobás a játékomból, ezért kell ezt gyakorolnom. A kondícióra nem tettünk hangsúlyt, ám mivel pont kifogtuk a negyvenfokos napokat, így a teremben kegyetlen klíma volt, ami önmagában jó fizikai tréning. Emellett futni szoktam, az alapozás előtti két hétre pedig már van kiadott programunk, így már aszerint dolgozom.
Persze erősítek is, sokat. Talán még Pécsett kaptam rá Eilingsfeld Jani mellett, aki tök ideges, ha nem megy napi kétszer a kondiba.
Az idei nyár nagyobb részében nem dolgozom súlyzókkal. Az ember a saját testsúlyával mindenre ráedzhet. Erre való a TRX, amit év közben használunk, de hasonló céllal lehet anélkül is, saját testsúllyal edzeni és még konditerem se kell hozzá.
Ami az elmúlt szezont illeti, mindig van bennem elégedetlenség, mert azzal együtt, hogy sok jó meccsem volt, főleg a tévés mérkőzéseken, akadtak rosszabbak is. Akik csak a televízióban láttak, azok azt hihetik, hogy milyen jó vagyok. De ez nem így van, mert voltak iszonyatosan pocsék meccseim. Apám azzal poénkodik, hogy marketingjátékos vagyok, mert a kamera előtt jól ment tavaly, aztán meg közvetítés nélkül esetleg betliztem. Muszáj arra törekednem, hogy folyamatosan javítsam a játékom és főleg, hogy amit tudok, azt megbízhatóan, egyenletesen tudjam nyújtani.
Naná, hogy optimistán tekintek a következő szezonra!
Két nagyon fontos pozitívum történt a holtszezonban Körmenden. Az egyik az, hogy Rashad Bell maradt. Ő emberileg nagyon jó srác, mindenkivel jól kijön, emellett jó csapatember, vezér. Sokan tartottak tőle, amikor idejött. Ha kívülről úgy is tűnhet, hogy túl keményen kommunikál másokkal, mégis mindent meg lehet vele beszélni, és főleg elismeri, ha hibázik! Sőt! Ha hiszitek, ha nem, szeret passzolni is. Tavaly (ezt mindig úgy értem, hogy a múlt szezonban, mert a kosarasnak ősztől nyárig tart egy év) nagyon sok játékunk arra alapult, hogy pozíciózik, mert egy-egyben megver bárkit. Amit ment rá a besegítés, egyből kiosztotta, és ebből sok triplánk volt. Könnyű vele jól játszani. Biztos azért is jön vissza, mert jól érezte magát velünk Körmenden és tudja a közönség szeretetét is. Nagyon népszerű és meg is érdemli. Neki is – nekem is – hiányozni fog Trummer Rudi, akivel rengeteget húzták egymást.
Rudi mellett két távozónk van még, Hegedűs Gergely, akivel a legtöbb időt lógtam együtt, emellett sok presztízs NBA csatát vívtunk X-boxon, és Boldizsár Feri, akit egész évben szerettem volna legalább egyszer úgy leütközni, hogy ne tudjon tovább haladni. Sajnos nem sikerült! Nemhiába, van benne egy kis őserő! Mindhárman hiányozni fognak!
A másik fontos fejlemény, hogy Németh Isti sem igazolt külföldre, hanem marad velünk. Nagyon fontos, hogy egészségesen tudja kezdeni a szezont. Fantasztikus milyen gödörből mászott elő fokozatosan, szép türelmesen az előző idényben! Eleinte kímélnie kellett magát, vigyázni a derekára. De egyre erősödött és belelendült a játékba. Az alapszakasz végén és aztán a rájátszásban pedig még inkább, sok embert már újra lejátszott a pályáról. Jó volt látni! Pláne csapattársként és nem ellenfélként! Júliustól már végzi a fizikai felkészülést, nagyon sokat nyerünk vele, ha 100%-os lesz a háta. Nekem külön jó, hogy ott van, mert rengeteget tanulok tőle. Nem óriási dolgokat, hihetetlen titkokat, hanem éppen hogy apróságokat, nüanszokat. Okosságokat a játékról, olyasmiket, amik olyan nyilvánvalónak tűnnek, ha már tudjuk, csak éppen magától nem jut az ember eszébe.
Darian Townes-szal már beszéltem interneten, szerintem ő is jó csapatjátékos lesz. A statisztikáit mindenki ismeri, lepattanókirály volt. Nagyon várja, hogy Körmenden legyen, mert feldobta a hangulat, amikor itt játszott a Sopronnal. Szeritem a Darian – Rashad páros felveszi majd a versenyt a Báder – Wilson kettőssel. Az egyik legjobb duó lesznek belső poszton a bajnokságban. Keres a vezetőség még egy légióst, bedobó posztra, reméljük oda is jó embert sikerül választani.
