Ruják András naplója - 15. rész
Megígértem legutóbb, hogy a következő bejegyzést próbálom valami értelmessel kezdeni. Ez egyáltalán nem biztos, hogy sikerül! Most amikor ülök a gép előtt és nézek ki a fejemből, eszembe jut ahogy Kasib kérdi: Micsinááááász?
Mesélek akkor a Micsinááászról. Minden légiósunk tanulgatja a magyar szavakat. Érdekes hallgatni ahogy próbálkoznak. Rashad nagyon sokat ért és már a számára új szavakat is egyből egész jól kiejti. Hamar meg is tanulja őket, majd az angollal keverve kommunikál velünk. Dariant annyira nem érdekli, csak kevés dolgot tud. Hármójuk közül Kasibnak újdonság igazán a magyar nyelv. Még csak kevés szót és kifejezést használ, az elsőt már említettem. Néha csak belép az öltözőbe és elkiáltja magát, hogy “micsinááááász”. Olykor, ha éppen egymással beszélnek ők hárman, akkor a másiknak mondja egymás után 5-6-szor. És van még egy szokása. Sokszor megesik, hogy edzés végén az utolsó percekben Sabi felrajzol egy ötösnek még egy figurát amit ki szeretne próbálni, megnézünk egy végjáték szituációt vagy egy speciális helyzetet. Ilyenkor ha a másik csapatban van, és rajzolás közben csak a palánk alatt áll és várakozik, megszólal: “Elégvót!“ Ezt is nagyon szereti szajkózni! Egyébként megérkezett a családja, úgyhogy elkezdett barátkozni az apai teendőkkel is.
Múltkor ejtettem pár szót az előttünk álló decemberi négymeccses sorozatunkról. Sopronban kezdtünk, tavaly innen vereséggel távoztunk. Ahogy vártuk, ez is egy nagyon nehéz mérkőzés volt. Ráadásul olyan amilyenben idén még nem volt részünk. Értem ezt arra, hogy többször is mi voltunk hátrányban, előfordult a 10 pontos különbség is. Hibák most is voltak, mert egyszerűen mindig vannak. Az utolsó negyedben sikerült megnyerni a meccset. Kimaradtak a soproni dobások, keményedett a védekezésünk, és szerencsére jöttek a kosarak is, és szép lassan lépésről-lépésre feljöttünk, majd átvettük a vezetést. A triplaszázalékunk nem volt túl jó. 26 kísérletből mindössze 6 talált be. Szerencsére Fepu a végén elkapta a fonalat, az ő találatai nagyon kellettek a győzelemhez. Az ilyen sikerek fontosak több szempontból is. Egyrészt a csapategységnek nagyon jót tud tenni. Úgy gondolom a pad is jól együtt élt a játékkal. Ez nagyon fontos! Szendrei Dodi – aki úgy tíz éve az Oklahoma Sooners-szel Final Fourt játszott az NCAA-ben – mesélte még régen, hogy kint az egyetemen egy alkalommal a meccs utáni videózáson abból állt, hogy a kamera végig csak a kispadot vette, és ezt játszották vissza a csapatnak! Emellett Rashadnak nem nagyon ment, de ezt is el tudta viselni a csapat. Ráadásul amint mondtam, hátrányból nyertünk. Ezek egyenként mind kis dolgok , de együtt nagyon sokat számítanak. Másrészt ez egy idegenbeli győzelem volt. Ezek persze mindig nehezebbek, mint hazai pályán diadalmaskodni, és minden ilyen siker sokat ér.
Hétvégén jön a következő nagy derbi. A vasi El Classico! A Falco meccsek mindig mások mint a többi. Nekem volt már lehetőségem megtapasztalni, hogy milyen is. Pont most került szóba edzésen a légiósokkal az előző szezonbeli szombathelyi meccs, hogy mennyien voltak kint. Tavaly mind a két meccsünket megnyertük ellenük. Idén is ez a célunk, és szombaton itt az első összecsapás! Írtam már máskor, többször láttuk őket élőben idén, amikor csütörtökön játszottak. Szokás szerint videón is néztük őket, reméljük mindezekből tudunk előnyt kovácsolni. Biztos nagyon kemény lesz, de mindenki átérzi a meccs fontosságát , és nyerni akar. Ráadásul a szurkolók se győzik hangsúlyozni, hogy nekik mit jelent. Tavaly egy ismerősünk mondta, hogy muszáj nyernünk, különben a munkahelyén, ahol 4 szombathelyi szurkoló munkatársa van, halálra fogják cikizni és szívatni egész évben.
Hazai pályán szurkolóink biztosan remek hangulatot fognak teremteni. A vendégszektorba is elkelt minden jegy, úgyhogy a hangulatra nem lesz panasz! A többi rajtunk múlik! Hát rajtunk nem fog múlni, azt ígérhetem!
Ha valaki nem tud eljönni vagy nem férne be, de érdekli a vasi EL Classico: a meccs online nézhető élőben! www.mtetv.eu
Fotó: bckormend.hu