Ruják András naplója - 20. rész
Egy hónap telt el a legutóbbi kis összefoglalóm óta, azóta lejátszottunk egy rakás meccset, elkezdődött a rájátszás, egyre jobb az idő, úgyhogy sok minden történt. Tömören: Javul a csapat játéka, 50 éves a klub, Madison még mindig király lenne, bekaptam egy-két sérülést és a térdzoknit nem kell növeszteni. Ott kezdem, ahol abbahagytam, amikor még az alapszakaszban elkezdődött megint egy nehezebb sorozatunk, ráadásul több meccsünk is idegenben volt.
Első ezek közül a Falco ellen, Szombathelyen. Sajnos ez előtt kicsivel kezdődött a "nyerő" szériám is, előző héten a bokám ment ki, majd tüszős mandulagyulladással feküdtem itthon, végül Jászberényben meghúzódott a combhajlítóm, így a következő meccsek közül, amikről írok, sajnos többet is ki kellett hagynom.
De visszatérek Szombathelyre. Azzal a céllal utaztunk oda, hogy megszakítsuk a hazai veretlenségüket. Sajnos ez nem sikerült, ráadásul az első négyben elfoglalt helyezésünk szempontjából sem volt ideális.
A Kecskemét elleni hazai nagyon nyögvenyelős győzelem lett, ami nem volt jó jel a szolnoki első túránkhoz. Felkészültünk az ingázásra, hiszen másfél hét alatt háromszor utazhattunk Jász-Nagykun-Szolnok megyébe. Ez a legrosszabb az egészben, a buszon ülés, de legalább sikerült közben kiolvasni 2-3 könyvet. Elsőként a sima bajnoki Szolnokon, majd egy utolsó forduló Jászberényben, és végül a négyes Magyar Kupa döntő húsvét hétvégén szintén Szolnokon. De kezdem az elsővel.
Javulás volt tapasztalható, főleg a támadásunk lett egy kicsit hatékonyabb. Az előző meccseken még a 70 pont is csak éppen, hogy sikerült, most se volt sokkal több a 77, de kívülről az összkép jobb lett. Három és fél negyeden keresztül partiban voltunk, egy pár perces rövid időszakban dőlt el a meccs, amikor is sikerült átrohanniuk rajtunk.
A jászberényi kitérő már nem osztott, nem szorzott egyik csapat számára sem, ráadásul több légiósát is nélkülözte a Berény, így viszonylag könnyebb meccsen hozhattuk el a győzelmet. Én viszont lesérültem ott.
Jött a Magyar Kupa négyes döntő. Felkészültünk, hogy harmadszor is nekiindulunk. Az egy héttel ezelőtti vereség után úgy voltunk vele, , hogy kétszer egymás után nagyon nehéz lett volna megverni a Szolnokot hazai pályán, úgyhogy az legyen akkor a Kupa elődöntőjében. Remekül is kezdődött minden, nagyon régen nem ment olyan jól a játék az egész csapatnak, főleg támadásban. Szépen járt körbe a labda, mindenki be volt vonva és tette a dolgát, ültek a dobások. Még a harmadik negyed sem tért el sokban ettől, aztán az utolsó negyedben összeomlott az egész. Amint átvette pár ponttal a vezetést az Olaj, teljesen megbolondultunk és nyomát se lehetett látni az első 30 percnek. Sajnos egy nyerhető meccset buktunk el.
Maradt az Albacomp elleni összecsapás másnap, és a bronzot sikerült elhoznunk. Ellenfelünket annyira nem szeretik ott, hogy a szolnoki publikum nekünk szurkolt. Úgy látszik a mezszínek közelebb hozzák az embereket.
Közben megünnepelte a klub az 50. évfordulóját. Régi játékosok, edzők és támogatók tömkelege volt jelen. Madison még mindig játszhatna, ahogy elnéztük a crossoverét. Emlékszem még a MAFC-ban játszottam U20-as meccseken, de még fiatalabbként, 17-18 körül lehettem, amikor az egyik meccs után jöttünk haza busszal, és a sok fiatal közül pont engem kért meg, hogy hozzak neki teát a benzinkútról, amikor megálltunk. Eszméletlen királynak éreztem magam, hogy pont engem választott.
És elérkeztünk a rájátszáshoz!
Terjed az a szokás ugye - ha jól emlékszem tavaly az Albacomp a rájátszásban, idén pedig a Falco az alapszakaszban játszotta el -, hogy nem borotválkoznak, amíg tart a szezon, illetve a nyerő széria. Szóba került nálunk is, hogy nosza, kezdjük el növeszteni! Egy probléma viszont van. Nem nő! Ezt úgy értem, hogy van akinek egy hét alatt szép kis szakálla lesz, de van olyan, mint például én, aki egy kis legénytollat alig bír összehozni hetek alatt! Úgyhogy az ötlet kilőve!
Valamit azért kellett találnunk, így esett a választás a térdzoknira, azt nem kell növeszteni. Mindenki kapott egy fekete és egy fehér párt, lehet variálni, hogy idegen, hazai, világos vagy sötét cipő, a lényeg, hogy mindenkin legyen!
Így futottunk neki a Paks elleni párharcnak. Hát, sok minden volt ez, csak nem könnyű. Úgy gondolom simán elment volna elődöntőnek is. Tavaly a Kecskemét ellen is 5 meccsesre sikeredett az első kör, valahogy mégis teljesen más volt az idei. Félreértés ne essék, az sem volt egyszerű, se nem könnyű, de ez mégis sokkal feszültebb volt, és kiélezettebb. Nagyon jól összerakott csapat a Paks, tudták, hogy mit és miért csinálnak. A negyedik meccs kivételével, az egész párharca jellemző volt, hogy 1-2 momentum mennyire megváltoztatta a helyzetet, vagy a meccs kimenetelét. Nagyon sokat számított, hogy a helyezésünk miatt több hazai meccsünk volt. A hangulat fantasztikus volt, kitettek magukért a szurkolók. És a lényeg sikerült, óriási csatában, de bejutottunk az elődöntőbe.
Vasi elődöntő, bármi lehet, a pályaelőny ezúttal nincs meg, ám szeretnénk tenni róla, hogy megváltozzon. Mindkét csapat erős, mindkét csapat 5 meccset játszott, tehát a paksiak ellenihez hasonló nehéz párharc elé nézünk!
Fotó (1) - vasnepe.hu
Fotó (2) - nyugat.hu
Fotó (Slide) - vasnepe.hu