Fodor Geri rehabilitációja is jól halad. Tizenötödikén, hétfőn kezdjük az edzéseket, Ő két héttel később kapcsolódik majd be, addig más jellegű munkát végez. Nagyon csípem, amikor neki jól megy és eközben semmilyen érzelemkitörése nincs. Emlékeszem,tavaly az első Sopron elleni meccsen hazai pályán a 4. negyedben a következő történt talán 2-3 perc alatt: Bedob egy triplát, visszafut. Bedob még egyet két támadás múlva, visszafut. Semmi extra, végzi a dolgát. Odapattog a labda elé, bedobja a harmadikat is, (tombol az egész kispad és a csarnok) el sem mosolyodik rajta, visszafut… Lehetetlen felidegesíteni.
Ferencz Csabi meghatározó játékos volt, idén is az lesz, az tuti!. Tök jó, hogy ha betörök és kiosztom neki, akkor ritkán kell izgulni a lepattanó miatt…
Dávid Geri tavaly sajnos sokszor bajlódott sérüléssel, és emiatt kiesett a ritmusból, de aztán a rájátszásra fontos szerepet töltött be a padról beállva. Sokat hozzá is tett a játékunkhoz, gyakran az éppen hiányzó agresszivitást hozta a védekezésünkbe! Remélem idén mindkét Gerit elkerüli a sérülés!
A fiatalok is biztosan megtesznek mindent, az alatt az idő alatt, amit kapnak. Mladenovicsot még nem ismerem, Cseh Gyurival még nem játszottam együtt, sajnos most még nem tudok mit mondani róluk, de biztos vagyok benne hogy a maximumot nyújtják!
Amennyiben jól teljesítek és kiérdemlem a bizalmat, akkor én leszek a mezőnyben a legfiatalabb magyar kezdő irányító! Megtiszteltetés és nagy lehetőség egy ilyen erős csapatban megkapni a kezdő szerepet, amivel szeretnék is élni. Ha képes leszek kielégítően és főleg megbízhatóan, egyenletesen ellátni ezt a szerepkört, akkor azzal elérem ez egyik idei célomat.
Hogy mi a másik célom ebben a szezonban? Találjátok ki!
Jó Körmenden! Nagyon sok kedves ismerőst szereztem. Voltak, akik velem laktak egy házban, másokkal kutyasétáltatás közben ismerkedtem meg, kerültünk közelebbi kapcsolatba. Mindenki nagyon segítőkész. Sokaknak meglepetés volt az én személyem, szereplésem, mert korábban nem ismertek. Mielőtt ideigazoltam, sokan azt mondták, nagyon nehéz Körmenden beilleszkedni, elérni, hogy befogadják az idegent, Egyrészt a játékosok, másrészt a közönség. Kicsit aggódtam, hogy miként fogadnak majd, mert Budapestről jövök, még ha nem is ott él a családom. De úgy gondoltam, ha odateszem magam, becsülettel végzem a dolgom, akkor csak elfogadnak!. Ez így is lett, aminek nagyon örülök.
Mindig szerettem zajos közönség előtt játszani. Kongó, csendes teremben klasszikus zenei koncertet kell adni, nem kosárlabdázni. A szurkolók kellenek! Első NB I A-s évemben a Hegyvidékben játszva is azokat meccseket élveztem a legjobban, ahol nagy közönség volt és hangos szurkolás. Pedig azokon az ellenfélnek szólt a biztatás java, mert újonc és bizony kezdetben pofozógép csapatként nekünk nem volt nagy táborunk. Bár a végére, ahogy javultunk már belejöttek néhányan! Tulajdonképpen az sem zavar, ha ellenünk drukkolnak. A fő, hogy legyen élet a közönségben!
De itt Körmenden hazaiként, ez fantasztikus! Aki ezt először éli át, beleborzong. Illetve sokadszorra is. Pontosabban mindig! Az amerikaiak is. Nekünk szerintem plusz tíz-húsz pontot jelenthet meccsenként! Arról meg nem is szólva, amikor alkalmanként nevemet éneklik. Különleges érzés! Nekem hatalmas erőt, löketet ad, de kinek ne adna?
Azért is jó itt játszani, mert Budapesten kétszer másfél órát kellett utaznom az edzésekre és haza. Amikor lejutottam Pécsre, majd Körmendre, akkor sokkal egyszerűbbé vált minden. Itt csak a játékra kell koncentrálnom, nem veszik el felesleges dolgok az időmet. Sokan kérdezik: „Mit csinálsz ott, abban a kicsi városban?” Engem egyáltalán nem zavar, hogy kicsi. Ha hétvégén kell bármilyen elfoglaltság, vagy olyan hely, amit itt nem találhatok meg, akkor két város is van 20 percnyire. Itthon meg nyugi van. Nagyon megszerettem Körmendet!
Mire legközelebb jelentkezem, nyakig leszünk az alapozásban. Ha dadog majd az írásom, ne csodálkozz! Akkor csak izomlázam van és leürült az agyam...
Fotó (1.) - bckormend.hu
Fotó (2-3.) - vasnepe.hu
Fotó (4.) - pecsinapilap.hu