Ruják András naplója - 12. rész

Általában, amikor leülök blogot írni, elkezdeni a legnehezebb. Egyszerűen köszönéssel indítsak, majd leírjam, hogy miről fog szólni a bejegyzés vagy próbáljak valami kevésbé sablonos szöveget kitalálni? Néha vissza kell olvasnom, miket írtam eddig, hogy ha véletlenül ugyanúgy is kezdem, legalább pár hét elteljen közben. Lám, most addig csűrtem-csavartam, amíg talán kezdésnek megfelelő is lett.

Legutoljára, az utolsó mondatokban arról írtam, hogy két igazi erőpróba következik a csapat számára. Azóta az egyiken túl vagyunk, szombaton játszottunk a Pakssal. A hangulat és a szurkolók ezúttal is nagyszerűek voltak! A kezdésünk megint nem sikerült jól. Ezeket meg kell próbálni elkerülni! Ezúttal végül a második negyed közepe-vége felé sikerült felzárkózni és átvenni a vezetést. Ez persze egyáltalán nem biztos, hogy mindig sikerülne, főleg idegenben (tavaly ez többször előfordult), tehát meg kell próbálni az ilyen kezdéseket a minimálisra csökkenteni. A harmadik negyed még mindig kiegyenlített volt. Rashad technikaija újabb rekesz sört jelentett a csapat számára. (Öltözői szabály nálunk: aki technikait kap, fizetnie kell!) Szerencsére ebből jobban jöttünk ki mint kicsit később a paksiak, akiknél Tóth Ádám is begyűjtött egyet. Ezután kezdett nőni a különbség a két csapat között, 23 pont lett a vége, de ez nem igazán reális.

Több minden kellett a győzelemhez. A paksiak kulcsjátékosa, Williams kikapcsolása a legfontosabb célok között szerepelt és sikerült. Ez, úgy gondolom az egész csapat sikere volt. Az emberfogásos védelemben, 1-1 ellen a legnagyobb felelőssége persze az adott támadó védőjének van. De ha már 2-2 történik (pl. Williams is sokat játssza, posztjából adódóan is), akkor mind az öt játékosnak majdnem ugyanakkora a felelőssége. Az összes védő helyzete számít, egynek a hibája miatt is borulhat az egész. Ezúttal sikerült megakadályozni, hogy Williams könnyű ziccereket dobjon, és ha közel került a gyűrűhöz, akkor is sokat kellett kifele osztania. A rotálással ezután még voltak gondok, de biztosan javulni fogunk ebben is. Emellett persze szükség volt a padról jövő pluszokra. A legjobb Dejan volt, aki extrát játszott, kellettek a pontjai, és a jókor jött hármasai is.

Nekem pedig közben még mindig döcög a játék. Ezúttal is eljutottam párszor ziccerig, de vagy kimaradtak, vagy kicsúszott a kezemből a labda. Triplából még a kedvenc helyemről se találtam be. Más meccseken is történtek hasonlók. Kimaradtak olyan dobásaim, amik egyébként sikerülni szoktak. Ezek a kis dolgok roppant bosszantóak tudnak lenni, remélem hamarosan vége szakad ennek a rossz sorozatnak. Idén eddig mindig a kezdőben kaptam szerepet, mégis kevesebb lehetőségből kell több jót csinálnom mint tavaly. Ezt úgy értem, hogy változott a csapat, amihez nekem is alkalmazkodnom kell.

Mit értek az alatt, hogy sokat változott a csapat? Tavalyhoz képest van egy aktívabb centerünk, Tóni. Hármas poszton Kasib abban más Fepuhoz képest, hogy háttal a gyűrűnek is otthonosan érzi magát, amit igyekszünk is kihasználni. Rashad még mindig Rashad! Isti pedig egészséges, magabiztos, és bátran felvállal olyan helyzeteket, amiket tavaly esetleg még nem. A meccsek elején eddig velük kezdtem, és sokszor a harmadik negyedet is így indítjuk. Mindebből adódóan kevesebb szerep jut nekem támadásban, és így értettem,hogy a kevesebből is minél több jót kell kihoznom. Ez teljesen normális ebben a szerkezetben. Meg kell tanulnom a megfelelő időben jó figurákat hívni és jó ritmust is adni a csapatnak. Emellett minél jobb százalékkal megoldani a nekem adódó helyzeteket. Dolgozom rajta.

Szombaton utazunk Fehérvárra. Az Albacomp mindig nagyon jó hazai pályán, ott idén se kaptak még ki. Igyekszünk megszakítani a sorozatukat!

Fotó(1.): bckormend.hu

Fotó(2.): sportklub.tv

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus