Ruják András naplója - 19. rész
A legutóbbi, a 18. rész volt az eddigi "legvidámabb" bejegyzés blogjaim sorában, de ezúttal már lesz benne egy-két pozitív dolog is. Ott hagytam abba, hogy megnyerjük a Magyar Kupa-visszavágót, bejutottunk a négyes döntőbe - és Mike úton volt hozzánk. Meg is érkezett, és egyből a szerdai meccs után, a csütörtök esti edzésen be is állt, így két új taggal ismerkedtünk meg. A másik az erőnléti edző, Loki.
Nem nagyon volt barátkozás, az első egy-két napban se Zorantól, se Lokitól nem láthattunk mosolyt. Ebben a szellemiségben is zajlott az első edzés, és meg is mutatta az öreg Loki, hogy tartogat egy-két trükköt a tarsolyában. Az elején elmondták, hogy az egyik legfontosabb dolog a kondíciónk. Egy biztos, nem a levegőbe beszéltek. Előkerült egy-két olyan gyakorlat amit általános iskolás korunk óta valószínűleg egyikünk sem végzett. Futások is szerepeltek bőven, így hétvégén kisebb izomlázzal léptünk pályára a Debrecen ellen. Egy-két apróságot átvettünk még a két nap alatt, és próbáltuk ezeket meccsen is alkalmazni. A győzelem persze kötelező volt, sikerült is megszerezni.
Ezen a meccsen még nem mutatkozhatott be nálunk Metta World James. Hogy kicsoda ő? Ez Mike English általunk kreált aktuális neve. Miért? Ron Artest a tavalyi névváltoztatása óta ugyebár Metta World Peace. Aki tudja ki ő és ismeri, az felismeri a hasonlóságot, mind testfelépítésben, mind dobóstílusban. A James nevet pedig Lebron miatt kapta, aki nem a tripláiról híres. Nos, Mike is be tudja dobni kintről, de miatta sem a meccsenkénti biztos 3-4 tripla miatt kell tartani. Így született meg Metta World James.
A harmadik új tagunk Eilingsfeld Jani, azaz Jones. Két éve amikor Pécsen játszottam, csapattársak voltunk, így őt már ismertem. Gyúrni szerencsére azóta sem felejtett el, úgyhogy a palánk alatt mindenképp hasznát vesszük, így a magasember problémánk orvosolva lett, még ha Jones nem is center mérettel lett megáldva, de ezt majd az emelkedésével, az erejével és a súlyával kompenzálni fogja.
A következő héten hasonlóan folytatódtak a dolgok. Hosszabbak lettek a reggeli edzések és előtérbe kerültek a fizikai részek, futások, és sprintek. Az edzők kezdtek barátságosabbak lenni és elsütöttek egy-két viccet. Loki azzal szeret szórakoztatni minket, hogy mutat egy feladatot és próbáljuk megcsinálni. Van olyan ami simán ment mindenkinek, van ami éppen hogy, van ami egyáltalán nem. Ő pedig közel a nyugdíjhoz, egymásra rakja a két kosárlabdát és vígan elkezd fekvőtámaszt nyomni. Az esti edzéseken, ugyanúgy, ahogy az első napokban, lassacskán egyesével változtatunk a dolgokon, és próbáljuk beépíteni a két új emberünket is.
Hétvégén beleszaladtunk egy olyan vereségbe Szegeden, amit senki nem tervezett. Az első félidei jó játékunk után a másodikban teljes összeomlás következett, és óriás zakó lett a vége. Meg is lett a következménye, elbeszélgetés volt a csapattal, amin a tulajdonos is részt vett. Ez ha jól emlékszem több helyen is megjelent hivatalos hír formájában, úgyhogy szerintem ez nem újdonság senkinek.
Ezután egy igazán szerencsétlen hét következett. Elkezdtünk fogyni. Mármint elfogyni egyesével. Először Söminek ment ki a bokája edzésen. Bécinek a Szeged meccsen húzódott meg a vádlija, ennek már több mint két hete, azóta sem tud edzeni vele. Tóni a combjához kapott az egyik reggeli edzésen, hematóma alakult ki, azóta nem edzett. Foca ütközött valakivel és esett egy nagyot az oldalára, aminek következtében az oldalából egy ökölnyi dudor nőtt ki. Roppant ijesztően nézett ki, mint amikor a Nyolcadik utas a halál című filmben az Alien kijön az emberből. Mivel ez egy hét alatt se lett jobb, kicsit le kellett csapolni. Kis műanyag csövet kapott a lábába, és egy kis üveget, amibe 2-3 napig folyamatosan szivárgott kifele mindenféle. Fepu egy lepattanó után átesett valakin, és a dobó csuklója zúzódott meg. Ha ez még nem lenne elég, a biztonság kedvéért Dejannak is a combja húzódott meg, ő is több napnyi pihenőre kényszerült. És persze Isti még csak óvatosan kezdett beállni a labdás edzésekbe, úgyhogy igen kevesen maradtunk akik 100%-os munkát tudtak végezni. Összefoglalva, remek előjelekkel vártuk a Sopron elleni meccset. Foca és Fepu vállalta a játékot, de így is kicsit megfogyatkozva vágtunk neki az összecsapásnak. Tudtuk, hogy fontos győznünk, meg is tettünk mindent, hogy így legyen, és sikerült is.
A következő héten hasonlóképpen folytattuk a munkát mint ahogy az elején leírtam. Többen meggyógyultak, van aki még mindig nincs bevetésre kész állapotban, de legalább a 10 főt már elértük edzésen. Igaz most 1-2 napot én kényszerülök oldalvonalhoz egy rossz leérkezés miatt, de szerencsére nincs nagy baj. Tóni közben hazautazott, mert megszületett a fia. Kedd este kell újra edzésbe állnia. Hétvégére reméljük mindenki jól lesz, mert egy olyan mérkőzés lesz, ami nagyban befolyásolja a továbbiakat. Ráadásul vasi összecsapás lesz, ami mindig még nagyobb tétet jelent.
A Falco veretlen otthon, nekünk javítanunk kell, a feladat tehát adott!
Fotó(1.): vasnepe.hu